Az igazság egy nagyobb pillanata



Ez év februárjában arról írtam, Az igazság (kis) pillanatai címmel, hogy az Európai Unió különféle szervei úgy törlik föl a padlót a magyar kormánnyal, akárha valamelyik „ügyefogyott és szerencsétlen” elődje lenne, hiszen előbb „esze ágában sem volt” a médiatörvény módosítása, aztán mégiscsak muszáj volt módosítania. Azt írtam továbbá, hogy eközben idehaza is elérkezett számára az igazság néhány kis pillanata. Ilyennek jeleztem, hogy kiderült: a kórházak rendszerét mégiscsak át kell szervezni, hogy fönntarthatatlan a rengeteg kis önkormányzat, hogy mégiscsak hozzá fognak nyúlni a vasúthálózat racionalizálásához, és hogy autópályadíj is lesz.

Mert, mint írtam, a miniszterelnök és emberei által oly kedvelt szómágia nem mindig hatásos – hiába tekintik tabunak például a „megszorítás” szót, s mondják helyette azt, hogy „újjászervezés”, a gyakorlatban az oly sokszor hivatkozott emberek nemigen tesznek majd különbséget köztük, ha elkezdik a bőrükön érezni a hatást. És ez a jóslatom olyannyira bevált, hogy azóta már a kormánypárt egyik vezetője csakugyan ki is mondta a tabunak számító szót. Ő ugyanis civilizált ember, aki már eljutott a mágia meghaladásához.

Ami azonban most történt, illetőleg fog történni, az nagyságrendekkel haladja meg a föntebb írtakat. Most ugyanis az a Nemzetközi Valutaalap fogja föltörölni a padlót a magyar kormánnyal – méghozzá ez utóbbi saját kérésére –, amelyet ez korábban még büszkén feszülő honfikebellel „kipaterolt” (ilyen, ugye, a kormánystílus) az országból, s az elmúlt hónapokban folyamatosan csepült és szidalmazott. Miután azonban az utóbbi egy-két hétben a forint árfolyama elképesztő mélységekbe zuhant az euróval szemben (és hiába mondták a szómágia sámánjai, hogy ez kizárólag az euró válsága miatt van), a nagy hitelminősítők pedig kilátásba helyezték az országnak az ún. „bóvli” kategóriába való átsorolását (és itt is hiába verték a sámándobokat a kormányszóvivők, hogy ez oktalan, sőt jogtalan, s tiltották el őket oknélküli és jognélküli tevékenységük folytatásától), végül mégiscsak le kellett nyelni a békát. Még néhány napja is azt nyilatkozta az illetékes fősámán, hogy van valami „hárombetűs szervezet”, amely ha valahol megjelenik, csak zavart és kárt okoz. Aztán oly gyorsan kellett kérést intézni ehhez a „három betűhöz”, hogy még rendesen elő sem készítették és meg sem szervezték a dolgot. Aki éppen a legközelebb volt, az ad hoc tárgyalódelegációhoz fordult (már ha ez legalább igaz), hogy jaj, kössünk már gyorsan valami kis szerződésfélét. No persze ezt az utat azért is választották, hogy ne kelljen a lesajnált hivatalos képviselőhöz fordulni, akinek ugye fogalma sincs arról, hogy mi történik Magyarországon – és tényleg azt hiszik, hogy a hivatalos út megkerülhető! Elemzők rámutatnak: ha itt tényleg napokon belüli szerződéskötésre lehet számítani, akkor ez egyértelműen a kormány (illetve az illetékes miniszter, mert hogy a kormány több tagja is csak a médiából értesült a bejelentésről) ama szándékát jelzi, hogy bármit aláír majd, amit az IMF eléje tesz.


Humiliation & Glory – flickr/Angelrays

A megállapodás nem hitelfölvételről fog ugyan szólni, hanem afféle előzetes biztonsági keretszerződés lesz, de senkinek ne legyenek kétségei: előbb-utóbb arra is sor kerül majd. A lényeg azonban nem ez. A lényeg az a totális megaláztatás, amelybe a kormány több hónap kemény munkájával sikeresen belemanőverezte magát, s amelyet saját hívei és szavazói sem fognak egykönnyen elfelejteni. Az elmúlt egy-két napban már világossá vált, hogy a kormány és a kormánypárt vezetése nem egységes ebben a kérdésben, a racionálisabban gondolkodók a nyitás mellett vannak. (Ráadásul más kérdésekben is megmutatkoztak a hajszálrepedések a monolit egység falán.) Maga a miniszterelnök valamivel korábban állítólag úgy nyilatkozott, hogy ha az IMF jön, akkor ő megy. Természetesen esze ágában sem lesz ezt megtenni: gátlástalan hazudozó, ígérgető és hatalommániákus. Tőle annyi telt, hogy a magyar diaszpóra megszervezésére hivatott (és garantálom: kudarcra ítélt) új szervezet alakuló ülésén kijelentse: a 15 millió magyar majd ki fogja húzni az ország szekerét a gödörből. Ehhez persze előbb találni kellene 15 millió magyart.

Abban a régi cikkben azt írtam: „Az igazság nagy pillanata egy darabig még várat ugyan magára, de egyszer bizonyosan eljön az is.”



Lendvai L. Ferenc



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!