Közszolgálat?
- Részletek
- LÁNCZOS VERA
- 2004. augusztus 20. péntek, 02:00
- Élet és Irodalom
Hasonló megállapításokra nem csak számokkal alátámasztott vizsgálatok, de napi tapasztalataink alapján is juthatunk! Néha ugyanis a történtek képesek utólag félreérthetetlenné tenni és egyértelműen igazolni olyan eseményeket, jelenségeket, amelyek a maguk jelenében bár érzékelhetők, de nem bizonyíthatók. Néha a történtek logikai sorba állítása, s ezáltal a tudatosan szétszabdalt információk közötti koherencia újrateremtése is alkalmas a bizonyításra.
Egyre fásultabban vesszük tudomásul, hogy a közszolgálati Magyar Rádió szinte naponta, és szinte minden retorzió nélkül sérti meg a kiegyensúlyozottság és a médiatörvény egyéb követelményeit is. Fásultságunk egyik magyarázata a médiatörvény biztosította eszköztár gyengesége, aminek a legnagyobb hibája, hogy egy álságos intézményrendszer működtetésével azt a látszatot kelti, mintha létezne valóságos ellenőrzés. A kontroll és a retorziók elmaradása pedig visszamenőleg legitim működést igazol, hivatkozási alapot teremtve éppen azok számára, akik a helyzettel visszaélnek.
Retorzió híján (helyett) született ez az írás. A példámat nevezzük „a Magyar Rádió esetének a kettős állampolgársággal és a jobb oldallal”.
(1. stáció) A Magyar Rádió az Esti Krónika után, 2004. április 8-án kb. 19 óra 17. és 19. perc között közérdekű közleményként tette közzé a Magyarok Világszövetségének – lényegét tekintve – politikai hirdetését, amelynek tartalma felhívás volt a népszavazáshoz szükséges aláírásgyűjtésére, a határainkon kívül élő magyarok számára a magyar állampolgárság megadása ügyében, valamint köszönetnyilvánítás azoknak, akik addig aláírták az íveket.
(Háttér) A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. tv. 2. §-a 16. pontja az értelmező rendelkezések között világosan meghatározza, mi minősül közérdekű közleménynek.
Ennek lényege, hogy az olyan műsorszám, amely a lakosság figyelmének felkeltését szolgálja közérdekű cél érdekében, ugyanakkor kizáró kritériuma, hogy nem szolgálhat politikai cél előmozdítására!
A törvény definiálja a politikai hirdetés fogalmát is (ugyanott a 39.pont). Eszerint az olyan műsorszámot nevezzük így, amely „párt, politikai mozgalom választásokon való részvételének, sikeres szereplésének, jelöltjének, népszavazási kezdeményezésének a támogatására szólít fel, befolyásol…..”
(2. stáció) Mivel álláspontom szerint a felhívás kifejezetten egy politikai cél előmozdítására, nevezetesen a jelenlegi jobboldal szimbolikus politizálásából eredő egyik követelésének támogatására hívott fel, nem volt biztosított a közérdekű közleményként való közzététel feltétele (és az ahhoz fűződő kedvezmények alkalmazása) a fent hivatkozott kizáró kritériumra tekintettel. A közszolgálati Magyar Rádió megsértette a kiegyensúlyozottság követelményét, mivel egyoldalúan nyújtott előnyt az egyik politikai oldal számára.
Mindezek alapján panasszal fordultam az ORTT Panaszbizottságához.
(Háttér) A Panaszbizottság, ha az ún. közvetlenül nem érintett személy (pl. egy rádióhallgató) által előterjesztett panaszt nem az egyoldalú tájékoztatás miatti, hanem „egyéb panasznak” minősíti, akkor – a törvény értelmében – a saját maga számára megállapított ügyrend szerint jár el, úgymond véleményt alakít ki, amelyről egyidejűleg közli, hogy az nem minősül közigazgatási határozatnak, így ellene semmilyen jogorvoslatnak nincs helye. (Most tegyük zárójelbe részletesebb elemzés nélkül azt a kérdést, hogy van-e így ennek bármi értelme?)
(3. stáció) A Panaszbizottság 1.sz. eljáró tanácsa a fenti eljárás keretében vizsgálta meg a panaszt. Itt tehát abban kellett állást foglalnia, hogy a kifogásolt műsorszám alkalmas e politikai cél előmozdítására? Azt a véleményt alakította ki, hogy a panasz nem megalapozott.
Mindezt olyan „körültekintő” vizsgálódás után tette – derül ki az indokolásból –, hogy döntése előtt kikérte a műsorszolgáltató véleményét, vajon szerintük politikamentes szervezet-e a Magyarok Világszövetsége? S miután a műsorszolgáltatótól a megnyugtató (igen) választ kapta: a Magyarok Világszövetsége politikamentes kiemelten közhasznú társaság, a bizonyítási eljárást lezártnak tekintette, s a panaszt, mint megalapozatlant deklarálta.
(Háttér) Megtehette- e ezt az 1. sz. eljáró tanács? Ha figyelmen kívül hagyjuk a józan ítélőképességet, az elfogulatlanság követelményét, egy következetes demokratikus értékrend képviseletét, akkor a válasz igen. Igen, mert a médiatörvény, bár használja a „politikai cél”, „politikai mozgalom” fogalmát definíciói során, semmilyen támpontot nem ad, hogy mit kell ilyennek tekinteni. Ez bizony az eljáró tanács szubjektív értékítéletére, mondhatnánk kényére-kedvére van bízva!
(4. stáció) Vegyük sorra azokat az idő közben bekövetkezett eseményeket, amelyek bizonyítják, hogy az eljáró tanács és a Magyar Rádió értékítélete fals volt. Az MDF és a Magyarok Világszövetsége több ízben keveredett vitába arról, hogy melyikük is volt inkább kezdeményezője a kettős állampolgárságért vívott küzdelemnek. Az MDF politikai programjának részévé tette a kérdés megoldását. A Fidesz szintén folyamatosan egyetértő üzeneteket fogalmaz meg. Orbán Viktor exminiszterelnök legutóbb Tusnádfürdőn jelentette ki, hogy ő személy szerint támogatja a kettős állampolgárságot (HVG 2004. július 31.), s az ugyebár nem szorul különösebb indoklásra, hogy amit Orbán Viktor támogat, az a jobboldal politikai célkitűzése, de legalábbis retorikájának része.
(Háttér) A médiatörvény egy közszolgálati rádió elé nem csak azt állítja követelményként (4.§.), hogy „…a közzétett műsorszámok összessége, illetve ezek bármely tartalom vagy műfaj szerinti csoportja nem állhat párt vagy politikai mozgalom, illetve ezek nézeteinek szolgálatában”. A jelen esetben - láttuk - ez is sérült, hanem azt is, hogy a közérdeklődésre számot tartó hazai és külföldi eseményekről, vitatott kérdésekről, sokoldalú, tényszerű, időszerű, tárgyilagos, kiegyensúlyozott tájékoztatást kell adnia.
A Magyar Rádió ez utóbbi követelményt sem teljesítette, mivel egyetlen egy esetben sem adott tényszerű és egyértelmű tájékoztatást arról, hogy mit jelent az állampolgári jogok követelt kiterjesztése. (A teljesség kedvéért foglaljuk itt össze ennek lényegét: mindazok, akik magyar állampolgárokká válnak, szerezzék meg ezt a statust bármely módon, mindazon jogokkal rendelkeznek megkülönböztetés nélkül, amellyel a magyar állampolgárság jár. Vagyis tartózkodhatnak, lakhatnak, dolgozhatnak az országban bárhol, korlátozás nélkül. Regisztráltathatják magukat munkanélküliként vagy a választók névjegyzékébe, ahogy mások.)
Lehet ezt akarni, lehet így dönteni, de akkor tessék erről világos, egyértelmű tájékoztatást adni!
Természetesen ha a közszolgálatiság megfelelően működne az országban, akkor a kettős állampolgárság intézménye körül sem lehetne ilyen könnyen halászni a zavarosban!
Megjelenés helye: Élet és Irodalom, 2004. augusztus 20.
