Garzón bíró szembesíti Spanyolországot a múlttal
- Részletek
- Külföldi hírek - 2012/1. negyedév
- 2012. február 09. csütörtök, 19:39
MTI 2012. február 9., csütörtök 19:10
A törvénytelen lehallgatási módszerek miatt csütörtökön 11 évi foglalkozási tilalommal sújtott nemzetközi hírű spanyol vizsgálóbíró, Baltasar Garzón ellen egy másik per is zajlik hazájában: két szélsőjobboldali szervezet arra hivatkozva perelte be, hogy jogsértő módon rendelte el több ezer feltételezett gyilkosság kivizsgálását, amelyek a polgárháború idején, illetve a Franco-diktatúra évtizedei alatt történtek.
A felperesek szerint Garzón ezzel megsértette az 1977-ben kiadott amnesztiatörvényt, amely kegyelemben részesítette a Franco-rezsim alatti bűncselekmények elkövetőit. Így most az 56 éves vizsgálóbíró, aki az emberi jogok nemzetközi normáira hivatkozva érte el 1998 őszén Augusto Pinochet egykori chilei diktátor őrizetbe vételét Angliában, a vádlottak padjára került azért, mert hazájában is érvényt akart szerezni ugyanezeknek a normáknak.
A Franco-korszak bűneinek megvilágítása miatt ellene indított per azonban - a felperesek szándékával ellentétes módon - lehetőséget nyújtott az 1936-39 közötti polgárháború és az azt követő diktatúra áldozatainak, hogy első ízben számoljanak be az átélt borzalmakról a Legfelsőbb Bíróság előtt. A tanúkihallgatás ezen a héten fejeződött be, az ítélet néhány héten belül várható.
Az a nemzedék, amely még emlékszik a polgárháborúra, alighanem utoljára kapott esélyt arra, hogy Garzón perében hangot adjon sérelmeinek és gyászának. Bírósági fellépésük egyúttal rávilágított arra, mennyire megosztja ma is a polgárháború a spanyol társadalmat.
Nem is olyan régen azoknak, akiket érdekelt a polgárháború és a Franco-korszak pontos megítélése, külföldi történészek munkáihoz kellett fordulniuk. Spanyolországban ugyanis nemigen lehetett találni tárgyilagos beszámolókat a történtekről.
A háborús borzalmak és a Franco csapatai által végrehajtott megtorlás kibeszélését évtizedeken át akadályozta a félelem. A félelem enyhült, amikor a diktátor 1975-ben bekövetkezett halála után Spanyolország ismét demokratikus állam lett. A spanyolok új nemzedékei azonban inkább a törékeny politikai kiegyezés megóvásával törődtek, fátylat terítve a régi sebekre. Figyelmük a gazdasági növekedésre és arra összpontosult, hogy hazájuk - több évtizedes elszigeteltség után - kinyílott a világra. A régi sérelmeket, ha nem feledték is el őket, félre kellett tenni; az áldozatok gyermekei gyakran együtt játszottak szüleik gyilkosainak gyerekeivel.
Jogi szakértők szerint kicsi az esélye annak, hogy - az eltelt hosszú időre és az amnesztiatörvényre való tekintettel - a múlt állítólagos háborús bűnöseit valaha is bíróság elé állítsák. Mindazonáltal a Franco-rezsim áldozatainak néhány leszármazottja egy argentin bíróhoz fordult keresetével. Az illető bíró pedig tavaly decemberben kérvényben tudakolta Spanyolországtól a Franco-korszak minisztereinek és rendőrfőnökeinek a nevét.
Számos konzervatív és jobboldali kommentátor megriadva tapasztalta, hogy a Franco-rezsim áldozatai lehetőséget kaptak szenvedéseik elmondására a Garzón-perben. "Csak egyes bírák cinkosságával magyarázható a Garzón által rendezett színjáték, amelynek részeként 80 évnél öregebb, gyászruhába öltözött tanúk mondhatták el a bíróság előtt, hogyan veszítették el szüleiket a háborúban" - írta Federico Jiménez Losantos, a botrányokozásairól ismert publicista az El Mundo hasábjain.
Különösen bántó lehet a spanyolok egy részének, hogy a tárgyaláson jelen voltak nemzetközi jogvédő szervezetek képviselői is, azt sugallva ezzel, hogy a spanyol igazságszolgáltatás politikailag elfogult. Mind a Human Rights Watch, mind az Amnesty International védelmére kelt Garzónnak, azt hangoztatva, hogy embereknek a Franco-érában történt eltűnése emberiesség elleni bűncselekménynek minősül, ezért az 1977-es amnesztiatörvényt figyelmen kívül kell hagyni.
A legfelsőbb bíróságot mindkét irányból támadások érik. Garzón híveinek tüntetésein a felvonulók "fasisztáknak" nevezték a bírákat, amiért az ügyészség támogató javaslatának hiányában is befogadták a keresetet. Ezt olyan magánszervezetek nyújtották be, amelyeknek egy része kapcsolatban áll a szélsőjobboldallal. A Facebookon tízezrek kritizálták a bírákat - és éltették Garzónt mint az emberi jogok bajnokát. Mások viszont "vörös" ellenségnek bélyegezték az alperest.
A tanúvallomások újból felszították a közéleti vitát az Elesettek Völgyében található mauzóleum sorsáról. Franco ezt eredetileg az ő oldalán meghalt katonák temetőjének szánta. Mivel a bazilika hatalmas kriptája túl nagynak bizonyult, ezért oda hozatta a köztársaságiak halottainak tetemeit is - a családok megkérdezése nélkül. A diktátor azzal indokolta a mauzóleum építését, hogy az a nemzeti megbékélést szolgálja, ám ezzel ma kevesen értenek egyet.
José Luis Rodríguez Zapatero exkormányfő - akinek nagyapját Franco katonái ölték meg - tavalyelőtt azt ígérte, hogy jobboldali gyülekezőhelyből történelmi emlékhellyé alakítja át az Elesettek Völgyét. Szakértőkből bizottságot hozott létre, amely azt javasolta, hogy Franco maradványait távolítsák el a mauzóleumból (elvégre nem a polgárháborúban, hanem évtizedekkel később halt meg). A másik javaslat értelmében dokumentációs központot létesítenének, ahol a látogatók megtudhatnák, hogyan épült a mauzóleum a polgárháborúban vesztes fél oldalán állók kényszermunkájával.
A két hónapja hatalomra került jobbközép koalíció aligha fog eleget tenni a bizottság ajánlásainak, jóllehet azok konszenzussal születtek meg. Kivételt csupán Franco maradványainak eltávolítása képezett: ezt a testület három jobboldali tagja ellenezte.
