Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. március 1.

Nyomtatás

Részletek: 2012. március 03. szombat, 05:09; Megbeszéljük

2. oldal / 3

Fél év felfüggesztett
Szabó Zoltán volt szocialista országgyűlési képviselő, a Demokratikus Koalíció elnökségi tagja

Bolgár György: - Önt néhány nappal ezelőtt a bíróság fél év felfüggesztett börtönre ítélte a Hunvald-perben. Hát azon kívül, hogy az ember egy nagyot sóhajt, és ha valamennyire követte a híreket, akkor mereszti a szemét, hogy ez hogy is történhetett. Azért nem biztos, még a hallgatóinkról sem feltételezem, hogy tudják-e pontosan, miért is kapta ezt az első fokon felfüggesztett fél évet?

Szabó Zoltán: - Hát valószínűleg nem tudják, valószínűleg aki egyáltalán a dologban valamelyest tájékozott, az is arra emlékszik, hogy az ügyészség emelt ellenem vádat azért, mert miután egyéni választókörzetben megválasztott országgyűlési képviselő lettem a VII. kerületben, kaptam egy mobiltelefont a kerületi önkormányzattól, amit használhattam.

– Igen. Ez megmaradt valószínűleg a hallgatók fülében, hogy Ön mobiltelefont használt, és az autójára szerelt kerékbilincset leszedette.

– Na most, a mobiltelefon-ügy annyira abszurd vád volt, hogy az alól a bíróság is felmentett. Tehát van egy felmentő ítéletem, miszerint nem volt jogszerűtlen az, hogy nekem mobiltelefont adott az önkormányzat. Ezt sokféleképpen indokolta a bíróság, azzal, hogy a jelenleg még hatályos országgyűlési képviselőknél, azt hiszem jogállásról szóló résznél, van egy olyan passzus, amelyik lehetővé teszi a választókerület székhelye önkormányzatának, hogy különféle infrastrukturális juttatásokkal támogassa a megválasztott országgyűlési képviselőt. De a parlament előtt fekszik már Lázár János törvényjavaslata, amely például a kommunikációs lehetőségek biztosítását és a költségének fedezését egyenesen előírná az önkormányzatoknak. Úgyhogy ebben az ügyben mindenesetre felmentettek.

– Tehát formailag, jogilag és mellesleg tartalmilag is ebben az ügyben Önnek teljesen igaza volt.

– Igen.

– Na de akkor még abszurdabbnak hat ez a féléves felfüggesztett. A kerékbilincs ügyért?

– A kerékbilincs ügyért, ami azért teljesen érthetetlen, mert a kerékbilincs leszerelése egy olyan helyen történt, ahol nem is lett volna szabad rászerelni. Ugye van egy rendelet, amelyik előírja azt, hol szabad kerékbilincset feltenni. Vagy pontosabban azt, hogy hol nem szabad. Ilyen többek között az, hogy közvetlenül tűzcsap mellett parkoló autóra nem szabad, meg a kereszteződéstől kevesebb mint öt méterre parkoló autóra nem szabad.

– Mert akkor nyilván nehezebben lehetne őket elvinni. Hogy ha baj van, és el kell távolítani az utót.

– Ott az ugye azért szabálytalan parkolni, mert útban van a kocsi. Hát ha lerögzítem a kocsit, hogy ne lehessen elvinni, akkor ezzel csak fokozom a bajt.

– Jó. Tehát Ön elkövette azt a hibát, hogy szabálytalan helyen parkolt.

– Szabálytalanul parkoltam, ezt én soha nem vitattam, soha nem volt ezzel nekem semmi problémám.

– Problémája volt, de mekkora, ugye?

– Igen. Elismertem. Na tehát azt mondja a rendelet, hogy ott nem szabad rátenni. Ehhez képest a közterületfelügyelő rátette a kerékbilincset, a közterületfelügyelet vezetője pedig leszedette, mert oda sétált a helyszínre, megnézte, látta, hogy két okból is jogosulatlan volt az intézkedés, és van egy általános érvényű ügyészségi állásfoglalás, miszerint a szabálytalanul parkoló gépkocsira a kerékbilincset soron kívül és a bilincselési díj megfizetése nélkül le kell szereltetni. Ő ezeket összerakta, és telefonált, hogy gyerekek, ezt elrontottátok, szedjétek le.

– Na de azért tette ezt, mert Ön szólt neki nem? Ez volt ezek szerint az Ön bűne?

– Nem, nem. Az én bűnöm nem az, hogy neki szóltam, hanem a kerületi jegyzőjének szóltam. Ez megint egy külön történet, ugye a kerékbilincseléssel kapcsolatban nekem amúgy is averzióim vannak. Rettenetes, hogy mit művelnek a közterületfelügyelők. Ugye lesben állnak olyan helyeken, ahol tudják, hogy adott időben nem lehet parkolni. És abban a pillanatban, hogy valaki ott megállt, már pakolják rá a kerékbilincset. Nekem itt eldurrant az agyam, felhívtam a jegyzőt, és elég morcosan közöltem vele ezt a tényt. Ő pedig szólt a közterületfelügyelet vezetőjének, de nem azt mondta, hogy szedesd le Misikém, azt mondta, hogy nézze már meg, lehet-e ott valamit tenni. A felügyelet vezetője odajött, megnézte, és azt mondta, hogy ez jogtalanul van felszerelve, le kell szerelni, pont. Tehát mindenesetre nem történt bűncselekmény, a közterületfelügyelet vezetője nem jogszerűtlen intézkedést hozott. Ugye az volt a vád, hogy hivatali visszaélés, vagyis hogy hatáskörét túllépve jogosulatlan előnyt szerez valaki. Hát ő nem lépte túl a hatáskörét, mert erre joga volt, és nem szerzett jogosulatlan előnyt, ellenkezőleg, egy jogtalan hátrányt hárított el. Tehát itt bűncselekmény nem történt, ha bűncselekmény nem történt, akkor erre fel sem lehetett bujtani senkit. Tehát én azt gondolom, hogy nincs miről beszélni. Nem így gondolta az ügyészség, amelyik vádat emelt, és nem így gondolta a bíróság.

– És a bíróság egy az egyben elfogadta az ügyészségnek az érvelését?

– A bíróság egy az egyben elfogadta, a bíróság előtt még ráadásul tanúként meghallgatták a kerületi közterületfelügyelet csoportvezetőjét, azt a hölgyet, aki felelős volt a bilincselési csoport munkájáért. És aki adott esetben szintén jogosult volt arra, hogy felülbírálja a bilincselő közterületfelügyelő intézkedését. Ő megnézte a fényképeket, egyértelműen azt mondta, hogy erről a kocsiról le kell szedni a bilincset. Másnap kirúgták a kerületi közterületfelügyelettől.

– A dolgot egyszerűen nem tudom felfogni. Mégpedig azért nem, mert tegyük fel, hogy Ön mindazt a bűnt elkövette, amivel az ügyészség vádolta. De hát akkor sincs egyébről szó, mint hogy rossz helyen parkolt, és szólt az illetékeseknek, hogy szedjék le, mert Ön szerint nem követte el azt a bűnt, ami miatt rá kellett rakni a kerékbilincset. Az illetők megállapították, hogy tényleg nem lett volna szabad feltenni a bilincset, leszedették. Akármi akárhogyan történt, ha a legmarkánsabban sértette volna is a szabályokat, akkor is csak az történik, hogy ott áll az úton, olyan helyen, ahol nem lett volna szabad, nem történt ebből semmi, nem következett be baleset, nem hátráltatott senkit, ellenben egy bizonyos jogtalanságot még meg is szüntettek közben. És a végeredmény az, hogy Önt elítélik félév felfüggesztettre? Hát mintha a dolognak a következménye százszoros súlyú volna.

– Nézze, hát erre kétféle válaszom van. Ugye az egyik a formális válasz, hogy lehallgatták a jegyzőt telefonját, és így van egy jegyzőkönyv arról, hogy mit beszéltünk. És én ebben a beszélgetésben tényleg nem hivatkoztam arra, hogy jogosulatlanul bilincseltek le. Én arra hivatkoztam, hogy ez disznóság, amit itt csinálnak a kerületben, hogy este kilenckor hazaérkező emberekre lesben állnak, és ha megáll két percre, ahogyan én tettem egy éjjel-nappal bolt előtt egy fél kiló kenyérért, már rakják rá a kerékbilincset.

– De ha jogosulatlanul dühöng a jegyzőnél, hogy micsoda disznóság amit csináltok, az bűncselekmény?

– Ezek szerint az, hát nem tudom. Nézze, a másik válaszom, ami tartalmi válasz. Az meg sajnos az, amit én az ítélet után közvetlenül nyilatkoztam. Én mostantól kezdve úgy gondolom, hogy politikai üldözöttnek tekinthetem magam. Ennek a vádnak önmagában, és a vádról ez teljesen világosan kiderült számtalan ponton, politikai motivációi vannak, és nekem sajnos az az érzésem, hogy itt a bíróság sem tudott ellenállni annak a nyomásnak, ami ebben az ügyben ránehezedett. Hogy valaki felhívta-e a bírákat vagy nem hívta fel, csak épp tudták, hogy itt különös bátorság kéne ahhoz, hogy engem felmentsenek, ezt nem tudom. De mindenesetre én elég régóta szálka vagyok a Fidesz szemében, szálka vagyok a jelenlegi miniszterelnök szemében. Ugye én képviselőként meglehetősen aktív munkát végeztem a parlamentben, én voltam az egyik legtöbbet felszólaló képviselő. Igen éles szócsatákat vívtam a Fidesszel különböző ügyekben, talán szerénytelenség nélkül azt is mondhatom, hogy ezekben ritkán maradtam alul. Volt néhány olyan napirend előtti felszólalásom, amely személyében érintette és sérthette a jelenlegi miniszterelnököt. Tagja voltam annak a vizsgálóbizottságnak, amely az ő vagyonosodását vizsgálta még 2005-ben, és hát meglehetősen kellemetlen perceket szereztem neki. Szóval van nekem annyi van a rovásomon, hogy az a mentalitás, ami azért a Fideszben általánosnak mondható, hogy tudniillik mindenki emlékszik arra is, hogy az óvodában ki gáncsolta őt el, hatással legyen az ügyre. És az meg közismert, hogy a Fidesz és személyesen Orbán Viktor is nagyon vonzódik a politikai viták büntetőjogi úton történő rendezésére. Én azt gondolom, hogy most ez történt.

– Két dolgot mondjon meg még nekem. Egy, hogy bízik-e a még független igazságszolgáltatásban, vagyis hogy őszintén reménykedik-e abban, hogy másodfokon ezt mégis meg lehet nyerni és meg lehet változtatni. Kettő és összefügg ezzel a kérdéssel, azért teszem fel együtt, hogy és ha mégis marad az elsőfokú ítélet, ez hogyan befolyásolja vagy akadályozza az Ön politikai munkáját és esetleges karrierjét?

– Hát most valami nagyon szomorú dolgot fogok mondani. Én még mindig azt gondolom, hogy sajnos ma Magyarországon a jogállami intézmények közül a leginkább független még mindig a bíróság. Ez után az eset után nyilván nem fogom azt mondani, hogy független, csak annyit, hogy még mindig a leginkább független. Meg kell mondanom őszintén, én inkább csak reménykedem abban, hogy másodfokon ebben az ügyben igazságot szolgáltatnak, és hát a bizalmam elég jelentősen megcsappant ez után az elsőfokú ítélet után. Mindazonáltal ugye, és ezt elmulasztottam az elején megtenni, úgyhogy most megteszem, gratulálok Önöknek, mégiscsak van azért valamiféle független igazságszolgáltatás, hiszen Önöknek például igazat adtak ebben a frekvenciaperben. Úgyhogy ezért mondom, hogy ha van még egyáltalán független intézmény Magyarországon, akkor az szerintem még mindig a bíróság. Sajnos messze nem annyira független, mint amilyennek egy jogállamban lennie kéne. Ha marad így az ítélet, az beláthatatlan, hogyan fogja befolyásolni az én politikai tevékenységemet. Nyilvánvaló, hogy attól a pillanattól kezdve bárhol, bármilyen ügyben megjelenek, akkor azt fogják mondani, hogy a börtöntöltelék, a jogtipró mit tudom én micsoda. Hát már ugye önmagában az a helyzet, hogy az én ügyemet, aminek semmi köze nem volt a Hunvald-ügy néven elhíresült és egyébként nagy részében szintén bebizonyítatlan, sőt felmentéssel végződött vádpontokhoz, ehhez csapták hozzá Hát az én ügyemnek ehhez semmi köze nem volt.

– Hogy lehetett odacsapni ehhez?

– Az ügyészség azért csapta oda, mert mégiscsak ütős lehet azt mondani, hogy a milliárdos erzsébetvárosi ingatlanpanama huszonharmadrendű vádlottja. Ez ilyen kommunikációs fogás, kommunikációban ez nyilván nem fog jól jönni, ha ez másodfok helyben hagyva vagy netán még súlyosbítják is az ítéletet. Vagy egyáltalán, ha nem mentenek fel. Mert ebben az összefüggésben jószerével mindegy, hogy milyen súlyú az ítélet, ha megvan az ítélet, akkor az azt jelenti, hogy én a magyar… most már nem Magyar Köztársaság, bocsánat, és már nem is bíróság, hanem micsoda? Törvényszék? Igen. A törvényszék szerint én bűnös vagyok, ez nyilván nem fog jól jönni. Ugyanakkor azt gondolom, hogy egy másik szempontból meg jöhet jól. Ugye a Fidesz minden jogtalan alkotmánymódosításra meg a sarkalatos törvényeknél minden egyébre azt mondja, hogy nem kell itt előre ítélkezni, várjuk meg, hogy a dolog hogy fog működni. Hát a 2012. január 1-jével átalakított igazságszolgáltatási rendszer úgy működik, hogy ilyen ítéleteket születhetnek. Mondhatom azt, hogy ennek valószínűleg nem a legsúlyosabb, de az első áldozata én vagyok. Hát adott esetben ezt még ugye emlegetni is lehet ebben a történetben. Egyébként ha a másodfokú bíróság jóváhagyja, én nem kívánom annyiban hagyni, tehát a további jogorvoslati lehetőségeket beleértve Strasbourgot, az emberi jogi bíróságot is igyekszem kimeríteni.

– Egyébként figyel arra, hogy hol parkol?

– Én mindig figyelek arra, hogy hol parkolok, csak hát nézze, persze, van ilyen.

– Látom, most mélyen magába néz, hogy figyel-e. De hát gondolom, most jó oka van arra, hogy figyeljen, hová teszi a kocsiját.

– Jó okom van rá, hogy figyeljek. Tényleg az a helyzet időnként, hogy azt mondja az ember, ott egye meg a fene, ott a bolt, megállok előtte, egy perc amíg bemegyek, felmarkolok egy fél kiló kenyeret, leteszem a kétszáz forintot érte, és már itt is vagyok. Persze, szabálytalan vagyok, nem szép dolog ilyet csinálni, de hát az vesse rám az első követ aki ilyet még soha nem csinált. Az ellen sincs igazából kifogásom, ha a közterületfelügyelet vagy a rendőrség járőrözik a kerületben, meglátják a szabálytalanul parkoló kocsimat, és megbüntetnek érte vagy lebilincselnek érte. De az, hogy tényleg ott áll a sarkon a pasas… Egyébként ugyanolyan szabálytalanul parkoló kocsiban, mint amilyen az enyém volt. Ott lesi a visszapillantó tükörben, hogy mikor áll meg valaki a tiltott helyen, és amint kiszállt a kocsiból, már pattan oda feltenni a kerékbilincset. Én azt gondolom, hogy ez így nem fair.

– Hát, ha ez így történt, tényleg nem. Az ember ugyanis azt várná, ez volna a normális, hogy ha ott van és figyel, akkor kiszáll, és azt mondja, hogy uram rossz helyen parkol, kérem, hogy keressen máshol helyet. Mert különben kénytelenek leszek megbilincselni a kocsiját.

– Hát, igen, de hát nem ez történt. Hogy tényleg ott állt a kocsijuk, méghozzá szabálytalanul, ezt mutatja az a fényképfelvétel, amit egyébként az én kocsimról készítettek. Ugye ilyenkor mindig kell bizonyítékul fényképfelvételt készíteni. Csak megjegyzem, nyolc darab fényképfelvétel készült, egyiken sem látszik a tűzcsap. Ezt valahogy úgy sikerült megoldania a közterületfelügyelőnek, hogy ne lássék.

– Amitől nem lett volna szabad felrakniuk a kerékbilincset.

– Így van, tehát nyilván ő maga is tudta, hogy ez szabálytalan intézkedés, csak úgy gondolta, hogy mi baja lehet belőle, hát mégis ráteszi. De ezen a felvételen látszik az ő kocsijuk is, és ugyanolyan szabálytalanul a sarokra részben belelógva parkol, ahogy az enyém, csak a másik sarkon.

– Hát, érdekes kis magyar krimi.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!