Mire várnak?
- Részletek
- Napi apró
- 2012. március 09. péntek, 04:22
- Bauer Péter
Viszonylag csekély visszhangja volt Mesterházy Attila tavaly novemberi, Lázár Jánoshoz írt levelének, amelyben Orbán Viktor leváltását javasolta, konstruktív bizalmatlansági indítvány útján. Holott az elmúlt hónapok eseményei azt bizonyítják, hogy a pártelnök javaslata megalapozott volt, és minden nap késedelem óriási veszteségeket okoz az országnak. Ugyanis a levél megírása óta is Orbán értelmetlen presztízsharcai folynak az Unióval, ezért egyre távolabb tolódik a hitelmegállapodás, sőt, lehet hogy soha nem is nem lesz meg, ha a kormány csak időhúzásra játszik.
Ennek magas ára lenne: az IMF-kölcsön 4 százalékos kamata szemben áll az Orbán által feldicsért piaci források (jelenlegi) 8 százalékával, amely mérték viszont a kölcsön-megállapodás elmaradásával akár több százalékponttal is megugorhat. De még a jelenlegi hitelkondíciókkal is, 20 milliárd eurós hitelösszegnél, az államháztartás kamatvesztesége évi 80 milliárd euró, azaz 240 milliárd forint, amely a költségvetés szinte valamennyi problémáját megoldhatná.
Mi áll ezzel az összeggel szemben? Tudjuk: a „magyar emberek érdekei”. A magyar embereknek alapvető érdekük, hogy a bíráskodás teljhatalmú ura Orbánék családi jóbarátja legyen, hogy a jegybankelnök fizetése ne legyen túl magas, hogy az adatvédelmi ombudsman helyét régi Fidesz-tag vehesse át, és hogy a 62 évesnél idősebb bírók vonuljanak vissza. Ha ezek nem valósulnának meg, akkor a magyar emberek boldogtalanok lennének, mert ezek a fontos dolgok, ezek mellett bagatell, hogy a nagy többség reálbére már második éve csökken, vagy hogy a szegényebb fiatalokat lényegében száműzték az egyetemekről.
De a tréfát félretéve: mindegyik ügy (és még tucatnyi más) Orbán személyes presztízsügye, és ő nem tud, nem szeret veszíteni akármilyen kicsi ügyben sem, ezért keresztbeáll akkor is, amikor népe emiatt rengeteg pénzt veszít. Ezért kellenek az újabb és újabb, képtelennél képtelenebb adók és adóemelések: a lényeg a vezér tévedhetetlenségének igazolása.
Persze a fideszes képviselőknek nem feltétlenül érdekük Orbán távozása: az egykulcsos adóval megvették őket, mivel sokuknak van a képviselőségen kívül is pozíciója, amellyel éves jövedelme meghaladja a magasabb adókulcs feltételezett (5 milliós) határát. A számukra kedvező adózás fenntartása pedig inkább Orbántól várható.
De messzebbre tekintve: Orbán és „jobbkeze” további kétéves kormányzása kiszámíthatóan gazdasági összeomláshoz kell hogy vezessen, mely esetben nemcsak az adókulcs változik, hanem sok minden más is: elsősorban a Fidesz hatalmi monopóliuma omlik össze. Ez pedig a párt képviselőinek igencsak fájna.
Egy dinamikusan fejlődő, pragmatikus Magyarország azonban megfelelő ellentételezést jelenthetne az átmeneti veszteségekért. Ha viszont minden így marad, akkor az Unió szégyenpadján üldögélünk még évekig, messze leszakadva.
(Bauer Péter)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
