rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. március 27.

Egyértelmű, hogy vissza kell vonni a doktori címet
Hadas Miklós sportszociológus


Hadas Miklós: - Annyit hadd mondjak, hogy nem sportszociológus vagyok, hanem szociológus, aki sporttal is foglalkozik sok mindennel egyetemben.

Bolgár György: - Na jó, velem lehet beszélni. De azért Önt így tartják nyilván, persze lehet, hogy csak az egyszerűség kedvéért. Sporttal foglalkozó szociológus vagy sporttal is sokat foglalkozó. Így jó?

- Igen. A sport nem egy kérdésével és férfikutatásokkal, genderkutatásokkal is foglalkozó szociológus vagyok. De azt gondolom, hogy a jelen helyzetben lényegtelen.

- Vettem. Sőt, a jelen helyzetben azt akartuk erősíteni, hogy sporttal foglalkozik. Schmitt Pál doktori disszertációjáról, pontosabban az erről készült tényfeltáró bizottsági jelentésről akarom kérdezni. Az első reakciók politikailag is, látom, itt-ott szakmailag is és az internetes portálokon adott beszámolókból is következtethetően eléggé lesújtóak. Ez nagyon balul sikerült bizottsági jelentés volt, bár állítólag nagyon hosszú, 1157 oldalas, és ebben arra jutnak, hogy bár a dolgozat nagy része szinte szövegazonos fordításon alapul, van benne nyolc olyan oldal is, ami betűről betűre át van véve egy külföldi tudós dolgozatából, de mégsem Schmitt Pál követte el a hibát, hanem annak idején a Testnevelési Egyetem. Méghozzá szakmai hibát vétettek, mert nem szembesítették a doktori disszertáció készítőjét a munkájával kapcsolatos problémákkal. Ön ezt érti? Mert én nem.

- Nehéz megérteni. Annyit hadd pontosítsak – itt van előttem a rövid összefoglaló, ami két és fél oldalas –, hogy tizenhat oldal az, ami a bizottsági összefoglaló alapján teljes szövegazonosságot tartalmaz Klaus Heinemannéval, a harmincnegyediktől az ötvenedik oldalig. Nem mondja a jelentés, hogy felmentené Schmitt Pált, hanem azt mondja, hogy a Testnevelési Egyetem szakmai hibát vétett, amikor ezt a szövegazonosságot nem tárta fel időben. Vagyis akkor az én értelmezésem szerint, amikor beadásra és elbírálásra került a dolgozat, egyértelműen úgy olvasom ezt az összefoglalót, hogy az megállapítja, hogy plágium történt. Megállapít számos formai hibát, szabálytalanságot. Összemaszatolja, ami lényeges lett volna, hogy a száznyolcvan további oldal tulajdonképpen milyen formában mutat részleges egyezést Georgiev művével. Ezt éppenséggel jó lett volna tudni. De ha csak azt elfogadjuk, hogy tizenhat oldal egyértelmű átvétel, felsorolja a táblákat, ábrákat, diagramokat, amelyek egyértelmű átvételek, ezek önmagukban kimerítik a plágium bűntettét. Az összefoglaló idézi a Testnevelési Egyetem 92-ben érvényes szabályozási környezetét a doktori cím adományozásáról, és itt megfogalmazzák, hogy amennyiben az egyetemi doktorátus odaítélését követően kiderül, hogy az értekezést más készítette vagy az más személy munkájának illetéktelen felhasználásával készült, az egyetemi tanács a doktorátust visszavonja. Tehát ezt megállapította a bizottság, következésképpen elfelejtették visszavonni a doktori címet. Ez, azt gondolom, már nem a tudomány szférájára tartozik, hanem a politika területére.

- De nem a politika kell hogy visszavonja a doktori címet, mert nem a politika, a kormány vagy a Nemzeti Erőforrás Minisztérium miniszterének dolga, hogy visszavonja a doktori címet, hanem az egyetemé. Nem?

- Így van, teljesen egyértelmű, ebből a szempontból eléggé értetlenül állok az egyetem gesztusa előtt, miképpen a következtetés első mondata is – ha figyelmesen elolvassuk, és ezt szeretném most megtenni – mást jelent, mint ahogy a mai napon előtérbe került értelmezések ezt felfogják. Ugyanis így fogalmaz, idézem a dokumentumot. „A doktori eljárás formailag megfelelt az akkor még önállóan működő Testnevelési Egyetem gyakorlatának.” Tehát a gyakorlatának felelt meg, nem pedig az adományozás szabályozásának, jogi környezetének. Ezzel gyakorlatilag feljelenti a Testnevelési Egyetemet, hogy máskor is formai hibákat követtek el, jogellenes intézkedéseket hoztak létre, amit én kikérnék magamnak az egyetem nevében. Mert minden bizonnyal az azért nem volt rendszeres, hogy plágium alapján született, formai hibáktól hemzsegő, idézeteket nem tartalmazó dolgozatokat fogadtak el kisdoktori fokozat alapjaként.

- Még azt is megemlítik, hogy kellett volna bizonyos egyéb feltételeket teljesíteni, nemcsak azt, hogy megjegyezni, mit, honnan idéz, pontosan ellátni bibliográfiával, ekkora szöveget amúgy sem lehet átemelni, akármennyire pontosan megjelölik, hogy mi honnan való. De kellett volna hogy legyen egy írásos témavázlat, kellett volna hogy legyen a szigorlatról szóló jegyzőkönyv, kellett volna, hogy legyen a bíráló bizottság üléséről készült jegyzőkönyv és ezek egyike sem található meg.

- Valamint azt is írják, hogy szakszerűtlen volt a forrásmegjelölés, nem hivatkozott, az irodalmi hivatkozások nem a szabályos eljárásoknak megfelelően szerepeltek. Sőt azt is írja az összefoglaló, hogy feltűnő, hogy a jelentkezés és a doktori értekezés megvédése között mindössze egy hónap telt el. Az ilyen gyakorlatot ismerők tudják, hogy minimum egy-két év szokott eltelni a kettő között.

- Ez egy vicc.

- Jelentkezem, megírom, megvédem, és utána megszerzem a fokozatot. Ez elég egyértelműen utal arra, hogy itt súlyos szabályszegések történtek. Így is fogalmaz az összefoglaló, hogy formai szabálytalanság.

- De akkor hogy lehet az, hogy a tényfeltáró bizottság tagjai, köztük például az egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának dékánja nem arra a következtetésre jut, hogy mindezek alapján egyértelmű, hogy vissza kell vonnunk Schmitt Pál doktori címét?

- Ez az én kérdésem is, ez nagy rejtély számomra. Ha én egy egyetemi tanárként részt veszek egy ilyen bizottságban és ilyen súlyos megállapításokat teszek, abból csupán egyetlen következtetést vonhatok le, hogy vissza kell vonni az oklevelet, mert plagizált a jelölt. Ez teljesen egyértelmű. Hogy miért nem így döntött a bizottság, arról nekem fogalmam sincs. Ahogy arról sincs fogalmam, miért nem válaszoltak a levelemre, amikor felajánlottam, hogy nagyon szívesen megvizsgálom a dolgot. Igen, felajánlottam még a bizottság létrehozása előtt nyilvánosan, hogy mivel Franciaországban végeztem, mivel a szakterületem kötődik ehhez, mivel az olimpiák történetéről is publikáltam, úgy érzem, hogy kompetens vagyok. A rektornak, a dékánnak, a doktori tanács elnökének – akik közül kettő benne volt a bizottságban – küldtem el kétszer is e-mailen ezt a levelet.

- És annyit sem mondtak, hogy mukk?

- Semmit nem válaszoltak.

- Azért néha egészen el tudok képedni.

- Én is. Eléggé furcsállom.

- Ha valaki a világ végéről, teljesen ismeretlenül megereszt egy e-mailt, mondjuk egy dékánhoz, és felajánlja a segítségét, talán még arra is válaszol az ember, bár rengeteg e-maillel szokták elárasztani a fontos embereket, de mégis megköszönöm, majd jelentkezünk. De hogy lehet az, hogy egy ismert kolléga, egy egyetemi tanár, aki ebben a dologban abszolút kompetens, felajánlja a segítségét, a munkáját, és azt sem mondják neki, hogy köszönöm, professzor úr, vagy köszönjük, de nem tartunk rá igényt, majd megcsináljuk a saját embereinkkel vagy más feltételek alapján, vagy majd szólunk, ha szükség lesz rá?

- Igen, a minimális udvariassági szabályoknak sem tett eleget.

- Milyen viszonyok vannak egyetemi körökben?

- Elég rettenetes, én is azt gondolom, hogy nehezen tudom értelmezni, és várom, hogy egyszer majd talán a dékán úr a doktori tanács elnök ura és a rektor úr megosztják velem álláspontjukat, hogy miért nem reagáltak a felajánlásomra.

- Milyen következménye lehet egy ilyen tényfeltáró bizottsági jelentésnek, amelyik nem meri levonni a következtetést? Nem is mondom azt, hogy szerecsenmosdatást végez, ezt inkább az egyetemre mondom, mert végül is az egyetemi munkatársak, az egyetemi tényfeltáró bizottság tagjai mossák ki az egyetemet, azt mondják, hogy hiába nem végezte el az akkoriban kötelező forráskutatást, ezt nem az egyetemnek kéne elvégezni. Nem feltétlenül kellett volna, hogy tudják, hogy létezik egy bolgár szerző egy ilyen munkával, erről talán a doktori disszertáció készítője informálhatta volna őket, főleg, hogy sok mindent idézett tőle. Bizonyos értelemben azt mondják, hogy ez nagyjából így volt húsz évvel ezelőtt, ez akár rendben is van, megsértettek bizonyos formai szabályokat, nem mondják ki, de lényegében a törvényt is, de ezek szerint ez rendben volt Magyarországon, úgyhogy köszönjük szépen, ennyi. Milyen képet fest ez, milyen állapotokat mutat be a magyar egyetemi rendszerről, a magyar oktatásról, ha 2012-ben egy tényfeltáró bizottság egyetemi tanárai ilyen következtetésre jutnak és nem állapítják meg egyértelműen, hogy súlyos szabálysértések történtek?

- Igen, ez elég lehangoló. Őszintén szólva szégyent éreztem, amikor elolvastam ezt a jelentést. Mentségére legyen mondva, hogy azt érzékelem, itt a bizottságban viták zajlottak, és így különböző álláspontok kerültek bele a jelentésbe. Ebből adódóan ellentmondásossá is vált mindez. Nyilván volt olyan, akinek a szakmai tisztessége megkövetelte, hogy a plágiumra utaló adalékokat egyértelműen sorolják fel, és nyilván volt olyan tag is a bizottságban, aki megpróbálta zárójeles megjegyzésekkel vagy a következtetésekben ezzel a furcsa megfogalmazással kvázi felmenteni a jelöltet. De azt gondolom, ha azokat az állításokat, amelyeket én itt a beszélgetésünk elején kiemeltem, összeolvassuk, akkor pillanatnyi kétségünk sem maradhat a tekintetben, hogy itt plágium történt. Hogy ez az egyetemen miért így alakult, és hogy miért nem merik vállalni a felelősséget a bizottság tagjai a tudomány tisztasága, a tudomány értéke nevében, azt én nagyon nehezen tudnám megmondani, és nem is mernék itt most ötletelni, hogy mi lehet mindennek a hátterében.

- De hogy a következménye mi lehet, arra merne ötletelni? Hogy tudniillik milyen tudományos és egyetemi híre lesz Magyarországnak, ha egy ilyen nyilvánvaló ügyben az egyetemi vizsgálóbizottság nem mer egyértelmű döntést hozni?

- Igen, ez rendkívül lesújtó. Amikor olvastam a német professzornak, Klaus Heinemannak azt a nyilatkozatát, hogy nagyon furcsállja, hogy a magyar tudósközösség nem emeli fel a hangját ebben az esetben, ez volt számomra a motiváció, hogy levelet írjak a Semmelweis Egyetem illetékeseinek, hogy azért a magyar tudósközösség védelmének és becsületének nevében talán mégiscsak próbáljunk meg értelmesen, nyíltan, transzparens módon véleményt alkotni arról, hogy itt plágium történt-e vagy sem. Ha ezt lefordítják és elolvassák az akadémiai világ képviselői Európába, Ázsiában, Amerikában a világ bármelyik részén, akkor...

- Márpedig ennek híre fog kelni.

- Ez óhatatlanul meg fog történni, és nyilvánvalóvá válnak a szöveg belső ellentmondásai. Az, hogy az érvényben lévő szabályozás alapján meg kellett volna fosztani a plagizáló jelöltet a címétől. Ha ez nyilvánvalóvá válik a nagyvilág előtt, akkor ez újabb rendkívül kínos dolgot fog jelenteni számunkra, és nem kimagyarázható adalék lesz arra a kafkai világra, amelyben mi most itt élünk.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái