Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. március 27.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2012. március 29. csütörtök, 04:35
- Megbeszéljük
A rohonci emlékműavatás és a magyar diplomácia
Szalay-Bobrovniczky Vince, Magyarország bécsi nagykövete
Bolgár György: - A hétvégén a határ osztrák oldalán, Rechnitzben – vagy magyar nevén Rohoncon – egy emlékművet avattak annak a majdnem kétszáz magyar zsidó munkaszolgálatosnak az emlékére, akit néhány nappal a második világháború vége előtt mészároltak le. Ezen a megemlékezésen és avatáson Ön is jelen volt és Heinz Fischer osztrák államfő is, aki – ha jól tudom – beszédet is mondott. Mi volt e megemlékezés üzenete, a hangulata, ki szervezte ezt és hogyan zajlott le az egész?
Szalay-Bobrovniczky Vince: - A megemlékezés szerintem nagyon méltó volt és nagyon – ha úgy tetszik – bensőséges is. Szép volt. Nagyon magas, elnöki szinten képviseltette magát az osztrák állam. A rendezvényt egyébként a Refugius civil szervezet szervezte, és számos magyarországi szereplő is részt vett rajta. Jöttek Budapestről, Zalaegerszegről. És magam is örömmel vettem ezen részt.
- A Refugius meghívására, ők szervezték a vendégeket?
- Igen, ők hívtak meg engem is. Ők küldtek szét meghívókat, és én fontosnak tartottam az ezen való részvételt. Koszorút is elhelyeztem az emlékoszlop mellett. És megnéztük a kiállítást, nagyon szép esemény volt. Beszéltem Fischer elnök úrral, megköszönte, hogy elmentem. Én megköszöntem, hogy ő eljött és így – hogy úgy mondjam – kölcsönösen megértettük egymást. Még egyszer, szép esemény volt.
- Ha már említi ezt a rövid eszmecserét is, ilyenkor nem szokás az a diplomáciában, hogy ha az egyik ország részéről ott van az államfő, akkor a másik ország hasonló rangú vezetőjét is meghívják?
- Nem feltétlenül. Az ilyen eseményeken többször előfordul az, hogy éppen a rendezvény civil szervezése miatt nem kerül sor, csak egyik oldalról, éppen a szervező ország részéről a magas szintű állami részvételre. Említhetek egy példát, a mauthauseni megemlékezésen minden évben jómagam egy kis magyar delegáció élén kivonulok a megemlékezésre – egyébként ezen részt szokott venni Szita Szabolcs úr is, aki a Holokauszt Dokumentációs és Kutatási Központ vezetője, itt Rohoncon is itt volt. Ilyenkor a legmagasabb osztrák közjogi méltóságok is részt vesznek, de az itt akkreditált szervezetek részéről igazából csak nagyköveti szinten jelennek meg az ország képviselői, más közjogi méltóság nem vesz részt.
- Azért Mauthausen annyiban különbözik Rohonctól, hogy ott már évek vagy tán évtizedek óta zajlanak a megemlékezések, nem egy, hanem több országból származó áldozatokra emlékeznek. Itt viszont mégis csak magyarokat érintett a dolog, most avatták fel ezt a szabadtéri kegyeleti múzeumot is, meg ezt az emlékművet is. Ez az első alkalom, ráadásul az, hogy ott volt az államfő ebből az alkalomból, nem indokolta volna-e azt, hogy a magyar kormányzat részéről is jöjjön valaki? Amivel nem akarom kisebbíteni a nagykövet részvételét, csak az ember úgy érzi, hogy egy külügyminiszternek vagy akár egy köztársasági elnöknek illett volna megjelenni az esemény súlyához mérten.
- Én igyekeztem megadni az esemény a súlyát. Szerintem ez így teljesen rendben volt. Értem az Ön által elmondottakat, teljesen egyértelmű, hogy a rohonci eseményre most került először sor, ez bizonyos értelemben a szervezők részéről is így fogalmazódott meg, mikor a meghívókat elküldték, Magyarországról nem hívtak meg mást. Azt gondolom, hogy ez diplomáciailag teljesen rendben volt. Mondom, az elnök egyébként szinte meglepődött azon, hogy én ezen részt vettem, amit egyébként jeleztem neki, hogy ez természetes, és saját magam is fontosnak tartom ezt, mint ahogy a magyar kormány is fontosnak tartja a megemlékezést. Minden hasonló rendezvényen egyébként ott vagyok. Szerintem ez diplomáciai értelemben teljesen rendben volt, ha ezt így mondhatom.
- Ilyenkor hogy működik ez, amikor Önt meghívják a rendezők, Ön haza jelenti a külügyminisztériumnak, hogy érkezett egy ilyen meghívás, Ön szeretne ezen részt venni? Kérnie kell hozzá engedélyt vagy esetleg javaslatot is tesz, hogy nagyon jó, hogy ezen én ott leszek, de esetleg felvetem a külügyminisztérium vezetésének, hogy képviseltessük-e magunkat magasabb szinten?
- A következőről van szó. Amikor megkapom a meghívásokat, akkor mérlegelem, hogy milyen szintű részvétel indokolt, és úgy véltem, hogy ez így rendben van. Mondom még egyszer, maga az osztrák államelnök is örömmel vette az ottlétemet. Egyébként jelzem – nyilván teljesen más típusú rendezvényről beszélünk –, hogy most pénteken nyílik Bécsben, a Künstlerhausban egy Munkácsy-tárlat, amit a Magyar Köztársaság elnöke nyit meg, és amin egyébként az osztrák államfő nem vesz részt.
- Aminek mi az oka?
- Úgy tudjuk, hogy nincs itt, nem tartózkodik itt. Tehát nem fog ezen részt venni.
- Lehet, hogy ezt a rohonci mészárlást az osztrákok bizonyos szempontból belügynek is tekintik? Hiszen itt osztrák nácik mészároltak le több száz magyar zsidó munkaszolgálatost, és lehet, hogy a lelkiismeretükkel akarnak elszámolni, ebbe nem akarták belevonni a magyar államot vagy a magyar állam vezetőit? Vagy csak annyira, hogy a nagykövetet meghívták természetesen, mint az érintett ország diplomáciai képviselőjét?
- Azt gondolom, hogy minden Ön által említett magyarázat valahol benne van ebben. Egyébként maga a szabadtéri kiállítás három nyelven van, magyarul is nagyon szépen meg van csinálva. És ők ezt offenzíven vállalják a külvilág felé. Amúgy az igaz, és ez így van, ahogy Ön is említi, hogy ők azért itt többször megemlítették, maga az államfő is utalt arra, hogy az osztrák félnek van mit tennie annak érdekében, hogy ezeknek a borzasztó körülmények között elpusztult és megsemmisített emberek maradványait megtalálják.
- Mert még nincsenek meg a holttestek, ugye? Ez a döbbenet egyik része.
- Így van. Nyolc tonna emberi maradványról beszélünk, körülbelül ilyen szám, ami felfoghatatlan mennyiségű. De ő elmondta a beszédében, hogy erről van szó, és itt az osztrák fél garantálja az együttműködését, erről egyébként a beszédében biztosította a jelenlévőket. Úgy Fischer úr, mint a helyi polgármester, aki egy magyar nevű úr, de nem beszél már magyarul. Én nagyon bízom Ausztriában, tehát nyilván megteszik a megfelelő lépéseket, hogy az áldozatok hozzátartozói is megnyugodjanak, amennyire lehet persze.
- Hogyan lehet jellemezni ezt a Refugius nevű civil szervezetet? Kik ők, mik ők, mi a céljuk? Ahogy olvastam és hallottam erről a rohonci tragédiáról, a helyiek ezt a borzalmat igyekeztek titkolni, vagy úgy tettek, mint akik nem tudnak róla. Mindenesetre távoltartották magukat ettől a szörnyű eseménytől, és kellett hozzá ott is valaki más, aki felrázza a közvéleményt és végül is valamilyen tettre kényszeríti.
- Bevallom őszintén, hogy a Refugiusról sok mindent nem tudok. Azonban az kétségtelen, többször elhangzott, hogy az ő áldozatos munkájuk gyümölcseként kerülhetett erre sor, és nekik sikerült a helyi közvéleményt felrázni, sikerült a hallgatás falait többé-kevésbé lebontani. De ez korábban nem vezetett teljesen tökéletes, megoldott helyzethez, ha szabad így mondani, mert hiszen az elpusztított kétszáz ember földi maradványait még mindig nem sikerült fellelni. Nagyjából ennyit tudok elmondani.
- De hatvanhét év után legalább van hol és van mire emlékeznünk.
- Így van.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
- << Előző
- Következő
