rss      tw      fb
Keres

Ha én kormány lennék 25.




Ha én kormány lennék, nem állnék meg félúton az államosításban. Hiszen mindaddig, ameddig vannak tőlem független egzisztenciák, nem lehetek biztonságban. A minap is mi történt? Egyik cselédem, akit az Operaházzal kapcsolatban már egyszer kellőképpen megaláztam (azóta tudja is, hol a helye) az ő egyik cselédjével összeállíttatott egy bizottságot valami plágium-ügy kivizsgálására, és ameddig a bizottság tőlem függő tudományos nagykutyái önbecsülésüket és szakmai tisztességüket dicséretes módon félredobva az általam kívánt „értsd, ahogy akarod” eredményt hozták ki, egyetlen ügyvéd tagja megengedte magának azt a nemzetietlen luxust, hogy vállalja a saját meggyőződését. (Ebből is látszik, hogy égető szükség van a kötelező erkölcstan bevezetésére az iskolákban. Hová jutna az ország, ha mindenki olyan lenne, mint ez az ügyvéd!)

Első lépésben minden ügyvédnek bevonnám a diplomáját. Aztán megalapítanám a Nemzeti Ügyvédek Honvédő Vállalatát, és visszamenőleges törvényt hoznék, hogy ügyvédi tevékenységet ezentúl csak a vállalat dolgozói végezhettek. A nekem nem tetsző régebbi ítéleteket törvénytelen ügyvédi közreműködés címén megsemmisíttetném. Miután húsz évre kinevezném vállalatigazgatónak unokatestvérem lányát-fiát, megkezdődhetne az állomány feltöltése. (A bíróság ellenne egy darabig ügyvédek nélkül is.) A felvételt intéző igazgató árgus szemmel figyelne, és az önálló gondolat legkisebb jelére eltanácsolná a pályázót. Az így feltöltött vállalat aztán biztosítaná nyugodt álmomat.

Ez persze még nem lenne elég, nem mondanék le arról, hogy az élet többi területén is megszüntessem az önálló egzisztenciákat. De ennek mikéntjét majd az élet adja.

(Andor Mihály)



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!