rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. március 30.

A kereszténydemokrata ember kötelességéről Schmitt-ügyben
Szalma Botond, a Kereszténydemokrata Néppárt budapesti elnöke


Bolgár György: - Ön bocsánatkérésre vagy annak megfontolására szólította föl azokat a politikusokat, akik Schmitt Pál ügyében azon ügyködtek, hogyan lehetne eltussolni ezt a botrányt, hogy mondjanak le, szóval fontolják meg a lemondásukat, de kikre gondol?

Szalma Botond: - Hát itt nem egy névsort adtunk le, biztos végigolvasta a sajtóközleményt, annak az egészét kell nézni. A bűn, az bűn, akárki követi el, ez volt a főcím, és az volt a lényege, hogy ugye nekünk a választási ígéretünk az volt, hogy itt vége lesz a következmények nélküli országnak, és itt rend és béke és nyugalom lesz, és megfelelő emberek kerülnek a megfelelő helyre. Ezt ki kellett adnunk, ezt a nyilatkozatot, mivel a tudományos címek birtoklása bizonyos kötelezettségekkel is jár, annak pedig, aki magas államtisztséget tölt be, fokozottabb a felelőssége erkölcsileg és mindenféle téren.

– Ez igaz, csak azért vagyok kíváncsi arra, hogy kikre gondol, mert mondjuk ellenzéki politikusok közül folyamatosan többen is lemondásra szólították föl Schmitt Pált, nem is csak tegnap vagy tegnapelőtt, hanem korábban is, és a kormánypárt vezető politikusai voltak azok, akik igyekeztek ezt az ügyet eltussolni, sőt a tényfeltáró egyetemi bizottság jelentése után úgy érezték, hogy a dolog el is van intézve. Ezért kérdezem még egyszer, hogy kire gondol, akár saját pártja vezetőire is?

– Én mindenkire gondolok, de azért mondtam, hogy tőlem ne listát várjon, megint csak ez a baj, tehát azt várjuk, hogy kiket kell kilőni, itt nincs kilövési lista meg a nagy halak listája...

– Nem, nem kell kilőni, de hát kiket bírál?

– ...hanem én azokat bírálom, akik ezt az ügyet megpróbálták a szőnyeg alá söpörni, vagy megpróbálták bagatellizálni, mindegy, hogy melyik párthoz tartozik, mindegy, hogy milyen beosztása van. De azok a pártok, amelyek ma éppen a kormányzó pártok, nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy egy morális és erkölcsi válságban ne kezdjenek elindulni! Ma mi nem gazdasági és politikai válságban élünk, hanem morális és erkölcsi válságban van ez a nemzet is meg Európa is, valahol el kell kezdeni a rendrakást, könnyen lehet, hogy ezt a legfelsőbb méltóságoknál is el kell kezdeni. Ennek az egyik jó példáját láttuk akkor, amikor végre a SOTE szakemberei ki merték azt mondani, erre kettő hónapot adtak, tehát úriemberként két hónapot vártak mindenkire, hogy eldöntse, hogy most az ő munkája volt, nem ő munkája volt, érdemes-e arra a címre, amit visel, vagy nem érdemes, s ezek után, amikor ez a tényleges kijelentés elhangzott, hogy mi történt ezzel a dolgozattal, onnantól egy Kereszténydemokrata Néppárt már nem teheti meg, hogy hallgat. S amikor nem hallgat, akkor szólítja föl azokat, hogy talán kérjenek bocsánatot, mert nem tussolhatunk el egy botrányt, tehát nem dughatjuk a fejünket a homokba, és mondhatjuk azt, hogy ez nem a mi emberkénk, ezt nem mi csináltunk, ez nem a mi pártszövetségünk, ez nem a miáltalunk választott köztársasági elnök. De igen, ez az, tehát nem szabad se becsapni az embereket, se hülyének nézni, ez nagyon fontos elv!

– Rendben van, Önnek igaza van, és valószínűleg nem szorul rá arra, hogy én helyeseljek Önnek, de mégiscsak bocsánatkérésre szólította föl a meg nem nevezett politikusokat, de általánosságban, nem névvel ezt vállaló politikusok nem fognak bocsánatot kérni. A bocsánatkérés csak valakitől személyesen jöhet! Harrach Pétertől, Semjén Zsolttól, Orbán Viktortól, kitől várja?

– Nézze, pontosan azért nem írtunk neveket, mert az országban éppen eléggé széles ez az árok, amit közösen ástunk, tehát én is, Ön is, a hallgatók is meg a politikustársaink is, meg a nem politikusok is, na most ha megint mindenkire lövöldözünk, aki az árok két szélén van, akkor nem érünk vele semmit. Azt viszont kereszténydemokrataként ki kell mondanunk, hogy az erkölcsi alapok a legfontosabbak, s az egyik ilyen erkölcsi alap az igazmondás meg a becsülethez való ragaszkodás, meg a tisztességes politizálás. Ezt éreztem én veszélyben, és ezért adtuk ki ezt a nyilatkozatot. Ne várjon tőlem neveket, teljesen fölösleges...

– Hát ha nem akar mondani, akkor nem fog, de...

– Azért nem mondok nevet, mert nem erről van szó uram, tehát nem nevekről van itt szó...

– Hát dehogynem!

– ...itt általános erkölcsi erkölcsről szó van, de az általános erkölcsökön esetleg úgy lehet javítani vagy némileg módosítani, ha azok az emberek, mondjuk vezető államférfiak, politikusok jó példát mutatnak...

–...akik esetleg valamiben tévedtek, előállnak, a nyilvánosság elé állnak, azt mondják, bocsánatot kérek, nem így gondoltam...

– Abszolút jót mondott!

– ...nem így szerettem volna, nem árkokat akartam ásni, hanem betemetni...

– Teljesen igaza van!

– ...de csak névvel tudnak majd felelősséget vállalni!

– De hát Szalma Botond csak Szalma Botond helyett állhat föl, értse meg, tehát én Bolgár György helyett se állhatok fel, viszont szólhatok...

– Látja, de Ön vállalta a nevét, és még a pozícióját is esetleg...

– Hát velem beszélget, kedves uram, persze hogy vállaltam, tehát persze hogy vállalom a nevemet, én ki nem állhatom azt, amikor valaki nicknév alatt üzenget, vagy valaki névtelen levelet ír, vagy valaki nem vállalja az arcát vagy nevét. Én politikus vagyok, kiálltam az utcasarokra, egyáltalán nem vagyok megsértődve, ha belecsípnek a fenekembe, ettől függetlenül elvárom a többiektől ugyanezt az erkölcsi tartást! Nincs itt névsor.

– Mit szólnak a saját pártjában ehhez, mert egyedül van, legalábbis e pillanatban úgy látom, egyedül van?

– Szerintem nem vagyok egyedül, mert rengeteg visszajelzést kaptam a párttagoktól és pártonkívüliektől, és újságíróktól és más párt tagjaitól, azt mondták, hogy nagyon hiányolták már a tiszta hangot a magyar politikában.

– Hát igen, el, el tudom képzelni, de ameddig nem állnak a tiszta hang mellé mások, ugyancsak a nevüket vállalva, addig a tiszta hang egyszer csak elhal, elhalkul, és...

– Nem halkul el, mert akkor fölveszi más!

– ...talán a hang tulajdonosa is elveszti a politikai pozícióját.

– Lehet, hogy elveszti a politikai pozícióját, és Szalma Botond egy alátét, kedves uram, tehát ez nem jelent semmit. Azt értsék meg, hogy ha nem vetünk közösen, akkor nem fog aratni se a fiunk, se az unokánk. Tehát most a vetés korszakában vagyunk, egyesével föl kell állnunk, és azt kell mondanunk, hogy most erre kéne menni vagy így kéne menni. Ha ezt nem tudjuk megtenni, akkor abszolút jogos lesz az, hogy úgy néznek ránk, mint egy kukacra, minden politikusra, és ezt el kell kerülni, mert nem igaz, hogy minden politikus becstelen…

– Persze hogy nem igaz, abszolút nem!

– ...nem igaz, hogy minden politikus rossz politikus, vannak jó politikusaink, rossz politikusaink, vannak tisztességes emberek, vannak tisztességtelen emberek, én azt szeretném, ha elkezdene megtisztulni a magyar politikai élet!

– És ráadásul ez független attól, hogy jobb- vagy baloldalon állnak.

– Teljesen mindegy, én nem is szeretem ezt a jobb- meg a baloldalt, én az embereket szeretem.

– Akkor próbálja meg nekem fölvázolni, hogy képzeli, mi fog történni, ha az Ön nyilatkozatának lesz valami eredménye. Valaki előáll mondjuk a KDNP-ben vagy a Fideszben, és azt mondja, hogy igaza van Szalma Botondnak, én ebben és ebben hibáztam, szerintem ezt és ezt kéne tenni...

– Igen.

– ...és aztán jön egy harmadik, egy negyedik, és egyszer csak megváltozik a magyar politikai közélet?

– Így van. Ha nem hinnénk ebben, akkor abba kéne hagynunk azonnal, uram, akkor ki kell lépnünk a pártból, és algatenyésztéssel kell foglalkozni a szabadidőnkben, nem politizálással!

– Nem túl idealisztikus ez a kép...

– Nem, ez egyenes kérdés, becsület kérdése…

– ...hát lehet, hogy vissza kell menni, művelni kertjeinket, volt már ilyen, aki csalódott, és azt mondta, hogy...

– Nem a csalódásról van szó, hanem arról van szó, hogy mi mutatjuk a példát, tehát ha én mint apa lopok a közértben, akkor a gyerekem is lopni fog a közértben, mert azt hiszi, hogy jópofa dolog. Ha én csúnyán beszélek, akkor az unokám is csúnyán fog beszélni, ha én tiszteletlen vagyok az időssel, akkor az engem nézők is tiszteletlenek lesznek az idősekkel. Nem ellenségek vannak a másik oldalon, hanem ellenfelek, viszont azért, mert valami barna, az még nem biztos, hogy csokoládé, lehet, hogy egy kutya hagyta ott, hát akkor mondjuk arra azt, hogy ez kánisz medve, és nem csokoládé, ez ilyen egyszerű!

– Próbál valami mást is csinálni azonkívül, hogy nyilatkozatot ad ki? Mondjuk a pártjában, a pártja vezető testületeiben elmondja-e, próbál-e szövetségeseket keresni, hogy próbáljunk megújulni, megváltoztatni...

– Így van, elmondom, igen, pontosan.

– ...dolgokat, mert láthatóan itt kudarcokba futunk bele...

– Elmondom, elmondom, és van, ahol értő fülekre talál, és van, aki utál érte, persze, de hát ez természetes dolog. Tehát van, aki nem szeret, és azt mondja, hogy ez egy bajkeverő disznó, én meg azt mondom, hogy én nem bajkeverő vagyok, hanem megpróbálok egyenesen és tisztességesen politizálni, amire az emberek nagy többsége azt fogja mondani, hogy ez egy idea, ez egy ilyen luftballonkergetés etc., etc. Nem baj, tehát értse meg, azért, mert egyesek átmennek a piroson az autójukkal, vagy egyesek százzal mennek az ötvenes táblánál, attól még nem kell ebből egy mindennapos gyakorlatot csinálnunk. Nekünk ötvennel kell menni, és át kell engedni...

– Sőt, föl kell hívni a figyelmet arra, hogy egyesek veszélyeztetik a társadalom biztonságát.

– Így van, így van. Tehát itt most nem személyekről van szó, hanem az általános erkölcsi állapotunkról...

– Az jó!

– ...ami siralmas, uram, siralmas!

– A mostani esetben vagy az Ön által hivatkozott esetben, Schmitt Pál ügyében valószínűleg hamar pont kerül a dolog végére, nehéz elképzelni más kimenetelt, mint azt, hogy a köztársasági elnök lemond, tehát ilyen értelemben vállalja fogja a felelősséget. És talán az a parlamenti többség is, amely megválasztotta őt, de ez csak egyetlenegy lépés lesz – tegyük föl – a helyes irányba, és ettől még nem kell, hogy bármi megváltozzék. Van Önnek elképzelése, terve arra, hogy na jó, egy ilyen lépés után mit kellene másodjára tenni, hogyan kéne ezek után politizálnia ennek a kétharmados többségnek?

– Az, hogy hogyan politizálunk, egy kicsit mindig az adott szituációtól is függ, de ettől függetlenül a politizálásunknak jobban kell támaszkodnia a tisztességes és becsületes, előremutató és előrevivő emberekre, és meg kell válogatnunk a saját magunk által előretolt embereinket. Mindegy, hogy ez az önkormányzatban van, a minisztériumban van vagy egy parlamenti párt sajtóirodáján, tehát teljesen mindegy, nem mutogathatunk. Tehát nekem nem az MSZP-ben kell vagy a Demokratikus Koalícióban rendet tenni, nekünk a Kereszténydemokrata Néppártban kell rendet tennünk, a Fidesznek a Fidesz–Magyar Polgári Szövetségben és így tovább, az LMP-nek az LMP-nél, és nem a másik kertjére nézegetni, és odamutogatni. Lehetséges, hogy nekünk gerenda van a szemünkben, és a szálkát piszkálgatjuk az Önében. Először a saját gerendánkkal kell foglalkoznunk!

– Nagyon-nagyon szimpatikus dolgokat mond, szerintem a hallgatóink is így gondolják, de hát lehet, hogy azért, mert ilyet a KDNP-ből nem szoktak hallani, és már ez is jól esik, hogy az ember a másik oldalról hall racionális és önkritikus szavakat! Lehet, hogy például valami hasonló gondolkodás kezdődött, ki tudja, miért, és ki tudja, miért most. Mert azt látom, hogy a Bajnai-féle alapítványnak a szegénységről rendezett konferenciájára elment a Fidesz frakcióvezetője, és ott részt vett egy kerekasztal-beszélgetésen az MSZP-s Kiss Péterrel, egy LMP-ssel, sőt egy demokratikus koalíciós alelnökkel. És aztán azt mondta, hogy ez milyen jó beszélgetés és konferencia volt.

– Hát gondoljon bele, ez óriási probléma, tehát most biztos hogy nevetségesen hangzik, amit mondok, de ennek az országnak most nem az a problémája, hogy kinek mekkora doktorija van, sokkal súlyosabb problémák vannak. Amiről most beszélt, a szegénység, ez majdnem négymillió embert érint! Ezt közösen bírjuk megoldani, de ettől függetlenül – még egyszer visszamegyek a legelejére az egésznek – nem azt mondom, hogy feddhetetlen, mert feddhetetlen és hibátlan ember nem létezik, tehát erkölcsi ügyekben...

– De erkölcsösnek kell lenni, és erkölcsösen kellene politizálni!

– Így van pontosan, még akkor is, ha ez sokszor nehéz, tehát úgy érezhetjük, hogy szembemegyünk az autópályán. De én azt mondom mindig, hogy mi megyünk a jó irányba. Lehet, hogy kevesebben vagyunk, lehet, hogy megköpködnek, lehet, hogy utánunk nevetnek, lehet, hogy mindenféle csúnyát írnak a megjegyzésekbe vagy névtelen telefonok jönnek, teljesen mindegy, hogy mi történik. Hát gondoljunk bele, kereszténydemokraták vagyunk, nekem dupla a felelősségem, Gyurcsány Ferencnek sokkal könnyebb, ő nem hívő ember, én hívő embernek mondom magam, akkor az általános erkölcsön fölül nekem még a keresztény erkölcs egy dupla nehézség, mert meg kell felelnem annak, amiben hiszek. Ha nem felelek meg ennek, akkor nem hívhatom magam kereszténydemokratának, ez ilyen állati egyszerű!

– Meg fog elégedni azzal, hogy ennek a nyilatkozatnak nagy visszhangja van és lesz, és aztán esetleg nem történik semmi? Akkor azt mondja, hogy jó, hát én megpróbáltam, köszönöm?

– Nem biztos, hogy nem. Először is meg kell próbálni, mert ez a kötelességünk, tehát amikor valamit meg kell védeni, akkor azt meg kell védeni! A másik pedig, hogy ha már csak egy ember elkezd gondolkodni azon, hogy valahogy máshogy kéne tenni, akkor nekünk már nem volt hiábavaló a nyilatkozatunk!



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái