Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. április 4.
- Részletek
- 2012. április 06. péntek, 03:02
- Megbeszéljük
Kovács Zoltánnal vitázott a médiatörvényről
Haraszti Miklós az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet volt médiaszabadság képviselője
Bolgár György: - A napokban meglehetősen feltűnést keltő vitában vett részt Kovács Zoltán kormányzati kommunikációs államtitkárral. Mégpedig az Európai Újságírók Szövetségének szervezésében. Ahogy én láttam az erről szóló beszámolókat, Kovács Zoltán elég támadó szellemben vette fel a harcot, nem tudom, hogy harc volt-e ez, a vitában a harcolt-e Önnel. Gyakorlatilag megismételte mindazt, amit a kormányzat az elmúlt egy évben vagy lassan már másfél évben folyamatosan üzen a világnak és Magyarországnak, hogy nincs ezzel a médiaszabályozással semmi baj, a sajtószabadság él és virul, és igenis létezik ilyen médiairányítás, médiaszabályozási rendszer mindenhol a világon. Akinek pedig ez nem tetszik, mint például Önnek, annak lényegében politikai indokai, politikai motivációi vannak Magyarországon és külföldön egyaránt. Ön milyen érzésekkel ülte végig ezt, beszélte végig ezt és állt fel aztán a vitáról?
Haraszti Miklós: - Köszönöm szépen a kérdést. Mindezek dacára hálás voltam, mert ez egy európai szint volt most egy pillanatra, sok-sok ilyen vitának kéne még zajlania, nagyobb nyilvánosság előtt. Ha a kormány bűneit kellene elemezni, a legfontosabb az én szememben, hogy nem válaszol, a kétharmad birtokában úgy gondolja, hogy olyan hatalma van, ami bármilyen cselekedetre vita nélkül alkalmas, alkalmazható. Volt már ilyen, csak az húsz évvel azelőtt volt. A vitánk egy jó pillanat volt, habár valóban úgy volt, hogy azonnal durváskodni kezdett, egészen pontosan azt mondta, hogy ez a szakmai vita nem szakmai vita lesz, hanem politikai és így is lett, mert azt is mondta, hogy minden érv, amit hallani fogunk, nem szakmai, hanem politikai lesz.
- De ebben az a rendszeresen visszatérő elem, hogy a kormány politikainak minősíti a vele szemben felhozott érveket, a szakmaiakat is, majd politikai oldalról válaszolja meg. Nekik szabad politizálniuk, az ellenfeleiknek nem.
- Kettős mérce dúlt ebben a beszélgetésben, mert az egyik az volt, hogy nekem politikai múltam van, tehát nem lehetek szakember, sőt odáig ment, hogy azt mondta, hogy szakembernek álcázom magam, és azok is, akik bírálják a törvényt. Az Önhöz hasonlók, mondta kedvesen. Ugyanakkor soha nem hallottam mondjuk Szalai Annamária jelzőjeként, hogy volt Fidesz-képviselő vagy Schmitt Pál jelzőjeként, hogy volt Fidesz-alelnök, de úgy látszik, ez nálam, aki hat évig 56 ország megbízásából kormányközi médiaszabadság-biztos voltam, nagy elismeréssel övezve, ezzel mégsem tudtam kivívni, hogy erről a jelzőről leszokjon. De ezt értem, ezt nevezi ő politikai vitának és ez így is van. Ebből a szempontból az volt.
- Azt mondja, hogy ha nem is bíztató a helyzet, de legalább utólag válaszoltak vagy utólag hajlandók voltak vitára, és hogy a kormányzat egyik fő bűne, hogy nem válaszol. Megtoldanám még valamivel és nem tudom egyetért-e velem. Nem az a fő bűne, hogy nem válaszol, hanem annak idején, amikor például kidolgozták a médiatörvényt vagy az első javaslatát létrehozták – bár pillanatok alatt ment az egész –, akkor meg sem próbált konzultálni, vitatkozni, nem próbált szakmai és politikai csoportokkal egyeztetni erről.
- Igen. A vita vezetője fel is vetette, hogy nem kérdeztek meg újságírókat, senkit nem kérdeztek meg.
- Nemhogy nem válaszoltak, nem kezdeményeztek soha, semmilyen vitát és egyeztetést semmiről.
- Három képviselő – akik közül kettő kerületi polgármester – terjesztette elő a világ legszakmaibb médiatörvényét, ahogy nevezik. Az egyetlen olyat – mint Kovács úr mondta –, amelynek szerinte európai plecsnije van arról, hogy európai, értve ezen, hogy a médiatörvény egyik ürügyét Neelie Kroes, az Európai Bizottság ez ügyben felelős biztosa megsemmisítette, mert azt mondták, arra van szükség, hogy az európai audiovizuális direktívát beforgassuk. Neelie Kroes kimutatta, hogy a médiatörvény centralizáló, hatalomnövelő, illegitim vonásai mindegyik audiovizuális dologban megtalálhatók a törvényben, és ezt ki kellett javítani. Erre volt az Európai Bizottságnak hatásköre, az első menetben. Igyekeztem rámutatni a vitában, hogy nem egyszerűen „lepolitikaizása” volt a nagyon is szakmai bírálatoknak. Az ENSZ, az EBESZ, az Európa Parlament, az Európa Tanács és jelzem, most még ott van a csővezetékben az Európa Tanács rendkívül részletes bírálata is, az a bizonyos, amin összecsapott Navracsics úr és Neelie Kroes legutóbb Brüsszelben, amire azt mondta Kroes, ezt a dolgozószobámban Navracsics úr mondta nekem, hogy ezt az Európa Tanácsi dolgot maradéktalanul be fogják forgatni, most meg nem vállalja, de jön még ez is. Ezek mind szóról-szóra, paragrafusig menően, rendkívül pontosan utalva a megsértett normákra, azt mondták, amit a hazai bírálók mondtak. Ennek ellenére a hazai bírálókra politikailag pedig egyszerűen nem válaszolnak.
- De azt is mondják – nem tudom, hogy ezen a vitán is elmondta-e Kovács Zoltán –, hogy a hazai bírálók, akik nem tudnak belenyugodni a súlyos politikai választási vereségükbe, a liberálisok és a baloldaliak, a szocialisták lázítják fel a nyugati szövetségeseiket, hogy így próbáljanak meg revánsot venni.
- Igyekeztem a vitában rámutatni, hogy ezek mind kormányközi szervezetek. Ezek nem egyszerűen szakmai szervezetek, amelyek egységesen, az egész világon a sajtószabadságot védő szervezetek, hanem minden egyes szervezet kormányközi szervezet, azoknak az ezzel megbízott emberei mondják ugyanezt. Még egy érdekes dolog van itt, ennek a bizonyos recepciónak a fejlődése. Mert nem egyszerűen politikaizás folyt itt. Először az volt 2011 januárjáig, hogy nem is olvasták, miről beszélnek. Utána az volt, hogy megegyeztünk Neelie Kroeszal és most ez az egyetlen médiatörvény Európában, aminek plecsnije van az európaiságból.
- Merthogy négy ponton kijavítottuk és akkor minden rendben.
- Így van. Ugyanez folyik most. Az Alkotmánybíróság – számomra meglehetősen kérdéses módon – a törvény legfontosabb dolgaiban nem folyt bele, például a médiatanács egypártiságába, az elképesztő büntetőhatalmába. Például abba, hogy milyen engedélyező és visszavonó hatalma van teljesen átlátszatlanul egy kizárólag Fidesz delegálta tanácsnak.
- Vagy abba, hogy példátlan szabadsága van annak eldöntésére, hogy most ki és hogyan sérti meg az emberi méltóságot vagy a kiegyensúlyozott tájékoztatást. Vagy kisebb vagy nagyobb vagy többségi vagy kisebbségi csoportokat.
- Így van. Egyébként ebbe a dologba valamennyire beleszólt az Alkotmánybíróság.
- Na de az írott sajtóban.
- Igen. Ahogy haladunk előre az időben, egyre fogynak a médiatörvény tartalmi előírásai, vagyis azok az előírások, amelyeket a médiatanácsnak joga van vizsgálni, a még a nyomtatott, normál sajtóban is. Ezek köre egyre fogy, most az Alkotmánybíróság még levett belőle egy-kettőt. De még így is messzemenően alkotmányellenes marad, hiszen amikor büntető és civil ügyekről van szó, mindezeket a beavatkozásokat, a sajtószabadságot, a véleményszabadságot sértőnek nevezte korábban az Alkotmánybíróság. Csak egy példát mondok. Magyarország az ENSZ Emberi Jogi Bizottságában az összes nyugati országgal együtt, konzekvensen az úgynevezett a vallások megrágalmazása elleni, főleg arab követelésű szabály ellen szavaz. Itthon meg benne van a médiatörvényben. Ugye? És így tovább. Csak azt akartam mondani, utána, amikor ez az európai plecsnink kifejlődött, akkor jött ez a négy kormányközi szervezet. Hihetetlen részletességgel, paragrafusig lebontva. És mindegyik azzal kezdte a véleményét – dacára annak az egyezménynek, ami az Európai Unióval köttetett és ez nem elég –, hogy még mindig a sajtószabadság súlyos sérelme forog fenn.
- Mit tud arról, hogy az Európa Tanács készülő jelentését ki csinálta, ki rakta össze? Mert Thomas Hammarberg, az Európai Tanács Emberi Jogi Biztosa most távozott posztjáról, pedig ő volt az, aki részletesen, már másfél év óta folyamatosan foglalkozott a magyar médiatörvénnyel is. De az utódja más…
- Nem, ezt nem az utódja csinálja. Ő Emberi Jogi Főbiztosként minden emberi jogi üggyel foglalkozott. Mivel koránt kitört a médiatörvény botránya, ezért foglalkozott vele. De azóta nagyon kiváló véleményeket írt egyébként az egyháztörvényről és másról is. Ő valóban távozik, egy csodálatos ember. De egyébként ennek az előzetes pontjai olvashatók, a Financial Timesban szivárogtatták ki – egy újságíró szerezte meg –, és ez még jön, ez az, amire Neelie Kroes utalt a Navracsics Tiborral folytatott vitájában.
- Hogy ezt tessék átvenni.
- Ezt az Európa Tanács strasbourgi Media Styling Comittee-je állítja össze, ami egy emberi jogi bürokrácia, pontosan ugyanazokat a törvényeket, standardokat, normákat alkalmazza például a posztszovjet országokkal folytatott állandó vitáiban. Ez rendkívül részletesen kitér mind a médiaszabadság, mind a médiapluralizmus, mind az újságírói szabadság veszélyeztetésére ebben a törvényben. A Financial Times elsősorban kitér a törvény egypártiságára, ami a kommunizmus óta a sokpártisághoz már hozzászokott Európában teljesen példátlan.
- Azt magyarázza el a hallgatóinknak legyen szíves, hogy lehet az, hogy az Európai Unió, amelynek sokkal szigorúbb tagsági feltételei vannak, mint az összes európai államot összefogó Európa Tanácsnak, csak négy viszonylag jelentéktelenebbnek minősíthető kérdésben tudott konkrétan fellépni a médiatörvénnyel szemben, és akkor a kormány azonnal reagált is, hogy jó, ezeket elfogadjuk. Viszont más alapvetőbb és lényegibb ügyekben nem illetékes. Hogy lehet akkor, hogy az az Európa Tanács, amelynek Ukrajna is tagja például, meg Azerbajdzsán is, mégis megfogalmazhat ilyen, ha tetszik szigorúbb kívánalmakat a magyar médiatörvénnyel szemben?
- Bolgár úr, veszélyes vizekre evez, mert kurzusokat szoktam tartani erről.
- Ajjaj. Hat órakor fejeződik be a műsor.
- Nem akarok túl sokat, röviden összefoglalva, mondjuk a főbb okok közül néhányat mondok. Az egyik az, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája vagy a Fundamentális Jogok Chartája mindössze 2009-ben született, akkor írták alá. Ez egy teljesen új dolog, és az alapítók fel se tételezték, hogy az alapvető emberi jogoktól ilyen súlyos mértékben eltérhet egy tagállam. Ez az egyik fő ok. Ez a procedúra az a púpos gyerek, amely alakul a prés alatt. Most például Neelie Kroes második bejövetele – hogy így mondjam – ezzel kapcsolatos. Ő látta – elnézést, nem tehetem meg, hogy nem említem – a Klubrádió esetét, ami bemutatta, hogy a posztszovjet világban megszokott irányba fejlődik a rádió-, televíziórendszer, amit úgy szoktunk nevezni szaknyelven, hogy a keleti duális rendszer. Ennek a lényege, hogy a rádiók, televíziók vagy vadul szórakoztatnak, vagy pedig kormánypropagandát folytatnak. Harmadik út nincs. A harmadik út kifelé vezet a rendszerből, mint a Klubrádió esete mutatja. És hogy ez bekövetkezhetett, ez kényszerítette arra, hogy mégiscsak ezt az Alapjogi Chartát valahogy bevonja a vizsgálódás körébe. A második ok pedig az, hogy sajnos vagy nem sajnos, számomra sajnos, ez a nemzetek Európája. Ez nem egy Európai Egyesült Államok, ahol van egy abszolút hatalmú Legfelsőbb Bíróság, amelyik azt mondja, hogy Iowában és Massachusettsben ugyanaz a törvény. Ugye?
- Vagy ha mégsem, akkor adott vitás esetekben majd hoz egy kötelezőérvényű határozatot.
- Úgy van. Tehát ez egy második púpos gyerek a prés alatt. Szerintem a jövendő század kihívásai ki fogják kényszeríteni, hogy ebben a tekintetben egységesebb legyen Európa, különben nagyon nagy bajban leszünk. Az van most, hogy a gazdasággal kezdik, gazdasági vonalon próbálnak egy magasabb föderális szintre lépni. Az európai elnöksége idején Magyarország ehhez hozzájárult. Most pedig szívja a fogát. De mindenképpen az van, hogy itt indul el, és ha az adótörvényekben és egyebekben előbbre jutnak, talán majd az emberi jogi törvényekben is előbbre fognak jutni.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!