Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. április 11.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2012. április 13. péntek, 03:36
- Megbeszéljük
Lesz-e büntetőeljárás a tiszaeszlári felszólalásból?
Fazekas Géza a Központi Nyomozó Főügyészség szóvivője
Bolgár György: - Ezzel a most megkezdődő nyomozással kapcsolatban érdeklődöm Önnél, amiről itt a bevezetőben is beszéltem. Tudniillik az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezetője tett feljelentést Önöknél a parlamentben elhangzott a tiszaeszlári vérvádat felmelegítő jobbikos beszéd miatt. Közösség elleni izgatás a gyanú. Mi történik ilyenkor? Kötelesek Önök elindítani a nyomozást, akkor is, ha tudják, hogy ilyen esetekben az ügyészség tehetetlen, vagy esetleg Önök is látnak ebben az egészben valamit és ezért kezdik a nyomozást.
Fazekas Géza: - Az ügyészségnek minden olyan nyomozás kapcsán minden olyan ügyben el kell járnia, ahol felmerül egy adott bűncselekmény gyanúja. A tegnapi naptól érkezett hozzánk Köves Slomó vezető rabbi feljelentése, amely Baráth Zsolt országgyűlési képviselő ellen irányult, közösség elleni izgatás bűntettének a gyanúja miatt. És az ő április 3-án a magyar parlamentben elhangzott Tiszaeszlár 130 évvel ezelőtt című napirendi felszólalását kifogásolja. Mivel álláspontja szerint megvalósította a feljelentésben foglalt bűncselekményt azzal, hogy ország nyilvánossága előtt televíziós közvetítésen és egyéb médiacsatornákon keresztül nagy nyilvánosság előtt a magyar zsidóság ellen gyűlöletre uszított, megvalósította a közösség elleni izgatás bűncselekményét.
– Ez olyasmi, amiről Önök azonnal tudják szerintem, ha álmukból felébresztik Önöket, akkor is, hogy megvalósította-e vagy sem. Én értem, hogy egy ilyen feljelentés után Önöknek nyomozást kell indítaniuk, de az szokott lenni ilyenkor a végeredmény, hogy hát igen, igen, tulajdonképpen borzasztó, ami elhangzott, és alkalmas is mások megfélemlítésére, de hát nem következett be ezen kifejezések hatására valódi sérelem.
– Az, hogy az ügyészség mit szokott mondani, annak annyiban nincs relevanciája, hogy a bírósági gyakorlat a meghatározó egy adott bűncselekmény megítélése szempontjából. Úgy gondolom egyébként, hogy a nyomozás elrendelésének pillanatában, a nulladik napján a nyomozásnak a konkrét ügy kapcsán elhamarkodott lenne bármifajta következtetés levonása a büntetőeljárás későbbi kimenetelét illetően. Az ténykérdés, hogy több bírósági határozat is foglalkozott, több eseti döntés foglalkozott a közösség elleni izgatás bűncselekményének a kérdésével, és a bírósági határozatok, a bírói gyakorlat szerint az uszítás nem egyszerűen gyűlölet, hanem olyan gyűlölet felkeltésére irányul, amely aktív tevékenységbe megy át. A gyűlöletre uszítás tehát mások aktív tevékeny gyűlöletre ingerlése, az erőszak érzelmi előkészítése. Mondja több, egyebek mellett 1997-ben és 2011-ben megjelent bírósági eseti döntés is. De az, hogy ez így van-e, azt mindig az adott ügy konkrétságában kell vizsgálni. Tehát előre általánosságban elhamarkodott lenne, és nemcsak az ügyészségi szóvivő részéről, bármifajta következtetés levonása.
– Még erre visszatérnék, ha megengedi, később, de közbevetőleg: ha ebben a konkrét ügyben nem érkezett volna Önökhöz feljelentés, akkor az ügyészség saját hatáskörben indított volna-e nyomozást, egyszerűen azért, mert mondjuk egy vezető ügyész is látta ezt a parlamenti felszólalást, és úgy gondolta, hogy nagy nyilvánosság előtt valóban megengedhetetlen kijelentések sora hangzott el.
– Büntetőeljárást az ügyészség, sajtóhír alapján, azért, mert azt olvasta valaki, soha nem indít. Ez az általános gyakorlat. Ugyanis ha és amennyiben ennek az ellenkezőjét tételezzük fel, folyamatosan minden médiumot beleértve, az internetes médiumokat is figyelnie kellene az ügyészségnek ahhoz, hogy – gyakorlatilag totálisan ellenőrzése tartva a médiát – megítélje, hogy az adott sajtóközlés megvalósít-e valamely bűncselekményt vagy nem. Konkrét ügyben, mint ahogy más ügyekben is, abban az esetben, ha érkezik beadvány az ügyészségre, akkor ezen beadványt megvizsgálva, a feljelentést értékelve dönt először is arról, hogy fennáll-e a bűncselekmény gyanúja. És amennyiben erre igen a válasz, akkor minden esetben a nyomozás elrendelése szükséges, esetleges feljelentés-kiegészítést követően. Itt erre nem volt szükség, hiszen a felvétel az interneten is elérhető volt. Éppen ezért itt már rögtön a nyomozás elrendeléséről lehetett dönteni. Hiszen kétségkívül a közösség elleni izgatás bűncselekményének a gyanúja fennáll az ügyészség megítélése szerint is, szinkronban a feljelentéssel. Az már egy következő szint, hogy az adott bűncselekmény megalapozott gyanúja konkrét személlyel szemben felmerül-e, ahhoz egy magasabb szintű bizonyítottság kell. Nyilván egy bizonyítási eljárás lefolytatását követően. Egyébként ha országgyűlési képviselőt érint egy feljelentés, ővele szemben, az ő konkrét személyét érintően azonnal nem lehet eljárni, hiszen egy eljárás lefolytatását követően lehet arról dönteni, hogy ez a bizonyos megalapozott gyanú az ő esetében fennáll-e. Amennyiben erre is igen a válasz, ekkor az az eljárási rend, hogy az ügyészség a parlamenthez fordul a mentelmi jog felfüggesztése érdekében. És egy ilyen felfüggesztő döntést követően lehet a konkrét személlyel, a konkrét mentelmi joggal védett személlyel szemben eljárni.
– Ahogy az imént kifejtette, a megalapozott gyanút egyenlőre nem tudják megállapítani, de elsőre mégis az volt az Önök véleménye is, hogy a közösség elleni izgatás gyanúja fennáll. Ezért kérdeztem, hogy ha mondjuk egy vezető ügyész, mondjuk éppen Fazekas Géza ügyész látja ezt a parlamenti beszédet, és a saját szemével látja, saját fülével hallja, nem sajtójelentésekre hagyatkozva, vagy akár Polt Péter legfőbb ügyész, akkor bármelyikük nem dönthet úgy, hogy elindít egy eljárást feljelentés nélkül is? Vagy erre nincs egyszerűen jogi lehetőségük?
– Én azt tudom mondani még egyszer, hogy az általános gyakorlat szerint az ügyészség sajtóhír alapján nem indít nyomozást. Tehát ebben az esetben érkezett egy beadvány, azt megvizsgálta soronkívül az ügyészség a beadvány tartalmát, és rendelkezett a nyomozás elrendeléséről.
– Most akkor visszatérnék az eggyel korábbi kérdéshez, hogy vajon lesz-e ebből bármi is, eljut-e bírósági szakba, vádat emelnek-e vagy sem. Csak úgy mint számos korábbi esetben és Ön is hivatkozott bírósági…
– Amely bírósági határozatokra egyebekben részben az Ön felvetésére és részbeni sugalmazására azért is hivatkoztam, mert nyilván ezen bírósági határozatok azért születtek, mert az ügyészség vádat emelt, és az adott vád kapcsán a bíróság hozott egyfajta verdiktet, amelyben értelmezte a közösség elleni izgatás bűncselekményét. Tehát ezek a bírósági határozatok pont arra példák, hogy az ügyészség igenis több ilyen ügyben emelt már korábban vádat. És nemcsak ebben az ügyben, hanem bármely büntetőeljárás kapcsán azt megítélni és arról hitelesen nyilatkozni, hogy mi lesz a büntetőeljárás kimenetele, az nagy könnyelműség lenne, és nem azért, mert a szóvivő tiszte azt, hogy a nyomozás elrendelésén túl nem mondhat semmit, hanem azért, mert pusztán ez a jóslások kategóriája lenne most.
– Világos. Meg az igazságszolgáltatás rendje, normális működése sem teszi azt lehetővé, hogy előre megjósoljuk, hogy lesz-e belőle semmi vagy.
– Hát az lenne az abnormális, ha megjósolhatnánk.
– Természetesen. De azért voltam kénytelen így feltenni a kérdést, mert sok esetben, egy nem régi esetben is valami hasonló történt. Az embert kezdi elfogni valamiféle frusztráltság. Tudniillik ugye nemrégiben szüntették meg a nyomozást, bűncselekmény hiányában, a Magyar Sziget tavaly augusztusi rendezvényével kapcsolatban, ahol a Betyársereg nevű szervezet vezetője tett egészen elképesztő, nemcsak rasszista szempontból elképesztő kijelentéseket, hogy el kell jutni oda, hogy egy gépkarabélynak az elsütő billentyűjét valaki meg tudja húzni esetleg akkor, ha egy másabb bőrszínt lát, vagy bennünk lesz-e annyi, hogy le merjünk lőni egy rohadt tetves zsidót. Na most ha ez nem elegendő a közösség elleni izgatás megállapítására vagy alapos gyanúra, hogy ez megvalósítja ezt a bűncselekményt, akkor az ember széttárja a karját, és azt mondja, hogy úgy látszik, a magyar jogrendszerben ez a mai körülmények között lehetetlen. Ezért tettem fel azt a kérdést, amire persze Ön sem tiszte, sem egyéb dolgok alapján nem tudhat válaszolni, de mégis jogos kérdés.
– Én a Központi Nyomozó Főügyészség szóvivőjeként a Központi Nyomozó Főügyészség eljárásai kapcsán tudok hitelesen, legalábbis remélem hitelesen megnyilvánulni. Más nyomozó hatóságok által lefolytatott nyomozásokkal kapcsolatban hiába is kérdezne.
– Mert az a rendőrség nyomozása volt, ugye, ez az előző, amit idéztem. Ez egy rendőrségi nyomozás volt.
– Én úgy tudom, hogy nem a Központi Nyomozó Főügyészség, hiszen arról tudnék.
– Igen. És ilyenkor az ügyészség nem avatkozhat be, hogy lám, a rendőrség lezárta, mi látjuk ezt az ügyet, tájékozódunk róla, kérünk hivatalos tájékoztatást is a rendőrségtől, és szerintünk ebben több van mint amit a rendőrség megállapított?
– Még egyszer mondom, amely eljárásban nem a Központi Nyomozó Főügyészség érintett, arról én semmifajta hiteles álláspontot nem tudok képviselni.
– Magyarán valakinek például ezek után feljelentést kellene tennie, de már az ügyészségnél? És akkor lehetnének Önök illetékesek ebben?
– A Központi Nyomozó Főügyészség hatásköre teljesen speciális, hiszen a közjogi tisztség betöltésén alapuló mentességet élvező személyek praktikusan parlamenti képviselők. Általuk elkövetett bűncselekmények, illetőleg a sérelmükre elkövetett bizonyos bűncselekmények esetében bír hatáskörrel. Mint ahogy bizonyos korrupciós cselekmények és rendőrség történt emberölés vagy életveszélyt okozó testi sértés ügyében járhat el. Kétségtelenül országos illetékességgel. Tehát a konkrét bűncselekményi körre visszakanyarodva, egy közösség elleni izgatás bűntettének a vizsgálata akkor tartozik a Központi Nyomozó Főügyészség hatáskörébe, ha a gyanú szintjén legalábbis már az merül fel az elején, hogy mentelmi joggal védett személy érintettsége merülhet fel az ügyben. Azért járunk el ebben az ügyben.
– De abban az ügyben mondjuk egy kerületi vagy megyei ügyészség még előveheti az ügyet mondván, hogy a rendőrség lezárta, de mi elkezdjük újból?
– Bár már kétszer nekifutottunk, de harmadjára is nagyon szívesen elmondom Önnek, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség…
– Nem, nem. Azért kérdeztem…
– Én a saját ügyeinkkel tudok foglalkozni.
– Értem. Csak elvileg kérdeztem.
– Nyilván ezt a kérdést annak kell nekiszegeznie, aki ebben az ügyben eljárt.
– Ez egy elvi kérdés akart lenni, nem több, nem konkrét, hanem elvi, hogy ez lehetséges-e.
– Szerintem értettem a kérdést és meg is válaszoltam, amennyire magam részéről tudtam.
– Na jó, akkor a végén még egy elméleti kérdést, hogy kell-e ahhoz tényleges erőszak, hogy a közösség elleni izgatás alapos gyanúja megvalósuljon?
– Nézze, nehéz erre általánosságban mit mondani. Utaltam az elején kétségtelenül a bírói gyakorlatra, amely értelmezi ezt a bűncselekményt, és az nyilván irányadó az ügyészségre is mint valamennyi nyomozó hatóságra. Az, hogy a konkrét ügy vagy a konkrét ügytől elvonatkoztatva, de ahhoz hasonlatosan, hogy ezt miként értékeljük, ez megint csak azt tudom mondani, hogy pont azért, mert egy élő most már élő nyomozás kapcsán az ügyészség szóvivőjeként nyilatkozok, éppen ezért lenne elhamarkodott részemről bármifajta véleményformálás. Ez sokkal inkább jogtudósok tiszte lenne vagy olyan jogászok tiszte, akik nem érintettek magában a nyomozásban. És prejudikálnék, ha bármi konkrétumot mondanék erre.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
