Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. április 13.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2012. április 16. hétfő, 04:05
- Megbeszéljük
A magántelevíziók, -rádiók díjcsökkentéséről
Majtényi László, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet elnöke, az Országos Rádió és Televízió Testület volt elnöke
Bolgár György: - Médiaügyekben érdeklődöm Önnél, mégpedig azért, mert a közelmúltban kiderült, hogy a Médiahatóság, amit már nem ORTT-nek hívnak, de annak a jogutódja…
Majtényi László: - Médiatanács.
- Úgy hívják, hogy Médiatanács, az RTL Klub és a TV2 után díjcsökkentést határozott el két országos rádió, a Class FM és a Neo FM számára is. Ezek a rádiók annak idején a pályázaton nagyon nagy díjat ígértek a Médiahatóságnak, ezzel győztek, most viszont titokban, úgy, hogy a közvélemény ne tudhassa meg, hogy mennyivel, de kevesebbet kell fizetniük annál, mint amit ígértek. Az ember erre csak azt tudja kérdezni egy jogásztól, aki ráadásul a Médiahatóság működését ismeri, hogy ezt lehet? Vagy úgy is kérdezhetem, hogy ezt szabad?
- Itt két dolog is felmerül. Az egyik, hogy nagyon nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy bár erős keserűséggel, a saját prófétalelkemet is felemlíthetem. Ugyanis, amikor ezek a csalások annak idején megtörténtek, a kereskedelmi rádiók frekvenciapályázatánál a Médiahatóság olyan pályázatokat hozott ki győztesnek, amelyeket ki kellett volna zárni, akkor én többek között azt is megmondtam – és ennek nyilvános nyomai is vannak –, hogy nem fogják teljesíteni a vállalásaikat, és előbb-utóbb vagy a díjstruktúra megváltoztatásával vagy engedményekkel – amelyeket címzetten adnak ezeknek a vállalkozásoknak – a lehetetlen vállalásokat csökkentik, ami azért rémes, mert ebül szerzett jószágról van szó. A másik, hogy ezt meg lehet-e tenni, erre meg röviden is azt tudom mondani, hogy jogszerűen, nézetem szerint, nem lehet megtenni. Legalábbis a magyar jogállamban erre soha nem volt lehetőség. Nekem régebbi megbízatásom az adatvédelem és az információszabadság ombudsmani hivatalának vezetése volt, és abban is volt annak idején némi személyes szerepem, hogy a koncessziós szerződések nyilvánosak legyenek, a törvények ezt aztán így is szabályozták. Van ennek alkotmányos része is – ez nem koncesszió, de nagyon hasonlít a koncesszióhoz –, az állami frekvencia időleges használatba adása. Ez nagyon közel áll egymáshoz vagy lényegében azonos is a megítélése. Annyi biztos, hogy ezek közjószágok, nem az állam elkülönült jószága és különösen nem a Médiatanácsé, és nem is a tulajdona a frekvencia használóinak, ami azt jelenti, hogy az ezért fizetett díj kétségkívül közérdekű adat, és biztos vagyok abban, hogy lesz olyan szerv, civil szervezet, amelyik ezt majd el fogja perelni.
- És majd két év múlva meg fogjuk tudni, hogy mennyit engedtek a díjból, ugye?
- Igen, én meg azt mondom, hogy újabb szégyene lesz ez annak, aki ezt eltitkolja.
- Igen. Csak hogy mindenki értse, hogy mit akartam, vagy hogy mire vonatkozott az Ön értékelése, hogy tudniillik ezt nem lehet megtenni vagy nem szabad megtenni. Arról van-e szó, hogy a díjat vagy a díj egy részét nem engedhetné el a Médiahatóság, vagy arról van szó, hogy mindezt nem titkolhatná el a közvélemény elől?
- Az a helyzet, hogy a szabályokat tekintve a díjcsökkentés eleve nem jogellenes, de az a típusú eljárás, amit az előző Médiahatóság megtett, hogy olyan alkut szentesített, amelyet nem lett volna szabad, az nyilvánvalóan jogsértő volt. Jogerős bírósági döntés is megállapította, hogy maga a pályázati döntés volt jogsértés, éppen emiatt is, hogy irreális díjakkal vitték el a frekvenciát – egyébként a Klubrádió ügye nagyon hasonlít ehhez –, irreális ajánlatokkal vitték el a reális ajánlatot nyújtó pályázókkal szemben ezeket a frekvenciákat. Mindazonáltal önmagában a frekvenciadíj csökkentése nem feltétlenül jogellenes…
- De értem, hogy ha már eleve jogsértő volt a határozat, amivel ezek nyertek, akkor tulajdonképpen az még inkább jogsértő, ha az egyetlen alapot, amire alapozták azt az akkori határozatot – hogy nagyon sokat fizetnek majd –, utólag mégis megváltoztatják, akkor visszamenőleg is azt lehet mondani, hogy az is, meg ez is, a dolog mind a két része jogsértő, ha tartalmilag nézzük.
- Úgy fogalmaznék, hogy jogelvsértő. Talán így érthető, hogy nem a szabályok közvetlen sérelméről van szó, de a jogelvet biztos hogy megsérti, az meg kifejezetten jogsértő – szerintem teljesen egyértelmű –, hogy a csökkentés mértékét a közvélemény elől eltitkolják.
- Azonkívül, hogy civil szervezetek – amelyek kíváncsiak arra, hogy mennyivel is jut kevesebb bevételhez ez az állami hatóság – esetleg elmennek bíróságra, például az akkor a frekvenciaengedélyüket elvesztett egykori pályázók, illetve rádióüzemeltetők emiatt a mostani döntés miatt ismét bírósághoz fordulhatnak és ezzel esetleg kártérítésre is számot tarthatnak?
- A frekvenciát visszaperelni nem tudják és szerintem nem is lehet ma már céljuk, üzletileg képtelenség lenne. Ezek jóvátehetetlen dolgok bizonyos értelemben, de az valószínű, hogy a magyar állam ellen viselt perben ez az esemény az ő perbeli pozícióikat nyilvánvalóan erősítené, tehát annak a bizonyítását könnyítené meg, hogy az akkori döntés biztosan jogsértő volt.
- Magyarán ebből még akár komoly kártérítésre is számíthatnának.
- Amit – hadd tegyem hozzá – mi fogunk megfizetni, magyar adófizetők, nem mások.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
