Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. április 20.

• Nyomtatás

Részletek

Bolgár György - Megbeszéljük

2012. április 23. hétfő, 04:10

Megbeszéljük

Az iskolarendőrségről és a tizenöt éves munkaerőről
Szüdi János, volt közoktatási szakállamtitkár, a Pedagógus Szakszervezet szakértője

Bolgár György: - Két, viszonylag friss fejleménnyel, legalábbis tervezett fejleménnyel kapcsolatban szeretném a véleményét kérni. Az egyik ez az állítólagos iskolaőrség, amit nem is az oktatási államtitkárság, hanem a Belügyminisztérium kezdeményezne, hogy tudniillik egyenruhás őrök felügyeljék az iskolákat és adott esetben alkalmazhassanak testi kényszert is a szabályokat megszegőkkel szemben. A másik pedig, amit szintén nem az oktatási szakállamtitkárság, hanem a Nemzetgazdasági Minisztérium vezetett elő, hogy akár tizenöt éves kortól is munkába lehessen állítani a szakképzésben részt vevő diákokat. Mi folyik itt?

Szüdi János: - Elég nehéz megadni a választ, ha az ember vicces kedvébe lenne, akkor azt mondaná, hogy ha az iskolaőr mellett van egy kutya is, akkor legalább lenne egy szeretetreméltó és okos lény, de nem vicces ez a kérdés, ezért röviden azt lehetne mondani, hogy eddig voltak börtöniskolák, most az iskolák lesznek a börtönök, példátlan a helyzet.

- Biztos, hogy ennyire sarkítottan kell ezt a dolgot látni és véleményt nyilvánítani róla? Hiszen azért gondolja meg, hogy a magyar köztudatban, a magyar társadalom gondolkodásában benn van ez a rendre való – nem is alaptalan – vágyakozás, hogy igen, az iskolában rendnek kell lennie. Sokszor a tanárok nem képesek ezt a rendet megtartani és fenntartani, látjuk, halljuk néhányszor, hogy diákok képesek arra, hogy megtámadjanak fizikailag is egy-egy tanárt, hát akkor erre a válasz legyen az, hogy ott van egy vagy kettő egyenruhás, és rendet csinál majd, ha baj van.

- Először is ezzel egy kicsit tudatosan túldimenzionálják az iskolai erőszakot Magyarországon, ezzel készítik elő a csináljunk rendet követelést, hiszen valójában mértékadó felmérések azt igazolják, hogy az európai átlaghoz képest a fizikai erőszak lényegesen kevesebb a magyar iskolákban. A magyar iskolákban a verbális erőszak az európai átlag fölött van, tehát a csúnya beszéd túlnyomó részben az, ami jellemzi a magyarokat, ezen az iskolaőr nehezen fog tudni segíteni. Az, hogy az iskolában legyen rend, nem olyan elvetendő kérdés. Csak milyen módon? Alapjaiban az iskola egy pedagógiai eszközökkel felszerelt és rendelkező szervezet, ha azt meg akarják erősíteni, akkor adjanak iskolapszichológust, szabadidőszervezőt, szociális munkást, fejlesztőpedagógusokat, ezek hiányoznak ma az iskolából.

- Egyébként most, hogy ezt mondja, valószínűleg olcsóbb is volna ilyen szakembereket alkalmazni országosan – ha nem is minden iskolához kirendelni egyet, mert valószínűleg arra nincs is szükség –, de mondjuk egy-egy körzetben alkalmazni néhány ilyen szakembert, és ők olcsóbban elláthatnák a rend sokkal korszerűbb megteremtésének feladatát, mint a minden iskolába kirendelt iskolaőrök.

- Ezt elkezdte az előző kormány kistérségi szinten szervezni, nem túl nagy létszámban, a rendelkezésre álló forrás szerint kistérségenként két iskolapszichológus volt, ami beindult. Ezek a létszámok ott vannak, de ez kevés, ennél több kell.

- Ha egy pillanatra még maradhatnánk ennél, mit gondol, hogy körülbelül hány gyerekre vagy hány iskolára kellene ilyen szakembereket, pszichológusokat alkalmazni ahhoz, hogy hasznukat lehessen venni és ott tudjanak lenni akkor, amikor egy-egy probléma fölvetődik?

- Mivel nem minden iskolába kell feltétlenül hogy jelen legyen az iskolapszichológus, olyan iskolákhoz kell, ahol probléma van a gyerekekkel, ahol a családi környezet, a szociális környezet miatt a gyerekek is sokkal rosszabb körülmények között járnak iskolába és az otthoni környezetük is sokkal rosszabb. Egy rózsadombi iskolában nem feltétlenül kell.

- Ott csak akkor, ha valami súlyos eset történik és megrázza az iskola diákjait, tanárait, tehát amikor kell valami külső szakmai segítség ahhoz, hogy a normális érzelmi és tanítási rend helyreálljon. Ellenben vannak olyan körzetek, ahol a mindennapi élethez, a mindennapi tanításhoz kellene valamilyen lelki, szakmai segítség.

- Így van, fejlesztőpedagógusok. Ez behatárolt a pedagógiában is, mert hátrányos helyzetű gyerekek közel kétszázezren vannak a rendszerben, halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek, a mélyszegénységben élő családok, ahol az iskola nem tudja ellensúlyozni a társadalmi problémákat, ott, ahol a család nem tud segíteni, a szülők olyan alacsony iskolázottságúak, hogy nem tudnak a gyerekkel foglalkozni, vannak bevált és ismert módszerek. De ez semmiképpen nem az úgynevezett iskolarendőr. Annak nem hiszem, hogy bármilyen akadálya lenne, ha a település – mert ez a törvény, amiről szó van, arról is beszél, hogy legyenek önkormányzati rendészeti szervek – ügyeljen az intézményekre, az óvodára, a kollégiumra, az iskolára kívülről. És egyébként adják meg a feltételeket ahhoz, hogy az iskolában a biztonságot meg tudják teremteni, ne építsék le a kisegítő létszámot, ne szűkítsék tovább azokat a lehetőségeket, amelyekkel az iskolaigazgató fel tud venni olyan személyeket, akik segítik a munkájukat. Tehát van megoldás, csak nem az, hogy a nyugállományba küldött rendészet tagjait az iskolába vezényeljék.

- Van pontos vagy legalább nagyjából pontos szám arról, hogy hány oktatási intézmény, iskola működik Magyarországon az alsó- és középfokú oktatásban?

- Körülbelül hatezer intézmény működik, óvodával, mindennel együtt, mert óvodáról is szó van, itt nevelési-oktatási intézményekről beszélünk.

- Óvodába is ki kéne rendelni óvodarendőrt?

- Nevelési-oktatási intézményekről van szó, nevelési-oktatási intézmény az óvoda, iskola és a kollégium is. Az iskolaőr feladatainak ellátása során jogosult a nevelési-oktatási intézmény területén való jogosulatlan belépést megakadályozni. Ez óvoda is!

- Értem. Ha hatezer ilyen intézmény van, akkor hatezer iskolaőr még kevés is erre a feladatra, ugye?

- Azért sok embert küldtek nyugállományba, megmondták.

- Na jó, de most induljunk ki az egyszerűség kedvéért tízezer emberből. Tízezer ember alkalmazása és ennek a költsége ez már legalább tízmilliárdos nagyságrend, tízmilliárd forintnál többe kerül, de nagyságrendileg tízmilliárdból mit tudna csinálni például ez a kisegítő pedagógusi rendszer, a pszichológusok?

- Meg tudnák duplázni vagy triplázni ezt a létszámot. Azt gondolom, hogy lehetne jó megoldásokat találni, azok az iskolák, ahol gondok, problémák vannak, számtalan ilyet kidolgoztak már, viszont ez a mostani ötlet valóban a börtön felé viszi el az iskolarendszert, rendészeti üggyé teszi. A köznevelési törvény rendelkezéseivel is nehezen hozható összhangba, hiszen azt mondja a törvény, deklarálja – bár nem nagyon alapozza meg a többi rendelkezésével –, hogy a szülő-pedagógus-kapcsolatot erősíteni kell, kölcsönösen tisztelni és segíteni kell egymást. El lehet képzelni, hogy milyen lesz ott az iskola és a szülő kapcsolata, ahol az iskolaőr erőszakot alkalmaz a szülővel szemben, el lehet képzelni, hogy ott mennyire lesz harmonikus az együttműködés az intézmény és a szülők között.

- Nézzük ezt a másik elképzelést, ami már több mint elképzelés, hogy a szakképzésben részt vevő diákokat már tizenöt éves korukban át lehetne irányítani különböző cégekhez, vállalatokhoz, tehát a munkahelyekre az iskolából. Vagyis menjenek a munkapadhoz, tizenöt éves korukban már elég nagyok ahhoz, hogy dolgozzanak. Ez volt Orbán Viktor elképzelése néhány évvel ezelőtt, és lám, mindjárt valóság lett belőle, annak ellenére, hogy a tankötelezettségi kort nem tizenöt éves korig, hanem tizenhatig szállították csak le. Ennek mi értelme van, nem lehet azt mondani rá, hogy miért baj az, ha a szakképzettséget kínáló iskola átküldi a gyakorlatba a diákokat?

- Kezdjük azzal, hogy a szakképzés egész rendszerének az átalakítása semmi másról nem szól, mint hogy ezek a tanulók nehogy olyan ismeretekre tegyenek szert, amellyel képesek lesznek felfogni korunk világát. A Széll Kálmán-tervben azt fogalmazták meg, hogy vissza kell állítani a beiskolázás eredeti, kilencvenes rendszerét, amelyben a tanulók ötven százaléka szakmunkásképző iskolába járt.  93-ban politikai egyezség született a körben, hogy a korosztály hetvenöt százaléka érettségit szerezzen, most ezt fordítják vissza. Itt valójában a benyújtott törvény alapján az általános iskola elvégzését követően kerülnek a gyerekek a szakképzésbe, ez lehet a tizennegyedik életév is. Tehát itt nem lehetetlen, hogy keresik az ingyen munkaerőt a gazdasághoz. Az a gond, hogy ha ezek a gyerekek egyébként végeznek a szakiskolákban – most túllépve ezen, hogy tizenöt éves korban menjen a gazdaságba, ha kilép a szakképzésből –, képtelenek lesznek az önálló munkára, képtelenek lesznek arra, hogy valaha is eljussanak az érettségihez, hiszen ugyanez a törvényjavaslat, amiről Ön beszél, eddig az volt, hogy az oktatási idő legalább harminchárom százalékát közismeretre kell fordítani. Most a legalább szót kicserélték legfeljebbre, ebből az következik, hogy ezek a gyerekek idegen nyelvből egy szót se fognak tanulni, a számítógépet nem fogják ismerni, gazdálkodási ismeretekre nem tehetnek szert, nem fejlődik ki az a kompetenciájuk, hogy meg tudják újítani a tudásukat, hogy tudjanak továbblépni, más ismereteket megszerezni, ez a probléma ebben.

- Ez a probléma és ez nem is kevés. De mi lesz ennek a következménye, Ön szerint? Van a magyar társadalomban egy olyasfajta közvélekedés – hogy ez mennyire általános, nem tudom, de eléggé elterjedt, az biztos, és nyilván a kormány erre játszik –, hogy ha valaki nem tud tanulni, akkor menjen dolgozni, és akkor a fenének az a sok magyar irodalom meg történelem, menjen az asztaloshoz és csinálja a széklábat, ahhoz nem kell semmit tudni. Ön viszont oktatási szakemberként mégiscsak tudja, hogy milyenfajta diákokra vagy milyenfajta végzősökre van szüksége a gazdaságnak is, milyenfajta szakmunkásokra, vagy akár betanított munkásokra. Olyanokra, akik nem tudnak semmit, vagy olyanokra, akik azért megtanultak sokféle alapképzettséget, és képesek ezeket az alapképzettségeket a szükségleteknek megfelelően átalakítva megtanulni vagy alkalmazni?

- Egy társadalom iskolázottsági szintje minél magasabb, annál sikeresebb a gazdaság. Ha a keleti csodákat nézzük, ott erről van szó, minél több a tanult, érettségizett vagy annál magasabb szintű végzettséggel rendelkező, annál inkább képes arra, hogy már a saját gyerekét fölhozza, és annál inkább képes lesz arra, hogy olyan munkát végezzen, ahol a hozzáadott érték a magas.

- Vagyis arra nincs példa, hogy egy társadalomban elkezdik leépíteni az oktatás szintjét és úgy próbálják a gazdaságot föllendíteni?

- Ez elég nehéz. Van előttem egy adat, ami azt mondja, hogy a nyolc általános iskolai végzettséggel rendelkezők harminc százalékát, a szakmunkások hatvan százalékát foglalkoztatják ma. Akkor most hova akarjuk levinni a képzettségi szintet?

- Magyarán, akinek nincs szakképzettsége, azt nem veszi fel a kutya se!

- Az csak a közmunkában fog tudni stadiont építeni.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >