Egy képtelen ügy tanulságairól
- Részletek
- 2012. április 26. csütörtök, 06:43
- Dávid Ibolya
Bolgár György interjúja Dávid Ibolyával
Bolgár György: - A Pesti Központi Kerületi Bíróság ma felmentette Önt, Herényi Károly volt MDF-es frakcióvezetőt, Szilvásy György volt szocialista titokminisztert és Tóth Károlyt, a parlament nemzetbiztonsági bizottsága korábbi alelnökét az ellenük személyes adattal való visszaélés, illetve Önnél a kényszerítés miatt is emelt vád alól. Méghozzá úgy, hogy a bíró azt mondta, a vádak teljességgel megalapozatlanok voltak. Erre szokták azt mondani, hogy csont nélküli ítélet. Igaz, hogy nem végleges, mert az ügyészség azonnal fellebbezett. De hát már eddig is, ha megengedi, gratulálok.
Dávid Ibolya: - Köszönöm szépen.
– Ez volt-e az, amiben bízott? Nem azt kérdezem, hogy ebben reménykedett-e, hanem hogy megalapozottan és reálisan ebben bízott-e az utolsó pillanatig, hogy csak ez az eredmény születhet?
– Tudtam, hogy eljön az igazság pillanata, négy éve vártam erre a napra. És négy éve vártam erre az ítéletre is úgy, ahogy ez megszületett. Mert ez azt tükrözte vissza, amit akkor is elmondtam, amikor ez az ügy kirobbant, majd pedig az eljárás során is, hogy semmiféle bűncselekményt nem követtem el, és hogy ez az egész eljárás, amelyet az ügyészség egy feltételezésre, egy hipotézisre, rosszabb esetben egy koncepciójára épített rá, hasonlít ahhoz, amikor gombhoz varrnak egy kabátot. Szomorú, hogy az ügyemből is arra a következtetésre kell jutnom, hogy az ügyészség fegyver lett a politika kezében. És aki ilyen eljárást indít Magyarországon, ennyire megalapozatlanul indít meg egy eljárást, az ezzel a szándékkal is teszi. Neki nem az a fontos, hogy négy-öt-hat év múlva milyen jogerős ítélet születik, hanem maga az eljárás a büntetés. Az a stigma, az a skarlátbetű, amit a homlokomra nyomtak egy választási kampány elején, és még megspékeltek azzal, hogy az ügyészség folyamatosan egyoldalúan kiszivárogtatott olyan híreket, amelyeket aztán a médiaharamiákkal együtt felerősítettek. No ez volt az igazi büntetés az elmúlt időszakban. Sugallni, hogy bűnös, fotózni a vádlottak padján, filmezni egy olyan párt két másik vádlottjával, akikhez semmi közünk nem volt, a két ügynek semmi köze nem volt egymáshoz, ahogy ezt ma a bíró úr is megfogalmazta. Minket csak ez a pad kötött össze. Semmiféle tényállásbeli kötöttség a két ügy között nem volt. És ha a bíróság azt állapítja meg, hogy szakmai alapja nem volt ennek az eljárásnak, akkor csak egy indoka van, politikai.
– Ez a két ügy, amire most utal, úgy áll össze vagy nem áll össze, csak a bíróság előtt állt össze, hogy a hallgatókat is tájékoztassam: 2008 őszén robbant ki ez a bizonyos UD Zrt.-ügy, akkor kerültek nyilvánosságra bizonyos hangfelvételek. A titkosszolgálatok lehallgatásából származó felvételeket az akkori titokminiszter, Szilvásy György a parlament nemzetbiztonsági bizottsága elé terjesztette, mert szerinte ezek a felvételek bizonyították, hogy az ellenzékkel összefonódik egy árnyék titkosszolgálat. Ezen az alapon az ügyészség büntetőeljárást kezdeményezett Szilvásy ellen, hogy jogosulatlanul kezelt különleges személyes adatokat. A másik ügy pedig, amibe Önt keverték bele, úgy kezdődött, hogy Ön egy sajtótájékoztatón bemutatott egy CD-t, amiről azt mondta, ez egy beszélgetést tartalmaz, bizonyítékként arra, hogy Önt meg akarják figyelni és be akarnak avatkozni az MDF belső ügyeibe.
– Terhelő adatokat szerettek volna gyűjteni, valaki pénzeli ezt a háttérben, és valakinek érdekében áll – itt most nem akarok még egyszer neveket említeni –, hogy az MDF elnökválasztásába kívülről beavatkozzanak. Tehát itt sokkal többről volt szó az elmúlt időszakban, ami nemcsak Dávid Ibolyáról, nemcsak az MDF-ről szólt. Ez nem magánügy volt, hanem közügy, amit a bíróság ebben az ítéletben nagyon szépen körülírt. Közügy, hogy egyébként minden parlamenti párt, amelyik bekerül a parlamentbe, a népet képviseli, és a hatalom gyakorlására jogosult. Az nem alkotmányos megoldás, hogy majd veszek magamnak egy új pártvezetőt, mert ennek egyértelmű következménye, hogy akkor majd én gyakorolok felette mindenféle irányítási jogkört. Erről szólt ez a hanganyag, amire a füle botját nem mozdította az ügyészség, miközben engem, a bejelentőt meghurcoltak, egy négy évig tartó eljárásban, és ennek az összes fonákságára világított rá ez a mai ítélet.
– Azon az alapon rántotta bele Önt az ügyészség ebbe az ügybe, hogy egyáltalán nyilvánosság elé mert vinni egy hangfelvételt? Vagy mi volt az alapja?
– Hát nyilván erről nem folytatott bizonyítást senki, ez az én feltételezésem volt az elmúlt időszakban, hogy az MDF ellehetetlenítéséről szólt ez az egész eljárás. Mivel engem semmivel sem tudtak megvádolni az elmúlt időszakban, noha sok-sok kísérlet volt erre már, kellett egy ügy, ami meggyengít engem, úgy is mint jogászt, mint volt igazságügyminisztert, mint pártelnököt. Hogy rá lehet sütni a homlokomra majd, hogy egy köztörvényes bűncselekményt követtem el, holott nem követtem el bűncselekményt, és nem tudunk kampányolni majd. És a pártom sem tud kampányolni, hiszen az egész kampány arról szól, hogy újságírók, rendezvényeken az emberek csak azzal szembesültek, hogy micsoda veszélyes emberek ezek itt, akik bűncselekményt követnek el. Így lett a Fidesznek kétharmada ezen a választáson. Ha az MDF-et nem egy ilyen ellehetetlenítés miatt szorítják ki a politikából, akkor minden bizonnyal egészen más erőviszonyok alakulnak a hazai közéletben. De ez már nekem megengedhető végkövetkeztetése ennek az ügynek, mert szerintem ez precedens-ügy volt akkor is, amikor én szerettem volna elindítani, de az én kezdeményezésemre az ügyészség a fejét a homokba dugta. Precedens-ügy volt akkor is, amikor az Ud Zrt. kezdeményezésére ellenem indult eljárás, és precedens-ügy most is, amikor a bíróság egy nagyon komoly bizonyítási eljárás után ítéletet hozott. Szóval amit nem tett meg az ügyészség a bizonyítási eljárás során, csak feltételezésekre építve csinálta a papírjait, azt a bizonyos alapos bizonyítást csak a bíróság végezte el. Meghallgatott számtalan tanút, bár az összes tanú a vád tanúja volt, én egyetlenegy tanút se kértem a barátaim vagy azok közül, akik az én álláspontommal értettek egyet. Mert úgy gondoltam, hogy egy ilyen képtelen helyzetben lehetetlen lesz a vád tanúival is bármit bizonyítani, mert nem követtem el bűncselekményt.
– Annyira igaza volt, hogy a bíró azt mondta, az ügyészség által felvonultatott tanúk, feljelentők, akárkik kifejezetten kifogásolhatóan jártak el, és szavahihetetlennek bizonyultak ebben a büntetőperben. Ennyire nem volt ez alátámasztva semmivel?
– Ennyire nem volt alátámasztva, és szeretném még ezt azzal is megerősíteni, hogy ezt a büntető bíróság is kimondta. De néhány héttel ezelőtt a Kúria hozott egy olyan döntést, amelyben a polgári perekben tette rá az i-re a pontot azáltal, hogy mindenféle, Almássy Kornél által, illetve korábban a Tombor által indított polgárjogi perekben is kimondta a bíróság azt, hogy semmi követelnivalójuk velem szemben nincsen. Sőt, velem szemben még védettséget sem élvezhetnek, hiszen autentikus tanúként nem lehetne figyelembe venni őket. És szép indokát adja a döntés, hogy miért nem lehet autentikus tanúként figyelembe venni őket, miközben a Kúria is kiemeli azt, hogy a személyem, a tisztességem és a pártom védelme érdekében úgy jártam el, ahogy általában az adott helyzetben elvárható volt tőlem. És körülbelül ezt fogalmazta meg a mostani büntetőbírósági ítélet is, amelyik eljutott odáig, hogy alkotmányos kötelezettségemnek tettem eleget, amikor így jártam el.
– Ugye ez az egész ügy akkor indult el, amikor a titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter, Szilvásy György azt feltételezte, hogy ez a magánbiztonsági szolgálat valamiféle módon kémkedik akár titkosszolgálati vezetők, akár a titkosszolgálat ellen. És Önt pedig úgy hozták hírbe, hogy Ön az, aki ellen ugyan elindult valamilyen titkos kampány, megfigyeltetés, az MDF szétverése, de hát nem ez a probléma, hanem az, hogy Ön egyáltalán szót mert emelni és nyilvánosságra merte hozni az Ön ellen, illetve a pártja ellen irányuló támadást. Az kiderült-e a tárgyalás során – azon kívül, hogy ugye mindannyian teljességgel ártatlannak nyilváníttattak –, hogy pontosan a fordítottja történt annak, mint amivel az ügyészség ezt a két ügyet összekapcsolva vádat emelt Önök ellen. Tehát nem a megtámadottak voltak a támadók valójában, hanem ők áldozatai voltak valaminek. Ez a 180 fokos fordulat kiderült-e a bírósági tárgyaláson?
–180 fokos fordulatnak nem nevezném, mert szerintem nyílegyenes következménye volt annak, ami első perctől kezdve egyértelmű volt, és ami a bizonyítási eljárásban soha egy percre nem kérdőjeleződött meg, hogy semmiféle bűncselekményt nem követtem el.
– Tehát ez egy pillanatig nem volt kétséges, mihelyt elindult a tárgyalás?
– Egy példát szeretnék elmondani a képtelen ügyészi állításokra. Az állítás így szólt: Dávid Ibolya eddig ismeretlen hangfelvétel nyilvánosságra hozatalát helyezte kilátásba Almássy Kornéllal szemben. Almássy Kornél a fenyegetés hatására arra kényszerült, hogy lemondjon MDF-es tagságáról és párttisztségéről.
– Hát ez lett volna ez a bizonyos kényszerítés, hogy Ön megfenyegette őt, és ezzel az Ön pártbeli ellenfele távozni kényszerült. Ugye?
– Így van. Azon a napon küldte el az ügyészség a magyar országgyűlésnek a mentelmi jogom felfüggesztésére irányuló kérelmet, amelyik napon reggel Almássy Kornél a Magyar Televízióban az újságíró kérdésére azt válaszolta – az ügyvédje mellette ült –, hogy őt semmiféle hangfelvétellel soha nem fenyegették meg. És ezt lejátszottuk a bíróságon is. Ez az első. A második az, hogy nem mondott le az MDF tagságáról és egyetlen párttisztségéről sem. Egy elnöki előjelöléstől lépett vissza, mert számára bebizonyosodott, hogy báb volt néhány ember kezében. Most ez csak egy pici dolog az egész ügyben. Tehát az első perctől kezdve szinte minden tanú, talán két nagyon elfogult tanú – erre is kitért a bíró – kivételével a vádbeli tényállást gyengítette, vagy tette ellentmondásossá, vagy egy újabb variációval állt elő, amelyik beszélőviszonyban sem volt a váddal.
– Milyen alapon jelentette be fellebbezését az ügyészség? Az elmondták ott a tárgyaláson? Vagy csak annyit közöltek, hogy fellebbezünk.
– Nagyon-nagyon tőmondatos ez az ügyészségi bejelentés. De volt még egy rendkívül érdekes ellentmondás, Csányi Sándornál, aki szintén fontos tanúja a vádnak. Elmondta a bíróság előtt, hogy „megkérdeztem Almássy Kornélt, miért mondott le. Almássy azt válaszolta, hogy Balla György elrablása miatt. Én pedig elhittem neki, mert nem volt okom mást feltételezni”. Szóval ezért mondtam Önnek Bolgár úr, hogy első perctől kezdve nem volt vitás számomra az, hogy ez egy hipotetikus vagy egy koncepciós eljárás. És ebből nem lehet bizonyítani azt, ami egyébként nem történt meg. Ez egy nyers politikai ügy volt, nyers politikai válaszokat igényelt volna, de azt, hogy érvelünk, egyenrangú partnerek vagyunk, vitázunk egy ügyben, ezt ki lehet úgy kerülni, mert kényelmetlen, hogy jön az ügyészség, és vele már nem egyenrangú partnerként, hanem volt igazságügyminiszterként megalázott helyzetbe kerülhetek, és a homlokomra sütött bélyegeket próbálhatom meg lemosni magamról. Én két éve nem álltam ki a nyilvánosság elé, pontosan ezért, a bírósági eljárások miatt. Ma pedig úgy éreztem, meg kell szólalnom, hogy sok ember, aki korábban mellettem állt és mellettem érvelt ebben a képtelen helyzetben a vádakkal szemben, legalább felemelt fejjel tegye az elkövetkező időszakban. Mert egy képtelen eljárásnak volt része a Magyar Demokrata Fórum és elsőszámú vezetője, én, és Herényi Károly is, aki az elmúlt időszakban szintén egy ilyen hosszú-hosszú eljárásnak a végeredményeként úgy került ki az eljárásból, hogy bűncselekmény hiányában a bíróság felmentette.
– Értem az összes érvet, amit felsorolt, és az összes tényt, és azt is, hogy bebizonyosodott, nem kényszerítette pártbeli ellenfelét semmire, nem fenyegette és ezzel nem kényszerítette semmilyen lépésre. De még ha megtette volna, akkor is abszurdumnak tűnik számomra az ügy, hiszen nem Ön volt az, aki megfigyeltette a pártbeli ellenfelét, hanem éppen Ön ellen irányult ez a megfigyeltetési akció. Hogy lehet akkor Önt valamiféle bűnbaknak kikiáltani? Már itt kezdődik a dolognak a teljes abszurduma, nem?
– Ebben az ügyben a vádirat is és az eljárás is próbált arra utalni, hogy azokat a személyeket, akik ott a hanganyagon szerepelnek, micsoda erkölcsi, anyagi és egyéb presztízsveszteség érte az én eljárásom miatt. Nos olyannyira komikussá vált a végén a helyzet, hogy egyértelmű lett, ki szenvedte el a legnagyobb kárt. A pártom, Herényi Károly és magam. Ebben az egész eljárásban. De ha megvizsgáljuk azt, hogy milyen hátrány érte a hanganyag szereplőit, akiket az ügyészség sértett tanúként kívánt beállítani, akkor sorolom: Stumpf István például az egyik legfontosabb közbizalmi állást tölti be, hiszen alkotmánybíró lett, és a volt cége közel hárommilliárd forintot kapott a költségvetésből az elmúlt időszakban. Giró-Szász András kormányszóvivő lett, és a volt cége szintén hárommilliárdos költségvetési támogatásban részesül, és nagy bizalmat kapott a kormánypártoktól. Horváth István a katonai elhárítás második embere lett, aki a vállalkozói világból került egy közbizalmi állásba az ügy kirobbanását követően, illetőleg a választásokat követően. Csányi Sándor, aki az elmúlt évekig csak a második leggazdagabb ember volt, azóta sikerült az első helyre feltornásznia magát, bizalmi állásokban, bizalmi felkérésekben, sportban, politikai holdudvarban és egyéb helyeken van ott. Almássy Kornél közbizalmi közpénzen fizetett tisztséghez jutott, a főváros egyik vállalatának a vezetője, a Fidesz-kormány jóvoltából került a pozíciójába. Tombor András pedig a Matthias Corvinus Kollégium vezetője, többszörös vállalkozó. Nemhogy nem nehezült el az életük, hanem az érdemeik elismerése mellett bizalmi felkéréssel párosult erkölcsi és anyagi megbecsülésben részesültek. Ezért volt komikus számomra az egész érvelés, amely a vádiratban szerepelt, mert ezek az emberek a vádirat szerint komoly hátrányt szenvedtek az elmúlt időszakban.
– Utalt már rá néhány perccel ezelőtt, hogy két év óta nem nyilatkozott senkinek. Én örülök, hogy nekem most itt és a Klubrádió hallgatóinak nyilatkozik. De ebből következik a talán utolsó kérdés is, hogy ha meglesz a jogerős ítélet, akkor elgondolkodik-e azon, hogy érdemes-e visszatérnie a politikába?
– Hát ez egy nagyon komoly precedens-ügy, amelynek nem értünk a végére. És attól precedens szerintem, hogy milyen fontos következtetés vonható le ebből. Mert ez az eljárás üzenet a ma politikusainak, a holnap politikusainak és a közembernek. A bejelentőt meghurcoljuk. Ne láss, ne hallj, ne szólj, mert ha ezt Dávid Ibolyával meg lehetett tenni, aki mögött ott állt egy párt, egy parlamenti pozíció, hivatalos személy volt, jogász, volt miniszter, akkor mással nyom nélkül lehet ezt megtenni. Magyarul, ne szólj szám, nem fáj fejem. Nem kell észrevenni olyan dolgokat, amelyekből problémája lehet az embernek. Sajnos ez a leszűrhető következtetése ennek az egész eljárásnak számomra, és még nem vagyok abban a helyzetben, hogy az Ön kérdésének második felére válaszolni tudjak.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
