Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. május. 3.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2012. máj. 05. szombat, 05:31
- Megbeszéljük
Levelet írtak az elmaradt bérükért
Várnai Ferenc parancsnok, volt Malév-pilóta
Bolgár György: - Ahogy tudom, Ön írt egy levelet a Fidesz és a KDNP képviselőinek, azt kérve, hogy segítsenek a Malév volt alkalmazottainak abban, hogy megkaphassák a jogos jussukat.
Várnai Ferenc: - Ez pontosan így történt, de nem egyedül, hanem többedmagammal felosztottuk magunk között a fideszes és KDNP-s képviselő urakat, rám személy szerint nyolc személy jutott, és én tértivevényesen, A4-es formátumban elküldtem nekik azt a levelet, amit Önnek is csatoltam, és amiben ilyen irányú segítséget kértünk.
- Ezek szerint mindenki megkapta a levelet, nem kallódtak el.
- Én 21-én visszakaptam az összes tértivevényt, amelyeket 18-án adtam fel. Tehát feltételezem, hogy ha én ezt megkaptam, akkor a képviselő urakhoz is eljutott ez a levél.
- Most május 3-át írunk, eltelt körülbelül két hét azóta, hogy visszakapta az igazolást a kikézbesített levelekről.
- Tíz-tizenegy nap. De közben azért szombat, vasárnap is volt. 21-e volt egész pontosan a dátum, amikor kinyitottam a postaládát.
- Legyünk megértőek, kétségtelenül, mert azért ennél többször van szó, hogysem két hét ide vagy oda számítana. Arról van szó, hogy a csődbe ment Malév egy dolog, arról is lehetne persze beszélni, hogy miért hagyták, hogy így legyen. De a másik az, hogy milyen törvényes szabályai vannak annak, hogy egy volt, részben állami vállalat – mert azért ez egy magánosított, aztán visszaállamosított vállalat – alkalmazottai hogyan kaphatják meg az elmaradt fizetésüket, illetve a végkielégítésüket. Mik a szabályok és mi az, amit ezekből nem teljesít e pillanatban a felszámoló?
- Sajnos ránk a felszámolási törvény vonatkozik. A vállalat készpénzvagyona még január-februárban megvolt, és ezért meg is kaptuk az alapbérünket, egyiket állásidő formában, a januári bérünket még normálisan. Gyakorlatilag ha nincs készpénze a vállalatnak, a felszámoló-biztosnak törvényi kötelessége, hogy amikor a fizetés esedékes, a mi esetünkben 10-e volt az utolsó határidő, neki haladéktalanul a kormányhivatal munkaügyi központjához kell fordulnia, ahol mintegy nyolc napon belül elbírálják ennek a kérelemnek a jogosságát, és tizenöt napon belül intézkednek a felszámolónál, hogy személyenként átutalják azt a pénzt, amit valójában a felszámoló kér. A probléma az, amit én a levélben is leírtam, hogy ebben az évben az 1 millió 13 ezer forint, úgy emlékszem, összesen az a bruttó, amivel bennünket kártalanítani lehet. Mivel a vállalatnak egyébként semmi más nincs, mint az, hogy minden hónapban, ha netán van valami bevétel, azt a felszámolóbiztos megnézi. Megnézi például az én esetemben, hogy a munkabérből még mennyi hiányzik, és ezért az összegért pedig a kormányhivatalhoz fordul, hogy számomra ezt folyósítsák. Persze úgy, hogy vissza a vállalathoz, a vállalat számfejti, és így.
- De csak akkor, ha valamilyen bevétel jelentkezik a Malév számláján?
- Nem. Két dolog. Ha bevétel jelentkezik, az 1 millió 13 ezer forint bruttó az ebben az évben egy személyben lehívható bérgarancia-alap. Ha a vállalatnak valamilyen bevétele van, akkor értelemszerűen kevesebb összegért fordulhat a bérgarancia-alaphoz. Ha például négyszázezer forintra lennék jogosult, és a vállalat ebből kettőszázezret ki tud fizetni, akkor ő kétszázezer forint erejéig fordulhat csak a bérgarancia-alaphoz. Tehát ez egy pótlék.
- Értem. Szóval a bérgarancia-alap belép abban az esetben a dolgozók védelmében, ha a felszámolt cégnek vagy a felszámolásra váró cégnek már semmiféle vagyona nincs, és nem is jönnek be egyéb bevételek…
-… Igen, egész pontosan. A probléma ott jelentkezik, hogy gyakorlatilag a rendes felmondás, a munkaviszony megszüntetése április hónapban, azt hiszem 10-étől megkezdődött. Ez annyit jelent, hogy az onnan számított harminc napon túl kezdődik a felmondási idő, de a Munka Törvénykönyve szerint a felmondásra átlagkereset illeti meg a munkavállalót. Ez köszönőviszonyban sincs azzal, amit nekünk valójában kiutalnak. Mert szó nem lehet átlagbérről. A mi esetünkben a bér egyszer összetevődött forintból, összetevődött különböző repülési pótlékokból, éjszakai pótlékból, plusz az a juttatás, amit mi azért kaptunk, hogy külföldre jártunk. Ezek ilyen útvonal-napidíjak voltak. Tehát ebben az esetben szó nincs erről.
- És miért nem ismeri ezt el a felszámoló?
- Lehet, hogy ő elismerné, csak éppen nem intézkedik, és annyiban be van határolva az ő mozgástere is, hogy ha a bérgarancia-alaphoz fordul, gyakorlatilag a pilóták esetében ez maximum két fizetési hónapot jelent, mert éppen kimerítenénk ezt a keretet. Hogy ezt én pontosan tudjam forintosítani, egy munkaszerződésem volt nekem is és több hajózó kollégámnak, mind a koromnál fogva, mind azért, mert a repülésben több mint harminc évet eltöltöttem, nekem ez végkielégítésben kereken tizenöt hónapot jelentene. Egyszer tizenkettőt, plusz azért, hogy a nyugdíjkorhatáron belül vagyok öt évvel, tehát hatvan év fölötti vagyok, a Munka Törvénykönyv szerint nekem három hónap végkielégítés jár. Tehát egyszer tizenöt hónap, plusz a munkaszerződésem szerint a felmondási idő százhúsz nap, vagyis négy hónap lenne. Tehát az én esetemben abban a pillanatban, hogy megszűnt a munkaviszonyom, rögtön tizenkilenc havi átlagkeresetet kéne hogy kifizessenek nekem.
- Nem a fizetését, hanem az átlagkeresetet, amibe beleszámít mindaz, amit az előbb felsorolt.
- Egész pontosan így van.
- De hát akkor Ön nagyon sokat bukott, és nincs egyedül ezzel, gondolom.
- A levélben én ezt valójában le is írtam, illetve az államtitkár úr egy vagy másfél hónappal ezelőtt fel is vetette a parlamentben, hogy a hétmilliárd forint bruttó tartalmazza mindazokat a járulékokat, adókat, egyebeket, amit mind a vállalatnak, mind értelemszerűen nekünk is be kell fizetnünk. És ebből valójában olyan 1,5-1,8 milliárd nettó lenne az, ami ténylegesen kifizetésre kerül. A többi meg olyan formában, mint amit az előbb említettem, visszamegy az államkasszába.
- Igen, mert adózni kell hozzá, meg járulékokat kell fizetni, és így tovább. Tehát az a problémájuk ezek szerint, hogy ebből a bérgarancia-alapból biztosan nem fogják megkapni azt, ami Önöknek törvényesen jár. De ha törvényesen jár, akkor miért törvényhozókhoz fordultak, miért nem mondjuk bírósághoz? Hiszen a törvényhozó ezek szerint nem csinálhat semmit. Ha a törvény szerint járna Önnek az a felmondási és végkielégítési pénz, akkor lehet, hogy a bíróság a legegyszerűbb, bár nyilván leghosszabb út.
- Itt jön be maga a felszámolási törvény, hogy az első az, hogy a felszámoló biztoshoz megyünk, akit, ha jól emlékszem, a Fővárosi Törvényszék kinevezett a Malév felszámolójának. Ő pedig csak hozott anyagból tud dolgozni. Ha nincs vagyona, nem tud mit adni. És azzal, hogy stratégiai vállalat lett a Malév, túl azon, hogy azokat a hitelezőket, akik hozzánk azért nem is mérhetőek, mert jóval nagyobb nagyságrenddel tartozik nekik a vállalat, nem fizeti ki, de azáltal, hogy feléjük sincs semmiféle kifizetési kötelezettsége, tőlünk is mindenféle juttatásunkat megvonják. Felteszik a kezüket, hogy 1 millió 13 ezer forintunk van, uram, ezzel gazdálkodjon. Nekem ez azért szomorú…
-… Azt el tudom képzelni, hogy miért szomorú. Nemcsak Önnek, hanem mindenkinek.
- Természetes. És van olyan kollégám, ahol együtt vesztette el a munkahelyét férj és feleség. És nem egy, nem két ilyen van.
- Húha. Csak egy zárójeles kérdés. Mit csinál egy ilyen házaspár, egy ilyen család? Biztos beszélnek egymással rendszeresen.
- Először nagyon nagy sírás volt, és a facebookon ment a levelezés, meg telefonok. Lassan megalkudnak. A légiutaskísérők közül tizenöt-húsz személy tudott elhelyezkedni a megközelítőleg négyszázból. Ezek is kint dolgoznak a Germaniánál Németországban.
- A többi mivel alkuszik meg? A reménytelenséggel?
- Pontosan így van. Igyekezett a munkaügyi központ segíteni, volt olyan légiutaskísérő kollégánk, aki három nyelvet beszélt, és két diplomával a Libriben tudtak neki árufeltöltő állást ajánlani.
- Értem. Valahol olvastam, hogy a pilóták közül ugyan néhányat hajlandó felvenni egyik-másik légitársaság, de még egyik se repül, mert különböző vizsgákat kell még letenniük azoknak is, akik sok ezer óra múlttal, repülési idővel, óriási tapasztalatokkal rendelkeznek. De minden légitársaság nyilván különböző feltételekhez köti az alkalmazásukat. Ez így van?
- Persze, ez pontosan így van. Minden egyes légitársaságnál megvannak az úgynevezett üzemeltetési eljárások, amiket egyszerűen el kell sajátítani, meg kell tanulni. Ezek vonatkoznak a szimulátorra, a személyes beszélgetésre a HR-sel, pszichológiai tesztekre, utána – nem minden esetben – van gyakorló repülés is. Ha ezeknek mind megfeleltek, akkor kezdődik az, hogy beülnek az iskolapadba, és két és fél, három hónapba telik egy kollégának ismét az, hogy volán mögé ülhessen.
- Ki fizeti ennek a költségét? A kolléga?
- Nem. Van olyan légitársaság, ahol fizetni kell, de nem mondom meg a nevét a légitársaságnak. Amit az előbb említettem például, a Qatarnál nem kell.
- Értem. Tehát ha a Qatar úgy gondolja, hogy ez a jelentkező alkalmas lesz, akkor ugyan el kell végezni bizonyos tanfolyamokat, de ők állják ennek a költségét.
- Igen, és még a tanfolyam ideje alatt is nagyon tisztes jövedelmet biztosítanak nekik.
- És hány pilótából hánynak sikerült remélhetőleg elhelyezkednie?
- Ahogy így beszélgetünk egymás között, nekem úgy jött le durván, hogy az állomány egyharmadának vagy esetleg negyven százaléknak, de többnek semmi esetre sem. Igazán a parancsnokoknak van nagyobb esélyük, az elsőtiszteknek jóval kevesebb.
- Visszatérve a kiindulóponthoz, hogy a fideszes, KDNP-s képviselők megkapták a leveleket, ez nyilvánvaló, egyelőre nem reagáltak rá, de ha minden úgy történik, ahogy remélik és remélték, akkor mit várnak tőlük? Hogy hoznak valamilyen törvényt vagy törvénymódosítást, vagy az ő nyomásukra a kormány hoz valamilyen határozatot, aminek alapján kifizetik a törvényesen járó összegeket a Malév volt alkalmazottainak? Ez az, amit szeretnének?
- Igen. Ezt szeretnénk, mert úgy gondoljuk, hogy mindenhol valami tartaléknak kellene lenni a költségvetésben. Most nem szeretném nevesíteni, hogy hova hány százmillió. Mi úgy gondoljuk, hogy ez a nettó másfél milliárd forint, nem tudom, milyen a költségvetésnek pillanatnyilag a tartaléka, nem lenne valami nagyon súlyos dolog. De ugyanakkor a gesztusértékén túl erkölcsileg feltétlenül felmagasztalná előttünk úgy a kormányt, mint a képviselő urakat.
- Mindenesetre azoknak a volt malévosoknak, akik nem tudtak állást találni maguknak, ahol mondjuk két volt malévos él együtt, és egyiküknek sincs jövedelme, vagyis nyilvánvalóan az egész életüket alapjaiban rázta meg az, ami történt, elkelne a segítség. Van valamilyen szervezett próbálkozás arra akár Önök között, egymás között, akár mások bevonásával, hogy azoknak az embereknek, akiknek az élete a repülés volt, és már nem jutnak valószínűleg munkához, megpróbáljanak segíteni, akár másfajta életutat találni?
- Erre volt maga a HR igazgatótól is, a Királyi úrtól is ígéret, és voltak is ilyen roadshow-k, de túl azon, hogy ott az ember megjelenik, most képzelje el, Bolgár úr, hogy például nekem, aki negyvenkét évet eltöltöttem a repülésben, ebből harminc évet a levegőben – hál’ Istennek baleset és esemény nélkül – hatvanévesen mit tudnának felajánlani?
- Én fel tudnék ajánlani Önnek mondjuk egy új magyar légitársaságot. A vicc az, hogy én éveken keresztül úgy gondolkodtam a Malévról, hogy ha ez egy veszteséges vállalkozás, akkor nincs mit tenni, egy idő után be kell csukni. De az évek során egyre kevésbé gondoltam így, és most, hogy ez megtörtént, látom nemcsak az emberi tragédiákat, hanem ennek a közvetlen, nagyon súlyos gazdasági következményeit is, úgy gondolom, hogy ez egy abszolút tévút volt, és még talán menteni kéne, ami menthető. Akár forgalomban, akár az alkalmazottak tudásában. Létre kéne hozni valamit, hogy betöltse azt a rést, amit ezek szerint az újonnan jelentkező cégeknek sem sikerült.
- Ezt mi is nagyon szeretnénk, de merre és kihez forduljunk?
- A nyilvánosság talán valamit segít.
- Én ezért gondoltam, hogy felkeresem Önt e-mail formájában, és nagyon köszönöm, hogy visszahívott és válthattunk pár szót. Remélem, hogy amit elmondtam, az a közvéleményben hogy fogadtatásra talál.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
