A gyanú árnyékában



Tényleg akár egy Hitchcock-filmben: a feszültség folyamatosan úgy növekszik, ahogyan az igazság pillanata egyre késik. (Bár azt nem tudjuk pontosan, ki a forgatókönyv írója, rendező meg mintha túlságosan sok lenne.) A Gyurcsány Ferenc ellen fölhozott plágiumvád tényeiről keveset tudunk, annál több a homály, a bizonytalanság és a többé vagy kevésbé megalapozott föltevés.

Az bizonyos, hogy az ügy Schmitt Pál plágiumügyének ellentétpárja, s e nélkül az előzmény nélkül meg sem született volna: Schmitt ügye és annak helyénvaló lezárulása előtt a kutyát sem érdekelte Gyurcsány szakdolgozata. A párhuzam kétségtelenül fönnáll, azonban lényeges különbségekkel. Az első ilyen, hogy Schmitt az ügy kirobbanásakor aktív államelnök volt, Gyurcsány jelenleg egy kisebb párt elnöke. A másik, hogy Gyurcsánynak annakidején kötelező volt szakdolgozatot írni és benyújtani, Schmittet viszont senki nem kényszerítette rá, hogy mindenáron ún. kisdoktori címet szerezzen. A harmadik pedig, és ez a döntő, hogy Schmitt ügyének már a napvilágra kerülésekor sem puszta gyanúsításról volt szó, hanem ott voltak a világos és egyértelmű bizonyítékok, Gyurcsány esetében azonban ilyenek nincsenek.

A világos és egyértelmű bizonyíték (illetőleg cáfolat) ugyanis az lenne, ha a két szóbanforgó szakdolgozatot, a Gyurcsányét és a volt sógoráét egymás mellé lehetne tenni, és betűről-betűre összehasonlítani. Akkor nyomban kiderülne, volt-e plágium, akár 35 oldal, akár mindössze 1 oldal terjedelemben. Csakhogy a két dolgozat közül az egyik (a Gyurcsányé) nincs meg, a másik (a volt sógoré) előbb csak egy „munkapéldányban” volt meg, azután mégis előkerült.

Külön vita tárgyát képezi már az is, hogyan lehetséges ez. Elvileg természetesen minden szakdolgozatnak ott kellene lennie az egyetemen. Csakhogy a Pécsi Tudományegyetem 24 év alatt összesen 8 intézményből jött létre, így eleve nem volt egységes szabályozás. (Ezért volt lehetséges, hogy Gyurcsány második szakdolgozatát selejtezték.) Elvileg továbbá csak engedéllyel lenne szabad hozzáférni a jól őrzött dolgozatokhoz, gyakorlatilag azonban – helyi vélemények szerint – legalábbis eddig könnyű volt a hozzáférés. Így nem csoda, ha előfordulhatott példányok eltűnése, majd akár az előkerülése is. Ennek alapján az látszik valószínűnek (nem bizonyosnak, de valószínűnek), hogy a volt sógor dolgozata ekként hányódhatott ide-oda, míg Gyurcsány dolgozatánál logikusabb a tudatos ellopást föltételezni. Pusztán azért, mert az ő esetében már elég régóta egy ismert közszereplőről van szó, a másik esetben viszont nem. Bizonyosság tehát még ebben a vonatkozásban sincs, s bár az esetleges plágium bizonyítását vagy cáfolását a dolog végül is nem érinti, az egész ügyre azonban jellemző.


The Ones Behind You – flickr/Martin Gommel 

(Első melléktéma: Gyurcsány szakdolgozatát a témavezetője bírálta. Ez föltehetőleg szabálytalan, bár hogy tényleg az-e, csak a pécsi egyetem illetékesei mondhatják meg. Második melléktéma: Gyurcsány a Hír-tv egyik névtelen tanúja szerint nem csinált oktatási gyakorlatot, mert fölmentést kapott alóla. Akkor persze miért is csinált volna; ám a nevét végül vállaló tanútól az ATV-ben kiderült, hogy nem kapott fölmentést, a leckekönyvéből pedig az is, hogy csinált. Harmadik melléktéma: Gyurcsány dolgozata az államvizsgán még megvolt, mégpedig a bírálattal együtt. A bírálat jelenleg a mondott tv kezében van, a dolgozatról azonban, legalábbis mi, nem tudjuk, hogy kiében.)

A központi kérdés az egész ügyben, annak mondhatni punctum saliense, a Hír-tv állításait megalapozó dokumentumok hitelessége. Ezeket ugyanis nem tették nyilvánosan hozzáférhetővé. (Ez éppen a már említett alapkülönbség a Schmitt-ügyhöz képest.) Két anyagról van szó: az egyik a föntebb említett bírálat, a másik az ugyancsak föntebb említett munkapéldány. Az előbbi, mivel az egyetemről származik (legföljebb az a kérdés, hogyan került ki onnan), nyilván hiteles. Hogy a második hiteles-e, az a most megkerült hivatalos példánnyal összevetve fog kiderülni. Ha mindkettő nyilvános lesz és hitelesnek bizonyul, akkor megítélhető lesz majd Gyurcsány szakdolgozatának „rekonstruálása” a bírálat alapján, s úgyszintén az ennek nyomán fölsorolt közvetett bizonyítékok érvényessége. Ezek: (1) A két szakdolgozat címének egyezése, négy év különbséggel, egy családon belül. (2) Gyurcsány dolgozata 35 oldal terjedelmű (ezt voltaképpen honnan is tudjuk?), és bár a címben megjelöli, nem szól a borászatról, míg a másikban éppen a 35. oldal után kezdődik ennek a témának a tárgyalása. (3) Gyurcsány 1984-es dolgozatában 1978-ig vannak hivatkozások, a másikban (1980) szintén ugyaneddig. (4) Azonos hibák előfordulása ugyanazon számozású oldalakon. – Bár közvetett, de súlyos bizonyítékok, már amennyiben hitelesek.

(Negyedik melléktéma: Gyurcsány tényleg talált-e anyósa házában szőlészeti anyagokat, mint állítja, vagy a sógora mond igazat, aki szerint ott csak az ő szakdolgozatának „munkapéldánya” volt. Ötödik melléktéma: Gyurcsány emlékezetéből életszerűen eshetett-e ki elsőre, hogy látta-e vajon a másik dolgozatot, sőt életszerű-e egyáltalán, hogy eredendően egyikük sem tudott a másik témaválasztásáról.)

A Pécsi Tudományegyetem, annak rendje és módja szerint, följelentést tett a rendőrségen Gyurcsány szakdolgozatának eltűnése ügyében, s maga is tényföltáró bizottságot hozott létre ugyanebben az ügyben, illetve ezen túlmenően a plágiumvád tisztázása céljából is. Mint tudjuk, a végkifejletet Schmitt ügyében is az egyetemi vizsgálat hozta meg. A vád igazolódása esetén Gyurcsány első diplomáját elvehetik, bár a második akkor is megmarad, mivel megszerzése során nem kapott fölmentéseket vagy könnyítéseket az első diploma alapján.

De persze itt nem arról van szó, hogy van-e Gyurcsánynak érvényes diplomája, miként Schmitt esetében sem arról volt szó, van-e érvényes doktori fokozata. Mindkét esetben a csalás és a hazugság vádja a lényeg, amely Schmitt esetében kvázi azonnal igazolást nyert, Gyurcsány esetében a levegőben lóg. Hogy igazolást vagy cáfolást fog-e végül kapni, az egyetemi vizsgálat nyomán talán kiderül. Talán. Ha azonban nem (s ebben a zűrzavaros ügyben ez szintén előfordulhat), akkor a vádlók továbbra is azt fogják követelni, hogy a megvádolt tisztázza magát a vádak alól, míg a védelem álláspontja természetszerűleg az lesz, hogy bizonyítani a vádnak kell, s ezzel szemben mindenkit megillet az ártatlanság vélelme. Mindez azonban csak jogi, legföljebb morális síkon érvényes. Politikai síkon ugyanis a kérdés így vetődik föl: vajon lehet-e élni és dolgozni folyamatosan a gyanú árnyékában.



Lendvai L. Ferenc




Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!