Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. május. 9.
- Részletek
- 2012. máj. 11. péntek, 02:04
- Megbeszéljük
Mit csinál az Egyesült Államokban?
Mesterházy Attila, az MSZP elnöke
Bolgár György: - Amerikában tárgyal és előadásokat tart. Ki hívta meg, mit csinál?
Mesterházy Attila: - Valóban így van, minden évben egy alkalommal egy hivatalos látogatásra eljövök az Egyesült Államokba, hogy az ellenzéki véleményeket is hallhassák azok, akik érdeklődnek az ország iránt és az Európai Unió dolgai iránt. A külügyminisztériumban tárgyaltam, illetőleg számos kutatóintézetben tudtam egyeztetéseket folytatni, véleményt cserélni, hogy ők hogyan látják innét Európát és benne Magyarországot, és hogy természetesen nekünk mi az álláspontunk ezekről a dolgokról.
- Milyen találkozói vagy benyomásai voltak eddig? Mik voltak az őket leginkább érdeklő kérdések, mi az, amire különösen érzékenyek az Egyesült Államokban az Ön tárgyalópartnerei?
- Nagyon érdekes tapasztalat volt, hogy nagyon pontosan követik a magyarországi eseményeket, tehát a tárgyalópartnerek mind-mind képben voltak azzal kapcsolatban, hogy mi történik Magyarországon. És azt gondolom, hogy az a levél, amit a külügyminiszter asszony küldött nem is olyan rég a magyar kormányfőnek, nagyjából kifejezi az általános vélekedést. Magyarul komoly aggályaik vannak a magyarországi események kapcsán mind a gazdaságpolitika, mind a demokrácia helyzete, mind a jogállami normákkal kapcsolatos kérdések miatt. Természetesen megint napirenden volt vagy szóba került a médiatörvény, de sok minden más olyan kérdés is, ami a kétharmados törvények közé tartozik. De volt szó a választójogi törvényről és rendszerről is, és természetesen hangsúlyosan kerültek szóba ezek a gazdasági nem ortodox megoldások, az IMF-fel kapcsolatos aggályok és bizonytalanságok, illetve az energiapolitika is.
- Nem érez bizonyos tanácstalanságot az amerikai politikai körökben, hogy az Egyesült Államok mégiscsak a világ vezető hatalma, a legfőbb szövetségesünk bizonyos értelemben. Elmondták világosan a problémáikat, az aggályaikat, a kifogásaikat, a kritikáikat, és úgy látszik, hogy az Orbán-kormány ezekre nem hallgat. Szóval nem tapasztalt valami olyasmit, hogy vagy tanácstalanul, vagy inkább unottan legyintenek már az amerikaiak, hogy ha nem, nem, akkor mit csináljunk? Nem küldünk tankokat, mert mi egy demokratikus ország vagyunk és különben sem így oldjuk meg a vitáinkat.
- Inkább értetlenséget tapasztaltam, pont ezek miatt az okok miatt, hiszen Amerika mindig úgy határozza meg a saját politikáját Magyarország irányában, hogy egy baráti, egy szövetséges, egy partner országot lát Magyarországban, és ezért nehezen tudják megérteni, hogy a miniszterelnök miért fogadóképtelen ezekre a felvetésekre és a különböző kérdésekre. Úgyhogy inkább azt látom, hogy miközben figyelemmel kísérik, mi történik Magyarországon, van egyfajta tartózkodás is, hiszen azt látják, hogy semmilyen módon nem képesek hatást gyakorolni a folyamatokra, és semmilyen jó tanácsot, véleményt, kritikát nem vesz szívesen a magyar kormányzat. És ez azért értetlenkedést vált ki, hiszen ezek a kérdések, ezek a felvetések mindig egy partneri viszonyból fakadó felvetések, amivel igazából inkább erősíteni akarják az amerikai magyar kapcsolatokat, a magyarországi demokratikus berendezkedést, és nem pedig a destruktív kritika vagy a támadás motiválja ezeket a mondatokat itt az Egyesült Államokban. Inkább úgy fogalmaznék, hogy sokan aggódnak, hogy ha ez így megy tovább, akkor ez hova vezethet.
- Ezt akartam kérdezni, hogy milyen következményei lehetnek az amerikaiak szerint annak, hogy az Orbán-kormány nem igazán figyel ezekre a baráti kritikákra és megjegyzésekre. Szóval hova vezethet ez a magyar-amerikai kapcsolatokban?
- Ez általában a kutatóintézeteknél került szóba, és az ottani kutatók, akik foglalkoznak ezzel a térséggel, ők kérdezték többször, hogy vajon ez csak a szokásos politikai vita-e Magyarországon, tehát ami része volt a polarizált, megosztott magyar politikai életnek, vagy ennél talán mélyebb változások történnek. Az én válaszom teljesen természetesen az volt, hogy itt most nem egy szokásos belpolitikai vita van, amikor az egyik kormány jön, a másik meg megy, és akkor egy-két dolgot másképpen látnak, hanem valóban egy új rendszert akar építeni a miniszterelnök, amiben nincsenek már fékek és ellensúlyok, ahol az ő hatalmi érdekei az egyetlenek, amik számítanak. És ma már nemcsak az ellenzék meg a különböző civil vélemények, hanem azt gondolom, hogy az emberek sem számítanak ebben az óriási szabadságharcban.
- Mit látnak az amerikaiak kibontakozási lehetőségként? Látják az MSZP-ben azt az erőt, amelyik képes a demokrácia érdekében sokakat mozgósítani, vagy inkább attól tartanak, hogy még az is lehet, hogy ennél is rosszabb jön és a Jobbik, a szélsőség erősödik meg?
- Természetesen a szélsőségek nagyon komolyan aggasztják a tárgyaló partnereket, nem véletlen, hogy ha megnézzük, Görögországban mi történt, akkor ez egy figyelmeztető példa lehet, hogy mit jelent az, amikor a centrista erők, a középbal a középjobboldal nem tudja kézben tartani az országot, és hova vezethet az, amikor szélsőséges erők tudnak megerősödni. Nekem az volt a pozitív tapasztalatom, hogy mindenhol elhangzott az a kérdés, hogy és a szocialista pártnak mik a jövőbeli tervei, mit tenne akkor, ha kormányra kerülne. Hogyan látjuk a helyzet, a kérdések, a problémák megoldását? Tehát én azt tapasztaltam, hogy itt az Egyesült Államokban sokkal inkább úgy számolnak velünk mint a jövőbeli potenciális kormányzó párttal.
- Szóval ezek szerint változatlanul kormányképes erőnek tartják Önöket.
- Én úgy látom, hogy igen.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
- << Előző
- Következő