Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. május. 10.

Nyomtatás

Részletek: 2012. máj. 12. szombat, 06:15; Megbeszéljük

4. oldal / 4

Az új adók hatásairól
Vámosi-Nagy Szabolcs adószakértő

Bolgár György: - Érdekes adókat talál ki a kormány. Mennyire szokatlanok ezek és milyen hatásuk lesz a gazdaságra? A költségvetésre úgy el tudjuk képzelni, arra nyilván jótékony hatása lesz, mert a bevétel nő, de mégis ezek a fajta adók, amelyeket a kormány most bevezetni szándékozik, milyen következményekkel járnak Ön szerint?

Vámosi-Nagy Szabolcs: - Igen, hát igazából jó adó nincsen, ezt azért mindjárt mondjuk az elején, mert ugye amit fizetni kell, annak mindig valamilyen árnyoldala is van. A telefonadó esetében kérdéses, hogy az Európai Unió mit fog ehhez szólni, mert ugye tudjuk, hogy ma Európai Bíróság előtt áll éppen a mostani telefon különadó.

– Ez a mostani milyen alapon áll a bíróság előtt? Hogy csak a távközlési cégeket sújtja, ráadásul visszamenőleg is sújtotta akkor amikor bevezették. Ugye?

– Igen, az nem egy adóügyi előírásba ütközött bele, hanem egy telefóniára vonatkozó európai direktívába, amit egyébként Magyarország is elfogadott annak idején. Ez arról szól, hogy 2020-ig teljes lefedettséget kell biztosítani az Európai Unió minden területére, többek között például Mátraszentimrére is. Ezt azért mondom, mert ott például még nincs ilyen.

– És ha megterhelik ezeket a vállalatokat, akkor nehéz.

– Ha különadóval sújtja, akkor azt a különadót vissza kell forgatni a telefóniára. Tehát ez a nagy kérdés. És úgy tudom, hogy itt az ellentmondás fennmaradt, illetőleg bíróság elé viszik az ügyet. Egyébként drágább lesz a telefon, ha jól olvassuk a híreket, ugye az első tíz perc havonta nem, de utána több hívásonként percenként, pontosabban és sms-ként két forint lesz az adó. Most azt mondják, hogy a telefontársaság lesz formálisan az adó alanya, de meglepődnék, ha nem hárítaná át a fogyasztóra a telefontársaság ezt az összeget. Ezt már ugye július elsejétől várható.

– Megtiltani ugye nem lehet, hogy ilyen vagy olyan tarifaemelések legyenek, bár a tendencia természetesen az, és látjuk az Európai Unióban is, most például a roming díjakat szállítják le, hogy egy ilyen iparágban egyre olcsóbb legyen a használat, és valószínűleg ahogy elterjed a telefonálás és a technikai fejlődik, az egyszerű telefonálás olcsóbb lesz. De akkor is lehet úgy árat emelni, hogy jobban is lehetett volna csökkenteni a díjat és nem csökkentik, mert van egy extra teher.

– Annál is inkább, mert a múlt héten hozták nyilvánosságra egy OECD felmérést a telefon árakról. És ebben Magyarország sajnos elég rossz helyen áll, mert ez azt mutatja, 2011-ben végezték a felmérést, hogy az OECD átlag százötven százalékán van a magyar telefon költsége, illetőleg ha fajlagosan nézik, tehát jövedelmi-vagyoni viszony, GDP arányában, akkor meg a legmagasabb nálunk. Annak ellenére, hogy évek óta tulajdonképpen csökken. Magyarul jobban is csökkenhetett volna.

– Na de akkor a kormánynak ezek szerint igaza van, hát van honnét engedni, illetve van honnét megspórolni ezt az extraadót, amit a nyakukba varrnak, nem?

– Nézze. A költségvetési kiadások csökkentése mellett, ami persze, azért tudjuk, nem fájdalommentes, az adóbevételek növelésére sajnos azért is szükség van, függetlenül attól, hogy IMF vagy Európai Unió, a nemzeti érdekből is, hogy ezt a hatalmas eladósodottságunkat csökkentsük. Ugye az nem megy, hogy ahogy röviden szoktunk mondani, az unokáink életszínvonalát költjük. És ezt bizony adóval be kell beszedni. Amennyiben a személyi jövedelemadó változatlanul tabu téma, mert úgy látszik ez az, a vagyonadó tabu téma, akkor elég ügyes szakmai találat az, hogy szétterítsék ezt az adóterhet, és mind a telefonadónál, mind a pénzügyi tranzakciós adónál azt kell mondani, hogy formálisan túl sokat nem jelent egy-egy személynél vagy egy-egy családnál, azonban összességében mégis egy komoly összeg jön be. De hát beszéljünk talán a pénzügyi tranzakciós adóról, ahol egy változás van a Széll Kálmán tervben jelöltekhez képest. Jelesül a harmincezer forintos maximumot nem akarják törvénybe iktatni. Ami azt a veszélyt veti fel, amit Svédország már egyszer megélt, 1990-91-ben hogy a nagy tranzakciós ügyletek el fogják kerülni az országot.

– Mert hogy az rendben van, hogy a magánemberek mondjuk nem szoktak harminc millió forintnál nagyobb átutalásokat akár kapni, akár küldeni máshova. Tehát ez nem az egyszerű állampolgárt érinti, na de a vállalatokat tömegesen, meg bankközi pénzmozgásokat.

– Meg a befektető társaságokat. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy százezer euró, körülbelül annál éri el ezt a maximumot. Na most ha itt vannak milliós pénzforgatások akár egy nap többször is, akkor kiderül, hogy ha ötször forgatja, akkor öt ezreléke, ha felső határ nélkül ilyen illetékkel sújtják, akkor biztos, hogy egy határral arrébb viszi. És ugye a mai technikával ez nem kérdés. Tehát ugye mi egymás között tudunk úgy pénz mozgatni, hogy Szingapúrban az én számlámról az Ön számlájára, feltéve, hogy nekem meg Önnek van Szingapúrban számlánk. Tehát ahol a nemzetközi világ van, ott ez a veszély szerintem, ha tartják ezt, hogy nem maximálják a tranzakciós illetékeket. Akkor ez bizony ilyen károkkal fog járni.

– Magyarán még az az összeg sem jön be, amit terveztek, és ráadásul ennek van egy közvetett hatása is. Nemcsak az a baj, hogy kevesebb adó fog befolyni, mint amennyit remélnek. Hanem az is, hogy a pénzügyi szolgáltatások, a pénzügyi műveletek kikerülnek az országból, ez az itteni például pénzintézeteket sújtja, és például kevesebb embert fognak alkalmazni, nem ide fogják hozni a befektetéseiket. Szóval megy el az országból az olyan gazdasági-pénzügyi tevékenység, aminek pedig volna itt helye, és ezek is fizetnének adót. Ugye más módon közvetetten.

– Így van.

– Nem ebből az adóból. De ha el fognak kerülni bennünket, akkor ez az országot gazdasági károkkal sújtja.

– Így van. Hátrányba kerülünk egyértelműen. És megmondom őszintén, amikor a Széll Kálmán tervben láttam ezt a harmincezer forintot, na mondom, ezt még lenyelik, mert amikor több millió eurót forgatnak, akkor ez nem tétel. De ha ez a maximum megszűnik, és a teljes összeg egy ezrelék lesz, akkor nem. És úgy tűnik, hogy ez a szerdai kormányülésen dőlhetett el így, tehát gondolom, most ugye a bankokkal tárgyalnak majd, a Bankszövetség bemutatja, hogy milyen nagyságrendű pénzügyi műveletek határon kívül kerülésével kell számolni. Nekik jól felfogott érdekük, hogy ezt pontosan bemutassák a kormányzatnak.

– Hát, hogy már sírnak azt látjuk és halljuk. De ugye tényleg arról volt szó, hogy ezeket a válságadókat 2010-ben azért vezették be átmenetileg, mert hogy csökkenteni kell a költségvetési hiányt. De ki fogjuk vezetni, ígérték. És még néhány hónappal ezelőtt is kötöttek a bankokkal egy különmegállapodást, hogy rendben van, itt volt ez a devizahitel-csökkentési konstrukció, ezt is megszívtátok kedves bankok, de most már többet nem bántunk benneteket. Erre jött ez a nyakukba, ami, ha ez a harmincezer forintos határ nem létezne, még nagyobb összegeket jelentene, mint a különadó, nem?

– Így van. De egyébként az egész konstrukciót úgy látom, hogy a három éve beígért krízisadókat tényleg megszüntetik, ehelyett gyakorlatilag ugyanazokra a szektorokra állandó adót vezetnek be, kivéve talán a kiskereskedelmet.

– Mivel fog ez járni?

– Hát valószínűleg ezeken a területeken, tehát mondjuk a telefóniában valószínűleg a fejlesztések elmaradnak. A pénzintézeteknél, ha megnézzük az elmúlt hónapok statisztikáit, ugye folyamatosan az anyabankok vonják ki a tőkét, és azt látjuk, bár akit megkérdezünk, akár a lakosságot, akár a vállalkozást, hogy drágulnak a hitelek, márpedig az olcsó hitel feltétele a gazdasági növekedésnek. Az egyik feltétele. Ezek nyilván nem következhetnek be, mármint hogy a hitelek olcsóbbak legyenek. Innentől kezdve a stagnálás helyzetét… mert azért azt tegyük hozzá korrekten, hogy ezt alapvetően a gazdasági válság és a nemzetközi környezet okozza, de ez nem ellene hat, hanem fel fogja erősíteni a válsághatást.

– Tehát nem túlzás azt állítani, hogy a banki, illetve pénzintézeti tranzakciós adók a legveszélyesebbek mindegyik közül? Mert mondjuk a telefóniában azt el tudom képzelni, hogy persze nehezebben vagy lassabban, vagy vonakodva fejlesztenének, de a fejlődést nem lehet nem lehet abbahagyni. Szóval ha nem csinálja meg a három nagy, akkor majd a belépő negyedik, az állami megcsinálja, főleg állami pénzből. Tehát nem hagyhatják, hogy elvesszen a piaci részesedésük, legfeljebb átterhelik a fogyasztóra és persze mit fizetjük meg ennek az árát. Csak a kormány ezt ügyesen teszi, nem a nyakunkba varrja az adót, hanem formailag a társaságokéba. De a pénzintézeti tranzakciós adók olyanok, hogy ha nem jön pénz, ha a bankok minden módon meg vannak sarcolva, és nem lesz elég pénzük arra, hogy hiteleket adjanak, az egész gazdaság borzasztó állapotba kerül, mert nincs fejlesztésre beruházásra pénz. Nem lehet pénz nélkül fejleszteni semmilyen ágát a gazdaságnak.

– Ez így van. Ön szebben fejtette ki, mint az előbb én.

– Jaj, de ha magammal beszélek, az nagyon unalmas volna, és közben biztos egy csomó hülyeséget is mondok.

– Tehát ha drágul a hitel, akkor nyilvánvalóan kevesebben tudják igénybe venni, a hitel pedig a gazdasági élet mozgatója, nemcsak a fejlesztésé egyébként, nemcsak a beruházásé, hanem adott esetben a fenntartásé. Gondoljunk egy áthúzódó áruhitelre. Tehát a hitel drágulása mindenképpen fékező tényező. Ezzel nem lehet vitatkozni.

– Most itt van ez a harmadik adó, ami már régóta létezik, ez a bizonyos energiaiparra kivetett úgynevezett Robin Hood adó, amit most, illetve jövő évtől a közműcégekre is ki akarnak vetni. Ez is olyan stabil iparágnak látszik, az energiaipar is meg a közmű is, ugye ott van, nem lehet megkerülni, szükség van ezekre a cégekre, a fogyasztók is biztos fogyasztani fognak, mert muszáj. És itt van helyben.

– És olcsó is mert a vállalatoknak kell beszedni.

– Igen. De azért ennek is meg kell hogy legyen az ára. Hol?

– Természetesen. Hát egyrészt ugye az energiaárakban. Ugye ez az a bizonyos Robin Hood adó, aminek 2010-re ígérte még az előző kormányzat a kivezetését, de ugye mostanáig élt, és most ezek szerint megnő. A másik, hogy nemcsak a mértéke nő meg, hanem valóban kiterjesztődik a víz-, csatorna-, illetőleg hulladékkezelésre is. Ezt a lakosság ugye közvetlenül fizeti, és hát éppen eléggé hektikus módon én például Szigetszentmiklóson sokkal többet fizetek a vízért, mint mondjuk Ön Budapesten. Ugye a kormányfő azt is mondta, körülbelül egy évvel ezelőtt, hogy ezeket egységesíteni kell, mert ne az döntse el, hogy az ember mennyit fizet, hogy hol lakik. Na most ezzel nem tudom, hol tart a kormányzat…

– Hát szerintem azon az úton halad, hogy Szigetszentmiklóshoz igazítja a budapesti vízárat.

– Igen, most poénkodunk, világos, de az látszik, hogy ha ezeket a területeket megadóztatják, az egyértelműen megjelenik az árban. Tehát a lakosságra lesz áthárítva. Tehát ha igazából összeadjuk, hogy telefonadó, tranzakciós adó, biztosítási adó, ugye erről még nem beszéltünk, illetőleg ez a közműre kiterjesztett Robin Hood adó, más összefüggésben a Robin Hood-adóalanyok a távhő, a gáz, áram ilyesmi, akkor annak nő az adótétele, és ezt is a lakosság fogja fizetni végső soron. Általában minden adóemelést azonnal vagy később, így vagy úgy, de mindig a lakosság fizeti meg.

– Olcsóbban, racionálisabban és igazságosabban és végeredményben a gazdaság és a társadalom számára kedvezőbben megúszhattuk volna ezt, ha a kormány hajlandó lemondani erről a nem túl sikeres egykulcsos adóról?

– Hát én kezdettől fogva a progresszív személyi jövedelemadó híve vagyok, és maradtam is. Azt gondolom, hogy ez a társadalom szerkezetében méltányosabb. Ez ellen egy érv hozható fel, hogy túl nagy a fekete gazdaság. A jövedelemadó, úgy tűnik, ma Magyarországon nem éri el ennek a mértékét. Tehát ha valaki azzal érvel, hogy viszont ez mindenkit elér, ebben is van igazság, ezt azért ismerjük el. De én személy szerint azzal, hogy ötszáz milliárddal csökkentettük a személyi jövedelemadót, és ezt külön krízisadókkal akarjuk beszedni, méghozzá azoknál az ágazatoknál, ahol a fejlődőképesség, a beruházásképesség volt, de ugye a krízisadó okán ez jelentősen csökken, ezt nem tartom egy szerencsés gazdaságpolitikának. Azért kezdtem az előbb azzal, hogy ha az szja-t meg a vagyonadót tabunak tekintjük úgy, ahogy van, akkor nem ügyetlen megoldás ez, amit most kitaláltak. De én változatlanul azt gondolom, hogy az szja-ból többet kéne beszedni egy progresszív adótáblával.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!