Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. május. 10.

• Nyomtatás

Részletek

2012. máj. 12. szombat, 06:15

Megbeszéljük

Bolgár György kérdései 2012. május 10-ei műsorban

Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy a kormány ugyan egymás után emeli a legkülönbözőbb adókat, de azt állítja, hogy nem emelkednek a közterhek, legalábbis a jövő évtől. Ezt vajon hogy gondolják?

Beszéljük meg aztán, hogy Deákot emlegette és a kiegyezést sürgette ismét a ma hivatalba lépett köztársasági elnök Áder János. Jelent ez valamit vagy ebben a kétharmados hatalom gyakorlásban akár ki is egyeznének.

Következő témánk, hogy a fideszes egri polgármester bocsánatot kért Székhelyi Józseftől, amiért az önkormányzat tavaly ősszel zsidósága miatt nem engedte őt fellépni a városban. A botrányban érintett két képviselő lemondott az illetékes bizottság vezetéséről, a polgármester pedig arra kérte az izraeli nagykövetet, mégis látogasson el Egerbe és együtt demonstrálják, hogy nem tűrnek el semmilyen megkülönböztetést. Ez akkor így rendben is lenne?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy a Kúria törvénytelennek minősítette a XII. kerületi turulszobor fennmaradását, mert annak idején az önkormányzat többször is megsértette a jogszabályokat. Viszont azóta változott a törvény, úgyhogy a szobor maradhat. Akkor ez is rendben?

És végül mi a véleményük arról, hogy Pintér Sándor belügyminiszter sofőrje rokkant parkolóhelyen állt meg, Balsai István alkotmánybíró pedig az egyirányú utcában a forgalommal szemben hajtott ki az alkotmánybíróság épülete mellől. Méghozzá éppen az ott tüntetők szeme láttára. Balsai később azt mondta, hogy azért ment rossz irányba, mert a kocsija eleve úgy állt. Szóval még ez is? Mindenesetre Pintér sofőrje harmincezer forintos büntetést kapott. A szabály az szabály?

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Még nem tudja, hogyan dönt
Habis László, Eger polgármestere

Bolgár György: - Azt olvasom, hogy Ön bocsánatot kért Székhelyi Józseftől, akit tavaly meg akartak hívni Egerbe egy kulturális eseményre, de aztán – az elmúlt napokban kirobbant botrányról már nagyjából mindenki tudja, hogy nagyon furcsa és nagyon rosszízű körülmények és kijelentések nyomán és következtében – nem hívták meg. Tehát tőle is bocsánatot kért és elfogadta annak a két önkormányzati képviselőnek lemondását a bizottsági vezetői tisztségükről, akik ebben közreműködtek. Így történt?

Habis László: - Nos, én jelenleg külföldön tartózkodom, tehát nem biztos, hogy minden kérdésére egzakt választ tudok adni. Amit el szeretnék elmondani, az mindenekelőtt az, hogy Eger olyan város, amely történelmében, történetében különböző nemzetek és különböző felekezetekhez tartozó emberek alkottak nagyon sokat. Tehát az, hogy Eger város ma szellemi és anyagi értékeket felmutat, ebben ezek a tényezők mindenképpen szerepet játszottak, és én magam is örültem annak, hogy az elmúlt években például megjelent az Egri zsidó polgárok című kötet, amely bemutatta azt, hogy az elmúlt több mint százötven évben az egri zsidóság mennyi szellemi, kulturális és egyéb értéket hozott létre a város és a térség érdekében. Hangsúlyozni szeretném, hogy Eger nemcsak Gárdonyi Géza városa, de Bródy Sándoré is. Eger nagyon büszke arra, hogy például a szülöttje Illés György, aki fantasztikus értékeket hozott létre, Eger a hagyatéknak is jó gazdája. Azt szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon fontos, hogy aki közszereplő, aki közéleti szereplő, az ezeket az értékeket mindenképpen vegye figyelembe. Nagyon sokat dolgozunk azért, hogy Eger kulturális és közélete sokszínű és gazdag legyen, és hallatlan sajnálatosnak tartom, hogy ostoba helyzetek teremtődnek, amelyek lejáratják a várost, adott esetben az országot is, meggondolatlanul. Azt fontosnak tartom, hogy választott politikusok, képviselők ezt a hibát egyébként nem követték el, más kérdés, hogy ki hogyan reagál, ki hogyan tud egy ilyen váratlan helyzetet kezelni. E tekintetben azt gondolom voltak hibák, de hangsúlyozni szeretném, hogy a városi alapokmány értelmében felkértem a Pénzügyi és Ügyrendi Bizottságot, amelyik hivatása, hogy egy ilyen kérdésben véleményt nyilvánítson, megállapítsa, hogy történt-e bármiféle jogszabálysértés, és őszintén szólva ennek a bizottsági véleménynek a figyelembevételével szeretnék végleges álláspontot kialakítani, illetve javaslatokat tenni a szükséges intézkedésekhez.

- Értem. Lehet, hogy a hír24 kicsit előreszaladt, mert a www.egriszin.hu nevű portálra hivatkozva azt mondták, hogy Ön kiadott egy ilyen közleményt – vagy készül beszélni talán a városi közgyűlésen –, hogy bocsánatot kér Székhelyitől és elfogadja két képviselőtársának lemondását.

- Több közleményt tettem közzé, ebben az ügyben azt kérem, hogy ezeket a tőlem vagy a Polgármesteri Hivatal sajtóreferensétől származó közleményeket tekintse mindenki autentikusnak.

- Ezt a Magyar Távirati Iroda adta ki, tehát én feltételezem, hogy ezek pontos idézetek Öntől. Most akkor én szeretném megkérdezni, bocsánatot kért Székhelyitől? Ez tény?

- Még nem volt alkalmam a művész úrral találkozni, igyekszem erre alkalmat találni és Pilinszkyt idézve azt tudom mondani, hogy „meggyónom, amit nem én követtem el.”

- És akik ezt a zsidózó beszélgetést akár félkomolyan, akár ironikusan, akár jóváhagyóan de mégiscsak elkövették, azokkal mi lesz?

- Azt gondolom, hogy nemcsak papolni kell a demokráciáról, hanem gyakorolni, és én komolyan veszem azt, hogy egy bizottság kompetenciájába tartozó kérdéseket meghallgatom, és ennek alapján fogom a végleges álláspontokat minden egyes részletkérdést kialakítani. Ebben a tekintetben egy pici türelmet kérek. Igyekeztem nem elzárkózó lenni a megkeresésre, és köszönöm a lehetőséget, hogy pár gondolatomat ezzel az üggyel kapcsolatban kifejthettem.

- Még annyit engedjem meg, hogy megkérdezzek, hogy miért nem annak idején – miután ez már majdnem egy éve, háromnegyed éve történt legalább – indított vizsgálatot, ha egyszer biztos, hogy Egerben is szóbeszéd járta annak idején, hogy Székhelyit nem lehetett meghívni? Hiszen én is hallottam már róla rebesgetni akkoriban is, és feltételezem, hogy ha idáig eljutott a híre – még ha nem is ennyire bizonyíthatóan –, akkor Önök is hallották.

- Én magát a hangfelvételt néhány nappal ezelőtt hallottam, és azt is rendkívül rossz minőségben. És különböző kommentárokat hallottam arról, hogy mi az, ami esetleg még ott elhangzott, és nem hallható kristálytisztán. Valóban ez egy tavaly szeptemberi ügy, én mégsem szembesültem azzal, hogy azon az ominózus bizottsági ülésen melyik meghívott – vagy meg sem hívták az illetőt – mit mondott. Igazából egy-egy bizottsági ülés gyakorlatilag több órás, úgyhogy arra én nem merek vállalkozni, hogy ezeket végig figyelemmel kísérjem.

- És annak idején nem hallotta a hírét sem ennek, hogy ilyesmi történt?

- Arról tudok, hogy a Himnusszal kapcsolatban kialakult – talán Székhelyi úr által is sajnálatosnak minősített megfogalmazásai miatt is –, hogy volt egy huzavona, hogy fellépjen-e vagy sem Villon felolvasásával. Erről tudok, ez tény.

- De arról, hogy ez zsidózás kíséretében történt volna, arról már nem hallott.

- Nem. A legjobb tudomásom szerint, amikor ez a polémia zajlott, akkor erről szó sem volt.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

„Szemenszedett nemigazmondás”, amit a médiahatóság állít
Arató András, a Klub rádió vezérigazgatója

Bolgár György: - A médiatanács tegnap hozott egy végzést. Na, nem egy olyat, amit várunk már jó ideje, hogy a bíróság döntése értelmében hoznak egy határozatot, és kihirdetik a frekvencia-pályázat eredményét, azok után, hogy az általuk győztesnek kihozott szereplőt a bíróság kivette a pályázók közül, hanem egy olyan végzést, amiben közölte, hogy eleget tett jogszabályi kötelezettségének és a 95,3 megahertzes pályázati eljárásban résztvevő ügyfeleket, köztük minket is értesít a megismételt eljárás megindulásáról. Vagyis megismétlik az eljárást. Mit jelent ez a te értelmezésedben?

Arató András: - Nagyon egyszerűen azt jelenti, hogy van egy jogerős bírósági ítélet, és nem kívánja végrehajtani az ebben az ítéletben elmarasztalt fél, a médiatanács vagy NMHSZ, most már lassan nehéz szétválasztani, de nem is nagyon érdekes.

- Miért, mit kellene végrehajtani?

- Nagyon egyszerű a feladata, mert egyszerű feladatot adott neki a bíróság. Azt mondta ugyanis, hogy annak a határozatnak, amelyik ennek a bizonyos frekvenciapályázatnak az eredményéről szól, a 2-es pontját meg kell változtatni. A 2-es pontja egy sora ennek a határozatnak, az szerepel benne, hogy a pályázatnyertes az Autórádió Kft. És aztán szépen le is írja az indoklásban a bíróság, hogy az Autórádió Kft. nem létezik a pályázat szempontjából, mert azonnal ki kellett volna zárni. Vagyis utasította a bíróság a médiatanácsot arra, hogy törölje a pályázók sorából az Autórádió Kft.-t, továbbá arra is, hogy ennek megfelelően módosítsa a pályázat eredményét. Tehát itt új eljárásról szó sincs, miután az ítélet végrehajtásának a technológiai eszköze az, hogy határozatot hoz a médiatanács, ezért határozatot kell hoznia, ámde nem szabadon, ez nem egy improvizációs műfaj, hanem annak az előírásnak megfelelően, amelyik, ha úgy tetszik, olyan, mint egy törvény. A jogerős bírósági ítélet – nem jogi szakzsargonnal természetesen – olyan erősségű valami, ami ellen már nincs jogorvoslati lehetőség.

- Magyarán azt mondod, és azt mondja a Klubrádió, hogy a médiatanácsnak nem eljárást kell lefolytatnia, hanem egyszerűen határozatot kell hoznia.

- Pontosan így van. Ez tökéletesen és világosan látszik a bíróság ítéletében, amit egyébként április 4-én kézbesítettek. Tehát az a szöveg, hogy de ők csak május 4-én kapták meg a nem tudom én milyen periratokat, megint csak a csúsztatás, a hazudozás műfajába tartozik, tudniillik az ítéleten kívül más érdemi iratot nem kapnak a felek egy bíróságtól. Ez nem egy kioszk, ahol különböző papírokat lehet vásárolni és elvárni.

- Azt kapták meg, amit ők küldtek be a bíróságnak például?

- Nem is nagyon érdekel, hogy mit kaptak, mert ez az ő magánpostájuk, ha úgy tetszik. A bírósági ítélet elmondja, hogy mit kell csinálni. Ha netán tán a periratokat ők úgy csatolták volna a per folyamán, hogy az egyetlen példányukat beadták a bírósághoz...

-… Ezt elég nehéz elképzelni, ugye?

- Úgy gondolom, hogy ez amúgy is egy ilyen hivatal, az irathalmozásról és nem iratszűkítésről ismert, tehát jó néhány példányuk kell hogy legyen erről. Ráadásul a beadott példányszám is meghaladta bőven az egyet. Vagyis az, hogy május 4-én neki bármifajta új időpont kezdete keletkezett volna, szemenszedett nemigazmondás.

- Szóval egy hónapot már eleve késtek ahhoz képest, amikor nekik lépniük kellett volna.

- Átmenetileg, nem jogász lévén, meg hát mindent elemezni kell, egy pillanatra azon akadtunk fenn a veled való beszélgetésben is, hogy a jogszabály vagy az ítélet nem mondja meg, hogy mi a határideje az ítélet végrehajtásának. Minden olyan esetben, amikor nincs határidő megjelölve, a haladéktalanul szót kell alkalmazni. Éspedig a következő ülés napján kellett volna haladéktalanul határozatot hozni. Ha a második felében találna is valamifajta bonyodalmat a médiatanács, hogy tudniillik ha nincs az Autórádió Kft., akkor hogy kell megfogalmazni a végeredményt, azt, hogy az Autórádió Kft. törölve van ebből a versenyből, ezen sok dilemma nem nagyon érhető tetten. Ma nem néztem meg a honlapjukat, de a múlt héten ezzel a frekvenciával kapcsolatban egy információ volt a médiatanács NMHA honlapján, hogy ezt a pályázatot az Autórádió Kft. nyerte meg. Mindez másfél hónappal a jogerős ítéletet követően, amelyben benne foglaltatik, hogy Autórádió Kft. márpedig nincs a 95,3-as frekvencia pályázatán. Egyik munkatársam mesélte, hogy egyik szomszédja, aki minden bizonnyal a mostani kormánypárt szavazója, amikor értesült az ítéletről – egyébként Klubrádió-hallgatóról van szó –, tulajdonképpen örömmel állapította meg, hogy akkor a Klubrádió már rendben van. Mire az én munkatársam azt mondta neki, hogy ez nem egészen így van, mert van egy jogerős ítélet, és azt végre kell hajtani, és vagy végrehajtják, vagy nem. Mire ez a kormánypárti szomszéd azt mondta, hogy nahát, azért olyan nem csinálnak, hogy nem hajtják végre. Nem tudom, hogy a mai napon vajon hogyan reagál az eseményekre.

- Hogyan reagál például annak ismeretében, hogy ez a bizonyos tegnap meghozott végzés úgy fogalmaz, hogy a törvény alapján a megismételt eljárás ügyintézési határideje az ügyiratok hatósághoz érkezését követő napon, jelen esetben május 4-én kezdődik. De az eljárás ügyintézési határidejéről tudunk-e valamit? Szerintük május 4-én kezdődött, de mikor ér véget?

- Nem kezdődhetett május 4-én, tehát ez egy hablaty, ezzel időt húznak.

- Igen, szerintünk korábban, ő szerintük május 4-én, de ez az egyik kérdés. A másik, és bizonyos értelemben a fontosabb, hogy és mikor jár le? Mennyi idő alatt kell lefolytatni ezt az eljárást?

- Azt az abszurdumot is írja ez a közlemény, hogy lett volna neki egy nyolcnapos határideje arra a kötelezettségére, hogy értesítse az egykori pályázókat arról, hogy ő megkezdett egy megismételt eljárást. Siralmas a dolog, úgy gondolom, intellektuálisan mindenképpen, hatalmi szempontból nem. De azért mégiscsak azzal a helyzettel állunk szemben, hogy volt egy a közakaratnak nagyon megfelelő pályázat. Ugye a közakarat nem arról szólt, hogy itt zenei rádiót kell csinálni, a közakarat arról szólt, hogy például veled beszélgethessenek a hallgatók. Nem felelt meg a közakaratnak a hatvanszázalékos zeneitartalom-igény. Mégis lebonyolította a pályázatot, majd – mint kiderült, jogellenesen – hirdetett ki egy hadd ne minősítem, milyen pályázót nyertesnek. Ezután született egy jogerős bírósági ítélet, amelyik megállapította, hogy jogot sértett ez a médiatanács nevű entitás, majd nem hajtja végre ezt a bírósági ítéletet. Én szeretném megkérdezni, hogy vajon milyen legitimitása van annak a szervezetnek, amelyik egyébként elsősorban a saját maga által alkotott jogszabálynak, törvénynek sem megfelelően működik, és ezzel kapcsolatban össze-vissza, a valóságtól jelentősen eltérő kommunikációs célokat szolgáló – ugye, hogy provokatívan gyenge a Klubrádió pályázata stb. – dolgokat mond. Én azt gondolom, hogy ennek a médiatanácsnak nem lenne szabad a jövőben beleszólnia a magyar médiahelyzet kérdéseibe.

- Mindenesetre még az alapvető jogok országgyűlési biztosa, vagyis az egyetlen megmaradt ombudsman is alkotmányos aggályait fejtette ki éppen a médiatanáccsal kapcsolatban, az Európa Tanácsról most nem is beszélek. De még az alkotmánybíróságnak is voltak kifogásai a médiatörvényről. Szóval a végén még ott találjuk magunkat, hogy nem lesz, aki lebonyolítsa ezt a megismételt eljárást? Nekünk az volna az érdekünk, hogy akár legitim akár nem legitim, hozzon egy döntést, nem?

- Hadd hangsúlyozzam, itt megismételt eljárásról beszél a médiatanács, és nincs joga megismételt eljáráshoz.

- Csak új határozatot hozhat.

- Határozatot hozhat: a korábbi határozatának a 2-es pontja nem így van, hanem úgy van. Kész. Nagyon egyszerű a feladat. Nem akartam elmondani ezt a gyermekded hasonlatot, de ha már így benne vagyunk: ha mondjuk irodalomból annak idején írt valaki dolgozatot, akkor ugye kapott irodalom osztályzatot a fogalmazásra meg nyelvtanra. És mondjuk két piros vonallal aláhúzták azt, ha tegyük fel, az állat szót egy l-el írta. De ez nem jelenti azt, hogy Móricka, amikor hazamegy a dolgozatát kijavítani, akkor írhat egy másik fogalmazást. Nem, neki mondjuk közepes lett a fogalmazása és elégséges lett a helyesírása, de egyébként ki kell javítani a helyesírási hibát.

- És akkor most ülünk és várunk a megismételt eljárásra, vagy ebben van valami szerepünk?

- Semmilyen szerepünk nincs, ugye azt írja a médiatanács ebben a műfajában nem meghatározott rövid kis szösszenetben, hogy most elkezdi értesíteni a pályázókat. Mi még nem kaptunk erről értesítést, tehát nem tudjuk, hogy milyen szöveget fogunk kapni. Az a sajátos helyzet egyébként, hogy amikor egy hatóság nem hajt végre egy jogerős ítéletet, akkor annak nem nagyon van jogorvoslati lehetősége. Ha te nem hajtasz végre egy jogerős ítéletet, akkor behajtják rajtad, elveszik az autódat, a házadat, a fejhallgatóját a Klubrádiónak, és így tovább és így tovább. Ugye egy hatóság megteheti különösebb következmény nélkül, hacsak nem a közvélemény nyomása egy komoly következménye ennek a dolognak. De nincs olyan eljárási elem, legalábbis az én ismereteim szerint, amiben ki lehet kényszeríteni egy jogerős ítélet végrehajtását.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Az új adók hatásairól
Vámosi-Nagy Szabolcs adószakértő

Bolgár György: - Érdekes adókat talál ki a kormány. Mennyire szokatlanok ezek és milyen hatásuk lesz a gazdaságra? A költségvetésre úgy el tudjuk képzelni, arra nyilván jótékony hatása lesz, mert a bevétel nő, de mégis ezek a fajta adók, amelyeket a kormány most bevezetni szándékozik, milyen következményekkel járnak Ön szerint?

Vámosi-Nagy Szabolcs: - Igen, hát igazából jó adó nincsen, ezt azért mindjárt mondjuk az elején, mert ugye amit fizetni kell, annak mindig valamilyen árnyoldala is van. A telefonadó esetében kérdéses, hogy az Európai Unió mit fog ehhez szólni, mert ugye tudjuk, hogy ma Európai Bíróság előtt áll éppen a mostani telefon különadó.

– Ez a mostani milyen alapon áll a bíróság előtt? Hogy csak a távközlési cégeket sújtja, ráadásul visszamenőleg is sújtotta akkor amikor bevezették. Ugye?

– Igen, az nem egy adóügyi előírásba ütközött bele, hanem egy telefóniára vonatkozó európai direktívába, amit egyébként Magyarország is elfogadott annak idején. Ez arról szól, hogy 2020-ig teljes lefedettséget kell biztosítani az Európai Unió minden területére, többek között például Mátraszentimrére is. Ezt azért mondom, mert ott például még nincs ilyen.

– És ha megterhelik ezeket a vállalatokat, akkor nehéz.

– Ha különadóval sújtja, akkor azt a különadót vissza kell forgatni a telefóniára. Tehát ez a nagy kérdés. És úgy tudom, hogy itt az ellentmondás fennmaradt, illetőleg bíróság elé viszik az ügyet. Egyébként drágább lesz a telefon, ha jól olvassuk a híreket, ugye az első tíz perc havonta nem, de utána több hívásonként percenként, pontosabban és sms-ként két forint lesz az adó. Most azt mondják, hogy a telefontársaság lesz formálisan az adó alanya, de meglepődnék, ha nem hárítaná át a fogyasztóra a telefontársaság ezt az összeget. Ezt már ugye július elsejétől várható.

– Megtiltani ugye nem lehet, hogy ilyen vagy olyan tarifaemelések legyenek, bár a tendencia természetesen az, és látjuk az Európai Unióban is, most például a roming díjakat szállítják le, hogy egy ilyen iparágban egyre olcsóbb legyen a használat, és valószínűleg ahogy elterjed a telefonálás és a technikai fejlődik, az egyszerű telefonálás olcsóbb lesz. De akkor is lehet úgy árat emelni, hogy jobban is lehetett volna csökkenteni a díjat és nem csökkentik, mert van egy extra teher.

– Annál is inkább, mert a múlt héten hozták nyilvánosságra egy OECD felmérést a telefon árakról. És ebben Magyarország sajnos elég rossz helyen áll, mert ez azt mutatja, 2011-ben végezték a felmérést, hogy az OECD átlag százötven százalékán van a magyar telefon költsége, illetőleg ha fajlagosan nézik, tehát jövedelmi-vagyoni viszony, GDP arányában, akkor meg a legmagasabb nálunk. Annak ellenére, hogy évek óta tulajdonképpen csökken. Magyarul jobban is csökkenhetett volna.

– Na de akkor a kormánynak ezek szerint igaza van, hát van honnét engedni, illetve van honnét megspórolni ezt az extraadót, amit a nyakukba varrnak, nem?

– Nézze. A költségvetési kiadások csökkentése mellett, ami persze, azért tudjuk, nem fájdalommentes, az adóbevételek növelésére sajnos azért is szükség van, függetlenül attól, hogy IMF vagy Európai Unió, a nemzeti érdekből is, hogy ezt a hatalmas eladósodottságunkat csökkentsük. Ugye az nem megy, hogy ahogy röviden szoktunk mondani, az unokáink életszínvonalát költjük. És ezt bizony adóval be kell beszedni. Amennyiben a személyi jövedelemadó változatlanul tabu téma, mert úgy látszik ez az, a vagyonadó tabu téma, akkor elég ügyes szakmai találat az, hogy szétterítsék ezt az adóterhet, és mind a telefonadónál, mind a pénzügyi tranzakciós adónál azt kell mondani, hogy formálisan túl sokat nem jelent egy-egy személynél vagy egy-egy családnál, azonban összességében mégis egy komoly összeg jön be. De hát beszéljünk talán a pénzügyi tranzakciós adóról, ahol egy változás van a Széll Kálmán tervben jelöltekhez képest. Jelesül a harmincezer forintos maximumot nem akarják törvénybe iktatni. Ami azt a veszélyt veti fel, amit Svédország már egyszer megélt, 1990-91-ben hogy a nagy tranzakciós ügyletek el fogják kerülni az országot.

– Mert hogy az rendben van, hogy a magánemberek mondjuk nem szoktak harminc millió forintnál nagyobb átutalásokat akár kapni, akár küldeni máshova. Tehát ez nem az egyszerű állampolgárt érinti, na de a vállalatokat tömegesen, meg bankközi pénzmozgásokat.

– Meg a befektető társaságokat. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy százezer euró, körülbelül annál éri el ezt a maximumot. Na most ha itt vannak milliós pénzforgatások akár egy nap többször is, akkor kiderül, hogy ha ötször forgatja, akkor öt ezreléke, ha felső határ nélkül ilyen illetékkel sújtják, akkor biztos, hogy egy határral arrébb viszi. És ugye a mai technikával ez nem kérdés. Tehát ugye mi egymás között tudunk úgy pénz mozgatni, hogy Szingapúrban az én számlámról az Ön számlájára, feltéve, hogy nekem meg Önnek van Szingapúrban számlánk. Tehát ahol a nemzetközi világ van, ott ez a veszély szerintem, ha tartják ezt, hogy nem maximálják a tranzakciós illetékeket. Akkor ez bizony ilyen károkkal fog járni.

– Magyarán még az az összeg sem jön be, amit terveztek, és ráadásul ennek van egy közvetett hatása is. Nemcsak az a baj, hogy kevesebb adó fog befolyni, mint amennyit remélnek. Hanem az is, hogy a pénzügyi szolgáltatások, a pénzügyi műveletek kikerülnek az országból, ez az itteni például pénzintézeteket sújtja, és például kevesebb embert fognak alkalmazni, nem ide fogják hozni a befektetéseiket. Szóval megy el az országból az olyan gazdasági-pénzügyi tevékenység, aminek pedig volna itt helye, és ezek is fizetnének adót. Ugye más módon közvetetten.

– Így van.

– Nem ebből az adóból. De ha el fognak kerülni bennünket, akkor ez az országot gazdasági károkkal sújtja.

– Így van. Hátrányba kerülünk egyértelműen. És megmondom őszintén, amikor a Széll Kálmán tervben láttam ezt a harmincezer forintot, na mondom, ezt még lenyelik, mert amikor több millió eurót forgatnak, akkor ez nem tétel. De ha ez a maximum megszűnik, és a teljes összeg egy ezrelék lesz, akkor nem. És úgy tűnik, hogy ez a szerdai kormányülésen dőlhetett el így, tehát gondolom, most ugye a bankokkal tárgyalnak majd, a Bankszövetség bemutatja, hogy milyen nagyságrendű pénzügyi műveletek határon kívül kerülésével kell számolni. Nekik jól felfogott érdekük, hogy ezt pontosan bemutassák a kormányzatnak.

– Hát, hogy már sírnak azt látjuk és halljuk. De ugye tényleg arról volt szó, hogy ezeket a válságadókat 2010-ben azért vezették be átmenetileg, mert hogy csökkenteni kell a költségvetési hiányt. De ki fogjuk vezetni, ígérték. És még néhány hónappal ezelőtt is kötöttek a bankokkal egy különmegállapodást, hogy rendben van, itt volt ez a devizahitel-csökkentési konstrukció, ezt is megszívtátok kedves bankok, de most már többet nem bántunk benneteket. Erre jött ez a nyakukba, ami, ha ez a harmincezer forintos határ nem létezne, még nagyobb összegeket jelentene, mint a különadó, nem?

– Így van. De egyébként az egész konstrukciót úgy látom, hogy a három éve beígért krízisadókat tényleg megszüntetik, ehelyett gyakorlatilag ugyanazokra a szektorokra állandó adót vezetnek be, kivéve talán a kiskereskedelmet.

– Mivel fog ez járni?

– Hát valószínűleg ezeken a területeken, tehát mondjuk a telefóniában valószínűleg a fejlesztések elmaradnak. A pénzintézeteknél, ha megnézzük az elmúlt hónapok statisztikáit, ugye folyamatosan az anyabankok vonják ki a tőkét, és azt látjuk, bár akit megkérdezünk, akár a lakosságot, akár a vállalkozást, hogy drágulnak a hitelek, márpedig az olcsó hitel feltétele a gazdasági növekedésnek. Az egyik feltétele. Ezek nyilván nem következhetnek be, mármint hogy a hitelek olcsóbbak legyenek. Innentől kezdve a stagnálás helyzetét… mert azért azt tegyük hozzá korrekten, hogy ezt alapvetően a gazdasági válság és a nemzetközi környezet okozza, de ez nem ellene hat, hanem fel fogja erősíteni a válsághatást.

– Tehát nem túlzás azt állítani, hogy a banki, illetve pénzintézeti tranzakciós adók a legveszélyesebbek mindegyik közül? Mert mondjuk a telefóniában azt el tudom képzelni, hogy persze nehezebben vagy lassabban, vagy vonakodva fejlesztenének, de a fejlődést nem lehet nem lehet abbahagyni. Szóval ha nem csinálja meg a három nagy, akkor majd a belépő negyedik, az állami megcsinálja, főleg állami pénzből. Tehát nem hagyhatják, hogy elvesszen a piaci részesedésük, legfeljebb átterhelik a fogyasztóra és persze mit fizetjük meg ennek az árát. Csak a kormány ezt ügyesen teszi, nem a nyakunkba varrja az adót, hanem formailag a társaságokéba. De a pénzintézeti tranzakciós adók olyanok, hogy ha nem jön pénz, ha a bankok minden módon meg vannak sarcolva, és nem lesz elég pénzük arra, hogy hiteleket adjanak, az egész gazdaság borzasztó állapotba kerül, mert nincs fejlesztésre beruházásra pénz. Nem lehet pénz nélkül fejleszteni semmilyen ágát a gazdaságnak.

– Ez így van. Ön szebben fejtette ki, mint az előbb én.

– Jaj, de ha magammal beszélek, az nagyon unalmas volna, és közben biztos egy csomó hülyeséget is mondok.

– Tehát ha drágul a hitel, akkor nyilvánvalóan kevesebben tudják igénybe venni, a hitel pedig a gazdasági élet mozgatója, nemcsak a fejlesztésé egyébként, nemcsak a beruházásé, hanem adott esetben a fenntartásé. Gondoljunk egy áthúzódó áruhitelre. Tehát a hitel drágulása mindenképpen fékező tényező. Ezzel nem lehet vitatkozni.

– Most itt van ez a harmadik adó, ami már régóta létezik, ez a bizonyos energiaiparra kivetett úgynevezett Robin Hood adó, amit most, illetve jövő évtől a közműcégekre is ki akarnak vetni. Ez is olyan stabil iparágnak látszik, az energiaipar is meg a közmű is, ugye ott van, nem lehet megkerülni, szükség van ezekre a cégekre, a fogyasztók is biztos fogyasztani fognak, mert muszáj. És itt van helyben.

– És olcsó is mert a vállalatoknak kell beszedni.

– Igen. De azért ennek is meg kell hogy legyen az ára. Hol?

– Természetesen. Hát egyrészt ugye az energiaárakban. Ugye ez az a bizonyos Robin Hood adó, aminek 2010-re ígérte még az előző kormányzat a kivezetését, de ugye mostanáig élt, és most ezek szerint megnő. A másik, hogy nemcsak a mértéke nő meg, hanem valóban kiterjesztődik a víz-, csatorna-, illetőleg hulladékkezelésre is. Ezt a lakosság ugye közvetlenül fizeti, és hát éppen eléggé hektikus módon én például Szigetszentmiklóson sokkal többet fizetek a vízért, mint mondjuk Ön Budapesten. Ugye a kormányfő azt is mondta, körülbelül egy évvel ezelőtt, hogy ezeket egységesíteni kell, mert ne az döntse el, hogy az ember mennyit fizet, hogy hol lakik. Na most ezzel nem tudom, hol tart a kormányzat…

– Hát szerintem azon az úton halad, hogy Szigetszentmiklóshoz igazítja a budapesti vízárat.

– Igen, most poénkodunk, világos, de az látszik, hogy ha ezeket a területeket megadóztatják, az egyértelműen megjelenik az árban. Tehát a lakosságra lesz áthárítva. Tehát ha igazából összeadjuk, hogy telefonadó, tranzakciós adó, biztosítási adó, ugye erről még nem beszéltünk, illetőleg ez a közműre kiterjesztett Robin Hood adó, más összefüggésben a Robin Hood-adóalanyok a távhő, a gáz, áram ilyesmi, akkor annak nő az adótétele, és ezt is a lakosság fogja fizetni végső soron. Általában minden adóemelést azonnal vagy később, így vagy úgy, de mindig a lakosság fizeti meg.

– Olcsóbban, racionálisabban és igazságosabban és végeredményben a gazdaság és a társadalom számára kedvezőbben megúszhattuk volna ezt, ha a kormány hajlandó lemondani erről a nem túl sikeres egykulcsos adóról?

– Hát én kezdettől fogva a progresszív személyi jövedelemadó híve vagyok, és maradtam is. Azt gondolom, hogy ez a társadalom szerkezetében méltányosabb. Ez ellen egy érv hozható fel, hogy túl nagy a fekete gazdaság. A jövedelemadó, úgy tűnik, ma Magyarországon nem éri el ennek a mértékét. Tehát ha valaki azzal érvel, hogy viszont ez mindenkit elér, ebben is van igazság, ezt azért ismerjük el. De én személy szerint azzal, hogy ötszáz milliárddal csökkentettük a személyi jövedelemadót, és ezt külön krízisadókkal akarjuk beszedni, méghozzá azoknál az ágazatoknál, ahol a fejlődőképesség, a beruházásképesség volt, de ugye a krízisadó okán ez jelentősen csökken, ezt nem tartom egy szerencsés gazdaságpolitikának. Azért kezdtem az előbb azzal, hogy ha az szja-t meg a vagyonadót tabunak tekintjük úgy, ahogy van, akkor nem ügyetlen megoldás ez, amit most kitaláltak. De én változatlanul azt gondolom, hogy az szja-ból többet kéne beszedni egy progresszív adótáblával.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >