A Jobbikkal az élen
- Részletek
- 2012. máj. 16. szerda, 04:40
- Huszár Ágnes
A kelet-európai országok között Magyarországon a legnagyobb a szélsőjobb terjeszkedéséből származó veszély. Ezt állítja egy két éve megjelent kitűnő tanulmánykötet: Gregor Mayer – Bernhard Odehnal 2010. Aufmarsch. Die rechte Gefahr aus Osteuropa. Mit einem Geleitwort von Paul Lendvai. St. Pölten – Salzburg, Residenz Verlag. (Felvonulás. A szélsőjobboldali veszély Kelet-Európából. Paul Lendvai bevezetőjével.)
A hat ország szélsőséges mozgalmait bemutató kötet első, leghosszabb tanulmánya a magyarországi helyzettel foglalkozik. Ezt a szerzők a következőképpen indokolják 2010 januárjában írt bevezetőjükben: „Magyarországnak tág teret biztosítottunk. Ebben a közép-európai országban az extremista, antiszemita és cigányellenes beállítódások és vélemények már elérték és áthatják a társadalmat. Magyarország mutatja meg azt az utat, amely felé ez a torz fejlődési irány vezethet, mindez pedig azokra a nacionalista mozgolódásokra emlékeztet, amelyek évekkel megelőzték Jugoszlávia véres széthullását.” (15.)
A magyarországi helyzetről írott több mint hetvenoldalas tanulmányt Gregor Mayer jegyzi. Ő – mint tévés fellépéseiből tudjuk – nyelvünket kis akcentussal, korrekt grammatikával beszélő osztrák újságíró. Tudását első kézből szerezte, nem vezethették őt félre elfogult informátorok. Éleslátása imponáló. Nemcsak pontosan ismeri a szélsőjobb szcéna vezéralakjait és egymáshoz való viszonyukat, az akciózások hátterében megbúvó ellentétes ideológiákat és szándékokat, hanem képes ezeket egy történelmileg iskolázott európai értelmiségi nézőpontjából áttekinteni.
A mai helyzet kialakulásának fő okát Mayer abban látja, hogy Magyarországon a rendszerváltás nem oldotta fel sem a Trianon-, sem a holokauszt-traumát. Ellenkezőleg, a „trianoni sokk” egyenesen szervező ereje a jobboldali mozgalmaknak. A szocialista periódus hivatalos „testvérisége” a szocialista országok népei között sosem volt képes a történelmi sérelmek feloldására. A rendszerváltást a történelmileg képzetlen rétegek úgy élték meg, hogy most már szabad „mindent kimondani”, mindenkit nyíltan gyűlölni. A határon túli testvéreinkért érzett felelősség köntösében a románok, szlovákok iránti gyilkos ressentiment kapott kétes legitimitást.
A szocialista propaganda pedig az osztályharc és a munkásszolidaritás elsődlegességéről elmosta a zsidók ellen elkövetett történelmi gyalázat egyediségét. Magyarországon az utóbbi két évtizedben egyre hangosabbak a holokausztot relativizáló, az egyetemes háborús szenvedésbe belemosó hangok. (Utoljára ilyet hivatalos formában az Élet menetén hallottunk az Országgyűlés korelnökétől, a fideszes Horváth Jánostól.) A magyarság nagy része mind a mai napig nem hajlandó szembenézni a majdnem hatszázezer magyar zsidó legyilkolásának történelmi tényével. Még kevésbé pedig az ebből a magyar szereplőkre – elsősorban Horthy Miklós kormányzóra – háruló súlyos személyes felelősséggel.
A 2010-es helyzetet Mayer így jellemzi: „A magyarok többsége bénult és frusztrált, retteg a szociális leszakadástól. Hatalmi vágyak élednek fel. Jellemzőek a romák és az idegenek elleni előítéletek. A mindennapi érintkezési formák eldurvultak. A politika nyelve lompos és pontatlan, a politikai elitek korruptak és nincs jövőképük.” (41.)
Ebben a légkörben egyre többen fordulnak a szélsőjobbos eszmékhez és az eszméket megtestesítő szervezetekhez. A szélsőjobb ideológiai háttere nem egységes. A közös nevező a magyar szupremácia hirdetése. Vannak csoportok, amelyek a hagyományos kereszténységhez kötődnek. A magyarországi egyházak közül elsősorban a reformátusok kapcsolódtak a szélsőjobb mozgalmakhoz. Dr. Hegedűs Lóránt püspök 1991 és 1997 között állt a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnökeként az egyház élén. A Hegedűs család szoros kapcsolatot ápolt a MIÉP-pel, Csurkát és élettársát gyakran lehetett látni a Kálvin téri templom mózesszékében, a család a MIÉP rendezvényein is fellépett, Hegedűs püspök megáldotta a megjelenteket, lánya, Hegedűs Zsuzsanna pedig szép, iskolázott hangján elénekelte a MIÉP-indulót, azt a húszas években keletkezett dalt, amely a Teremtőtől kéri a trianoni határok megszüntetését. A püspök fia, ifj. Hegedűs Lóránt pedig a MIÉP alelnökeként, majd – 1998 és 2002 között – országgyűlési képviselőjeként politikai szerepet is vállalt. A Szabadság téri templom alagsorában berendezett színházban fellépett a brit holokauszt-tagadó David Irving. A XVI. kerületi MIÉP-szervezet „Ébresztő” című lapjában pedig a „galíciai jöttmentek” kirekesztésére szólított fel. Első fokon ezért másfél év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték, másodfokon felmentették.
Miután Bölcskei Gusztáv követte Hegedűst a Zsinat lelkészi elnökének székében, a családnak a hívekre gyakorolt hatása csökkent, de nem szűnt meg. Ez abban érhető leginkább tetten, hogy bár egyházi eljárás is indult ifj. Hegedűs ellen, lelkészhez nem méltó viselkedése miatt, ez nem vezetett eredményre. Mayer szerint: „Jellemző a magyarországi református egyház erkölcseire, hogy nem távolította el lelkészeinek soraiból a notórius gyűlöletapostolt.” (85.)
Vannak csoportok, amelyek elutasítják a „zsidó megalapozottságú” kereszténységet és az „elzsidósodott” keresztény egyházakat. Badiny Jos Ferenc (1909–2007), aki a magyar nyelv finnugor gyökereinek tagadására és sumér származásának bizonyítására is számos művet szentelt, megalapította az Ősmagyar Egyházat. Badiny egy merész húzással azonosította az ősmagyar Boldogasszonyt a sumér istenanyával, és némi további gondolatficammal „bebizonyította az igazságot”: Jézus és anyja, Mária magyar volt. (63.)
És vannak persze olyanok, nem is kevesen, akik megvannak az effajta spiritualitás nélkül, tetteiket a puszta düh és a nyers gyűlölet motiválja. A romák elleni düh, az úgynevezett „cigánybűnözés” miatt, a gárdák fenyegető vonulásaiban ölt testet. Dósa István irányításával a gárda 2009. április 18-án a budapesti német követség épülete előtt tüntetett a „holokauszt-hazugság” ellen. (57.)
Mayer helyzetelemzése a Jobbik bekerülésével az Európai Parlamentbe és a romagyilkosságokkal ér véget. Megjegyzi, hogy a Jobbiknak az európai parlamenti választásokban elért jó eredményébe belejátszott az is, hogy Fidesz közeli televíziós csatornák – mindenekelőtt az Echo TV és egyes moderátorai, Bayer Zsolt és Bencsik András – szimpátiát ébresztettek irántuk.
Ami az elmúlt több mint két évben történt, azt igazolja, hogy Mayernek a jövőre vonatkozó jóslatai valóra váltak. Amikor a Jobbik bekerült a parlamentbe, köztük ifj. Hegedűs Lórántné, a Szabadság téri Hazatérés templomának lelkésze, ifj. Hegedűs Lóránt, „Magyarország feltámadását” vizionálva, megszólaltatta a templom harangjait. Az egyház vezetése ezt szó nélkül hagyta, éppúgy, mint azt, hogy a szocialista-liberális kormányzás nyolc éve alatt a templom homlokzatán fekete és árpádsávos zászló lengett.
Jobbik-plakát
A Jobbik radikalizálódott, úgy tűnik, a belső harcok során a polgárháborús fenyegetéstől sem visszariadó Szegedi Csanádnak és elvbarátainak a pozíciói megerősödnek. 2012. április 3-án Baráth Zsolt jobbikos képviselő felelevenítette a vérvádat, és hangsúlyozta, hogy a megemlékezés mellett „vádat kell emelnünk azon szellemiség ellen, amely azóta, 1882 óta is folyamatosan jelen van életünkben, a Kárpát-medencében”. A modern antiszemitizmust az archaikus antijudaizmussal egyesítő hangütés egyértelműen a Csurka István halálával apátlanná vált MIÉP-eseket szólította meg. A magyarországi keresztény egyházak több mint két hetet vártak a tiltakozással.
A Fidesz szimbolikus politizálása a jobbikosok által is kedvelt szimbólumokat emeli a hivatalos politika rangjára. A Fidesz Horthy-kultusza ugyan a „konszolidáló” kormányzó képét eleveníti fel, míg a Jobbik a „szegedi gondolat” Horthyját emeli kultuszfigurává, ám ez a különbség a kevéssé szofisztikáltan gondolkodókat nyilván nem érinti meg. Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház zsinati elnöke – neves értelmiségiek, köztük hitvalló protestánsok tiltakozása ellenére – 2012. május 19-én, a hírek szerint, újra felavatja Horthy Miklós emléktábláját a debreceni református kollégiumban.
A politikai élet nyelvezete hihetetlenül eldurvult. Deutsch Tamás, a Fidesz európai képviselője egyszerűen „marhá”-nak titulálta a nemzetközileg nagy megbecsülésnek örvendő Paul Lendvait, a magyarországi antiszemitizmusra való utalása miatt.
Ez a helyzet ma. Mint Márkus G. György egy frissen megjelent publicisztikájában (Nach rechts verschoben. Parteienstruktur in Ungarn. In: Neue Gesellschaft. Frankfurter Hefte 2012/5:44-48. Jobbra tolódva. Pártszerkezet Magyarországon) írja: „Európa aggódva tekint Magyarországra.”
Lásd összeállításunkat: A magyar faj élniakarása és a sárgacsillagos kék rongy: Horthy-szobrot avattak
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
