Újabb akció a Klubrádió ellen
- Részletek
- 2012. máj. 16. szerda, 06:26
- Arató András
Bolgár György interjúja Arató Andrással a Klubrádió Megbeszéljük című műsorában, 2012. május 15-én hangzott el.
Bolgár György: - Mert hogy helyzet van. Folyamatosan helyzet van, és egyre szomorúbb a helyzet. Először arra gondoltunk, hogy a lex Klubrádióról beszélünk, és valószínűleg erről beszélhetünk is. De ahogy Lendvai Ildikótól hallottam az imént, azóta ez az amúgy is rossz helyzet még „fokozódott” is, mert az eredeti módosítást visszavonta a képviselő, van helyette egy másik, ami még rosszabb. Mit tudsz te?
Arató András: - Hát ugye új ügyfele van a Klubrádiónak. Eddig egy Médiatanács nevű, sajátosan kommunikáló és működő, a törvényeket rendszeresen megszegő entitás volt az ellenfelünk vagy az ellenérdekű fél, most úgy tűnik, hogy a magyar parlament lett.
– Rosszul mondod. Ellenfelünk? Együttműködő partnerünk.
– Erre majd kitérünk egy kicsit, erre az együttműködésre, és természetesen nem fogom a szarkazmust negligálni, de jó kedvem egyáltalán nincs. Kénytelen vagyok korrigálni a saját híradásunkban elhangzottakat is, mert ugye ott az hangzott el, hogy egyelőre félretette, vagy valami ehhez hasonló, a módosító indítványát ez a Szabó úr, aki érzékelhetően rendkívül nagy szakértője annak, hogyan kell egy demokratikus médiarendszert működtetni. Nem rádiós alkat, mert nem szólal meg. Tehát azt, hogy őt tudja-e, hogy ő beterjesztett valamit vagy sem, ezt nem tudjuk meg, hiszen nem válaszol kérdésekre. De az a bonyolult rendszer, ahogy becsempészték ezt a lex Klubrádiót, majd elkezdték módosítani meg a módosítást is tovább módosítani, ez teljes mértékben ellentmond mindenfajta jogállami stílusnak. Tehát először is a legfontosabb, hogy az előterjesztő ismerje azt, amit ő terjeszt elő. Aztán legyen ideje a közegnek, ez a magyar parlament, befogadni és mérlegelni, hogy elfogadja-e az előterjesztést. Közben egyébként az érintetteknek erről értesülniük kell, és felkészülni akár különböző variációkra. Ehhez képest most már lehet, hogy elérte a négyszázat is a két év alatt megvalósított törvények és törvénymódosítások száma, úgyhogy egyszerűen idő sincs rá, hogy egyáltalán megtanulják a szakemberek a jogszabályokat. Vagyis elő lehet állítani azt a világot, ahol a jogszabályok dömpingje eleve jogsértésre készteti azokat is, akik jogkövető magatartást akarnak tanúsítani. Vagyis ez a szisztéma a zavarkeltésre irányul. Hogy még mi se értsük azt, hogy mit akarunk elmondani, és mi az, ami esetleg nem tetszik nekünk.
– Hogy értenénk, amikor maga a törvényjavaslat beterjesztője sem tudja, miről van szó.
– Igen, de én azt gondolom, hogy nekünk legalábbis ebben a műsorban meg ebben a rádióban, amíg van, ezen túl kell lépni, és az egészét kell nézni. Itt most valójában mi történt? Az történt, hogy különböző variációkban törvénymódosításokat nyújtanak be. Zárójelben jegyezném meg, hogy egy törvényalkotásnak mindig valamiféle morális alapja kell hogy legyen. Ugye az római jog óta általános, ha úgy tetszik, jogalkotói alapelv. Ebben az esetben ennek természetesen nyomait sem látjuk. Végül is anélkül, hogy most a részleteibe belemennénk, hogy miket és hogyan akarnak módosítani, azért érdemes lesz egy-egy elemet kiemelni. Itt arról van szó, hogy a Médiatanács immáron két bírósági ítélet által is el lett marasztalva, mert megsértette a törvényt. Ráadásul azt a törvényt, azokat a játékszabályokat, amelyeket ő maga állított fel. Ehhez képest most az zajlik Magyarországon, hogy azokat a törvénysértéseket, amelyeket ma már jogerős bírósági ítélet is annak minősít, jogszabállyá emelik. Vagyis alaposan elemezték a mi iratainkat, védekezéseinket ezekben az ügyekben, és most azokat a demokratikus réseket, amelyeket mi jól felhasználtunk ebben a folyamatban, most jogszabállyal akarják kitömködni. Jogerőre emelik a saját törvénytelenségeiket. Hát ezt is lehet morális alapnak nevezni.
– Sőt, visszamenőlegesen, hiszen a közösségi rádió lehetőségét számunkra eltörölnék.
– Nem, nem, sajnos el vagy maradva, mert a jogalkotási folyamat ennél gyorsabb. Miután ez a hollókői polgármester most átadta a helyét egy másik gyakorlott médiajog-alkotónak, most már úgy van az új verzióban fogalmazva, hogy egyáltalán nem lehet frekvenciára szert tenni ilyen módon. Tehát most már nem csak kereskedelmire nem lehet, hanem semmilyenre sem lehet.
– Most már tényleg csak az hiányzik, hogy a Klubrádió nevű szervezetnek nem lehet semmilyen frekvenciája.
– Ennél előrelátóbb ez a mostani merénylet a demokrácia ellen, mert úgy fogalmaz, hogy a jövőben nehogy lehessen jogorvoslati lehetőség. Van például egy olyan mondat a tervezetben, egyébként ennek a képviselőnőnek a tervezetében, amelyik tulajdonképpen a bíróság hatáskörét is megszünteti, mert azt mondja, hogy kizárólag a médiatanács hozhat létre szerződést. Ugye a mi 92,9-es esetünkben a bíróság hozta létre a szerződést, mert a Médiatanács törvénysértően nem tette meg. Most beleírják az új jogszabály tervezetbe, hogy ez nem lehetséges. Tehát a Médiatanács a bíróságok felett is áll.
– Magyarán hiába ül össze másodfokon a bíróság a 92,9-es frekvencia ügyében, és hiába akarná megerősíteni az elsőfokú bíróság ítéletét, amely úgy szólt, hogy létrehoztuk a szerződést, ennek a most megváltoztatandó médiatörvénynek a betűje szerint nem tehetné meg.
– Nem merném ezt ilyen módon előrevetíteni, mert azért úgy gondolom, hogy az ilyen törvénykezéssel a bírókat személyükben is súlyosan sértenék, morálisan is, személyükben is, hivatásukban is. Nem hinném, hogy egy bíróval olyan nagyon hamar le lehet azt nyeletni, hogy egy most alkotott jogszabály múltbeli történésekre vonatkozik. De hadd idézzek azért még valamit. Módosították, módosítani szeretnék az ideiglenes frekvenciaengedély kérdését. Ugye mi most úgy működünk, immáron több mint egy éve, hogy lejárt a frekvenciaengedélyünk, de nincs másik győztese ennek a pályázatnak, következésképpen kéthavonta meghosszabbítják a frekvenciaengedélyünket. Legközelebb majd június 7-én kerül sor erre. De most hadd olvassam fel a tervezetből ezt a mondatot. E bekezdés alapján „nem lehet ideiglenes hatósági szerződést kötni, amennyiben a médiatanács a pályázati eljárást megszüntette vagy a pályázati eljárás eredményét, eredménytelenségét jogerősen megállapította”. Ez azt jelenti, tessék figyelni, hogy a bíróság jogerősen kimondta, hogy a 95,3-as frekvencia pályázata érvényes. Csak a győztes nem érvényes. Tehát ez a pályázat lezárult jogerősen. Vagyis: a tervezet szerint nem hosszabbíthatják meg nekünk ideiglenesen a frekvenciát. Csak hát itt van az az ugyancsak arcpirító törvénytelenség, hogy most egy új eljárásnak nevezett valamit kezdett el a Médiatanács, ami akár minimum 85 napig is elhúzódhat – hiszen ő maga ezt a határidőt tűzte ki magának kvázi jogszabályi hivatkozással, miközben harminc napja már törvénytelenül nem hajtja végre a jogerős bírósági ítéletet, tehát összességében már bejön 115 nap, és még ezt 20 nappal hosszabbítgathatja, és így tovább, és így tovább –, és ez alatt az idő alatt a most tervezett törvény szerint nem lehet ideiglenes frekvenciaengedélyt adni Önöknek, több százezer hallgatónknak, hát meg nekünk sem, akik ebben a rádióban dolgozunk.
– Nem tudok kérdezni. Az a baj, hogy eleve nem tőled kellene kérdezni, hanem mondjuk Szabó Csaba fideszes képviselőtől. Menczer Erzsébet Fidesz-KDNP-s képviselőtől. Hogy jutott ez eszükbe?! Ki mondta nekik, hogy ezt kell csinálni?! Miért? Mi a céljuk ezzel? És így tovább. Vagy a Médiatanács elnökétől. Vagy Navracsics Tibortól. Kitől kérdezzük meg?
– Ha nem kérdezel, akkor is tudok erről beszélni. Ugye abban a bizonyos végzésben, amiről már esett itt szó, amelyben leírja a Médiatanács, hogy akkor ő most mit fog csinálni a bírósági ítélettel, hogy mikbe fog bele, hova kell fordulni meg nyilatkozatokat tenni, abban megjelölt egy ügyintézőt a Médiatanács elnöke – gondolom ő jelölte ki –, akihez lehet fordulni az egész katyvasszal kapcsolatos kérdésekben. Hát felhívta a jogász kolléga, hogy akkor ebből mit hogyan kell értelmezni. Hát hogy mondjam, a szóvivőségtől már megszokott folyékonysággal tárta fel ennek az ügynek a részleteit a kollegina, de végül is minden kérdésre, ami lényegi volt, azt mondta, hogy hát azt ő nem tudja, az a Médiatanácsra tartozik, ő dönti el. A Médiatanács viszont nem áll rendelkezésre, ugye ti is próbáltátok interjúra kérni a Médiatanács elnökét. Ugye mi egy kis rádió vagyunk Budapesten, Közép-Európában, viszont egy olyan kis rádió, amellyel a világ legnagyobb hatalma is foglalkozik. Tehát minimum egyenrangúnak kell tekintsük magunkat a Médiatanáccsal. Ráadásul a Médiatanácsnak az a funkciója, hogy egy rendszert, egy szolgáltatási rendszert szolgáljon, ahol televíziózástól rádiózáson keresztül mindenféle ilyesmi zajlik. Tehát ő szolga. Mi pedig szolgáltatók vagyunk.
– És van tájékoztatási kötelezettsége is.
– Rátapintottál egy újabb apróságra ebben a bizonyos tervezetben, mert azt írják: ha van egy pályázat, ahová különböző entitások pályáznak, mondjuk televízió- vagy rádiófrekvenciára, közvagyonra, akkor a pályázati ajánlat a pályázat lezárásáig a törvény által védett titoknak minősül. Ennek a titoknak a feloldása a nyertessel való szerződéskötés időpontja. Vagyis közvagyont valakinek odaadnak, ma már azért elég sokféle példát látunk a különböző közvagyonok sorsát illetően, odaadják valakinek, és azután lehet csak a titkosságot feloldani. Vagyis amikor már birtokon belül van az a szolgáltató, akit kiszemeltek arra, hogy sugározzon vagy bármi egyebet csináljon, csak akkor lehet a nyilvánosságot behozni. Hangsúlyozom: itt nem arról van szó, hogy én megveszem a te autódat, vagy te az én kalapomat, és akkor ez a mi magánügyünk, és titkos addig, amíg nem fordul valamelyikünk bírósághoz. Nem! Itt közvagyonról van szó. Vagyis törvényerőre emelkedik a… hát, a mutyinál ez már valamivel minősítettebb dolog.
– Hát ugye az is ott van, hogy három évre, bizonyos közösségi célokra, pályáztatás nélkül oda lehet adni egy frekvenciát.
– Csak azt nem értem, hogy ehhez minek törvényeket alkotni. Deklaráció kell. Kiáltványok.
– Tulajdonképpen kihirdetik, és mostantól kezdve annak adják, akinek akarják. Nem ez volna az egyenes út?
– Hát igen. Úgy látszik, csak az az egy korlát van e pillanatban, hogy a világ figyel erre a hatalmas országra, és bizonyos dolgok már nem tetszenek a nagyvilágnak. És lehet, hogy itt országon belül nincsenek fékek és ellensúlyok, de lehet, hogy akkor globálisan kell ezt értelmezni. Csak hát a magyar parlamentben megtörténhet mindenfajta zokszó nélkül az, hogy valaki feláll, és boldogan üdvözli, hogy adminisztratív eszközökkel megszüntetnek egy rádiót, és szerinte egy televíziót is meg kellene szüntetni mellé. Hát ilyen van egyébként a fejlett demokráciákban is, csak ott nincs olyan konzervatív liberális vagy szociáldemokrata párt, erő, amelyik a legkisebb mértékben is szóba állna a szélsőségesekkel. Pontosan lehet látni, hogy ezeknek hol van a limitjük. Nincs összeérés. Külön van a társadalom perifériáján, vagy ha úgy tetszik, a parlament perifériáján. Nem tudom, megtapsolták-e érte az illető jobbikost.
Arató András, a Klubrádió vezérigazgatója
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
