„Az alapvető tényeket mégse hagyjuk figyelmen kívül!”
- Részletek
- Kelemen László
- 2010. június 09. szerda, 08:30
Orbán Viktor parlamenti felszólalásához
A címben szereplő felszólítás Orbán Viktor tegnapi parlamenti viszontválaszából vett idézet, de ne szaladjunk a dolgok elébe. A miniszterelnök a következő mondatokkal kezdte felszólalását, amellyel a pártok frakcióvezetőinek mondandóira reagált (az alábbi idézet a Fidesz honlapjára feltett videóból származik):
„Ugye, azok a cinikus megjegyzések, amik arról szólnak, hogy egy nem kormánytag kormánypárti politikus megjegyzései összedöntik a világgazdasági rendszert, ugye a humor kategóriájába tartoznak. Ugye nem gondolják komolyan… hogy amikor a világ számára kiderül, hogy a magyar költségvetés májusi adatai azt mutatják, hogy a költségvetési hiány a 87 százalékát már fölette [az előző kormány], amivel szemben azok a szocialista érvek sajnos nem nyomnak semmilyen súlyt sem a latban, hogy ez a mindig így szokott lenni, mert az idén 87 százalék ez a hiány. Tudják mennyi volt tavaly ugyanebben az időszakban? 67 százalék. És tudják mennyi volt tavalyelőtt? 54. [a mondat valószínű befejezése: …akkor a világot egy nem kormánytag politikus kijelentései rengetik meg.]
Tehát még mielőtt bármelyik kormánypárti képviselőt kipécézik maguknak, és könnyed humorral szórakoztatják egymást, szeretném önöket arra emlékeztetni, hogy az önök kormánya tisztelt szocialisták olyan költségvetést hagy örökül, amely az első öt hónap végére a költségvetési hiány 87 százalékát fölélte. Na, ez a probléma, és ezt a világ tudja, és ettől vannak nehézségeink.”
Ezek a szavak nem hatottak az újdonság erejével, ám annak ellenére hangzottak el, hogy az előző napokban nemcsak a hazai, hanem a külföldi szakértők is, és nemcsak a hazai, hanem a teljes külföldi sajtó is egyértelműen másról beszélt (néhány fontosabb példa erre: „Kontárok Magyarországon”: a világ a Fidesz-kormány felelőtlenségéről – dokumentum, „Önteltségben az arroganciát súroló hatalom”: a világ a Fidesz-kormány felelőtlenségéről, II. rész – dokumentum, „Felgyújtották a globális piacokat”): arról, hogy „öntelt” fideszes politikusok, más néven „kontárok” rengették meg az árfolyamokat, és mindenekelőtt Magyarország hitelességét.
A továbbiakban a miniszterelnök a hozzászólók felvetéseire reagált – néha konkrétumok említésével, máskor atyáskodó, kérlelő-feddő-dorgáló-hitetlenkedő hangnemben előadott általánosságokkal, majd válaszának időben nagyjából a kétharmadánál a következőket mondta:
„Én húsz éve ülök itt, ebben a házban… és nyugodtan mondhatom önöknek, minden túlzás nélkül, anélkül, hogy a saját lovunkat szeretném dicsérni: nem emlékszem arra, hogy ennyi idő alatt, még a kormány megalakulása előtt, ennyi munkát végzett volna a ház, és a kormány megalakulását követő két hétben ennyi lehetőséget sikerült volna nyitni az emberek előtt, és ennyi témát tudtunk volna fölkínálni az önök számára vita tárgyául. Itt se várjuk, hogy megdicsérjenek bennünket, megértjük, hogy az ellenzéki létnek is megvannak a szabályai, de az alapvető tényeket mégse hagyjuk figyelmen kívül!”
Bizony ne hagyjuk! Így azt se hagyjuk szó nélkül, hogy a nemzeti együttműködés forradalmi kormányának tagjai és nem tagjai parlamenti és parlamenten kívüli áldozatos, szakavatott tevékenységükkel és nyilatkozataikkal rekordidő alatt elérték
– hogy a választások előtt álló szomszédos országnak ne maradjon más választása, mint megelőző szankciókat életbe léptetni magyarajkú állampolgáraival szemben, már csak azért is, mert nem volt magyar kormány, amellyel a kompromisszumos megoldásokról tárgyalhatott volna (ügyes!);
– hogy nemzeti összetartozás címen törvénybe foglalhassák a sérelmi politikát és a múltbafordulást;
– hogy egy szekularizált ország parlamentjében és törvényeiben példátlanul és megengedhetetlenül nagy tér nyíljon Istennek;
– hogy forintmilliárdokat húzzanak ki választóik zsebéből, egyszersmind a világban példátlan gyorsasággal döntsenek be majdnem tőzsdéket, forintot, sőt eurót.
Néhány perccel később következett a miniszterelnöki zárszó:
„Régóta veszek részt parlamenti vitákban, és ... az is feltételezhető – miért ne tételezhetnénk fel –, hogy nem is mindig hibátlan módon tettem ezt. Ezt én készséggel elfogadom. Az ember ugyan törekszik a tökéletességre, de hát már csak ilyenek vagyunk, hiányosságoktól, korlátoktól szenvedünk. De! De mindig is volt két olyan ellenfelem itt a parlamentben is meg általában a politikában akkor is, ha ellenzéki képviselő voltam, és akkor is, ha kormánypárti, illetve miniszterelnök. Van két olyan dolog, amivel szemben harcot kell folytatni. Ezt én vállalom, és nem is ismerek benne sem engedményt, sem könyörületet. Ez a két harc a következő: a nihilizmus és a cinizmus ellen harcolni kell.”
Ha a nihilizmus és a cinizmus mai magyarországi állapota és szintje fönnmarad, ha ebben az országban semmi sem szent, ha semmit sem lehet komolyan venni, ha semmiben sem lehet megbízni; ha állandóan be akarjuk bizonyítani, hogy semmi értelme semminek, ha be akarjuk bizonyítani, hogy ami jónak látszik, valójában a cinizmus miatt valakinek nagyon jó, nekem kevésbé jó, tehát rossz. Tehát ha ez a hangulat, ez a fölfogás, ez a gondolkodásmód itt marad velünk, rajtunk, a magyar parlamenten, meg általában Magyarországon, akkor nihilisták és cinikusok leszünk, és az ilyen országnak nincs jövője.”
A miniszterelnöknek igaza van. Abban is, hogy nem mindig vesz részt „hibátlan módon” a parlamenti vitákban - erre felszólalása és annak zárszava az élő példa. Abban is, hogy a cinizmus és a nihilizmus romboló, és nagy baj, ha „ez a gondolkodásmód itt marad velünk, rajtunk, a magyar parlamenten, meg általában Magyarországon”. Ráadásul a miniszterelnök pontosan fogalmazott: mára valóban egy nihilista és cinikus országgal áll szemben, mert nyolc éven át a Fidesz számára ebben az országban semmi (és senki) nem volt szent, mert nyolc éven át minden mondatával azt sulykolta, hogy semmiben (és senkiben) nem lehet megbízni, mert nyolc éven át nap mint nap elmondta, belénkverte, hogy semminek semmi értelme, és mert nyolc éven át nap mint nap azt bizonygatta, „hogy ami jónak látszik, valójában a cinizmus miatt valakinek nagyon jó, nekem kevésbé jó, tehát rossz” (annál cinikusabbat kevesen mondtak az elmúlt évtizedben, mint Orbán Viktor emlékezetes „oszt jónapot” végű mondata). Nekünk meg abban van igazunk, hogy egy ilyen országnak, sajnos, a Fidesz a jövője.
