rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. május. 24.



Bolgár György kérdései 2012. május 24-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy az országgyűlés elfogadta a médiatörvény módosítását, de abban több módosítás módosítása után azért benne maradtak a korábbinál talán valamivel finomabb rendelkezések a Klubrádió ellehetetlenítésére. Olyan ez, mint Csehov darabjaiban a puska a falon? Végül használni fogják?

Másik témánk, hogy Orbán Viktor szerint enyhül a kettős mérce Magyarországgal szemben az Európai Unióban. A miniszterelnök a tegnapi brüsszeli csúcs után nyilatkozott. Európa nem ér rá Magyarországra figyelni?

Beszéljük meg aztán, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt minden jel szerint politikai presztízskérdést csinál az abortusztabletta engedélyezésének megakadályozásából. Nemcsak a magzati életet, hanem a saját önálló létüket is védik?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz az eszement kapkodáshoz, amely a különböző adók bevezetése körül folyik. Egyik nap kitalálja a közszolgálati média, hogy a vendéglátóhelyektől több százezer forint jogdíjat kér a futball-európabajnokság és az olimpia tévéközvetítéséért, aztán másnap visszakozik. De öt nappal az elfogadása után enyhítenek a tragikus hirtelenséggel bevezetett telefonadón is. Tudja a két balkéz, hogy mit csinál a jobb?

És végül mi a véleményük arról, hogy a rendőrség bűncselekmény hiányában szinte titokban lezárta a filozófusok ellen kezdett büntetőeljárásokat. Másfél éve Budai Gyula elszámoltatási biztos és utána a jobboldali sajtó hatalmas cikkekben azzal vádolt ismert filozófusokat, hogy hűtlen kezeléssel félmilliárd forintot kutattak el megfelelő jogcím nélkül. A feljelentés ellen a hazai és a nemzetközi tudósvilág is tiltakozott. A mostani rendőrségi döntések alapján jogosan. A filozófusok hírnevéért nem kár? És az országéért?



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A Klubrádió-ellenes törvénymódosításokról
Karácsony Gergely, az LMP frakcióvezető-helyettese


Bolgár György: - Ön volt az, aki először észrevette, hogy milyen trükkös médiatörvény-módosítás készült a Parlamentben, amit ráadásul az éjszaka leple alatt nyújtottak be. Aztán a módosítás módosítása, majd annak is a módosítása után ma a Parlament megszavazta a médiatörvény módosítását. Hallottam a híreinkben, hogy röviden már nyilatkozott nekünk. Most arra kérném, hogy fejtse ki bővebben, és induljunk onnét, hogy mondjuk Ön lenne a Médiatanács elnöke Orbán Viktor bizalmából, megkapná ezt a médiatörvényt és hozzá azt a ki nem mondott feladatot, hogy a Klubrádiót valamilyen módon, törvényesen intézze el. Egyrészt ott van Önnel szemben ez a törvény, másrészt meg a két bírósági ítélet, hogy lényegében a Klubrádiónak két frekvenciája is lehetne, ha a bíróságoknak lenne igaza. Mit tudna ezzel a most elfogadott médiatörvénnyel – mint a Médiatanács elnöke – csinálni?

Karácsony Gergely: - Nagyon nehéz, amit kérdez tőlem, mert nagyon nehezen tudom beleképzelni magam abba a helyzetbe, hogy Orbán Viktor bizalmasa vagyok, és egy ilyen Médiatanács élén állok és ilyen médiajogszabályokat kell végrehajtanom.

- Hát jó, a bizalmat ki kell érdemelni. De próbáljuk meg legalább elvileg.

- Valószínűleg méltatlan lennék a bizalomra, mert ebben az esetben természetesen azt gondolnám, hogy a Klubrádiónak jár az a frekvencia, amit megkapott még az ORTT-től, és ezt a döntést érvényesítette aztán a bírósági döntés is. Ugyanakkor – hogy azért mégiscsak válaszoljak a kérdésére – a helyzet sajnos nem ilyen egyértelmű. Ha én lennék a Médiatanács elnöke, nem szívesen lennék, talán egyértelműbb lenne, de ebben az esetben nem én vagyok, és itt igazából az a helyzet állt elő, és ezt igazolja, hogy gyakorlatilag minden jogász, akivel egyeztettem a végső soron elfogadott utolsó verzióról, hogy tulajdonképpen nem pontosan tudjuk, hogy most mi van. És azt gondolom, hogy ez nem véletlen.

- Na de az nagyon rossz, ugyanis akkor innentől kezdve a Médiatanács úgy csűri-csavarja ezt a törvényt, ahogy ő értelmezi és akarja.

- Igen, ez a helyzet. Tulajdonképpen, ha szó szerint vesszük a most elfogadott utolsó módosításnak azt a szövegét, hogy közösségi médiaszolgáltatást csak a Médiatanács által kiírt pályázat elnyerése révén kaphat valaki, akkor ez azt jelenti, hogy a Klubrádió meglévő frekvenciájából akkor mégiscsak kereskedelmit csinálnak, mint ahogy ez ennek a tényleg rémálomba fordult történetnek a második lépésénél volt, akkor még ez a Szabó Csaba-féle módosító indítvány vonatkozott volna erre. Azt is jelentheti, hogy el is veszíti a frekvenciát, ugyanakkor a törvénynek más, L. Simon László által módosított passzusai alapján viszont a Klubrádió tulajdonképpen megmenekült, és bár én nem vagyok jogász, de azért próbálom felvenni a fonalat. Azt gondolom, hogy akikkel beszéltem, Magyarország legkiválóbb jogászai, és ők mindannyian azt mondták, hogy ha a törvénynek ezt a passzusát szó szerint értjük, akkor a Klubrádió nagy bajban van. Ha a szöveg egészének az irányultságát nézzük, akkor viszont pont azokat az elemeket vették ki a módosításból, amik alapján a Klubrádió elvesztené a frekvenciáját. Például azok a szabályok, amik úgymond kifuttatják az ORTT korábbi pályázati dolgait anélkül, hogy a régi frekvencia-beosztást átvezetnék az újba, végül is megmaradtak. Tehát összességében azt kell mondjam, hogy Szalay Annamária jóindulatán fog múlni, hogy mi lesz a helyzet, illetve nyilván az ő jóindulatán nem múlna, mert neki nincsen ilyen, de azért most van egy felfokozott hangulat a Klubrádió körül, nagyon sokan, például Borókai Gábor a Heti Válaszban arról ír…

- Na de azok politikai megfontolások. Egy újságíró úgy gondolja, hogy ez nem tesz jót a kormánynak. Kész.

- Ez már csak politika.

- Ez az.

- Itt most már arról van szó, hogy a jogállamot már legyőzték. Függetlenül attól, hogy most akkor végül mit szavaztak meg, eleve az egész módosítás nem felel meg az országgyűlési törvénynek és a Házszabálynak, ez teljesen egyértelmű. Hiába mondanak mást a fideszes politikusok, nyilvánvaló volt, hogy úgy próbálták átcsempészni ezeket az új jogszabályokat, hogy rácsimpaszkodtak a kormány által benyújtott – bár szerintem nem kielégítő, de az Alkotmánybíróság döntését valóban többé-kevésbé végrehajtó – törvényjavaslatra, és azért darálták le ilyen gyorsan a Parlamenten – hétfőn, kedden és csütörtökön voltak szavazások –, hogy a lehető legkevésbé tudjuk felfogni, mi történik.

- Azért házszabály-ellenes, mert csak ahhoz a kormány által benyújtott, módosított médiatörvényhez nyújthattak volna be újabb módosításokat, ezek pedig újonnan előrángatott, új területekre vonatkozó passzusok?

- Igen, és ha megnézzük a korábbi alkotmánybírósági döntéseket, az Alkotmánybíróság az ilyen típusú házszabálysértések esetén, mint például az egyházügyi törvény, kidobta őket. Ott mondjuk még pofátlanabbak voltak, az ennél is keményebb volt. De ami történt a jogszabályalkotásban, az ugyanennyire törvénysértő.

- Magyarán akkor, összegezve ezeket a most elfogadott módosításokat, ha akarom, a Klubrádió megmenekült, mert ennek a törvénynek az alapján akármelyik frekvenciát még akár meg is kaphatja.

- Igen.

- De ha nem akarom, akkor nem menekült meg, mert se a 92,9-esben sem a 95,3-asban nincs olyan kötelezettség, ami a bírósági döntésektől a Médiatanácsra hárulna, vagy ha volna, akkor a Médiatanács ezek alól ki tudna bújni.

- Véleményem szerint ez a helyzet, és azt gondolom, hogy ez nyilvánvalóan nem véletlen, bár ezeket a jogszabályokat nem tudjuk, hogy kik írták, hiszen illegalitásban vannak ilyen szempontból.

- Az a vicces, hogy ez a kétharmados illegalitás szerintem a nemzetközi politológiában is kuriózum lehetne, nem?

- Igen. Azt gondolom, hogy odatettünk valami nagyon érdekeset Európa térképére, de nem biztos, hogy büszkeségünkre válik. A korábban elfogadott médiatörvényt mi is, az ellenzéki pártok is azért kritizáltuk, mert gumiszabályok vannak benne, horribilis bírságok, amiket persze nem vetettek ki, és most mondhatják azt, hogy lám-lám, milyen alaptalanok voltak a félelmeink vagy a rágalmak. De itt arról van szó, hogy az egész az önkényességről szól. Azért azt se felejtsük el, hogy akkor egy kicsit más lenne a helyzet, ha viszonylag rossz jogszabályok lennének, amiket többféleképpen lehet értelmezni, de lenne egy szokásjog vagy lenne egy olyan Médiatanácsunk, amiben a paritás elve érvényesül vagy egy olyan Médiatanács, amiben tényleg nem pártkatonák ülnek, hanem a jogszabályok végrehajtásában elkötelezett jogászok. Ez az újabb probléma, hogy a Fidesz médiapolitikai ökleként működő hatóság van arra hivatva, hogy ebben a dzsungelben – amit véleményem szerint okozott, hiszen számomra nem kérdéses, hogy ezek a javaslatok a Médiatanács környékéről érkeztek be a Parlamentbe – ő döntsön.

- Ha nem hajtották volna végre vagy nem készítették volna el és nem fogadták volna el ezeket a módosításokat a médiatörvényhez, akkor ez a médiatörvény alkalmatlan lett volna arra, hogy a Médiatanács kibújjon a két ránk vonatkozó bírósági határozat vagy bírósági ítélet alól? Akkor köteles lett volna végrehajtani vagy az egyiket vagy a másikat?

- Véleményem szerint igen.

- Értem. Tehát ennek a célja csak az lehetett, hogy ezt megnehezítse.

- Igen. És látnunk kell azt, hogy ez nem is a Klubrádióról szól, hanem arról, hogy ők mennyire nem képesek elviselni azt, hogy vannak más vélemények vagy mennyire le akarnak nyúlni minden helyi frekvenciát. A Gyöngyös környékén sugárzó Dió rádiónak van egy riválisa, egy pályázatra ketten pályáztak, csak éppen a másik pályázónak érvénytelen a pályázata, ugyanis összeférhetetlen a cég ügyvezetője, mert a közvetlen családtagja a körzetben dolgozó polgármesternek. És azért, hogy ki tudják ütni a Dió Rádiót, módosítottak a törvényen, és kivették ezt az összeférhetetlenséget, ezáltal az az abszurd helyzet állt elő, hogy egy polgármester közvetlen családtagja a rádiófrekvenciát üzemeltető gazdasági vállalkozás tagja is lehet, de a megyei közgyűlés esetében ez az összeférhetetlenségi ok fennáll továbbra is. Ami nyilvánvalóan teljesen abszurd, hiszen egy polgármester mégiscsak jobban érintett egy település ügyeiben, mint egy megyei közgyűlési vezető. Ezt csak azért csinálták, hogy a Dió Rádiótól elvehessék a frekvenciát, hogy a másik pályázó – akinek nyilván nagy politikai hátszele van – pályázata ne legyen érvénytelen. Tehát amikor arról beszélünk, hogy ez nem a Klubrádióról szól, nem azt jelenti, hogy a Klubrádió nem fontos. A Klubrádió azért fontos, mert azt gondoljuk, hogy egy jogállamban van szólásszabadság…

- Azért fontos, mert mi vagyunk az állatorvosi ló. Hogy aztán vannak-e még ilyen lovak és oda fognak-e kerülni az állatorvosi egyetemre, az egy másik kérdés.

- Igen. Sajnos azt kell hogy mondjam, hogy ez a típusú egyedi jogalkotás, ez a lex Klubrádió, lex Dió Rádió – és persze láttunk korábban lex Szapáryt és nagyon sok minden mást is – sajnos a Fidesz eddigi jogalkotásának egy nagyon tipikus velejárója. A sajtószabadság igen érzékeny terület, ami nem arról szól, hogy az újságírókat nem lövik le, mint tőlünk keletre, hanem arról kéne szólnia, hogy az adófizetők tulajdonában lévő frekvenciákkal úgy gazdálkodjon az állam, hogy a lehető legtöbb politikai és társadalmi vélemény megjelenjen. Ez lenne a dolga a Médiatanácsnak, hogy erről gondoskodjon. Ehhez képest az van, hogy képtelenek még abba is beletörődni, hogy valahol Gyöngyös mellett egy frekvencia nem a fideszes csókosoké.

- Utalt arra, hogy ez a kormány által beterjesztett médiatörvény-módosítás sem az igazi. Ezt arra is értette, hogy az alkotmánybírósági kifogásokat sem építi bele teljesen az új médiatörvénybe vagy arra gondolt, hogy közben elküldte az Európa Tanács is a véleményét a magyar médiatörvényről és azt meg végképp ignorálta, végképp nem vette figyelembe?

- Ez tulajdonképpen a kormány előterjesztése, főleg azok után a módosítók után, amiket elfogadtak – részben az én módosító javaslataimat is –, szerintem kielégítik az Alkotmánybíróság döntését. Ugyanakkor azt nagyon fontos tudni, hogy az Alkotmánybíróság érdemben nem vizsgált meg számos nagyon fontos kérdést, például azt a két dolgot, amit már említettem, a Médiatanács összetételét, politikai függetlenségét, nem vizsgálta a büntetési tételek nagyságát, illetve azok körülírásának a képlékenységét és a gumifogalom jellegét. Ami azt jelenti – én abban bízom –, hogy lesz ilyen alkotmánybírósági határozat, és ezt egy kicsit sarkallhatja a Szabó Máté ombudsman által beadott alkotmánybírósági beadvány, ami egyébként valóban nem túl acélos abban az értelemben, hogy a médiatanácsi szabályozásnak csak egy részkérdését emelte ki. Feszegeti a Médiatanács politikai függetlenségét is, de nem eléggé világos.

- A köztársasági elnökhöz természetesen bárki fordulhat, akár a Klubrádió is kérheti a köztársasági elnököt, hogy vagy küldje vissza a Parlamentnek vagy küldje egyenesen az Alkotmánybírósághoz, de ha ő ezt nem teszi meg, és aláírja a törvényt, akkor ebben az esetben ki az, aki az Alkotmánybírósághoz fordulhatna?

- Szerintem például a Klubrádió.

- De ha nem vagyunk nevesítve, akkor azt mondhatják, hogy minket mégsem érint ez közvetlenül, hol van itt leírva, hogy Klubrádió. És tényleg nincs a törvényben.

- Nincs a törvényben, ugyanakkor egyértelműen lehet látni, hogy a törvény bizonyos módosításai csak a Klubrádiót érintik, illetve a már emlegetett Gyöngyös környéki rádiófrekvenciákat. Tekintettel arra, hogy a Klubrádió egy jogbizonytalansági helyzetbe került ezzel a döntéssel, azt gondolom, hogy ebből származik kára a Klubrádiónak, tehát van olyan egyedi jogsérelem, ami alapján az Alkotmánybírósághoz lehet fordulni. Ezt én most első felindulásból mondom, ezt azért nyilván jobban körül kell járni, de én azt gondolom, hogy ezt az utat is érdemes megpróbálni akkor, ha végül a köztársasági elnök aláírja a törvényt. De leginkább akkor, ha a törvényt tényleg bevetik a Klubrádió ellen. Valószínűleg naiv vagyok, de szerintem ezek után már végképp nem merik megtenni azt, hogy hadat üzennek a Klubrádiónak.

- Akkor miért csináljanak? Nem üzennek hadat, csak hátulról veszik elő a tőrt, nem?

- Azért, hogy azt mondják, hogy lám, mi milyen jó fejek vagyunk. Ez is egy érdekes hozzáállás.

- Ja, hogy megfenyegetünk mindenkit, de közben jó emberek vagyunk.

- Igen, amikor a jó király az utolsó pillanatban megkegyelmez az áldozatnak, aki valójában nem követett el semmit. Hadd hozzam a saját személyes példámat a december 23-i láncolásos akciónk kapcsán, ami nyilvánvalóan szabálysértés volt, de minket bűncselekménnyel vádoltak, majd utána amnesztiát kaptunk. Viszont azt senki nem mondta ki, hogy nem követtünk el bűncselekményt, és minden jogász tépte a haját, mert hogy lehet bűncselekménynek beállítani azt, hogy mi ülünk a földön. De ők jó fejek voltak, és amnesztiát adtak nekünk, bár állítólag még tovább nyomoznak az aktivisták ügyében. Most ezt sem látom egészen pontosan, de jelenleg az a helyzet, hogy nekem arról papírom van, hogy bűncselekményt követtem el, és arról is, hogy ők viszont milyen jó fejek, mert amnesztiát adtak. Ugyanezt a logikát követve megtehetnék azt, hogy lefejezik a Klubrádiót, de nem teszik meg, hiszen nekik olyan fontos a sajtószabadság. Ezt a dumát persze senki nem veszi be, de lehet, hogy ők azt gondolják, hogy nekik politikailag ez a legkifizetődőbb.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A filozófusvádak vége – a Lukács Archívum vége
Vajda Mihály filozófus, az MTA Filozófiai Kutatóintézetének volt igazgatója


Bolgár György: - Ön egyike azoknak, akikkel szemben a rendőrség másfél év után megszüntette a nyomozást hűtlen kezelés ügyében, mert Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos azzal vádolt egy sor ismert filozófust, köztük Önt is, hogy hűtlenül kezelte azt a mintegy félmilliárd forintnyi pályázati pénzt, amit különböző munkák elvégzésére elnyertek.

Vajda Mihály: - Igen, ez volt a helyzet. Bár személy szerint nem voltunk megnevezve, ugye ismeretlen tettes ellen folyt a nyomozás. Mindig azon gondolkodtunk, hogy ha egyszer ezt beszüntetik, akkor hogy fogják közölni az ismeretlen tettessel, de úgy látszik mégiscsak sikerült.

- Megvan a válasz. Úgy közölték, hogy nem közölték. Ugyanis olvastam a múlt héten, hogy a legteljesebb titokban megszüntette a nyomozást a rendőrség.

- Már a múlt héten olvasta? Én csak tegnap óta tudom.

- Igen, mert a múlt héten még csak egy ügyben szüntették meg a nyomozást a négy közül, most pedig megszüntették a többiben is. De, hogy melyik ügyben szüntették meg a múlt héten, azt nem voltak hajlandók közölni, persze azért, mert ismeretlen tettest nem lehet felfedni, akiről egyébként a jobboldali sajtó oldalas cikkeket írt heteken, hónapokon keresztül, megnevezve természetesen Önt is, és sokakat másokat. Tehát az ismeretlen tettes maradjon ismeretlen, ha nem követett el bűncselekményt, akkor is.

- Jó, hát a cél éppen az volt, hogy ne maradjon ismeretlen, mert a Magyar Nemzet olvasói vegyék tudomásul, hogy ezek a rohadtak fantasztikus összegeket vettek fel. A közönséges újságolvasó szemében a félmilliárd annyi. Különben ez hat pályázat volt, a pályázatnak nem tudom, hány száz munkatársa volt stb.

- És több évre vonatkozott.

- És a közönséges újságolvasó ilyenkor azt hiszi, hogy tényleg milliárdokat loptak el ebből és kacsalábon forgó villákat építettek maguknak.

- Meg nyilván filozófiai tételeket konstruáltak Gyurcsány apoteózisára.

- Azt is például.

- De lehet, hogy ötleteket adok. Visszatérve magához a konkrétumhoz, hogyan zajlott ez a rendőrségi nyomozás? Csendben? Önök se tudtak róla, vagy azért megkérdezték Önöket?

- De, tudtunk róla, találkoztunk a nyomozást vezető főhadnagy úrral – nem tudom, hogy illik-e mondanom, vagy bajt okozhat neki, de hát nekem is volt már elég bajom –, aki azt mondta, hogy ő nem érti, miről van szó, mert mi kaptunk egy intézménytől x százezer forintot, elvégeztük a feladatot, amivel megbíztak bennünket. Ezt az intézmény nagyon precízen ellenőrizte, és úgy látta, hogy elvégeztük. Akkor most miről van szó? Én mondtam, hogy ezt Ön tudja majd megmondani, én nem tudom, hogy miről van szó. Szerintem semmiről.

- Budai Gyula annak idején természetesen a nyilvánosság előtt olyan célzásokat tett, hogy persze, megnyerték a pályázatokat ötszázmillió forint értékben, de munkaköri kötelességük lett volna mondjuk Platónt magyarról magyarra lefordítani. Ezt nem ő mondta, a Platón példát talán az újság hozta, a Magyar Nemzet, vagy valamelyik másik.

- Igen, Budai Gyula kevésbé szállt el, mint a Magyar Nemzet újságírója, hadd tegyem hozzá.

- De a hűtlen kezelés és annak a megalapozása, hogy Önöknek munkaköri kötelezettségük lett volna megcsinálni ezeket a munkákat, milyen alapon vettek fel pénzt érte a fizetésükön kívül…

- Ezzel mondjuk ez az egész ügy nevetséges természetesen, mert a világon mindenütt vannak állásban lévő egyetemi emberek és kutatóintézeti emberek, akik pluszban pályázhatnak ilyen vagy olyan pénzekért, hogy pluszban elvégezhessenek kutatómunkákat. Mi is ezt tettük. Ami az én személyemet illeti, ami nem különösebben érdekes, én akkor kaptam ennek a pályázatnak a vezetését, amikor Professzor Emeritus lettem, tehát nem voltam közalkalmazott már.

- Magyarán Önre még csak ez sem vonatkozott.

- Így van.

- Milyen hatással volt Önökre ez a másfél éves procedúra azon kívül, hogy nyilván nem volt jó érzés, amikor – akár akarva, akár akaratlanul – kinyitották a jobboldali sajtót vagy meghallották ismerőseiktől, hogy már megint mit mondanak Önökről, meg megint mit írnak Önökről, mindig volt valami nyomás, ami Önökre nehezedett? Hogy élték ezt meg?

- Nagyon jól tudja, hogy ez személyenként nagyon különböző. Én, aki már több totalitárius rendszert megértem, és mindig azt mondom, hogy ez nem az…

-… Akkor zárójeles kérdés, mi ez, ami most van?

- Én nem akarok kategorizálni, mert az egy nagyon rossz dolog, elemezni kell, nem kategorizálni. De én azt mondom, hogy mindaddig, amíg egy ilyen elég csúnyán zajló, filozófuspert előkészítő nyomozás a végén feketén fehéren arra az eredményre jut, hogy nem történt bűncselekmény, addig nincs totalitárius rendszer, mert a totalitárius rendszerben már mielőtt hozzáfognának az úgynevezett nyomozáshoz, pontosan le van írva, hogy mi a bűncselekmény.

- És a rendőrfőhadnagy tudja, hogy mit kell beírnia, milyen vádemelési javaslattal kell továbbítani.

- Így van. Most az a helyzet, hogy a kétharmados többséget megnyert hatalom sok tekintetben és lényeges tekintetekben visszaél a hatalmával. De azt mondani, hogy ez egy totalitárius rendszer, leegyszerűsítés és félrevezetése annak az egyszerű embernek, aki szeretne eligazodni a világban. Ez nem egy totalitárius rendszer, én nem szeretem ezt, de pontosan azért, mert a hatalom visszaél a hatalmával.

- Önkényuralmi jeleket mutató féldemokrácia? Minek nevezzük? Mert sokszor kénytelen az ember meghatározni.

- Muszáj nevezni valahogy?

- Sokszor meg kell. Az embertől ezt várják a beszélgetés során.

- Majd ha már nem ez lesz, akkor elemezzük és megmondjuk.

- Na de akkor már nem szabad, amikor meg lehet nevezni. Nem?

- A dolog lényege, hogy én nem állítom azt, hogy itt ezerféle úton-módon fentről nem iniciálják bizony emberek kidobását az állásukból és másokkal való helyettesítését. Esetleg nem kidobását, hanem kimondva, hogy amikor lejár a szerződése, semmiképp nem hosszabbítjuk meg, és így tovább és így tovább. De például a mi ügyünkben, én erről fixen meg vagyok győződve, én kisebbség vagyok a filozófusok körében, hogy ez nem legfölül iniciálódott, hanem olyan filozófiai körökben, amelyek nagyon nem szerették és máig sem szeretik a mi sikereinket.

- És aztán voltak összeköttetéseik, amelyekkel elintézték.

- Voltak, illetve ez a légkör, amely itt két éve uralkodik, nagyon kedvezett nekik.

- Milyen esélyeik vannak azoknak a filozófusoknak, akik már nem, vagy még nem emeritus professzorok, hanem valódiak, vagy munkatársak különböző intézetekben? Van számukra visszatérés a mindennapi, normális munkába? Mit tud?

- Az a nagy baj, hogy akiknek megvan az állásuk, azok sem tudnak normálisan visszatérni a mindennapi, normális munkába, mert ehhez hozzátartozik egy olyan légkör, amelyben én nyugodtan kutathatok és nyugodtan gondolkozhatok, és nyugodtan leírhatok olyan dolgokat, amelyek másokat esetleg irritálnak, amellyel mások nem értenek egyet. Majd megírják ők is, hogy miért nem értenek egyet. De egy olyan légkör teremtődik, ahol kiderül, hogy hat pályázatot teljesen értelmetlen, netán a magyar nép érdekeivel ellentétes dolgok kutatására adtak, meg ilyesmik szerepeltek ott a Magyar Nemzetben – nem állítom, hogy a feljelentésben is –, akkor azt mondom, hogy az a baj, hogy ez egy egész rendszerváltás utat tönkretesz, mert 89-90 óta a filozófiában béke volt. Nem egyetértés, hadd hangsúlyozzam, béke.

- De miért érdemelnének a filozófusok több nyugalmat és békét, mint bárki más?

- Így van. Hát most megkaptuk. Most már nincs béke. És állandóan gyanúsítgatják az emberek egymást, hogy most már ez is átállt hozzájuk? Már ez is? Szóval, hogy egyáltalán van ilyen, hogy „hozzájuk”, ez egy rettenetes következménye ennek, ami itt bekövetkezett. De hadd tegyek valamit hozzá. Persze ma erről a témáról van szó, mert ma reggel jelent meg a Népszava cikke, de nemcsak ez történt. Kitettek embereket a filozófiai intézetből, miután az én igazgatásom lejárt, és az azért járt le, mert én nem voltam hajlandó kitenni embereket. De ez egy racionalizálás is lehet, hogy kérem, erre nincs ennyi pénz. De ez a kisebbik dolog, a nagyobbik dolog az, hogy olyanokat tettek ki, akik a legalkalmasabbak a kutatómunkára, csak azért, mert az új igazgatónak így tetszett. Egyáltalán nem is értette, hogy mit csinálnak az illetők. És ami számomra még fájdalmasabb, az a Lukács-archívum szétverése. Én nem akarok itt Lukács-vitát nyitni, gondolom nincs is annyi időnk, én nagyon is problematikusnak érzem a késői Lukács teoretikus munkásságát, holott a személyt szerettem.

- De ez a mostani rezsim Lukácsot, a személyt és a politikust nem szereti, tehát úgy, ahogy van, az archívumot sem kell hogy szeresse. Ez nyilván ebből következik, nem?

- Igen, de hadd tegyek ehhez még valamit hozzá. Van ilyen rezsim, van olyan rezsim, az egyiknek ez a nagy ember, a másiknak az a nagy ember, de egyet nem vitathatunk. Lukács a 20. század egyetlen olyan filozófusa, aki világhírre tett szert. Hogy az igazságos vagy igazságtalan, azt hagyjuk.

- De a mai napig gyakran hivatkozott filozófus.

- Így van. Kettő, ez az ember az egész könyvtárát, a kiadatlan és a kiadott kéziratait az akadémiára hagyta, azzal a feltétellel, hogy létrehoz az akadémia egy archívumot, ahol ezek a dolgok letétbe vannak helyezve, és ahol ezeket a dokumentumokat az érdeklődő kutatók kutathatják. Pontosan az történt, az archívum máig is megvan, ott van a Belgrád rakparton, Lukács volt lakásában, a jelen pillanatban, ha jól tudom, két munkatárssal, mert az egyiket a munkaügyi bíróság visszahelyezte az állásába. Hosszú hónapokon át csak egy munkatárs volt, a titkárnő. Azokkal a kutatókkal pedig, akik számos könyvvel, írással és más megnyilvánulással bizonyították, hogy igenis nagyon kompetens kutatói nemcsak Lukácsnak, hanem az egész korszaknak – és főleg nem a későbbi Lukácsnak, hanem a korai Lukácsnak, akinek a munkásságát kétségbe vonni, nem tartalmilag, hanem a tekintetben, hogy ez egy jelentős és egy izgalmas valami, nem lehet – most tudja, mi lett? Három ilyen kutató van. Kettő közülük katalóguscédulákat gyárt az akadémiai könyvtárban, egy pedig a könyvtár kölcsönzési osztályán adja kis más kollégáknak a könyveket.

- Ez sima gyalázat.

- Itt a gyalázat. Nem ott a gyalázat, hogy egy-két embert kitesznek az állásából. Nagyon utálom az ilyesmit, de mondjon nekem egy olyan világot, ahol ilyen nincs. De az, hogy három igen kompetens kutatót, nem feltétlenül cím és rang szerint, ez igen messze áll tőlem, nem szeretem, amikor emlegetik az összes rangjaimat például, de a három közül az egyik egyetemi tanár.

- És most segédmunkára kényszerítették.

- Egyetemi tanár és a tudományok doktora. Heti egy napon le is mehet Debrecenbe tanítani, mint professzor, a másik négy napon pedig segédmunkás az MTA könyvtárában. Kérem szépen, akinek a fejében ez az ötlet megszületett, az nem egy politikai ellenfél, hanem egy közönséges bosszúálló szörnyeteg.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A Fidesz beavatkozásáról a romániai kampányba
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára


Bolgár György: - Néhány nappal ezelőtt írt egy nyílt levelet Kövér Lászlónak, a magyar parlament elnökének, és abban reménykedett, hogy Kövér László nem fog részt venni Erdélyben a Magyar Polgári Párt kampányrendezvényein, és Magyarország nem fog beleszólni az erdélyi magyar pártok választási versenyébe. Erre megkapta a választ ma az országgyűlés elnökétől: még hogy nem fogok részt venni? Nagyon is. Mert fontosnak tartom, írta ő, és még az RMDSZ-t is bírálta a levelében, hogy szerinte az RMDSZ a politikájával húsz esztendő alatt sok magyar embert elfordított a közélettől és a szavazófülkéktől. Ettől gyengült meg az erdélyi magyar közösség. Kövér László most már Marosvásárhelyen tartózkodik, úgyhogy a válasz írásbeli is, meg fizikai is. Mit gondol, miért ilyen ellentmondást nem tűrő a mai magyar politikai vezetés álláspontja a romániai magyar politika ügyében?

Kovács Péter: - Az igazság az, hogy nekünk határon túli magyaroknak, helyi magyar közösségeknek mindig is szükségünk van arra, hogy a mindenkori magyar kormány vagy a legfontosabb magyar intézmények vezetői támogassanak minket. Azonban a támogatás nem pártos kell legyen, nem választási kampányban kell megtörténjen, hiszen én úgy gondolom, hogy Kövér László ebben a pillanatban súlyos és nemkívánatos beavatkozást folytat itt Erdélyben.

– Ez már abban a pillanatban nyilvánvaló volt, amikor elvállalta, hogy az Önökkel szembenálló Magyar Polgári Párt tiszteletbeli elnöke legyen. Vezető magyarországi politikusként. Tehát ennél nagyobb személyes beavatkozás a határon túli magyar politikai közösség ügyeibe nem képzelhető el.

– Igen, itt eljátssza az elnök úr a nagy testvér szerepét, sajnálatos módon, úgy látjuk, hogy azt képzeli el, nélküle, az ő Erdély részvétele nélkül az itteni magyar emberek nem tudnának dönteni. Egy dologra én azért nagyon kíváncsi lennék, hogy ha az a párt, amelyiknek ő a tiszteletbeli elnöke ugye itt Erdélyben, a Magyar Polgári Párt megbukik a választásokon, mint ahogy mindenféle felmérés mutatja, akkor ez kinek a bukását fogja jelenteni: a pártét és az elnökéét vagy egyúttal a tiszteletbeli elnökét is. És én úgy gondolom, hogy június 10-én vagy június 10-e után, a választások után erről tisztább képet fogunk kapni. Kié az a politikai felelősség, hogy meg fog bukni az országgyűlés elnökének a saját különbejáratú erdélyi pártja?

– Milyenek az esélyei az RMDSZ-nek a mai helyzetben?

– Mi a kampányunkat az eredményeinkre építjük, hiszen négy éve, nyolc éve vagy akár más helyeken több éve tisztségben vagyunk, és azt akarjuk felmutatni, hogy mit sikerült elérnünk ebben az időben, és milyen elérhető, megvalósítható célokat tettünk emellé. Én úgy gondolom, hogy ha ezekről az eredményeinkről beszélünk, ha őszintén vállaljuk a sikertelenségeinket is, hiszen az is volt, akkor ugyanolyan súllyal tudunk visszakerülni az önkormányzatokba, mint ahogy most vagyunk. Székelyföldön a meghatározott településeken mindenképpen számítunk arra, hogy multikulturális övezetben is vagy multikulturális régiókban is meg akarjuk és meg fogjuk tudni őrizni a súlyunkat.

– És milyen esélyeik vannak vagy látszanak e pillanatban a nem olyan sokkal később várható országgyűlési választásokon? Főleg, hogy lehet, hogy még a választási szabályokat is megváltoztatják.

– Igen, folyamatban van a romániai választási törvénynek a módosítása, hát végül is ez most már megtörtént ezelőtt két nappal. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség országgyűlési képviselői tartózkodtak. Azért tartózkodtak, mert nem arányos az a rendszer, amit bevezettek. Tehát ha valaki harmincöt-negyven százalékát elviszi a szavazatoknak, az előreláthatóan hatvan-hetven százalékkal lesz jelen a parlamentben.

– Mintha Orbán Viktor kétharmadától tanulnának Romániában is, nem?

– Igen, csak zárójelben jegyzem meg, hogy Viktornak hívják a román miniszterelnököt is, úgy látszik, ez ragadós, csak őt Victor Pontának hívják.

– Igen. És a különbség az, hogy ő szociáldemokrata.

– Viszont van egy olyan előírás, amelyik a magyar kisebbség szempontjából első látásra biztosítja a megfelelő képviseletet, azt írja elő, hogy azokban a megyékben, ahol legalább hét százalékban él egy kisebbség, akkor is bejut egy képviselője a parlamentbe, ha egyetlenegy választókerületet sem nyer meg az illető megyében. Azért mondom, hogy első látásra ez megoldásnak tűnik, mert számszerűen a magyar képviselet előreláthatóan ugyanaz lesz, mint most, nagyságrendileg legalábbis. De azokban a megyékben, ahol hét százalék alatt van a magyarság, ott semmi esély, hogy bejussunk úgy, ahogy eddig, mert azért mindig valamely kisebb megyéből is az országos kosárból való visszaosztást követően volt képviselőnk vagy szenátorunk.

– Ráadásul ez valamiféle kegy, állami kegy, hogy na jó, mi ennyire megértők vagyunk a kisebbségek igényeivel szemben, úgyhogy ám legyen nekik is képviselőjük ezeken a helyeken. Ahelyett, hogy egy arányos képviseleti rendszerben annak alapján jutnának be a parlamentbe, amit kiharcoltak, illetve amilyen támogatottságuk van.

– Így van. Tehát ahogy meghozták ezt a döntést, és azt mondták, hogy akkor legyen hét százalék, ugyanúgy ezt vissza lehet csinálni egyik pillanatról a másikra. Egyetlenegy módon lehet megakadályozni, ha a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek olyan súlya van a bukaresti politizálásban, legyen az elsősorban a parlament, és ha úgy adódik, akkor a kormány, hogy ezeket tudjuk megakadályozni. Az, amit Kövér László elnök úr most tesz, pont ez ellen szól. Eljön, megosztja a magyar szavazatokat, egy teljesen esélytelen magyar párt mellett teszi le a voksát, és oda fog vezetni ez a folyamat, hogy például ugye most a Nyirő József temetése során az RMDSZ teljesen tehetetlen, mert nem kormányzati szereplő. De a marosvásárhelyi orvosi és gyógyszerészeti egyetem is ide tartozik vagy az éppen napirenden lévő kisebbségi törvény, amit teljesen súlytalanítani akarnak, és a lényeg nélkül akarja elfogadni a mostani parlamenti többség. Ha így folytatják Magyarországról a nemzetpolitikát, a határon túli beavatkozást, akkor oda fogunk jutni, hogy nem lesz szavunk. És most már látjuk, és Nyirő József temetése egyértelműen mutatja, hogy nem igaz az, hogy rózsás a helyzet a két ország között. A két ország között akkor működik a viszony, akkor van partneri viszony, ha az RMDSZ is tényezője ennek, és akkor tud tényezője lenni, ha megfelelő súllyal van jelen a döntéshozatalban.

– Hát mintha mindkét oldalról a konfrontációban volnának érdekeltek a kormányerők, vagy legalábbis ezt a konfrontációt nem kerülik el, igenis újra akarjuk temetni Nyirő Józsefet, függetlenül attól, hogy nyilas képviselő volt, csak az írói érdemei alapján, és Kövér László is ezen az alapon megy oda beszédet mondani, hogy válasszuk ketté az ő politikai és az írói pályafutását. Romániában pedig természetesen a politikait helyezik előtérbe, a román kormány azt mondja, hogy nekünk viszont nyilas író nem kellene. Mit tudna tenni például az RMDSZ kormányzati pozícióból, hogy a konfrontációt enyhítse?

– Az RMDSZ kormányzati szereplőként nagyon nagy valószínűséggel el tudta volna érni azt, hogy ne jussunk ide, ahol most vagyunk. Ezelőtt néhány hónappal alig több mint egy hónappal, ha a szervezők megkeresnek minket, és például Kövér László fogadja Kelemen Hunor szövetségi elnök urat, ha lett volna egy felkérés az RMDSZ-hez, hogy ilyen meg ilyen gondjaink vannak az újratemetés kérdéskörében, és járjunk mi el annak érdekében, hogy ezeket megoldjuk, akkor most nem jutottunk volna ide. De az alapkérdés az, hogy miért kellett ebből politikai ügyet csinálni. Miért kellett a választási kampány kellős közepén elővenni ezt a témát? Most mi a lényeg? Hogy Nyirő Józsefnek az elvárását teljesítsük, hogy Erdélyben legyen eltemetve, vagy az a lényeg, hogy a barátunknak a pártja megnyerje a választásokat?

– Nyilvánvaló a kérdésre adandó válasz. A politikai érdek az egyértelmű.

– És ezt úgy lehetett volna megoldani csak, ha valaki minket megkérdezett volna. Akkor tudtunk volna tanácsot adni, hogy a két írószövetségnek a közös rendezvénye ne a választási kampányban történjen meg. Tehát a román írók és a román írószövetség is elismeri Nyirő József írói múltját, és elismeri, hogy amit letett az asztalra, az azért nem semmi. És a végrendeletét vagy az utolsó kívánságát igenis teljesíteni kell. De ha belemegyünk frontálisan a román érzékenységbe, ha a kampány kellős közepén a baráti jelöltjeinkkel most felvonulunk fehér lovon, akkor annak nem lesz soha semmilyen eredménye.

– Mennyire van hatása a romániai magyarokra a Fidesz politikájának, és például ennek a Nyirő-ügynek? Hány ember figyeli ezt olyan közelről és olyan érzelmi töltettel, hogy az utolsó pillanatban megváltoztatja a véleményét vagy elpártol az RMDSZ-től, vagy azt mondja, hogy nekünk igenis ez a kemény kiállás kell, az utolsó leheletünkig harcolnunk kell, és lám, ezek a románok nem megértőek a mi törekvéseinkkel szemben. Szóval mennyire van ennek konkrét politikai hatása?

– A romániai magyar közösség tagjainak a nagy része realista. Nagyon jól tudja, hogy nem Magyarországon élünk vagy nem a Holdon élünk, ahol csak mi létezünk, és minden, amit mi el szeretnénk érni vagy minden, amit kigondolunk, az megtörténik egyik pillanatról a másikra. Manapság ha én Kolozsváron kimegyek a Mátyás térre minden nap tíz órakor egy magyar zászlóval, és kikiáltom a területi autonómiát, akkor a járókelők csak kacagnak rajtam és legyintenek. Mindenki nagyon jól tudja, hogy ebben az égvilágon nincsen semmi veszély és ennek semmi eredménye.

– Aki ezt csinálná, az bolondot csinálna magából és az ügyből.

– Saját magából és az autonómia ügyéből. Na most az RMDSZ megtehetné azt, és ellenzékben aztán végképp könnyebb lenne nekünk, hogy minden nap kikiáltanánk a területi autonómiát. Ha minden nap kreálnánk egy Nyirő József jellegű ügyet. Csak nagyon jól tudjuk, hogy a közép- és hosszú távú céljainkhoz egy lépéssel sem kerülünk közelebb. És ezt a magyar emberek látják. Ahogy említettem, mi a választási kampányban konkrét eredményekről beszélünk, őszintén vállaljuk a sikertelenségeinket, és megvalósítható eredményeket teszünk, megvalósítható célokat teszünk mindemellé, és ezeknek van ereje. Az, hogy mi most minden nap autonómiázunk és piros fehér zöld takaróval fekszünk le esténként, annak semmiféle eredménye és hitele nincsen. De a kérdés arra is vonatkozott, hogy ítélik meg itt a magyar közösség tagjai a Fidesz politizálását. Én úgy érzem, hogy a Fidesz és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség között nincsen ellentmondás, amikor a nemzetpolitikai célokról beszélünk. Mert a nemzetpolitikai céljaink arról szólnak, hogy elsődlegesen itthon megmaradjunk, fejlődjünk, gazdagodjunk és magyarként tudjunk élni. Na most ezt a magyar közösség tagjai is elismerik. Pozitívan fogadtuk a kettős állampolgárság vagy a könnyített honosítás lehetőségét. Ezt az RMDSZ is kérte, az RMDSZ is gyűjtötte ennek érdekében aláírást, és most már látjuk, hogy több mint százezren igényelték. Tehát, igenis a Fidesz megítélése pozitív, azonban ezzel együtt jár az RMDSZ megítélése is, mert az is pozitív. Nagyon sokak fejében ez egymással szemben kéne hogy legyen, nagyon sok magyarországi fejében. Ha valaki idézőjelben fideszes, akkor nem lehet RMDSZ-s is. Igenis itt a nagy tömegek úgy fogják fel, hogy az a nemzetpolitika, azok a kedvezmények, amiket kaptunk a magyar kormánytól, azok dicséretre méltóak. De az RMDSZ mindennapi tevékenysége nélkül az önkormányzatokban és Bukarestben soha semmi konkrét kézzel fogható eredményt nem tudnánk elérni.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!