Az állam primitivizálása

Koncentrált támadás indult a köztársaság jogrendje ellen. Ez nem oly nagy meglepetés, legfeljebb a sebesség miatt kapkodhatja a fejét a jogállamra és demokráciára érzékeny honfi. Gyanítom, nincsenek elegen ahhoz, hogy érdemben szavuk legyen. Különben nem győzhetett volna ekkora többséggel egy ilyen hatalomgyakorlási szándékkal rendelkező jobboldal. Az alkotmányozás tartalmáról, a jeles "szaktekintélyeket" látva, nem lehet sok illúziónk, elkeserítő és szánalmas jelzés, ahogy az új alkotmány előkészítésének módjára vonatkozó négyötödös szabály eltörlése is. Nem maradnak akadályok, már az első napokban el kell söpörni minden olyan szabályt, amely egy totális hatalmi működést korlátok közé szorítana. A nyers hatalmi akarat durva megjelenése az alkotmánybírák jelölésének lenyúlása.

A rendszerváltozás alkotmányának egyik alapja volt, hogy a kormányzati hatalom legfontosabb ellensúlyának, a széles hatáskörrel rendelkező Alkotmánybíróságnak a tagjait az Országgyűlés úgy választja meg, hogy a jelölést egy paritásos bizottság végzi, vagyis a pártok konszenzusra vannak kényszerítve. Ez a szabály nem véletlen, nem olyan eleme az alkotmányosságnak, amely minden további nélkül kiemelhető. A többségi hatalom szinte egyetlen ellensúlyáról van szó. A konszenzuális elvnek a többségire cserélésével megszűnik az ellensúly, a kormánytöbbség beültetheti embereit az Alkotmánybíróságba is. Hogy rosszul működött a konszenzuskényszer, az a politikai kultúra alacsony színvonalának köszönhető, de nem következik belőle, hogy teljesen le kell mondani róla. Ezzel a megoldással ugyanis esély sincs arra, hogy a politikai konszenzus, a megegyezés rutinja, kultúrája fejlődjön. A Fidesz az egyszerű hatalomgyakorlást választotta, rohamléptekkel elindult az alkotmányos berendezkedés primitivizálása útján. Ezen az úton azonban nincs megállás, felőrli az egészet, sokkal gyorsabban, mint ahogy kialakult. A rendszerváltás alkotmányának tagadása adja ehhez a sekélyes alapokat, néhány gátlástalan akarnok vagy buta karrierista meg a nevét.

A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló T/189. számú, Mátrai Márta fideszes képviselő önálló indítványaként benyújtott törvényjavaslat szerint az "az Alkotmánybíróság tagjaira az országgyűlési képviselőkből álló nyolc tagú jelölőbizottság tesz javaslatot." Vagyis a nyolc tagból öt fideszes a másik három nélkül javasolhat alkotmánybírákat. A javaslat indoklásának cinikus érvei szerint az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy nehézkes a bírák jelölése, ezért szükséges a független Alkotmánybíróság működőképességének biztosítása. A hatékonyság érve azonban meglehetősen átlátszó: az eddigi tapasztalatok arról is szólnak, hogy az újraválasztható alkotmánybírák nem mindegyike tudja kivonni magát a politikai szolgálat alól. Így könnyedén előállítható a teljesen lojális testület, amely a kétes alkotmányosságú további törvényjavaslatok elé nem emel akadályokat. A javaslat indoklása így szól: "A jelölő bizottság összetétele, igazodva a választópolgárok akaratából létrejött parlamenti arányokhoz, biztosítja a politikai egyeztetések lefolytatásának megfelelő kereteit." Az alkotmánybíráskodás nem a parlamenti arányokhoz igazodó módon működik, és éppen a politikai egyeztetés értelmét veszi el a mandátumarányos jelölés. Egyben azonban igaza van ennek a mondatnak: a megfelelő kereteket biztosítja a korlátozott jogállam egypárti uralmának kiépítéséhez.

A rendszerváltás alkotmányosságának tagadása nem puszta frazeológia, megkezdődött a felszámolása. A Büntető törvénykönyv teljesen felesleges és felháborítóan bugyuta módosítása mellett az alkotmánybírák jelölésének átírása az állam totális lebutításának eszközei.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!