Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. május. 31.

Nyomtatás

Részletek: 2012. június 02. szombat, 03:37; Megbeszéljük

4. oldal / 4

Összeomolhat az oktatás intézményrendszere
Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke

Bolgár György: - Azt hallottam, hogy negyedikesek körében olyan kompetencia-felmérést végeznek mostanában, amely felmérésnek a kérdései, legalábbis a hozzám hasonló kívülállók számára meghökkentőek. Például, hogy írja meg a gyerek, hogy a szomszéd mit csinál, hogy dolgozik, esetleg feketén dolgozik-e, hány autója van, hány mobiltelefonja van. Tehát mintha egy gyereket kémkedésre szólítanának fel, hogy nézze már meg, hogy mit csinál a szomszéd. Lehetséges, hogy van ilyen? Jól hallottam?

Galló Istvánné: - Nem tudok se igent, se nemet mondani rá, mert hallani én is hallottam, de nem tudom, hogy az országos mérési és értékelési rendszerben valóban tettek-e fel a gyerekeknek ilyen kérdéseket.

- Mi ez egyáltalán? Mi ez a mérési rendszer, kinek szól, kiknek a körében végzik, milyen céllal?

- A jelenleg még hatályos köznevelési törvény is előírja az országos mérési és értékelési rendszer működtetését, aminek az a lényege, hogy minden éven a negyedik, hatodik, nyolcadik és tizedik évfolyamos tanulóknál megvizsgálják a szövegértést, a matematikai alapkészségeket, és ezek fejlesztését. Tehát minden gyereket megmérnek és figyelemmel kísérik, hogyan fejlődik.

- És ennek a kompetencia-mérésnek az adatai kerülnek bele a nemzetközi vizsgálatokba is?

- Igen. Az elmúlt időszakban nagyon sokszor hallottuk, hogy a közoktatási intézményekben folyó oktató-nevelő munkának nem volt ellenőrzése. Itt van a cáfolat, hogy van, és az új köznevelési törvény is szinte szó szerint vette át a jelenleg még hatályos köznevelési törvénynek ezt a passzusát. Amelyről azt tudom mondani, hogy ha ezt a leírtak szerint végzik, akkor ez egy törvényes és egy nagyon fontos mutatója az intézmények, a pedagógusok számára, hogyan fejlődnek a gyerekek.

- De, hogy milyen konkrét kérdések vannak benne, arról például a magyar oktatásügy dönt, vagy ezek esetleg minden országra érvényes egyforma nemzetközi kérdések?

- Adatbázisból készítik ezeket a feladatokat. Tehát nem a nemzetközi trendeket veszik figyelembe, hanem saját adatbázisból dolgoznak.

- Magyarán lehet, hogy Magyarországon nem egészen olyan kérdéseket tesznek fel, mint mondjuk Japánban.

- Valószínű.

- És kérdés, hogy aztán mire használják a kérdésekre beérkező válaszokat.

- Igen, ez aggályosnak tűnik.

- Ha ez a része így igaz, akkor ez elsősorban nem abból a szempontból aggályos, hogy a gyerek figyeli-e a szomszédot, vagy észreveszi-e egyáltalán, hogy mit csinál, vagy mit nem csinál, gazdag-e vagy szegény, vagy hogy él. Lehet persze, hogy a gyereknek nem árt, ha mindenre figyel a környezetében, így is meg lehet közelíteni a dolgot. De ha azt nézzük, hogy akkor tudni lehet, hogy x gyerek ebben az utcában erről a szomszédról ezt írta, a másik gyerek a másik szomszédról azt, akkor adott esetben, nagyon rosszhiszeműen feltételezve a dolgok kimenetelét, az is lehet, hogy egy érdekes adatbázis gyűlik össze sok szomszédról.

- Igen, de erről azért azt kell tudni, hogy ez a mérés anonim, és ha valaki ezt a törvényt betartja, akkor biztonságban érezheti magát a tanuló is és mindenki, hogy nem derül ki, hogy ki, hogyan és mit írt.

- Tehát itt nincsenek kódok?

- Van a tanulónak kódja, de a törvény nagyon szigorúan leírja, hogy ezt hogy és milyen módon lehet használni. És a személyi azonosítóval rendelkező adatokat kizárólag csak az iskolán belül használhatják fel. Annak pedig az az oka, hogy ahogy a tanuló fejlődését figyelemmel kísérik, a pedagógus számára szükséges pedagógiai intézkedéseket, a módszereket ezek alapján dolgozza ki a pedagógus. Úgy szoktuk mondani, hogy az egyéni tanulási útvonal kidolgozásához ezt veszik figyelembe. Mint ahogy önkéntes alapon a gyermek szociális hátterét is lehet vizsgálni, ennek a kérdőívnek a kitöltését önkéntesen lehet megtenni a szülővel együtt. Aki ezt vállalja, az megteheti, aki nem, az nem teszi meg. Hozzáteszem, hogy mindenféle kutatás azt igazolja, hogy a tanulók iskolai teljesítményét nagyban befolyásolja az otthoni háttér. Tehát azt tudom csak mondani megnyugtatásul, hogy nem kell ettől annyira félni.

- Még ha elsőre nagyon gyanúsnak látszik is.

- Elég durvának hangzik a dolog. De még egyszer mondom, ha a jogszabályt betartják, és miért ne tartanák be, akkor ettől nem kell félni, ez egy teljesen törvényes dolog.

- Említette itt az elmúlt percekben a még érvényben lévő köznevelési törvényt, és a hamarosan életbe lépőt. De azt is tudni lehet, hogy Önök azt szeretnék, hogy ne lépjen életbe ez az új köznevelési törvény idén ősszel. Miért?

- Az öt ágazatban érdekelt szakszervezet által június 3-ára meghirdetett demonstrációnak, ami társadalmi összefogásra szólítja fel a magyar lakosságot, pedagógusokat, ágazati szakszervezeteket, és mindenkit a magyar közoktatásért, az az oka, hogy szeretnénk világos képet adni arról, amit itt kommunikálnak, hogy a parlament egy olyan köznevelési törvényt fogadott el, amely a köznevelési rendszer biztonságos működését, a pedagógusok munkájának elismerését fogja garantálni. Ezt szeretnénk látni ebben a törvényben, de sajnos ezt mind nem látjuk. Ez a törvény és ezek a törvények – hiszen nemcsak a köznevelésről, hanem a szakképzésről szóló törvényről is szó van – nagyon súlyosan gyermek- és pedagógus-ellenesek, és nekünk az a követelésünk, hogy ennek a törvénynek a bevezetését, ami szeptember elsejétől mintegy kilencven százalékban hatályba lépne, egy évvel halasszák el. Tehát az a borzasztó nagy probléma, hogy mindjárt itt van június, és az április végén megjelent Széll Kálmán tervből tudjuk – és ezért aztán a még hatályba sem lépő köznevelési törvényt is módosítani kell –, hogy egy egységes országos intézményfenntartói hálózatot kívánnak létrehozni. Megyei, járási, tankerületi intézményfenntartó hálózatot, központokat. De ennek a Széll Kálmán tervben leírtakon kívül csíráját sem látjuk. Hogyan gondolják azt, hogy egy ilyen hatalmas rendszert, ahol nincsenek még meg a kormányrendeletek, a miniszteri rendeletek, egy csapásra úgy be lehet vezetni, hogy nem fog a rendszer összeomlani? Tudom, hogy most mindenki felkapja a fejét, hogy én mindenkit riogatok ezzel a dologgal, de ha valaki nyugodtan végiggondolja, több mint négyezer intézményről van szó, amely hatezer telephelyen van, 1,4 millió gyereket és 121 ezer pedagógust érint. És annak a feltételezése, hogy ennek a hatalmas rendszernek a zökkenőmentes átalakítása január elsejéig úgy fog megtörténni, hogy minden észrevétlenül továbbra is menni fog, azt gondolom, hogy rettentően naiv elképzelés. Mi azt szeretnénk, és azt követeljük, hogy gondolják végig, és ne tegyék ki a közoktatást annak, hogy ráerőszakolják és bevezetik úgy ezt a törvényt, hogy valamikor szeptemberben fognak megjelenni a kormányrendeletek. Ezt nyilatkozta a héten Gloviczki helyettes államtitkár úr. De hát ezeket a használóknak meg kell ismerni, arra fel kell készülni. Így nincs rá idő.

- Igen. Nem lehet, hogy bár a pedagógusok nyilván nem naivak, de ezzel azért kevésbé törődnek, mint azokkal a problémákkal, amelyek az elmúlt hetekben, hónapokban országos vihart kavartak? Tehát, hogy például az államosított középiskolákba hogyan neveznek ki akár a tantestület véleményével szöges ellentétben alkalmatlannak látszó új vezetőt, vagy, hogy egymás után az önkormányzatok különböző kényszerek hatására egyházi fenntartásba adják át az iskoláik jelentős részét, vagy akár az egyetlen állami, vagy korábban állami vagy korábban önkormányzati kezelésben lévő iskolát. Tehát világnézetileg semleges oktatás helyett terjed az egyházi iskola. És ezeket jobban megérti a pedagógus is, és akár egzisztenciálisan is fenyegetve lehet mindezekben az ügyekben. De hogy lesz-e végrehajtási utasítás szeptemberig vagy nem lesz, azzal talán még ő sem igazán tud foglalkozni.

- Pedig ez a lényeg. Nagyon sokféle dolgot kapott fel a sajtó és foglalkozott vele. Nemzeti alaptantervvel, egésznapos iskolával, mindenfélével. A legesleglényegesebb dolog, hogy az az intézmény, amely jelenleg még működik önkormányzati fenntartás alatt, működni fog-e január elsejétől. Ma ez az alapkérdés, és ez nincs eldöntve és nincs kidolgozva.

- És értik ezt a pedagógusok? Tehát az, hogy a szakszervezet vezetői értik, látják és követelik amit követelnek, világos. De a pedagógus az általános iskolában vagy a középiskolában érti-e, foglalkozik-e vele, és hajlandó-e például tüntetni annak érdekében, hogy halasszák el, mert ebből óriási botrány lesz?

- Az a helyzet, hogy itt nemcsak a pedagógusnak kell érteni. Nyilvánvalóan a közoktatás átalakítását érintő kérdéseket leginkább a pedagógus társadalom ismeri. De ezzel a dologgal nemcsak a pedagógusnak kellene foglalkozni, hanem az egész társadalomnak, mert az oktatás nemcsak a pedagógus ügye, hanem közügy.

- Hát igen. A gyereké meg a szüleié, és aztán a társadalomé persze.

- Nagyon nagy probléma, hogy a társadalomnak nincsenek pontos információi mindezeknek a következményéről. Nyilvánvalóan a társadalom és a lakosság nem fog kaszára-kapára kapni és szaladni a pedagógusok béremeléséért vagy az életpálya-modellért. De ha ő pontosan látná és tudná, hogy a törvény bevezetése a gyereke számára milyen következménnyel jár, akkor lehet, hogy elgondolkodna, és ő is odaállna a pedagógusok mellé, mert most kivételesen a meghirdetett tüntetésünk nem a pedagógusokról szól, hanem szól a gyerekről, a szülőről, az egész társadalomról.

- És hogy tudják a nem pedagógusokat megszólítani?

- Mi a saját csatornáinkon keresztül, a pedagógusokon keresztül próbáltuk hirdetni ezeket a dolgokat, nyilvánvalóan rendkívül korlátozottak a lehetőségeink. Ebben meg kell hogy mondjam, a sajtó nagyon sokat tudott segíteni, de valószínű, hogy nem eleget. Mert igazán, mintegy késleltetett reakcióként, a szülők akkor fognak ezzel a szinte megoldhatatlan problémával találkozni, amikor a gyereküket nem fogják felvenni még a hároméves szakmunkásképzőbe se, vagy amikor majd a logopédiai szolgáltatásért esetleg fizetni kell. Amikor valamilyen oknál fogva a gyerek nem tudja időben befejezni az iskolai tanulmányait, a középiskolai tanulmányait, és aztán fizetni kell érte. Ezek lesznek azok a pontok, amikor esetleg robban a dolog. De még egyszer mondom, ma a legfontosabb és a legkardinálisabb kérdés az, hogy megmaradnak-e az intézmények, lesznek-e intézmények, ahol lehet majd nemzeti alaptantervről beszélni, egésznapos oktatásról beszélni, és minden más egyébről. Ma ezt nagyon nagy veszélyben látjuk, mert az önkormányzatok, amelyek jelenleg az intézmények fenntartói, tehetetlenül állnak, és nem tudják, hogy mi lesz a dolguk, mit kell nekik finanszírozni, milyen beleszólásuk lesz abba az intézménybe, ahova pénzt fognak beletenni. Ugyan nem tudják, hogy honnan, mert tőlük is vonnak el pénzeket. De nem lesz szavuk abban, hogy adott közoktatási intézményben mi történik.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!