Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. május. 31.

• Nyomtatás

Részletek

2012. június 02. szombat, 03:37

Megbeszéljük

Bolgár György kérdései 2012. május 31-ei műsorban

Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy kezd veszélybe kerülni az IMF-hitel, miután az Európai Központi Bank nem elégedett a magyar jegybanktörvény tervezett módosításával. Márpedig ez a feltétele a tárgyalások megkezdésének. Lehet, hogy tényleg nem akarunk kölcsönt kapni a Nemzetközi Valuta Alaptól?

Ezzel összefüggésben érdemes megfontolni Orbán Viktor tegnap esti szavait, amelyek szerint bármeddig kibírná Magyarország az IMF segítsége nélkül is. Akkor csak azt várjuk, hogy tegyenek nekünk egy szívességet?

Mit szólnak ezenkívül ugyancsak a miniszterelnök egy másik mai nyilatkozatához, miszerint az Európai Unió által javasolt válságkezelést Magyarországnak érdemes elutasítania. A diplomácia táncrendje miatt azonban az elutasítást úgy kell előadni, mintha barátkozni szeretnénk. És ezt vajon milyen arccal hallgatják Brüsszelben?

Mi a véleményük továbbá arról a tegnapi közvélemény kutatásról, hogy az MSZP lényegében beérte a Fideszt?

Aztán, minket érintő téma, hogy Áder János köztársaság elnök nem írta alá a médiatörvény módosítását, de nem tartalmi okokból, hanem csupán eljárási hiba miatt küldte vissza a parlamentnek. Nesze semmi fogjuk meg jól?

És végül beszéljük meg, hogy akár több tízmilliárd forintba is kerülhet a Kossuth tér átépítése a legutóbbi hírek szerint. Önök értik, hogy mi kerül ennyibe?

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Az MSZP beérte a Fideszt; a kormány ártalmas gazdaságpolitikájáról
Mesterházy Attila, az MSZP elnöke

Bolgár György: - Kezdjük a legjobbal. A tegnapi Tárki közvéleménykutatás azt mutatja, hogy az elmúlt egy hónapban meglehetősen nagy változás történt az emberek véleményében, az MSZP lényegében beérte a Fideszt. Tudjuk, hogy egy hónap adata nem teljesen meggyőző, de azért ilyen nagyarányú kilengés már jelez valamit. Ön hogy értékeli a történteket?

Mesterházy Attila: - Így van, nagyon fontos, hogy harmincegy százalékra mérték a szocialista pártot, amire talán 2006 óta nem volt példa. Ez mindenféleképpen pozitív és számunkra egészen biztosan örömteli. Talán egy picit annak a munkának is köszönhető, amit elkezdett a Szocialista Párt, hogy alternatívákat ad, programot tett le az asztalra. Nagyon sokat vagyunk a választópolgárok között, és az ő véleményüket meghallgatva alakítjuk a politikánkat, ennek volt a mai állomása a Békés megyei program, hiszen éppen e pillanatokban kezdődnek Békés megyében, több mint harminc településen lakossági fórumok, ahol az MSZP képviselői vesznek részt. Bízom benne, hogy ez egy további tendencia lesz, hiszen talán Ön is emlékszik rá, a választásokon tizenhat százalékos támogatottságot ért el a Szocialista Párt, és ezt sikerült majdnem megduplázni az elmúlt két évben. Ez számunkra mindenféleképpen bizalomgerjesztő. De még nagyon-nagyon sokat kell dolgozni, hogy ez stabilizálódjon, és aztán a végén ne egy kiegyenlített, hanem egy győzelmi helyzetből induljon neki a választásoknak a Szocialista Párt. Az látszik, hogy ma már a Fidesznek nincs többsége a magyar társadalomban, ilyen értelemben a hangjukból az illő szerénység kellene hogy érződjön, nem pedig az a fajta nagyképűség, amit Lázár János a Parlamentben, és számos más vezető fideszes politikus is képvisel.

- Vagyis azt mondja, hogy módszeresen dolgozni kell tovább, nem kell túl nagy hangon, nem kell egészen váratlan vagy különleges dolgokat kitalálni, hanem szorgalmasnak és kitartónak kell lenni?

- Nem állítanám ezt a kettőt szembe egymással semmiféleképpen. A kitartás és az, hogy valaki nagyon sok munkát tesz abba, amiben hisz, és konzekvensen képviseli a politikai álláspontot, szerintem nagyon helyes és jó. Természetes van olyan helyzet, amikor akár meglepő, akár váratlan dolgokkal lehet nagyobb politikai hatást elérni. De szerintem a politikában egyébként a kiszámíthatóság, a biztonságérzet egészen biztosan nagyon fontos elem, hiszen az elmúlt két év nem szólt másról, mint hogy a választópolgárok kapkodták a fejüket, hogy egyik napról a másikra milyen adót vezetnek be, hogyan írják át a különböző nyugdíjazási szabályokat, hogy a kis- és középvállalkozókra milyen újabb és újabb terheket raknak. Láthatóan az elmúlt két év egyenlege növekvő munkanélküliség, növekvő szegénység, egy szétzilált jogállam, szétvert demokrácia, és ezen túl pedig egy stagnáló és most már recesszióba forduló gazdaság. Erre nem nagyon lehet büszke sem a miniszterelnök, sem a Fidesz-frakció.

- Vagyis a kiszámíthatóság felértékelődik ebben a helyzetben. De azt mondta, hogy nem szabad lebecsülni a váratlan, hatásos húzásokat sem. Tegnap egy hallgatónk felvetette, ma egy másik tovább gondolta azt az egyébként szerintem érdekes ötletet és kíváncsi vagyok, Önnek mi a véleménye erről, hogy már elkezdődött ez az úgynevezett nemzeti konzultáció, bár az egyik hallgatónk szerint nem szabad ezt a terminust használni, legyen inkább népbolondító kérdőív. Mikor a kérdőívet kiküldi a kormányzat a választópolgároknak, akkor a demokratikus ellenzéki pártok legalábbis fordítsák ezt a visszájára, és kérjék, hogy a híveik ne a kormánynak küldjék vissza ezeket a kérdőíveket, hanem mondjuk az ellenzéki pártok székházába vagy megadott címekre vagy vigyék be bizonyos pártirodákba, és aztán összesítsék őket, esetleg kérjék meg a szakszervezeteket, hogy ők is működjenek közre ebben. És a végén gyűjtsenek össze x tíz- vagy százezer vagy millió ilyen kérdőívet, hogy megmutathassák a kormánynak, hogy nálunk is itt vannak ezek a kérdőívek, ekkora számban, ekkora tömegben, lám, itt van az udvaron felhalmozva, meg is lehet őket nézni. Nem gondolkodnak valami ilyen akción?

- Két dolgon gondolkodunk, ebből az egyiket be is jelentettem ma, de nem ezt a megoldást, mivel ez egy adathalászás, én inkább úgy hívnám: a Fidesz adathalászását szolgálja egy-egy ilyen kérdőív. Az a baj, hogy amikor visszaküldik ezeket a kérdőíveket, azon olyan adatok vannak, amit speciálisan kell nyilvántartani. Jogszabályi akadályokba ütközik az ilyen típusú levélgyűjtés. Éppen ezért mi egy másik megoldást választottunk, arra bíztattuk a választóinkat, szimpatizánsainkat, hogy ne dobják ki a kukába a kérdőíveket, hanem bojkottálják a kérdőív kitöltését, hogy érezze és lássa a kormány, mi a véleménye a választópolgároknak arról, ha valaki az adataikra vadászik és ha teljesen olyan kérdéseket tesz fel, amire mindenki pontosan tudja, hogy mi a válasz szerintük. És erre egymilliárd forintot költenek el, ahelyett, hogy ezt az egymilliárd forintot például egy olyan munkaerőpiaci alapba tennék, ami vagy a képzés vagy továbbképzés kapcsán valóban munkahelyeket tud teremteni az emberek számára. Hiszen ez lenne a legfontosabb, a munka tisztességes bérért és akkor nagyon sok társadalmi probléma is könnyebben megoldódna.

- Akkor is törvénytelennek minősül ez az adatkezelés, mármint ha Önökhöz mennének vissza ezek a kérdőívek, ha Önök nem tudják leolvasni a kódokat? Mert a kormányzat le tudja olvasni, ő tudja is, hogy milyen kódhoz milyen adat tartozik, de Önök nem tudják.

- Igen, azonban ezeket akkor is nyilván kell tartani. Azt lehetne megtenni, hogy ledaráljuk vagy elvisszük a MÉH-be ezeket a kérdőíveket. Viszont szerintem ennél egyszerűbb megoldás, ha azzal üzennek a választópolgárok, hogy minél kevesebben küldik vissza a kérdőíveket, úgyhogy egyfajta bojkottra szólítjuk fel a szimpatizánsainkat. Mindenki pontosan tudja, hogy miért történik ez a levelezés, teljesen egyszerűek a kérdések, mindenki pontosan tudja, hogy mi a társadalmi probléma Magyarországon. Növekvő szegénység, munkanélküliség, stagnáló, recesszióba forduló gazdaság. Ezeket kellene orvosolni a kormánynak, nem pedig levelezgetnie.

- Mit szól ahhoz, hogy az új köztársasági elnök nem írta alá a médiatörvény módosítását, de lényegében nem történt semmi, mert visszaküldte a Parlamentnek egy eljárási hiba miatt, és Rogán Antal már jelezte is, hogy változatlan formában újra el fogják fogadni. Vagyis nesze semmi fogd meg jól.

- Szerintem így pontos, ahogy Ön fogalmazott. Ez egy köztársasági elnöki PR-akció, hogy mondhassa azt, lám, ő visszaküldte, de nem a lényege miatt küldte vissza, hanem egy formai szabály miatt, amit ha jól látom, akár már a jövő héten orvosolni is akar a kormányzat. Aminek pusztán eljárástechnikai oka van, de tartalmilag nem fog változni, miközben a nagy baj pont a tartalommal volt, nemcsak a formával.

- Akkor a végére még – miután tudom, hogy siet – valamit arról, hogy miket mond mostanában a miniszterelnök. Tulajdonképpen egymás után meglehetősen meghökkentő dolgokat. Az egyik az volt ma, hogy az Európai Unió által javasolt válságkezelést Magyarországnak érdemes elutasítania, a brüsszeli bürokraták által indítványozott lépések végrehajtása ugyanis kárunkra válna, igaz, hogy a diplomácia táncrendje miatt ezt az elutasítást úgy kell előadni, mintha barátkozni szeretnénk. Ennél nagyobb nyilvános pofont adni Brüsszelnek nemigen lehet. Mitől ilyen erős Magyarország és a magyar kormány?

- Ez szerintem teljesen beleilleszkedik az eddigi arrogáns politikába. Itt a kormány szabadságharcot folytat most már mindenkivel szemben. Csak az a baj, hogy ennek a szabadságharcnak magyar áldozatai vannak, és látható módon a legnagyobb akadály, hogy hogyan lehet kilábalni ebből a nehéz helyzetből, ami maga a kormány és a miniszterelnök. Hiszen egy téves gazdaságpolitikával, egy perverz társadalompolitikával nem lehet az országot kivezetni a bajból. A kormány új adókat, több mint huszonöt adót vezetett be az elmúlt két évben, miközben ők az adócsökkentés kormányaként aposztrofálták magukat. Szerintem senki nem tudott beadni személyi jövedelemadó-bevallást egy söralátéten sem. Megszorítást megszorítás hátán hoz a kormány, miközben éppen növekedésre és munkahelyteremtésre lenne szükség. Az európai szociáldemokraták, a megválasztott francia köztársasági elnök pont ezt képviseli, efelé kellene látható módon haladnunk. De a miniszterelnök ragaszkodik ahhoz, ami nagyon káros és rossz gazdaságpolitikában.

- A miniszterelnök egy másik nyilatkozata szerint az ország bármennyi ideig kibírná az IMF segítsége nélkül is, és mintha a jegybanktörvény részleges módosítása is azt jelezné, hogy tényleg nem akarjuk elkezdeni a tárgyalásokat a Nemzetközi Valutaalappal, holott a jegybanktörvény módosítása volna a tárgyalások elindulásának feltétele. Ön szerint milyen kockázatokat rejt ez magában?

- Én két hónapja ezt mondom, talán már Önnel is beszéltem erről, hogy a miniszterelnök láthatóan nem akarja ezt a megállapodást megkötni. Talán legutóbb a Magyar Nemzeti Bank számításait láttam, ami arról szólt, hogy harminc-negyvenmilliárd forint az ára annak, hogy Magyarország nem ez alapján a megállapodás alapján vesz fel hiteleket, hanem a pénzpiacokról. Tehát ez azt jelenti, hogy jóval drágábban jutunk ahhoz a forráshoz, amivel finanszírozni lehet a magyar költségvetést. Ezt a végén az emberek fizetik meg, tehát igen, egészen addig lehet e nélkül a szerződés nélkül lenni, amíg az emberek bele nem rokkannak. Mi pont azért javasoltuk, hogy el kell kezdeni a tárgyalást és jó feltételeket kell kiharcolni, mert ezzel az IMF-EU-megállapodással olcsóbban jutnánk hitelekhez. Ha olcsóbban jutunk hozzá, akkor pedig az embereknek is könnyebb és a vállalkozásoknak is. Ha nem lesz meg ez a megállapodás, akkor egészen biztosan stabilan, bőven háromszáz forint fölötti euróárfolyammal lehet számolni. Hallgatva a mai híreket, megint háromszázkettő forint környékén volt az árfolyam. Azt pedig nem nehéz belátni, hogy ez nagyon nagy károkat okoz az összes adósnak és ezen belül azoknak a cégeknek is – nemcsak a magánembereknek –, akik valamilyen devizában adósodtak el. Ezt hosszútávon nem bírja sem a társadalom, sem pedig a magyar gazdaság. Ez az igazi öngyilkos politika és ezért kritizáljuk a miniszterelnököt, most már régóta.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Mi kerül 13 milliárdba a Kossuth tér átépítésénél? Mégis lesz többemeletes Tisza-szobor
Wachsler Tamás, a Kossuth tér rendezésének programvezetője

Bolgár György: - Elég meghökkentő híreket lehet olvasni a Kossuth térről.

Wachsler Tamás: - No, milyeneket?

– Hát, voltak ugye a fakivágások váratlanul, aztán a Károlyi-szobor leszerelése a hajnal leple alatt. De most nem ezekre gondolok, hanem kinyitom a mai Népszabadságot, és ugyan a cím az, hogy Tarlós egyszemélyben dönthet, én ettől nem döbbenek meg, de azon, hogy az Országgyűlési Hivatal jövőre 10 milliárd 200 milliót kért a Kossuth téri átépítés folytatására az idei majdnem 2,5 milliárdhoz, ez összességében már majdnem kitesz 13 milliárdot, és akkor még a cikk azt sejteti, hogy lehet, hogy itt nem is áll meg a dolog, hanem több tízmilliárdra rúg majd az átépítés. Hát a világ legdrágább tere készül itt.

– Mert hogy?

– Hát ilyen drága térátépítés, ahol egyetlen új épületet sem emelnek, nem biztos, hogy van. Sőt, szerintem nincs.

– De én szerintem téved, mert ha azt a szót használja, hogy egyetlen úgy épületet sem emelnek, akkor a nyelvhelyességi szempontból akár igaza is lehet. Építünk egy mélygarázst és látogatóközpont épül talajszint alatt. Ezek jelentős létesítmények, hatszáz autó parkolását biztosítják. Plusz épül az országház épületén belül a parlamenti múzeum együttese és így tovább. Úgyhogy ez egy elég jelentős beruházás. És az, hogy ha valaki úgy képzeli el, hogy itt csak néhány kertész fog fákkal rohangálni, akkor az nagyon téved. Ez egy komoly beruházás.

– Rosszul emlékszem arra, hogy még az előző, hát ha nem is nyolc évben, de mondjuk a Demszky-éra vége felé volt egy pályázat, és ott olyan 2,5 milliárdos átépítési összeg volt meghatározva és volt egy kihirdetett nyertes is? Mélygarázzsal együtt, tegyük hozzá.

– Az, hogy az mennyibe került, nem tudom, az egy teljesen más típusú beruházás volt. Volt egy tervpályázat, ami a tér felszíni rendezésére vonatkozott, ami egyébként a jelenleginél lényegesen kisebb területet fedett volna le, és amit az s73 Kft. nyert meg. Egyébként az s73 Kft. a Közti alvállalkozójaként most ugyanezt a térrendezést csinálja, megváltozott programmal. Volt ettől függetlenül egy mélygarázs-projekt, ami a Parking Kft. beruházása volt, üzleti logika alapján fogantatott projekt volt. Ennélfogva nem is tudom, hogy ez mennyibe került volna, tehát annak még csak országgyűlési engedélye sem volt. Arról nem beszélve, hogy nincsenek rá vonatkozó számaim. Tehát ez egy másik beruházás volt. És annak is része volt egyébként egy látogatóközpont. Nem annak a beruházásnak, de azoknak a terveknek is része volt egy látogatóközpont, ami a tér egy másik helyén lett volna. Nagyjából a Kossuth-szobor és a parlament közötti helyen terveztek akkor egy látogatóközpontot, ami egy meglehetősen… hát hogy mondjam, kompromisszumoktól terhes elképzelés volt, lévén hogy ez azt eredményezte volna, hogy ugyan nem kell kint sorban állni, de ugyanúgy a szabad téren kell átmenni, és úgy bemenni a házba esernyővel, kabáttal és így tovább. Tehát a két dolgot nem lehet összehasonlítani tartalmában, emiatt nincs értelme összehasonlítani költségvetésében. És ha volna is értelme, én magam nem tudom megtenni, mert annak a számait nem ismerem.

– Értem, jó, de azért a Népszabadság tesz egy érdekes összehasonlítást, ezt azért meg lehet tenni. Hogy egy hasonló méretű mélygarázs építési költsége különböző speciális feltételektől függően 2-4 milliárd forint. Tehát mondjuk számítsuk a 4-et. Mi a mire megy el a másik 9? És nemcsak 9 fog elmenni, mert tudjuk, hogy azért nem 13-ban fejezik be a beruházást hanem 14-ben, úgyhogy majd még rákérdezek, hogy Ön szerint mennyi jön még erre rá. De maradjunk egyenlőre a közölt majdnem 13-nál. Tehát mire megy el a további 9 milliárd?

– Egy teljes felszíni térrendezésre kerül sor, a villamosnyomvonal megváltoztatásával, közművek cseréjével, aminek persze egy része nem a mi beruházásunk részét képezi, erre is sor kerül. És így tovább.

– És hol lesz a végállomás? Már nem a 2-es villamosé, hanem a beruházásé. Egyrészt időben, másrészt pénzben?

– Időben 2014 tavaszára kész lesz.

– Tehát még a választások előtt? Ez gyakorlatilag így van belőve?

– 2014 tavaszán kész lesz, a kérdésében foglalt célzást, hogy ez választási kampány részét képezi-e, erre én azt válaszolom, hogy egy ilyen beruházás meglehetősen sok kényelmetlenséggel jár a városnak meg a környéken lakóknak, és velük szemben udvariatlanság, ha addig húznánk, mint mondjunk ameddig az előző kormány a 4-es metrót húzta. Tehát ennek a beruházásnak a lebonyolításával kapcsolatban az egy erőteljes elvárás, önmagammal szemben is azt az erőteljes elvárást támasztom, hogy ez minél hamarabb meglegyen, és ezt 2014 tavaszára reálisnak látom.

– És pénzben?

– Természetesen vannak, mondjuk úgy, tippjeim, de a dolog még nem áll úgy, hogy ezzel kapcsolatban becslésekbe bocsátkozzak. Lesz egy kivitelező kiválasztását célzó eljárás még idén, amikor az megtörténik, utána ezzel kapcsolatban nincsenek további bizonytalanságok, és akkor azokat a számokat, amiket többé-kevésbé véglegesnek tekinthetünk már akkor, azokat nyilvánvalóan…

– Na de azt írja a Népszabadság, hogy a beruházás szigorúan titkos. Akkor mit nem fognak nyilvánosságra hozni, ha a költségeket nyilvánosságra fogják?

– A költségeket nyilvánosságra fogjuk, a műszaki tartalommal kapcsolatban természetesen van számos érzékeny részlet, amit nem tudunk nyilvánosságra hozni.

– Az a becslés amit olvasok, hogy akár több tízmilliárdra is rúghat, ez azt jelenti, hogy 20 milliárdnál többe, hogy mennyivel, azt nem tudom, de becslésként megállja a helyét?

– Hát én nem azért kapom a fizetésemet, hogy becsléseket mondjak. Természetesen

van nekem személyesen egy becslésem, ami nyilván a Népszabadságénál megalapozottabb, arra vonatkozóan, hogy a beruházás...

– Na csak erről akartam kérdezni, hogy ez egy megalapozott becslés Ön szerint? Vagy túlzás.

– Ezt nem szeretném kommentálni. Mondom, amikor látok konkrét számokat, amit akkor fogok látni, amikor a konkrét műszaki tartalomra vonatkozóan konkrét ajánlatok alapján a kivitelezővel megállapodunk, majd akkor beszélünk erről. Az én részemről felelőtlenség volna, már csak azért is, mert a kivitelezőknek üzennék, ami taktikai szempontból igencsak rossz lenne egy tárgyalás előtt.

– Megértem az Ön reakcióját, de hadd tegyek akkor én is ehhez egy kommentárt, mert abból, hogy nem mondja azt, hogy óh, hát ez túlzás, ez a több tízmilliárdos, az ember csak arra tud következtetni, hogy nem túlzás. Hogy aztán pontosan mennyi lesz majd, tényleg ki fog derülni. Előbb vagy utóbb.

– Például abból, hogy egy újságíró megkérdez valakit, aki tesz egy becslést, nota bene műszaki információk hiányában, és utána azt mondja, hogy kommentáljam ezt az állítást, ez pontosan ugyanaz a kérdés, csak egy kicsit rafináltabban történik, mint az, hogy mondjam meg, mennyibe fog kerülni. Amire azt mondtam, hogy itt és most nem tudom megmondani.

– Na jó. Ha már nem tudom kihúzni Önből a várható költségeket, akkor nézzük a dolgot egy kicsit más szempontból. A tervek hol állnak? Tehát mikorra kell megcsinálni a tér átfogó rendezési tervét?

– A tervek úgy állnak, hogy most én éppen a Közti irodájából érkeztem vissza a saját irodámba, ahol az engedélyezési dokumentációt néztük át, tehát azt mondhatom, hogy a Közti munkája azon a szinten áll, hogy ők már úgy tekintik, hogy engedélyezési dokumentációt adtak le. Azért nem mondom azt, hogy az engedélyezési dokumentáció kész van, mert akkor van kész egy dokumentáció, amikor a megrendelő azt mondja, hogy ez az, amit én vártam. És még most kezdik átnézni. Úgyhogy azt mondhatom, hogy az előzetesen tervezett ütemezés szerint haladunk nagyjából.

– És akkor mikorra kell hogy elkészüljön a várakozásai szerint egy ilyen általános átfogó rendezési terv? Őszre? Vagy mikorra?

– A rendezési terv, gondolom, a tér berendezésének a tervét érti ezen, mert a rendezési terv egy másik fogalom.

– Jó. Akkor hadd kérdezzem úgy, hogy hány féle tervnek kell elkészülnie ahhoz, hogy folytathassák a munkát rendben?

– Nem kötözködni akartam, csak a rendezési terv fogalmat az önkormányzat által elfogadott terveknek szokták használni, ha már. Tehát az önkormányzatok által elfogadandó fővárosi szabályozási keretterv, településszerkezeti terv és a kerületi szabályozási terv, ezek készen vannak. A főváros éppen tegnap fogadta el a szükséges módosításokat, a kerület pedig ma. És néhány napon belül ezek hatályosak lesznek. A tervek, tehát a Közti, a generáltervező munkája úgy áll, hogy a teljes építési engedélyezési dokumentációt, mint mondtam, a napokban befejezi. Ha lesznek még megjegyzések, akkor még valamennyi munka lesz rajta. De lényeg az, hogy megindul az építési engedélyezési eljárás, és egyébként azt gondolom, hogy jövő héten a terveket, azokat a részeit, amit nyilvánosságra lehet hozni, nyilvánosságra is fogjuk hozni.

– Magyarán a jövő héten látni fogjuk, hogy fog kinézni a Kossuth tér?

– Így van.

– És Tarlós István egyszemélyben jogosult kiadni például az építési engedélyt? Mert ugye azt olvasom, hogy mostantól kezdve az összes közigazgatási hatósági ügyben egyszemélyben dönthet. A Kossuth térrel kapcsolatban.

– Nem, nem, nem. Rosszul olvassa.

– Hát felolvasom. Tarlós István főpolgármester egyszemélyben dönthet a Kossuth Lajos téri beruházással összefüggő közigazgatási hatósági ügyekben. Ez nem áll?

– De, áll, csak ez nem erről szól. Tehát az építési engedélyekről egyébként, ha megnézi a 100/2012-es kormányrendelet alapján, ami ezt a beruházást kiemelt beruházássá tette, Budapest Főváros Kormányhivatala dönt, tehát ők adják ki az építési engedélyeket. Amire a Tarlós úr ezt a felhatalmazást megkapta, az az, hogy ennek az eljárásnak a során számos kérdésben kell a fővárosnak tulajdonosi hozzájárulásokat kérni. Hogy csak egy példát mondjak, az alsó rakpart tulajdonosa a Budapest Fővárosi Önkormányzat. Az alsó rakpartot érinti az építési tevékenység, tehát például mondjuk amikor kialakítjuk, akkor falakat kell építeni meg ehhez hasonlók. Oda mérik ki a mélygarázsnak az egyik kijáratát, hogy egy titkot eláruljak. Tehát számos ilyen kérdés van. A Fővárosi Önkormányzat szervezeti működési szabályzata szerint eddig ez úgy volt, hogy egy fővárosi tulajdonú telekre vonatkozóan a tulajdonosi hozzájárulást, ami ilyen esetben kötelező kellék, a testület adhatta meg. Arra kapott a főpolgármester úr felhatalmazást, hogy a konkrét beruházással kapcsolatban ezekben a tulajdonosi ügyekben megadja a hozzájárulást, de ráadásul ezt azzal a korlátozással kapta, hogy nem mondhat le a tulajdoni jogról. Tehát ez nem arról szól, hogy ajándékba adhat bármit az Országgyűlési Hivatalnak. Mondom, kifejezetten erről szól, hogy építési engedélynél ő megadhatja a tulajdonosi hozzájárulást.

– Gyorsabban, mint ezek szerint a hivatal adta volna meg, beadják Tarlós Istvánnak, ő aláírja.

– Nem, nem, nem. Eddig se a hivatal adta meg, hanem a testület adta meg.

– Akkor a testületet nem kell összehívni, nem kell esetleg minden fideszes képviselőt berendelni és így tovább.

– Így van. Tehát ezekben a kérdésekben. Tehát ha az a kérdés, hogy mondjuk a mélygarázs kijárata megépítéséhez egy járdaszegélyt át kell helyezni a Markó utcai felhajtón, s ez érinti a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában álló telket, akkor tegnapig egy testületi döntésre volt szükség. Ebben a konkrét ügyben, ennek a beruházásnak kapcsán ezeket a jogköröket a testület szmsz-módosítással a főpolgármester-helyettes úr kezébe adta.

– Semmi egyszerűsítésnek nem vagyunk elrontói. Azt mondja meg legyen szíves, hogy amikor a fákat kivágták a Károlyi-szobor körül, akkor többek között azzal indokolták, hogy régészeti feltárásokat kell végezni. Mit találtak?

– Lényeges leletet nem találtak. De mindjárt pontosítom is rögtön. Tehát ez azt jelenti, hogy olyan leletet, ami az eredeti helyén lett volna, és ami részletesebb feltárást tett volna szükségessé, mondjuk egy Árpád-kori falunak a házait vagy római romokat vagy ilyesmit, azt nem találtak. Számtalan úgynevezett szekunder leletet találtak. Ezt úgy kell érteni, hogy ez a terület, mint kiderült, jó sok méter mélyen feltöltött terület, tudtuk, hogy feltöltött, de nem tudtuk, hogy ilyen mélyen. És ebben a feltöltésben találtak mindenféle érdekes apróságokat. Kályhát, török kori tányért, tányérokat, pipafejeket, ehhez hasonló dolgokat, ami önmagában érdekes, és én majd azt fogom javasolni, mert a Budapesti Történeti Múzeum parkja lesz ez egyben, hogy ezeknek a leleteknek egy részét legalább itt a parlamenti múzeumban mutassuk be. De nem találtuk meg Attila sírját, sajnos.

– Gondolom, akkor már nagyobb szenzáció lenne itt, mint egy mint egy hír arról, hogy több tízmilliárdba fog kerülni a Kossuth tér átépítése. Még valamit. Ha a jövő héten már láthatja a közvélemény, hogy fog kinézni a Kossuth tér két év múlva, akkor ez azt jelenti, hogy megvan a politikai döntés arról, hogy mondjuk az 1944. március 19-ei állapotot megelőző állapotra kell visszatérni, vagy azt az állapotot kell helyreállítani? Vagy esetleg nem a 44. március 19-e előttit, hanem egy ehhez képest bizonyos, hellyel-közzel módosított állapotot. Például, hogy a Tisza-szobrot vissza kell-e vinni vagy meg kell-e csináltatni és így tovább. Megvannak-e ezek a feltételezhetően politikai döntések?

– Igen, természetesen, megvannak. Sőt tulajdonképpen nézzük meg a országgyűlési határozatot, ebben a 44 előtti arculat kifejezés úgy szerepel, hogy a 44 előtti képzőművészeti arculat, tehát kifejezetten a szobrokra vonatkozik. Tehát a szobrokra vonatkozóan a politikai döntés már akkor megszületett, tehát a szobrok tekintetében az országgyűlés határozata értelmében a lehetséges mértékben azokat a szobrokat fogjuk helyreállítani vagy rekonstruálni, amelyek 1944 előtt a téren álltak.

– Tehát a többemeletes Tisza-szobrot is lehetséges rekonstruálni.

– Igen. Így van. Tehát azok a szobrok kerülnek vissza vagy újra elkészítésre, amik akkor itt voltak. Ez a szobrokra vonatkozik. Egyebekben a tér egészére vonatkozóan nem tartalmaz megkötést az országgyűlési határozat, tehát nem mondja azt ki, hogy mondjuk az 1944-es vagy 37-es vagy akármilyen állapotot kéne a tér szerkezetét illetően helyreállítani, hanem az a feladatunk, hogy az eredeti koncepció lehetséges tiszteletben tartásával készítsünk egy olyan teret, amely megfelel a modern kor elvárásainak. És ez is történt. Én azt gondolom, nyilván nem vagyok teljesen naiv, nyilvánvaló tisztában vagyok azzal, hogy ha elkezdődik erről a térről egy vita, akkor nem feltétlenül számítok arra, hogy a szobrok vonatkozásában teljes nemzeti konszenzus lesz. De azt gondolom, hogy a tér berendezések tekintetében, ha valaki ránéz erre a térre, akkor azt kell hogy mondja, vagy azt fogja mondani, hogy ez egy kifejezetten modern, nagyvonalú, olyan téralakítás, ami javítani fogja Budapest általános vonzását például a turistáknak.

– De ami 44 után odakerült, az elkerül onnét, beleértve ezt a mostani Kossuth-szoborcsoportot is, és visszakerül az, ami 44 előtt volt ott.

– Jó közelítés, így van.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Összeomolhat az oktatás intézményrendszere
Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke

Bolgár György: - Azt hallottam, hogy negyedikesek körében olyan kompetencia-felmérést végeznek mostanában, amely felmérésnek a kérdései, legalábbis a hozzám hasonló kívülállók számára meghökkentőek. Például, hogy írja meg a gyerek, hogy a szomszéd mit csinál, hogy dolgozik, esetleg feketén dolgozik-e, hány autója van, hány mobiltelefonja van. Tehát mintha egy gyereket kémkedésre szólítanának fel, hogy nézze már meg, hogy mit csinál a szomszéd. Lehetséges, hogy van ilyen? Jól hallottam?

Galló Istvánné: - Nem tudok se igent, se nemet mondani rá, mert hallani én is hallottam, de nem tudom, hogy az országos mérési és értékelési rendszerben valóban tettek-e fel a gyerekeknek ilyen kérdéseket.

- Mi ez egyáltalán? Mi ez a mérési rendszer, kinek szól, kiknek a körében végzik, milyen céllal?

- A jelenleg még hatályos köznevelési törvény is előírja az országos mérési és értékelési rendszer működtetését, aminek az a lényege, hogy minden éven a negyedik, hatodik, nyolcadik és tizedik évfolyamos tanulóknál megvizsgálják a szövegértést, a matematikai alapkészségeket, és ezek fejlesztését. Tehát minden gyereket megmérnek és figyelemmel kísérik, hogyan fejlődik.

- És ennek a kompetencia-mérésnek az adatai kerülnek bele a nemzetközi vizsgálatokba is?

- Igen. Az elmúlt időszakban nagyon sokszor hallottuk, hogy a közoktatási intézményekben folyó oktató-nevelő munkának nem volt ellenőrzése. Itt van a cáfolat, hogy van, és az új köznevelési törvény is szinte szó szerint vette át a jelenleg még hatályos köznevelési törvénynek ezt a passzusát. Amelyről azt tudom mondani, hogy ha ezt a leírtak szerint végzik, akkor ez egy törvényes és egy nagyon fontos mutatója az intézmények, a pedagógusok számára, hogyan fejlődnek a gyerekek.

- De, hogy milyen konkrét kérdések vannak benne, arról például a magyar oktatásügy dönt, vagy ezek esetleg minden országra érvényes egyforma nemzetközi kérdések?

- Adatbázisból készítik ezeket a feladatokat. Tehát nem a nemzetközi trendeket veszik figyelembe, hanem saját adatbázisból dolgoznak.

- Magyarán lehet, hogy Magyarországon nem egészen olyan kérdéseket tesznek fel, mint mondjuk Japánban.

- Valószínű.

- És kérdés, hogy aztán mire használják a kérdésekre beérkező válaszokat.

- Igen, ez aggályosnak tűnik.

- Ha ez a része így igaz, akkor ez elsősorban nem abból a szempontból aggályos, hogy a gyerek figyeli-e a szomszédot, vagy észreveszi-e egyáltalán, hogy mit csinál, vagy mit nem csinál, gazdag-e vagy szegény, vagy hogy él. Lehet persze, hogy a gyereknek nem árt, ha mindenre figyel a környezetében, így is meg lehet közelíteni a dolgot. De ha azt nézzük, hogy akkor tudni lehet, hogy x gyerek ebben az utcában erről a szomszédról ezt írta, a másik gyerek a másik szomszédról azt, akkor adott esetben, nagyon rosszhiszeműen feltételezve a dolgok kimenetelét, az is lehet, hogy egy érdekes adatbázis gyűlik össze sok szomszédról.

- Igen, de erről azért azt kell tudni, hogy ez a mérés anonim, és ha valaki ezt a törvényt betartja, akkor biztonságban érezheti magát a tanuló is és mindenki, hogy nem derül ki, hogy ki, hogyan és mit írt.

- Tehát itt nincsenek kódok?

- Van a tanulónak kódja, de a törvény nagyon szigorúan leírja, hogy ezt hogy és milyen módon lehet használni. És a személyi azonosítóval rendelkező adatokat kizárólag csak az iskolán belül használhatják fel. Annak pedig az az oka, hogy ahogy a tanuló fejlődését figyelemmel kísérik, a pedagógus számára szükséges pedagógiai intézkedéseket, a módszereket ezek alapján dolgozza ki a pedagógus. Úgy szoktuk mondani, hogy az egyéni tanulási útvonal kidolgozásához ezt veszik figyelembe. Mint ahogy önkéntes alapon a gyermek szociális hátterét is lehet vizsgálni, ennek a kérdőívnek a kitöltését önkéntesen lehet megtenni a szülővel együtt. Aki ezt vállalja, az megteheti, aki nem, az nem teszi meg. Hozzáteszem, hogy mindenféle kutatás azt igazolja, hogy a tanulók iskolai teljesítményét nagyban befolyásolja az otthoni háttér. Tehát azt tudom csak mondani megnyugtatásul, hogy nem kell ettől annyira félni.

- Még ha elsőre nagyon gyanúsnak látszik is.

- Elég durvának hangzik a dolog. De még egyszer mondom, ha a jogszabályt betartják, és miért ne tartanák be, akkor ettől nem kell félni, ez egy teljesen törvényes dolog.

- Említette itt az elmúlt percekben a még érvényben lévő köznevelési törvényt, és a hamarosan életbe lépőt. De azt is tudni lehet, hogy Önök azt szeretnék, hogy ne lépjen életbe ez az új köznevelési törvény idén ősszel. Miért?

- Az öt ágazatban érdekelt szakszervezet által június 3-ára meghirdetett demonstrációnak, ami társadalmi összefogásra szólítja fel a magyar lakosságot, pedagógusokat, ágazati szakszervezeteket, és mindenkit a magyar közoktatásért, az az oka, hogy szeretnénk világos képet adni arról, amit itt kommunikálnak, hogy a parlament egy olyan köznevelési törvényt fogadott el, amely a köznevelési rendszer biztonságos működését, a pedagógusok munkájának elismerését fogja garantálni. Ezt szeretnénk látni ebben a törvényben, de sajnos ezt mind nem látjuk. Ez a törvény és ezek a törvények – hiszen nemcsak a köznevelésről, hanem a szakképzésről szóló törvényről is szó van – nagyon súlyosan gyermek- és pedagógus-ellenesek, és nekünk az a követelésünk, hogy ennek a törvénynek a bevezetését, ami szeptember elsejétől mintegy kilencven százalékban hatályba lépne, egy évvel halasszák el. Tehát az a borzasztó nagy probléma, hogy mindjárt itt van június, és az április végén megjelent Széll Kálmán tervből tudjuk – és ezért aztán a még hatályba sem lépő köznevelési törvényt is módosítani kell –, hogy egy egységes országos intézményfenntartói hálózatot kívánnak létrehozni. Megyei, járási, tankerületi intézményfenntartó hálózatot, központokat. De ennek a Széll Kálmán tervben leírtakon kívül csíráját sem látjuk. Hogyan gondolják azt, hogy egy ilyen hatalmas rendszert, ahol nincsenek még meg a kormányrendeletek, a miniszteri rendeletek, egy csapásra úgy be lehet vezetni, hogy nem fog a rendszer összeomlani? Tudom, hogy most mindenki felkapja a fejét, hogy én mindenkit riogatok ezzel a dologgal, de ha valaki nyugodtan végiggondolja, több mint négyezer intézményről van szó, amely hatezer telephelyen van, 1,4 millió gyereket és 121 ezer pedagógust érint. És annak a feltételezése, hogy ennek a hatalmas rendszernek a zökkenőmentes átalakítása január elsejéig úgy fog megtörténni, hogy minden észrevétlenül továbbra is menni fog, azt gondolom, hogy rettentően naiv elképzelés. Mi azt szeretnénk, és azt követeljük, hogy gondolják végig, és ne tegyék ki a közoktatást annak, hogy ráerőszakolják és bevezetik úgy ezt a törvényt, hogy valamikor szeptemberben fognak megjelenni a kormányrendeletek. Ezt nyilatkozta a héten Gloviczki helyettes államtitkár úr. De hát ezeket a használóknak meg kell ismerni, arra fel kell készülni. Így nincs rá idő.

- Igen. Nem lehet, hogy bár a pedagógusok nyilván nem naivak, de ezzel azért kevésbé törődnek, mint azokkal a problémákkal, amelyek az elmúlt hetekben, hónapokban országos vihart kavartak? Tehát, hogy például az államosított középiskolákba hogyan neveznek ki akár a tantestület véleményével szöges ellentétben alkalmatlannak látszó új vezetőt, vagy, hogy egymás után az önkormányzatok különböző kényszerek hatására egyházi fenntartásba adják át az iskoláik jelentős részét, vagy akár az egyetlen állami, vagy korábban állami vagy korábban önkormányzati kezelésben lévő iskolát. Tehát világnézetileg semleges oktatás helyett terjed az egyházi iskola. És ezeket jobban megérti a pedagógus is, és akár egzisztenciálisan is fenyegetve lehet mindezekben az ügyekben. De hogy lesz-e végrehajtási utasítás szeptemberig vagy nem lesz, azzal talán még ő sem igazán tud foglalkozni.

- Pedig ez a lényeg. Nagyon sokféle dolgot kapott fel a sajtó és foglalkozott vele. Nemzeti alaptantervvel, egésznapos iskolával, mindenfélével. A legesleglényegesebb dolog, hogy az az intézmény, amely jelenleg még működik önkormányzati fenntartás alatt, működni fog-e január elsejétől. Ma ez az alapkérdés, és ez nincs eldöntve és nincs kidolgozva.

- És értik ezt a pedagógusok? Tehát az, hogy a szakszervezet vezetői értik, látják és követelik amit követelnek, világos. De a pedagógus az általános iskolában vagy a középiskolában érti-e, foglalkozik-e vele, és hajlandó-e például tüntetni annak érdekében, hogy halasszák el, mert ebből óriási botrány lesz?

- Az a helyzet, hogy itt nemcsak a pedagógusnak kell érteni. Nyilvánvalóan a közoktatás átalakítását érintő kérdéseket leginkább a pedagógus társadalom ismeri. De ezzel a dologgal nemcsak a pedagógusnak kellene foglalkozni, hanem az egész társadalomnak, mert az oktatás nemcsak a pedagógus ügye, hanem közügy.

- Hát igen. A gyereké meg a szüleié, és aztán a társadalomé persze.

- Nagyon nagy probléma, hogy a társadalomnak nincsenek pontos információi mindezeknek a következményéről. Nyilvánvalóan a társadalom és a lakosság nem fog kaszára-kapára kapni és szaladni a pedagógusok béremeléséért vagy az életpálya-modellért. De ha ő pontosan látná és tudná, hogy a törvény bevezetése a gyereke számára milyen következménnyel jár, akkor lehet, hogy elgondolkodna, és ő is odaállna a pedagógusok mellé, mert most kivételesen a meghirdetett tüntetésünk nem a pedagógusokról szól, hanem szól a gyerekről, a szülőről, az egész társadalomról.

- És hogy tudják a nem pedagógusokat megszólítani?

- Mi a saját csatornáinkon keresztül, a pedagógusokon keresztül próbáltuk hirdetni ezeket a dolgokat, nyilvánvalóan rendkívül korlátozottak a lehetőségeink. Ebben meg kell hogy mondjam, a sajtó nagyon sokat tudott segíteni, de valószínű, hogy nem eleget. Mert igazán, mintegy késleltetett reakcióként, a szülők akkor fognak ezzel a szinte megoldhatatlan problémával találkozni, amikor a gyereküket nem fogják felvenni még a hároméves szakmunkásképzőbe se, vagy amikor majd a logopédiai szolgáltatásért esetleg fizetni kell. Amikor valamilyen oknál fogva a gyerek nem tudja időben befejezni az iskolai tanulmányait, a középiskolai tanulmányait, és aztán fizetni kell érte. Ezek lesznek azok a pontok, amikor esetleg robban a dolog. De még egyszer mondom, ma a legfontosabb és a legkardinálisabb kérdés az, hogy megmaradnak-e az intézmények, lesznek-e intézmények, ahol lehet majd nemzeti alaptantervről beszélni, egésznapos oktatásról beszélni, és minden más egyébről. Ma ezt nagyon nagy veszélyben látjuk, mert az önkormányzatok, amelyek jelenleg az intézmények fenntartói, tehetetlenül állnak, és nem tudják, hogy mi lesz a dolguk, mit kell nekik finanszírozni, milyen beleszólásuk lesz abba az intézménybe, ahova pénzt fognak beletenni. Ugyan nem tudják, hogy honnan, mert tőlük is vonnak el pénzeket. De nem lesz szavuk abban, hogy adott közoktatási intézményben mi történik.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >