Schmitt utolsó leckéje
- Részletek
- 2012. június 02. szombat, 04:38
- Huszár Ágnes
Államfőként Schmitt Pál énképe a szelleme pallérozásával is foglalkozó kiemelkedő sportolóé volt: Mens sana in corpore sano, ahogy mondani szokta, latinos műveltségét csillogtatva. Művészetek iránti fogékonyságának jelképe az a hangversenyzongora, amelyet két és fél millióért vetetett meg közpénzből a Sándor-palotába való beköltözésekor. Szívesen fényképeztette magát mellette, játszogatott fiatal közönségének, hogy példát mutasson nekik, egy mindenhez értő, reneszánsz ember példáját. Saját személyéét. Visszamenőleg megállapíthatjuk, hogy Schmitt államfői szerepfelfogása a nemzetet keresztényi erkölcsre, sportolásra, egészséges életmódra és művelődésre sarkalló nevelőé volt. Kétéves tevékenysége során ennek megfelelően számos leckét adott a külhoni és belhoni magyaroknak, egyénenként és csoportonként, valamint egészében is.
A törvényeket „kézjegyével ellátó”, jogértelmező államférfiú szólt így az egész közösséghez a Károli Gáspár Református Egyetemen rendezett alkotmánytudományi konferencián: az alaptörvény akkor tölti be hivatását, „ha minden más jogszabály belőle forrásozik, rá támaszkodik, ha minden közös cselekvés hozzá igazítható”.
De Schmitt államfői specialitása a magyar nyelv védelme volt, mivel, mint mondta „az anyanyelv érzelemrokonító forrasztékot létesít magyar és magyar között. A magyar nyelv óvása, ápolása alapvető nemzeti érdek”. Helyteleníti, hogy sokan úgy gondolják, „az új kommunikációs formák valamilyen oknál fogva felmentést adnak az igényes és helyes kifejezésmód, valamint a magyar helyesírás szabályai alól. Ez a szemlélet a magyar nyelv halálos ítélete”.
Schmitt személyes példaadása az igényes kifejezésmód, valamint a magyar helyesírás szabályainak követése terén számos felejthetetlen példával gazdagította a politikai humor gazdag tárházát. Ezek közé tartozik az idegen hangzású innováció felváltására ajánlott újítmányozás. Mert, mondta az államfő egy innovációs kiállítás megnyitóján: „Hangozzék el, hogy van magyar kifejezés az innovációra.”
Schmitt államfői tevékenysége központjában a közösség erkölcseinek javítása állt. Erre hivatkozva szólította fel a Semmelweis Egyetem tanévnyitóján az orvoshallgatókat, hogy maradjanak itthon, s ha mégis külföldre mennének, iparkodjanak visszatérni, hiszen a magyarok egészségéért fáradozni „felemelő érzés”.
Furcsa egybeesésként Schmitt Pálnak doktori disszertációja tárgyában éppen ezzel az egyetemmel – a Testnevelési Egyetem jogutódjával – gyűlt meg a baja. Amikor bebizonyosodott, hogy értekezésének mintegy kilencven százalékát idegen szerzők szövegéből másolta, illetve fordította, megvonták tőle egyetemi doktori címét. Schmitt „etikátlan”-nak nevezte az egyetem Doktori Tanácsának eljárását, de lemondott. Erkölcsi példaadásként pedig beígérte egy PhD-dolgozat megírását.
Kacsalábon forgó palota – meska.hu
De még az utójáték során is megajándékozott bennünket egy nehezen felejthető leckével. Nem költözött ki a Béla király úti államfői palotából, jóllehet birtokában van – az Origo szerint – három nagyméretű budai ingatlan és egy belvárosi lakás is. Az értük kapott bérleti díjat vagyonnyilatkozatában egyébként elfelejtette feltüntetni.
Schmittnek haláláig jár a kiemelt fizetés, az ingyenes egészségügyi ellátás, kétfős titkárság és, ha igényli, autó is sofőrrel. Valamint megfelelő szintű rezidencia is, ha kéri. Korábban erről Schmitt azt nyilatkozta az RTL Klubnak, hogy „ami jár, az jár, ami nem jár, az nem jár”. Mintha gondolkodott volna azon, hogy esetleg visszaköltözik saját házainak egyikébe. A héten aztán kiderült, hogy igényelte az állami rezidenciát, hiszen már az államháztartás tervezetében szerepel az építkezésre szánt 150 millió forint.
Így áll össze a teljes üzenet, Schmitt utolsó leckéje a nemzetnek. A mögöttes jelentés: „Eszemben sincs lemondani róla. Nem azért láttam el kézjegyemmel a törvényt.” Jegyezzük ezt meg: minden szava aranyat ér. Százötven milliót fizettünk érte.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!