Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. június 7.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2012. június 09. szombat, 04:38; Megbeszéljük

3. oldal / 4

A magyar földbirtokviszonyokról
Mihályi Péter közgazdász

Bolgár György: - A tegnapi Népszabadságban jelent meg egy cikke azzal a címmel, hogy „A termőföld privatizációja”. Ettől még sokan nem jönnének lázba, hiszen a termőföld jelentős része ma is túlnyomó többsége magántulajdonban van, úgyhogy nem következtetne senki ebből semmire. Még ha azt írta volna, hogy a magyar föld nem eladó külföldinek, vagy éppen külföldinek árusítják ki, akkor valószínűleg többen felhúzták volna a szemöldöküket, de így el kell olvasni a cikket ahhoz, hogy kiderüljön, mire is gondolt. Arra gondolt tudniillik, hogy a termőföldek, állami földek most folyó bérbeadása, ami körül annyi botrány robbant ki az elmúlt hetekben, hónapokban, tulajdonképpen nem egy egyszerű bérbeadás húsz évre, hanem lényegében privatizáció. És ezért történhetett az, ami történt, ezért vetettek szemet olyan sokan ezekre a földekre. Mivel igazolja ezt a nagyon határozott állítását?

Mihályi Péter: - Nagyon jól foglalta össze azt, amit írtam. Tulajdonképpen ezt azzal lehet igazolni, hogy ekkora volt az érdeklődés. Mert mindazok, akik most megpróbálnak földhöz jutni, teljes joggal bíznak abban, hogy ezt nem fogják tőlük visszavenni. És miután az egy nonszensz állapot, hogy az állam legyen a legnagyobb földbirtokos, ez hosszú időn keresztül nem tartható fenn, valószínűleg egy olyan megoldás fog itt történni, hogy előbb a húszéves bérletet meghosszabbítják ötven vagy hetvenöt évre, illetve az fog történni, ami egykor a tanácsi lakásokkal történt, hogy aki a bérlő, az nagyon kedvezményesen, hitelre, nagyon olcsón megvásárolhatja. Nem is nagyon történhet más, mert ez a legegyszerűbb megoldása ennek a problémának, és azt gondolom, hogy akik most tülekednek földért, azok nagyon racionálisan erre számítanak.

- De akkor mi a baj? Az a baj, amit például az ügyeket kirobbantó és nehezményező, valamint posztjáról távozó Ángyán József vidékfejlesztési államtitkár bajnak tart, hogy nem a környéken élő kis tulajdonosok kapták a bérbe adott földeket?

- Én azt gondolom, hogy nem ez a baj, mert ezt adminisztratíve nem lehet lebonyolítani, nem lehet az embereket ilyen alapon szelektálni egy jogállamban. A baj inkább az, hogy itt a földek elkótyavetyélése történik. Mert nem az történik, ami korábban hasonló esetekben az elmúlt években történt, hogy a legmagasabb bérleti díjat ajánló kapja a földet, hanem az ár fix, mindenki ugyanazon az áron kapja. Ilyenkor elkerülhetetlen egyrészt az, hogy mutyizás történjen és baráti, haveri, politikai kapcsolatok alapján nyerjen az, aki nyer. De tulajdonképpen a legnagyobb baj az, hogy az állami vagyon elkótyavetyélése folyik, csak ezt a bérleti konstrukció eltakarja, és az emberek nem veszik észre.

- Nem is nagyon volt ez ismert, az az érzésem – legalábbis a nyilvánosságban, a médiában –, hogy itt nem arról volt szó, ki mennyit ígér a földért, hanem hogy lényegében egy meghatározott árral pályázhat bárki. És aztán annak alapján döntenek, hogy ki tetszik jobban a bíráló bizottságnak.

- Így van. Ennek a részleteit egy időben titkosították, a pályázaton résztvevőkkel aláíratták a titkosítási nyilatkozatot és egyebeket. De azt hiszem, ebben Ángyán Józsefnek pozitív szerepe volt, hogy nyilvánosságra hozta, valójában mi folyik. Ez mindenképpen dicséretes. Miközben az, amit ő szeretett volna elérni, teljesen irreális jogilag, közgazdaságilag, mindenfajta szempontból.

- De ennek a kiírási feltételnek a hátterében az az akár racionálisnak is tekinthető – és természetes propaganda célokból gyakran is hangoztatott – meggondolás állt, hogy a környéken élő kisgazdaságok kistulajdonosai bővíthessék a rendelkezésükre álló területet, az állattenyésztésüket biztosabb alapokra helyezhessék, és ha nekik nem kell árversenybe bocsátkozniuk náluk tőkeerősebb, többet ígérni képes vállalkozókkal, akkor meg lehet így erősíteni a helyi családi gazdaságokat. Más kérdés, hogy aztán a gyakorlatban kiderült, nagyon sok helyen éppen az ellenkezője történt ennek, azzal a ráadással, hogy az illetőnek, aki tőkeerősebb volt, amúgy is sok földbirtoka volt, nagyon sokat tudott szerezni, és még csak többet sem kellett érte fizetnie.

- Így van. Tehát ez előre tudható volt. Magyarországon húsz éve folyik a privatizáció, nagyon sokfajta pályázati technikát próbáltak ki az apparátusok, és pontosan lehet tudni, hogy minden pályázat, ami nem úgy működik, hogy a minimum feltételeknek eleget tevők közül a legmagasabb pénzt ajánló nyer, az mindig ide vezet. Tehát ezt előre lehetett tudni. Hogy Ángyán József és sokan mások ezt nem tudták, az az ő személyes ismerethiányuk miatt van, hogy így mondjam. Előre lehetett tudni, hogy ez így fog történni.

- Ha mondjuk a kormány ideológiai, és tegyük fel, gazdasági okokból arra a következtetésre jut, hogy nálunk a családi kisgazdaságokat kellene megerősíteni, akkor ezt a pályázati rendszert meg lehetett volna úgy teremteni, hogy csakis a, mondjuk, maximum ötven hektárral rendelkező gazdák pályázhatnak erre, de ők versenyezzenek árban egymással? És akkor egyrészt van is tényleges verseny, valóban az nyer, aki többet ígér, így az állam több bevételhez jut és nincsenek olyan szempontok, amik alapján az nyer, aki kevésbé érdemli meg. Ugyanakkor ki van zárva a több ezer hektáros földbirtokkal rendező másik tulajdonos.

- Én azt gondolom, hogy ezt nem lehetett volna jogállamban lebonyolítani, hiszen az emberek szabadon oda jelentkeznek be, ahova akarnak. Mindenki nyilatkozhat arról, hogy ő agrártermeléssel kíván foglalkozni. Minden ilyesmi, ami a jövőre vonatkozó ígéret vagy bejelentkezés, nagyon könnyen kijátszható, és minél nagyobb a kedvezmény, annál nagyobb a valószínűsége ennek.

- És minél több a korlátozás, annál könnyebb kijátszani ezeket.

- Így van. Tehát ezek nagyon sokszor kipróbált dolgok. Én azt gondolom, hogy tisztességes árverést kellett volna csinálni, és valójában ez is nagyon fontos kérdés, és ez az, ami aztán messzire vezet. És a hosszú távon igazán fontos kérdés, hogy természetesen a föld magántulajdonát helyre kell állítani, és az nem elfogadható, hogy Magyarországon az állam legyen a legnagyobb földbirtokos. Mert annak az a következménye, ami most történt, hogy az ország egyik igen nagy értékét végül is áron alul elkótyavetyélik. És hadd tegyem hozzá, ami megint nem annyira világos első ránézésre, hogy azok a kedvezmények, amelyeket most egy viszonylag kis területen pár ezer ember élvezni fog, a törvénykezés logikáján folytán előbb-utóbb ki fognak terjedni a többiekre, akik már bérlik az államtól a földet. Hiszen ők joggal fogják azt mondani, hogy azért, mert ők két évvel korábban kötöttek egy számukra hátrányos bérleti szerződést, miért legyenek hátrányos helyzetben azokhoz képest, akik most kötötték. És hosszú távon érdekes ez a dolog.

- Vagyis az állam kénytelen lesz visszavonulni, és az állami földek bérlői számára alacsonyabb bérleti díjat megállapítani? Hiszen ha 2012-ben így adták ezeket bérbe, akkor vonatkozzék ez a korábbi bérbevevőkre is?

- Így van. Ez nagyon valószínű, hogy be fog következni valamelyik történelmi pillanatban. Akik most beülnek a földbe húszéves szerződéssel, azok ráérnek várni. Vagy ez a kormány, vagy egy következő kormány ezt a korlátozást valószínűleg el fogja törölni, és akkor tényleg nagyon jól jártak azok, akik most kerülnek be.

- De nem az következik mindebből, hogy ha – és persze nehéz elképzelni olyan helyzetet, hacsak az állam nagyon markánsan be nem avatkozik – a föld magántulajdonban lesz és a tényleges értékén cserél majd gazdát, akkor előbb-utóbb mégiscsak kialakul egy sor nagygazdaság Magyarországon, tőkeerős tulajdonosok fogják birtokolni a földet, és a gazdasági hatékonyságnak megfelelően fogják hasznosítani? Tehát el fog veszni ez a kert-Magyarország koncepció, a kis családi gazdaság-koncepció, mert ahhoz sok mindenben korlátozni kellene a föld adásvételét, vagy a bérleti rendszert és így tovább.

- Így van. Ez valószínűleg be fog következni, csak nagyon nem mindegy, hogy ez három-négy év alatt következik-e be. Ez bekövetkezhetett volna az elmúlt húsz évben is, vagy újabb tizenöt-húsz év múlva, mert ha ez a folyamat még eltart tizenöt-húsz évig – és nagyon könnyen eltarthat –, akkor az tizenöt-húsz évre köti béklyóba a magyar mezőgazdaságot, teszi lehetetlenné a falvak viszonylagos megerősödését, és teszi drágábbá a magyar mezőgazdaság termékeit.

- De ezzel szemben ott van az az ellenérv, hogy lehet, hogy drágább, lehet, hogy kevésbé korszerű, lehet, hogy kevésbé versenyképes, de ez az elmaradottabb magyar mezőgazdaság legalább több embernek adna munkát, mint egy korszerű.

- Ez biztos igaz részben, bizonyos esetekben, csak akkor jön a következő probléma, hogy ennek a drágább termékeit csak akkor lehet eladni majd a piacon, ha ezt az állam valamilyen formában támogatja. Mint ahogy egyébként most is támogatja gépvásárlással és mindenféle más támogatásokkal. Amit viszont az államnak máshonnan, a gazdaság más részéből kell elvenni. Vagyis az történik, hogy az ország egésze támogat egy folyamatosan gyengélkedő magyar mezőgazdaságot.

- Míg egy gyorsan korszerűsödő magyar mezőgazdaság lehet hogy közvetlenül kevesebb embert foglalkoztatna, de éppen azért, mert ráépülhetne sok egyéb kiegészítő iparág és tevékenység, lehet, hogy összességében mégiscsak nagyobb munkaerőigénye volna, mint a jelenleginek.

- Én ennél még keményebben is fogalmaznék. Persze csak nagyon röviden. Az ország szinte minden növekedési tartalékát kimerítette. Az egyik tartalék, ami még viszonylag érintetlen, az az, hogy dinamizálni kellene a magyar mezőgazdaságot. És ennek például a föld valódi privatizációja és valódi koncentrációja az egyik lehetséges megoldása lenne. Ha most nemcsak a mezőgazdaság, hanem az ország egészéről beszélünk, és azt kérdezzük magunktól, hogy mitől lesz itt növekedés jövőre meg három év múlva, meg öt év múlva, akkor nekem nem nagyon van más ötletem, mint hogy az egyik lehetőség éppen a magyar mezőgazdaság dinamikus és gyors felfejlesztése az ország egészének érdekében, és nem annak az érdekében, hogy rezervátumot csináljunk pár tízezer vagy pár százezer ember érdekében.

- Minthogy itt a természeti feltételek – összehasonlítva Európa sok más országával és a világgal – viszonylag jók, ezek alapot adnának a versenyképes termelésre is.

- Nagyüzemi módon. Ennek megvan a tradíciója Magyarországon.

- Tehát itt komoly termelésnövekedés volna lehetséges, csak másfajta elméleti és gyakorlati alappal.

- Így van. És ez az egész országnak valószínűleg nagyon jót tenne, és nincs sok más olyan tartaléka az országnak, amiből növekedést lehetne generálni viszonylag gyorsan.

- De visszatérve az alapkérdéshez, a mostani földbérleti botránysorozat lényegében azért lett olyan nagy, mert sokakat egyrészt félrevezettek, hitegettek azzal, hogy olcsón juthatnak földhöz. De itt nemcsak a bérletről van szó, hanem valószínűleg minden szereplő tudja, hogy előbb-utóbb ebből a bérletből valódi tulajdon lenne, és abban a következő húsz évben, vagy húsz év után – sőt lehet, hogy előbb, mert a bérleti díjak is emelkedhetnek – tovább lehet adni albérletbe a földeket.

- És még európai uniós támogatás is jár érte, ne felejtsük el.

- Igen. Tehát a következő években ebből komoly bevételnövekedés és értéknövekedés származhat azok számára, akik most olcsón bérelt földekhez juthatnak.

- Így van. Viszont van a dolognak egy érdekes és bizonyos értelemben váratlan következménye, és Ángyán ex-államtitkár úr egyik nyilatkozatában nagyon világosan utalt rá, hogy sok szempontból a Fidesz politikai tartaléka a magyar falu volt, a kétharmadhoz a magyar falu népe sokat hozzátett. És Ángyán József úgy látja, úgy érzi – nem ok nélkül –, hogy lehet, hogy ezzel a Fidesz sokkal több ellenséget szerzett, mint az a pár száz család, aki most nem jutott földhöz. Akár ezerszer többen is átkozhatják most Orbán Viktort falun, olyanok is, akiknek éppen nem volt közvetlenül földvásárlási szándékuk, de érzelmileg közel áll hozzájuk a föld ügye, és azt látják, hogy a Fidesz becsapta őket.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!