rss      tw      fb
Keres

A pávatáncról és az ólmosbotról



Azoknak készítettem az alábbi szerény összeállítást, akiket meglepett, hogy Orbán semmi kivetnivalót nem látott abban, ha a nyilvánosság elé tárja az uniós tárgyalási technikákról szóló elképzelését és gyakorlatát, azt a bizonyos pávatáncot (1). Ugyanis semmi újdonságot nem mondott. Előadta ő ezt már a magyar országgyűlésben is (Orbán: pozíciót kell fogni), és mások is észrevették, sőt nyilvánosan meg is fogalmazták már nem egyszer (Felcsuti Péter, Barcza György). Nincs többről szó, mint hogy Orbán szerint a világ úgy működtethető jól, ahogyan az alattvaló mentalitású ember működteti a főhatalomhoz való viszonyát, és ahogy az alattvaló mentalitású ember működteti a viszonyát azokkal, akiket a hierarchiában maga alatt érez: fölfelé szimulál, de csak azért, hogy közben rafinériával, csavaros magyar ésszel kijátssza azokat, akiket a hierarchiában maga fölé képzel, lefelé meg tapos, hogy aztán, ha az érdekei úgy kívánják, engedje felállni a földről azokat, akiket sikerült bedöngölnie (akikkel nincs közös érdeke, lásd fél Magyarország, azok sajnos ott maradnak bedöngölve). Amiből értelemszerűen következik, hogy Orbán szemében az Európai Unió nem országok önkéntes társulása, nem tárgyalópartner, hanem kijátszandó főhatalom, és a bankok vagy multicégek nem szuverén szereplői a gazdasági életnek, nem tárgyalópartnerek, hanem állami eszközökkel vívott háborúban legyőzendő ellenségek.

És hogy ne fakadjunk sírva ennyi sajnálatos mentális és magatartási probléma láttán, szerény összeállításomat a kikötői alvilág egyik remek ismerőjének leírásával zárom arról, mi a helyes harci taktika abban a civilizációmentes világban, ahol a „klubok” rangját a jogerőre emelkedett években mérik (és bevallom, Fülig Jimmy kedvéért csináltam ezt az egész aprót). Ha Orbán tőle tanulta, hogy így kell mozogni bármilyen közegben, már megbocsátok neki. Csak kár, hogy miniszterelnök lett belőle. Piszkos Fredként a kikötőben talán többre vitte volna.


2011. február 14.
Orbán: pozíciót kell fogni
(2)

„A Tesco ügye. Nem szeretnék személyeskedni… de ahogyan Ön gondolkodik erről a kérdésről, az olyan irodalmi széplelkűségre emlékeztet engem. Hát hogy akarunk megállapodni mi óriási hatalmú multinacionális cégekkel, ha előtte nem fogunk pozíciót? Odamegyünk, és kérünk tőlük valamit? Hogy gondolták ezt?! Azért kellett kivetni a válságadókat, hogy legyen tárgyalási pozíciónk! Meg kellett mutatni, hogy Magyarországon, ha szükség van rá, korábban érinthetetlennek tartott szektorok is, igen, arányosan szerepet kell hogy vállaljanak a közterhekből. Oszt majd innen tárgyalhatunk.” [taps] És lehet, hogy ez valakinek nem tetszik, de a hatalomnak ez a világa… Ezért a válságadókat három évre vezettük be, és azonnal nyilvánvalóvá tettük, hogy nem fogadjuk el, hogy a válságadók kivezetése után a korábbi állapothoz térjünk vissza […] Na de kéregetésre, könyörgésre meg a józan belátásra hivatkozva ez nem fog megváltozni… Tehát tárgyalni kell, a tárgyaláshoz tárgyalási pozíció kell, eszközöket kell fölmutatni, és érdekeltté kell tenni még az ellenfelet is, hogy megállapodjon.”

(Lázár János, jó tanítványként, ugyanezt adta elő a hvg.hu-n megjelent interjújában 2011. december 26-án: „Nagy eredmény, hogy már a bankok is belátják, hogy a devizahitel-állomány felszámolásában szerepet, kockázatot kell vállalniuk. Meggyőződésem, ha a végtörlesztésről nincs az a nagy vita, akkor ezt sosem látták volna be.” A bankok szerint viszont Packázás nélkül is lett volna banki alku.)


2011. december 28.
Felcsuti Péter: a dolog arról szól, hogy ki tudja a másikat kicselezni
(3)

„Én azt nem mondom, hogy nem racionális, mert nyilván van egy olyan ráció vagy van egy olyan logika, aminek ez megfelel, de összességében azért a konvencionális felfogás szerint ezek nem nagyon bölcs dolgok, amiket a kormány most már sorozatban csinál, ahol lényegében a partnereit alkupartnereknek tekinti, és a dolog arról szól, hogy ki tudja a másikat kicselezni. Szóval azt gondolom, hogy a világ egyszerűen nem így működik. Magyarországon sem szabad, hogy így működjön, de Magyarország határain kívül már biztosan nem így működnek a dolgok. És ez a másikat, a partnert egy kicsit bolondnak néző magatartás, amelyik azt tekinti eredménynek ha a másikat ki tudja cselezni, ez nagyon rossz megközelítése a problémáknak.”


2011. december 17.
Barcza György: előbb csapás, aztán tárgyalás
(4)

„Orbán emellett államosított bizonyos nyugdíjalapokat, és jelentős adókat rótt ki a kiskereskedelmi, energetikai, távközlési és pénzügyi szektorra. A kormány követelte, hogy a bankok nyeljék le veszteségeket, amelyek a deviza alapú hiteleket felvevő fogyasztók megsegítéséből adódtak, mivel a svájci frankban és euróban felvett hiteleket a forint árfolyamának zuhanása nyomán nehéz törleszteni. Csütörtökön a kormány bejelentette, hogy megállapodásra jutott a bankokkal a visszafizetési konstrukcióból adódó terhek megosztásáról, és lehetővé tette, hogy a bankok a veszteségek egy részét leírják a különadókból.

’Ha az egész elmúlt hat hónapot nézzük, szerintem most láthatjuk, hogy a kormánynak világos taktikai stratégiája volt: előbb csapást mér a bankokra, aztán tárgyalásokra kéri őket’ – mondta Barcza György (5), a K and H bank vezető közgazdásza. Hozzátette: miközben a bankok veszteségeket szenvednek, nincs jele annak, hogy ezért elhagynák Magyarországot.”


1940.
Fülig Jimmy: Mindig arra kell vigyázni, hogy maga üsse az elsőt, felség
(6)

„Őfelsége kezet nyújtott. Fülig Jimmy szeretettel megrázta, és adott még egy utolsó bölcs tanácsot:
– De a legjobb összeköttetés az alvilágban mégis csak egy jól irányzott ökölcsapás. Ez aztán igazán kézenfekvő, felség...
Őfelsége, mielőtt a hajó kikötött, Fülig Jimmy tanácsára vásárolt egy elég tiszta, de kopott ruhát, egy pár kitiport cipőt, trikót és sapkát. Jimmy, igen hosszas rábeszélésre, nekiadta az altiszti revolvert és az ólmosbotot. Az utóbbi felől rövid szakoktatást tartott.
– A bal belső zsebbe tegye, felség, úgy, hogy a szíj felül legyen.
– És ez mire való?
– Hogy ha baj van, kissé mozgatja a vállát, és akkor a hóna aljával megérzi, hogy helyén-e az ólmos. Ez egy nyugodt érzés. Az ember közvetlenebbül tárgyal a felekkel.
– Azután?
– Hát amikor komolyabb érvekre kerül a sor, az ember úgy tesz, mintha hanyagul vakarózna, a melle közepén kezdi, lassan a válla felé irányul ez a vakaródzás...
– De ez nem szép. Vakarózni!
– A külvárosban még nem zárja ki az általános műveltséget. Szóval ha a kapirgáló ujjak megérzik a szíjat, akkor suhi!...
(7)
– Mi az, hogy suhi?
– Nyolc napon túl gyógyuló, mintegy tizenkét centiméteres zúzott seb, véraláfutásos elszíneződéssel, helyenként a koponyacsonton kisebb repedések.
– Köszönöm.
– Szóval ugyanazzal a mozdulattal, amivel rántja, máris lecsapni a bottal! Éspedig úgy, mintha kalapot csapna a zsebéből a másik ember fejére.
– Szörnyű lehet ez az ütés. Esetleg halált is okozhat.
– Ilyen jó eredményre eleinte ne számítson, felség. A fő, hogy csak egy mozdulat legyen az egész. Így van a pisztollyal is. Rántás közben, még combmagasságból lőni.
– Tudja, jóember, hogy a verekedés, úgy látszik, éppolyan rendszeres és célszerű tudomány, mint a harcászat?
– Mindig arra kell vigyázni, hogy maga üsse az elsőt, felség. Ez nagyon fontos.
– A katonaiskola szerint is az a harcoló fél van előnyben, aki magához ragadja a kezdeményezést.
– És egy söröskancsót vagy széklábat. Aztán durr bele!
– Az mi?
– Olyasmi, mint a suhi, csak később gyógyul, és a sértett munkabírását erősen csökkenti... Mindig gyorsnak lenni!

– Napóleon szerint is a gyorsaság fél siker...
– Tüskés Vaneknek is ez a véleménye. Úgy mondja, hogy az nevet utoljára, aki először üt...”

(Mihancsik Zsófia)



(1) A mondat így hangzott: „A diplomácia táncrendje miatt az elutasítást úgy kell előadni, mintha egyébként barátkozni szeretnénk. Ezek azok a politika művészetéhez tartozó mozdulatok, hogy majd a hét javaslatból kettőre-háromra  – úgyis megcsináltuk már, csak ők nem vették részre – rábólintunk, a maradék kettőt pedig, amit nem akarunk, úgy utasítjuk el, hogy a többségét tulajdonképpen elfogadjuk. Ez bonyolult játék, afféle pávatánc.” (A beszéd, amelynek leirata máig nem olvasható Orbán Viktor honlapján, két forrásból rakható össze: az MTI tudósításából, illetve összeállításunkból, amely a Fidesz-honlap alapján készült.)
(2) Orbán válasza a frakcióvezetőknek, magyar országgyűlés, 2011. február 14.
(3) Bolgár György interjúja Felcsuti Péterrel
(4) A Le Monde és a The New York Times beszámolója a magyar jegybank-ügyről
(5) Egyike a 11 közgazdásznak, akivel Orbán és Matolcsy legutóbb is „tanácskozott”.
(6) Fülig Jimmy, aki szerint nem lehet minden pofon mellé forgalmi rendőrt állítani, ezekkel a tanácsokkal eresztette útjára Mr. Irvinget a Honolulu-Star fedélzetéről, bele a kikötői alvilágba, ahol a „klubok” rangját a jogerőre emelkedett években mérik. Történt mindez a Piszkos Fred, a kapitány című örökbecsű Rejtő-műben.
(7) A koki és a saller korabeli megnevezése.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!