Kövér Lászlónak el kell tűnnie a közéletből
- Részletek
- Napi apró
- 2010. június 12. szombat, 13:40
- Mihancsik Zsófia
„A politikai oldalak közötti normális párbeszéd kialakulásához” Kövér Lászlónak „el kell tűnnie a közéletből”. Kövér ugyanis ..."egy politikai bűnöző, aki ameddig el nem tűnik a magyar közéletből, és bármilyen értelemben” a Fidesz „nevében szólhat”, a Fidesszel „mint demokratikus szervezettel nem számolhatunk. Antidemokratikus erő most” a Fidesz, „amely folyamatosan veszélyt jelent a magyar társadalomra, a nemzeti integrációnkra, valamint az állam stabilitására."
Félreértések elkerülése végett: nem megfordítottam Kövér László állításait, nem az történt, hogy visszafordítottam őket ellene. Meggyőződésem szerint Kövér állításait csak a helyükre tettem. Ez így pontos, így fedi a valóságot, amúgy meg nem. Szívesen megkímélném persze, még Kövér Lászlót is, a „politikai bűnöző” minősítéstől, de ha már a szájára vette a szóösszetételt, kénytelen vagyok pontosan követni őt. Bár nem szeretem az ilyen vagdalkozásokat, hiszen mint a múltkor már említettem, ha „a Zuschlag-perben lennénk, azt mondanám: bűnszövetkezetben” dolgoznak ő és kollégái, de mivel „nem ott vagyunk”, szívesebben beszélek leíró jelleggel „összehangolt kommunikációs stratégiáról”, amely leíró meghatározás tartalma attól még nem kevésbé elrettentő.
Azzal persze kiegészíteném a Kövér Lászlóra alkalmazott kijelentéseket, hogy pártja nem egyszerűen „folyamatosan veszélyt jelent a társadalomra”, mert a magyar társadalmon már alig van mit veszélyeztetni. A megvert, legyőzött, agymosott, kiégett, kapaszkodók nélkül maradt, eszköztelenné vált, apatikus társadalom már megvan, azoknak a napi merényleteknek a nyomán, amelyeket Kövér pártja nyolc éven át folyamatosan elkövetett ellene. Ami most történik, itt, az orrunk előtt, nem más, mint ennek a totálisan meggyengített társadalomnak a megfelelő uralmi formák és intézmények alá való beterelése: gyerekeké, felnőtteké egyaránt. (Mielőtt bárki előállna a szokásos lapos bölcsességgel, hogy egy társadalom állapotáért első helyen mindig a kormányzó erők felelősek: nem ugyanaz a felelőssége annak, aki alkalmatlan a feladatára – el is nyerte érte méltó büntetését –, és annak, aki módszeresen, célirányosan és tudatosan pusztít. Józanságot, erkölcsöt, beszédet, viselkedést, normákat, demokratikus készségeket, egyént és közösséget, mindent és mindenkit, ami és aki az útjában áll.) Így aztán a nemzeti integrációt valóban folyamatos veszély fenyegeti: azt az egyetlen értelmes fajtáját, amelyben nemcsak az alattvalók, hanem a szuverén polgárok is jól érzik magukat. Az állam stabilitásáról meg ne is beszéljünk: az a stabilitás, amelyet éppen most szabnak át erővel, erőszakkal, a közösen elfogadott, demokratikus elveken nyugvó szabályok önkényes felrúgásával („forradalommal”), még ha az első időben stabilitásnak látszik is, nem lesz hosszú életű.
Én persze nem vágyom Kövér Lászlót bíróság előtt látni. Az ítélkezésre ott van a történelem sokat emlegetett „ítélőszéke”, amely ha – remélhetőleg nemsokára – jogaiba lép, nem kétséges, hogy melyik bugyrába száműzi Kövér Lászlót és a pártját. Ma azzal is beérném, ha valamilyen csoda folytán a magyar társadalom magára találna, és mély, jól érzékelhető megvetéssel övezné ezt a lihegőfajta bosszúvágyat, a másik ember ellen indított kíméletlen hajtóvadászatot, de legfőképpen azt az egyént, aki már nem is szégyelli, hogy alantas indulatok mozgatják.
Ettől teljesen független dolog, hogy Gyurcsány Ferenc tevékenységét meg lehet vitatni – meg is kellene, mert meggyőződésem, hogy annyi rossz, nemtelen vagy éppen sunyi energiával, annyi önelégült dúvaddal ritkán találkozik szembe ember, mint amennyi neki kijutott. Ebből a vitából ezek az „energiahordozók” eleve ki vannak zárva. Így Kövér László, Orbán Viktor, Áder János, Navracsics Tibor és minden olyan fő- és al-alattvaló is, legyen pártkatona vagy holdudvari értelmiségi, aki az elmúlt hat évben minden elképzelhető aljasságot bevetett azért, hogy egy tehetséges embert megroppantson, kiszorítson, elpusztítson. Bármi áron. Rájuk nézve a tehetség maradt az egyetlen veszély. Minden mással már leszámoltak. Így aztán Kövér László tovább beszél. Ha tehetném, sajnálnám őt ezért.
(Mihancsik Zsófia)
