Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. június 22.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2012. június 25. hétfő, 02:42; Megbeszéljük

3. oldal / 4

Megint a Zsanett-ügyről és a büntetésvégrehajtási „bérmunkákról”
Magyar György ügyvéd

Bolgár György: - Az utóbbi napokban már nem először beszélünk, aminek részben az az oka, hogy egy hírt szeretnék Önnel megmagyaráztatni. A másik ok pedig az, hogy néhány nappal ezelőtt beszéltünk a Zsanett-ügyben hozott jogerős ítéletről, és azután is a hallgatóim túlnyomó többsége valamiért és valamilyen módon kifejezte bizalmatlanságát, gyanakvását a hatósággal, a rendőrséggel, a rendőrökkel, az igazságszolgáltatással szemben. És mintha már elfelejtették volna ennek az ügynek az öt évvel ezelőtti politikai körülményeit, hátterét, következményeit, most már csak azt nézik, hogy egy nő állítása öt rendőrrel szemben, az a nő nem lehetett olyan botor, hogy kihívja maga ellen az egész rendőrséget, ha nem lett volna igazság az ő állításában vagy vádjában. Változatlanul az a kérdésem, hogy abszolút, száz százalékig egyértelműen zárult ez az ügy? Volt olyan ismerősöm is, aki azt emlegette, hogy annak idején egy ismert pszichológus megvizsgálta a feltételezett áldozatot, és megállapította rajta, hogy milyen sokk és trauma érte, aztán egy másik pszichológiai vizsgálat ennek az ellenkezőjét. Voltak ilyen ellentmondó szakvélemények?

Magyar György: - Örülök, hogy a közvéleményt megpróbáljuk megnyugtatni, el kell azonban mondanom, hogy ezek az ügyek csak másodlagosan tartoznak a közvéleményre. A közvélemény nagyon helyesen hoz ítéleteket, de maradjunk abban, hogy csak morzsákat ismer, és bízzunk az igazságszolgáltatásban a tekintetben, hogy az arra felkent fővárosi ügyészek és bírák ismerik a tényállás minden – hangsúlyozom: minden – részletét, és ők vonnak le jogilag megfelelő, releváns következtetéseket.

- Emberek életét befolyásoló következtetéseket, mert ez a dolog lényege.

- Mert ők ismerik a tényállást, ismerik a körülményeket, ezeket részleteiben is meg összefüggésében is egybevetik, logikai rendszerbe helyezik. Öt évvel ezelőtt, a cselekményt követő nyolc hónapon keresztül vizsgálták az ügyet, és nemcsak pszichológusokat hallgatnak meg, hanem emlékezzenek vissza, micsoda DNS-vizsgálatok voltak, meg ruházatvizsgálatok voltak, meg különféle póthaj-vizsgálatok.

- Igen, igen. Hány nappal később fordult az eset után a hatóságokhoz az áldozat, vagy feltételezett áldozat?

- A hölgy szinte már másnap reggel bejelentést tett, de furcsamód arról nem esett szó, hogy őt bántalmazták volna. Majd eltelt néhány nap, és közölte, hogy kérem, itt is meg vagyok sérülve, ott is meg vagyok sérülve. Szóval az ő előadása nem volt konzekvens. Hogy miért mond valaki ilyet – ugye a közvélemény ezt kérdezi –, ha nem történt meg, arra sok magyarázat lehet.

- Hiszen rengetegféleképpen fizethet rá. Most például forintban is akár, nem keveset, aztán még egyéb következményei is lehetnek ennek, csak nem fogja magát kitenni ilyennek, ha nem lenne az egésznek alapja.

- Én rettenetesen sajnálom a mi Kassai nevezetű bírónkat. Tetszik tudni, miért sajnálom? Mert hibázott, és akár a karrierjébe is kerülhet.

- Ja, hogy a futballbíró. Most hirtelen még ott tartottam az ügyünknél.

- Én váltottam túl gyorsan, elnézést kérek. Tehát játékvezető, és azért sajnálom, mert hibázott. – Én nem azt mondom, hogy Zsanett hibázott, de Zsanett akkor, amikor ez az eset megtörtént vele, ami legalább odáig igaz, hogy igazoltatták a rendőrök, utána hatalmas sérelmében kitalálta, vagy legalábbis úgy gondolta, hogy nyomatékot ad a mondanivalójának, ha hozzáteszi ezt a súlyos tényállást, ezt a gyanúsítást. Itt jegyzem meg, hogy életében akkor – nagyon fiatal hölgyről van szó – már negyedik ízben tett ilyen bejelentést, hogy vele szemben szexuális sérelem történt.

- Jé, erre én nem is emlékszem. Ez nyilvánosságra került?

- Csak azért mondom, hogy erről szól a történet, mi ügyvédek azért nem mondhatunk el mindent a nagyvilágnak, és a bírók meg az ügyészek sem fogják elmondani. De én, aki az ügyet ismerem, miután most már lezárult, ennyit elmondhatok, ne gondolják a hallgatók, hogy csak arról van szó, hogy az egyik fél állítja, hogy megtörtént, a másik fél állítja, hogy nem történt meg, a bíró meg lamentál, aztán mérlegel, és hoz egy döntést. Szó nincs erről.

- Vagy enged a rendőrség és a hatóságok nyomásának, és beadja a derekát, fölmenti a rendőröket. Nem erről van szó?

- Szó nincs erről. Még egyszer mondom, a Budapesti Nyomozó Főügyészség igen komoly apparátussal nyolc hónapon keresztül folytatta a vizsgálatot. Mindenféle rendőrautókat, mindenféle térfigyelő kamerákat, ahány mobiltelefon volt a környezetben, mindegyiknek a cellainformációját, aztán az összes DNS-t, az összes ruházatot, a hölgy összes sérülését, a különböző testváladékoktól kezdve mindent a világon megvizsgáltak. És nyolchónapnyi vizsgálat után azt a döntést hozták, hogy a világon semmi bizonyíték nincs arra, hogy amit a hölgy állít, az valós lenne. Nem abból kell kiindulni, ahogy ő előadta, a másik fél pedig tagadja ezt. Abból kell kiindulni, hogy nem tudott bizonyítékokat produkálni a meséjéhez, és ezt már az alapeljárás keretei között kizárta az Ügyészségi Nyomozóhivatal. Utána megadta neki a jog azt a lehetőséget, hogy vigye pótmagánváddal bíróság elé az ügyét. És itt megint fel kell tennem azt a kérdést, hogy ha az állam teljes apparátusa nem talált bizonyítékot, akkor ez a kis hölgy hogy talált volna a jogi képviselőjével együtt ennél többet? Nem talált, megtettek mindent, és nem sikerült az állításukat alátámasztani. Tehát azt kérem a hallgatóktól, hogy értsék meg, itt az összes adat és az összes bizonyíték együttes mérlegeléséből jött le ez a jogkövetkeztetés, nem szimpátiából és nem befolyásból fakadóan.

- Köszönöm szépen, talán világosabban látunk ebben az ügyben. Akkor áttérek a másikra, ami miatt tulajdonképpen hívtuk. Fölolvasok Önnek és a hallgatóknak egy hírt, ami a Fidesz portálján jelent meg: „A kormányfő magánlátogatást tett Agárdon. Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor magánlátogatáson járt Agárdon, ahol megtekintette L. Simon László kulturális államtitkár, Fejér megyei országgyűlési képviselő mezőgazdasági vállalkozását. A miniszterelnök urat a politikus családtagjaival és a település polgármesterével, Tóth Istvánnal együtt fogadta, majd Dobos Ferenc borász kíséretében megnézték az L. Simon Pincészetet. Ezután a meggyültetvényben a cigánymeggy betakarításán tartottak szemlét, ahol a kormányfő elbeszélgetett az állandó és az alkalmi munkavállalókkal, majd a csemegeszőlő dűlőben az éppen zöldmunkát és gyomlálást végző dolgozók, a Baracskai Büntetés-végrehajtási Intézet elítéltjeinek munkavégzését ellenőrizték.” Itt a hír vége, és most nem arra kérem, hogy azt kommentálja, milyen régmúlt idők hírei sejlenek föl az Ön emlékeiben, hanem feltételezve, hogy itt L. Simon László képviselő mezőgazdasági vállalkozásáról van szó, úgy, ahogy ezt a hír jelzi, és nem, mondjuk, közterületről, a Baracskai Büntetés-végrehajtási Intézet elítéltjei és bármilyen más elítélt milyen feltételek mellett és hol dolgozhat?

- Az elítéltek foglalkoztatását jogszabályok szabályozzák, és megmondom egészen őszintén, helyesnek is tartom, hogyha nem úgy büntetjük őket, hogy közben meg is bolonduljanak. Azon kívül számukra sokkal elviselhetőbbé válik, nem beszélve arról, hogy a saját rabtartásuknak jó hányadát meg tudják ezáltal keresni. Semmi rossz nincs abban tehát, hogy foglalkoztatják őket.

- Sőt, ha lehetne, minél többet, ugye, ez a dolog lényege?

- És van is erre terv. Nem tudom, tetszettek-e hallani, hogy tervbe vették ezt az úgynevezett nyári börtön kategóriát, ami borzasztó jól hangzik. Ez azt jelenti, hogy mondjuk március és szeptember között a hat hónapra elítélteket olyan helyzetbe hozzuk, hogy nagyon olcsó legyen az ott tartásuk. Mert például nem kell fűteni, és lehetőség szerint viszik őket mezőgazdasági munkára, azért, hogy termeljék meg a költségeket, amik a saját rabtartásukkal összefüggésben jelentkeznek. Ez egy nagyon jó kezdeményezés. Az pedig, hogy ezt hogyan szabályozzák, nagyon lényeges. Elméletileg háromféleképpen lehet rabot foglalkoztatni. Egy: tisztességtelenül, törvénytelenül. Ezt most nem feltételeztük, tehát ezt szeretném kizárni, hanem nézzük a tisztességes formáját. Ennek két változatát tudom elképzelni, az egyik az úgynevezett belső foglalkoztatás, tehát léteznek úgynevezett börtönintézmények, úgy hívjuk mi ezeket, hogy börtön kft-k, amelyek maguk a munkáltatók, a munkáltatói jogokat gyakorolják, a benti munkatársak pedig labdákat gyártanak, gazdaságokban dolgoznak és megfelelő tevékenységet végeznek megfelelő nyilvántartással, eléggé nyomott áron, maradjunk abban.

- Tehát ugyanúgy működnek ezek a kft-k, mint bármelyik más, a szabad gazdaságban működő kft?

- Még jobban, mert ez a munkavállaló nem nagyon megy betegállományra, ez a munkavállaló nem nagyon megy szülni, ez a munkavállaló mindig pontosan megjelenik a munkahelyén. Ez a munkavállaló nem hivatkozik erre, arra, amarra, mert jó pontot szerez.

- Ez azt jelenti, hogy bárki igénybe veheti őket a szabad piacon?

- Ez már egy piaci kérdés, de ez is egy nagyon jó kérdés. Ezek szerződést kötnek, és most már arra is törekszik az állam – és azt mondom, ez is nagyon helyes dolog –, hogy ha például szüksége van a MÁV-nak vagy bármilyen magyar állami vállalatnak mondjuk ruházatra, mert a kalauzokat és a mozdonyvezetőket ugye egyenruhába csomagoljuk, akkor, ha a börtönintézmény tud gyártani egyenruhát, ott kell megrendelni. És én ezt nagyon helyesnek tartom, hogy akkor az állami intézményeket az ilyen bv-ben történő munkáltatással összefüggésben lássuk el termékcsoportokkal, például borítékhajtogatás vagy dossziékészítés, vagy irodabútor-készítés. Ugye tetszik érteni, nagyon helyes dolog, ha az állami intézmények infrastruktúrával történő ellátásához a bv-t megkeresik. A bv a büntetésvégrehajtási intézményeket jelenti. Az onnan beszerzett termékek sokkal kedvezőbbé válnak árfekvésileg is. És az állam köteles e tekintetben egy ilyen előpreferált munkát keresni, csak az benne a fontos, hogy ezért normális bért kapjanak. Az a rossz hírem, hogy nem kapnak. Ez volt az egyik.

- És ez akár a tisztességes verseny szabályait is sérthetné, hiszen vannak olyan szabad emberek szabad vállalkozásokban, akik ugyanezzel foglalkoznak, de a piac egy része számukra kiesik, hiszen más olcsóbb feltételekkel fog előnyt élvezni.

- Nagyon jól tetszik látni. Én most nemrégen olvastam, hogy kettőszázhetven millió forintért az egyik büntetés-végrehajtási intézetben egy pékséget hoztak létre. Olyan mennyiségű pékáru készül az ott kiképzett pékek közreműködésével, hogy az nemcsak az ország összes büntetésvégrehajtási intézetét látja el friss pékáruval, hanem a helyi település kórházát is ezzel tudják ellátni. Itt már vigyázni kell, mert akkor esetleg az ottani Kovács pékség és a Szabó pékség hátrányba kerül.

- Márpedig ők valószínűleg nem voltak börtönben, reméljük nem is lesznek, és csak meg szeretnének élni a munkájukból, de esetleg ez nehezebbé válik emiatt.

- Pontosan. Tehát ennek vannak tisztességes kategóriái és tisztességes határai. És akkor nézzünk egy másik szférát, mert ez sem szabálytalan, és lehet, hogy a miniszterelnök úr az államtitkár úrral történő találkozásakor ilyesmivel összefüggésben találkozott. Ezt pedig úgy hívjuk, hogy külső munkavállalás. Erre is van lehetőség. Pont Baracskán, meg néhány büntetésvégrehajtási intézetben megvan az a gazdasági lehetőség, hogy leszerződnek a büntetésvégrehajtási intézetek külső munkavállalókkal, magyarul vállalkozókkal. Ők kérnek munkaerőt, mi pedig, mint bv. adunk munkaerőt. Kötünk egy szerződést és mintegy munkaerő-kölcsönzés, munkaerő-átcsoportosítás, munkaerő-bérbeadás – teljesen mindegy, hogy nevezem –, ilyen „man power” szolgáltatás tevékenységével összefüggésben bizony leszerződhetnek akár egy baracskai mezőgazdasági üzemmel vagy lehet, hogy az államtitkár úr saját magánvállalkozásával. Ebben sem látok addig semmi bajt, ameddig a tisztesség határain belül zajlik. Miért? Mert kötnek munkaszerződést, kötnek egymással vállalkozói megállapodást, a díjazásban megállapodnak, és kontrollálják ezt a tevékenységet.

- És ha bárki más számára ugyanez a munka, ez a szerződés, ez a foglalkoztatás elérhető, akkor nincs vele semmi baj, mert nem élvez senki semmiféle előnyt másokkal szemben.

- Itt azért egy pici distinkciót tessék nekem megengedni. Én azért vagyok egy csöppet aggályos ebben az úgynevezett külső munkavállalásban, legalábbis jobban látok bajt benne, mert az ottani munkaadó már nem a bv. Az már egy külső vállalkozó. Nevezzük Takács Gmk.-nak. A Takács Gmk. azt mondja az ott dolgozó fogva tartottnak, hogy ha nem végzed el ezt meg ezt, akkor én azt fogom a jelentésbe beírni, hogy nem voltál a munkához jó viszonyulású. És ha nem vagy a munkához jó viszonyulású, akkor legközelebb nem jössz ki, bent maradsz. Tehát egy picit ki lehet használni ezt a helyzetet, ki lehet őket egy csöppet zsákmányolni. Nem azt mondom, hogy rabszolgatartásra ad lehetőséget, de a helyzetükkel vissza lehet élni. Én miután ügyvéd vagyok, én mindig a dolgok rossz oldalát látom, ezért elnézést is kérek. De úgy érzem, hogy ez a megoldás hordozza magában ezt a lehetőséget, hogy a munkavállalóval esetleg többletmunkákat végeztetnek el, vagy egyéb elvárásokra késztetik.

- De legalább végigvettük az elvileg lehetséges magyarázatokat.

- És nem érintettük a jogellenes alkalmazás esetköreit, mert ezt még a gondolatainktól is szeretnénk elhessegetni.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!