Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. június 16.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2010. június 17. csütörtök, 19:37
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Tegnap ebben a műsorban a Honvédelmi Minisztérium egyik új helyettes-államtitkárával, aki jogtörténész és a minisztérium jogi-igazgatási ügyeiért lesz felelős, emellett azt olvastam róla, hogy a Szent Korona-tan egyik legjobb hazai ismerője, ismertetője és képviselője, szóval tegnap hosszan beszéltünk vele arról, hogy mi is ez a Szent Korona-tan, hogy mennyiben tartja ő ezt aktuálisnak. Azt kell mondanom, hogy bizonyos értelemben nem is volt annyira avítt, mint ahogy az ember ezt a Szent Korona-tant akár olvasmányaiból, akár csak a néhány szó alapján, amit hallott róla, képzelné. Ő azt mondta, hogy ez tulajdonképpen egy olyan demokratikus alkotmánynak az elképzelése, ahol sem az államfő, sem egy király, sem a szuverén nép nem tudja egyedül magához ragadni a teljhatalmat, mert a korona ott van mindegyiknek a kezében, és nem lehet a koronával szemben egyoldalúan, egy hatalmi központból fellépni. Azt ugyan nem tudom, hogy a gyakorlatban ez mit jelentene, de azt kell mondanom, hogy elviekben egy fékek és ellensúlyok rendszerén alapuló dolgot fejtett ő ki a Szent Korona-tanban. Jó felfogása ez ennek a tannak, jó ez az elképzelés?
Gerő András: - Nem hiszem, hogy egyetlenegy interpretáció lehetséges. Egyébként a Szent Korona-tan nem egyidős a magyar állammal, jóval később jött létre.
- És nem egyidős a koronával sem?
- Nem. A 15-16. században formálódott ki ez a tan, ami azért mégiscsak messzebb van, mint 1000, amikor a magyar állam létrejött. Szóval ez egy középkori fejlemény, és eredetileg azt szimbolizálta, hogy a privilegizáltak, a rendek és a király közössége alkotják az államiságot, az államot.
- És a király sem engedhet meg mindent a privilegizált rendekkel szemben.
- Igen. Hiszen a Szent Korona-tan nevében hivatkozott a nemesség az Aranybulla záradékára, amely korlátozta a királyi főhatalmat. Tehát ez egy egyensúlyi helyzetet képezett le a rendek és a király között. Később ez átalakult, miután a rendiség ebben az értelemben megszűnt, és lényegében egy olyan értelmezés alakult ki, amely az ország területi egységét jelentette. Amit a helyettes államtitkár úr mondott, az egy harmadik típusú dolog. Az ebben az értelemben nem egy történeti értelmezés, hanem valami olyasmi, ami a Szent Korona-tant spirituális pontként állítja be, a magyar államiság lényegeként. Ez természetesen vitatható, noha minden államiságban van természetesen spiritualizmus. Azonban az azért eléggé megkérdőjelezhető, hogy az állam alapvetően egy spirituális alapra helyeződne.
- Igen, végeredményben mindent Istenig vezet vissza, és oda vezeti vissza az állami felépítés alapjait is, kétségtelenül. Emellett az is érdekes, hogy ő számít arra, ha nem is mondta ki ezt egészen egyértelműen, hogy esetleg az új alkotmány megalkotásánál is figyelembe veszik a Szent Korona-tant vagy akár az ő nézeteit is.
- Igen. Azért két dolgot megjegyeznék. Egyrészt, eszmetörténeti értelemben, a 17-18. századtól az európai államfejlődés nem ilyen spirituális tartalmakra alapozódik. Elméletileg sem, és gyakorlatilag sem. A francia és az angol felvilágosodás óta minden államelmélet, államberendezkedés különféleképp felfogott társadalmi szerződéselméletekre hivatkozik. Vagyis arra, hogy az emberek különféle csoportjai megegyeznek valamiben, és ennek megfelelően önmaguk érdekében működtetik az államot mint szervezetet. Tehát ennyiben azért ez egy elég fatalisztikus elképzelés. Ez bizonyos értelemben egy gondolati régészeti lelet, amit meg kell becsülni, mert annak mindig van egy sajátos esztétikuma és impresszivitása, ha egy ilyen archaikus dolgot mond valaki élőben. Másrészről viszont azt kétlem, hogy a mostani vagy a későbbi alkotmányozásba be tudna kerülni ez a Szent Korona-tan. Hiszen az európai fejlődésben ma már nem Isten a történelem legitimálója. Gyakorlatilag épp az a lényeg, hogy a felvilágosodás nyomán szétvált az állam és az egyház vagy az egyházias világkép, és ezek a világképek gyakorlatilag a magánszférába tolódtak bele.
- De ha azt láthatod egy magyar törvény első bekezdésében, hogy mi, akik abban hiszünk, hogy Isten a történelem ura, akkor talán az alkotmány is átalakítható ilyen szellemben.
- Nem, az teljesen rendben van, hogy valaki azt írja, hogy mi, akik abban hiszünk. Vannak ilyen emberek, akik abban hisznek, és persze vannak, akik másban. De egy alkotmány, egy állam nem alapulhat ebben az értelemben vett hitkérdésre. Az állam szekuláris kategória. Kétségtelen, hogy a középkorban és régebben az állam és az egyház össze volt fonódva. De pontosan ez a lényege a modernitásnak, hogy elváltak egymástól. Ebből kifolyólag nehéz elképzelni, hogy egy ilyen spirituális elem mint legitimációs alap bekerüljön egy alkotmányba. Ezt annyira nehéz elképzelni, hogy köztünk szólva én kicsit féltem is ezt az államtitkár-helyettest, vagy államtitkár-jogtörténészt, mert most olvastam, hogy indokolás nélkül ki lehet tenni embereket az állásukból, és miután a magyar állam kormányzatának semmilyen nyilatkozata nem utal arra, hogy ők a Szent Korona-tanban hinnének, ez veszélyes játék egy közfunkcióban lévő embertől. Egy értelmiségtől nem, de egy közfunkcióban lévőtől veszélyes, mert nem tudjuk, hogy a hatalmon lévők tetszésével hogyan találkozik.
- Igen. Említetted egy fél mondatban, hogy van egy másik értelmezési lehetősége is a Szent Korona-tannak, és én nem utolsósorban ebben látom az újjáéledt népszerűségét. Ez pedig az, hogy a Szent Korona alá nemcsak emberek, hanem területek is tartoznak. És valószínűleg sokan úgy vélik, hogy éppen a Szent Korona-tan nevében gyakorlatilag azok a területek, amelyek egykor a korona alá tartoztak, visszakövetelhetők vagy legalább visszaremélhetők, vagy valamilyen jogi alapot lehet teremteni arra, hogy ezeket visszaszerezzük.
- Persze, van ilyen is. Ezért mondtam, hogy a Szent Korona-tan államszervezési tartalma és területi tartalma nehezen elválasztható. Mert egy történeti fejlődésben a két dolog valahogy összekapaszkodott. Lehet benne ilyen szándékot is látni. Az igazság az, hogy én tudom, vannak emberek, akik hisznek ebben, érvelnek mellette. Csakhogy ez egy olyan dolog, mint hogy az ókorban a nőgyógyászok egy része hitt abban, hogy a nőknek vándorol a méhe. Erről rengeteg vita volt. Tehát ez a Szóranosz nevű nőgyógyász leírta, hogy a vándorméh létező jelenség. Ez akkor nagyon érdekes volt. Ma már ez nem vitatéma, mert úgy tudják az emberek, hogy a nőknek nem vándorol a méhe.
- De ettől még az orvos-történészek számára érdekes lehet.
- Így van, pontosan.
- Felmutatják ezt az egykori elméletet. Azt mondod, hogy a jogtörténészek is ugyanígy nyugodtan felmutathatják ezt a régi eszmét, csak nem kellene a mai világban ezt alkalmazni?
- Így van. Történetileg ez létezett, van. De archaikus dologról van szó, egy régészeti leletről. Egy ember élőben, jelen időben mondja azt, ami tulajdonképpen a múlt.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
- << Előző
- Következő
