Egy fontos beszéd, némi populizmussal és csipetnyi árulással




Sólyom László volt köztársasági elnök aszófői beszédét a kormánypártokkal kritikus közvélemény hangos üdvrivalgással fogadta, méltán, hiszen olyan helyről érkezett a magas színvonalú, átfogó bírálat, amely nem vádolható elfogultsággal a jobboldali pártok iránt.

Sólyom László nagyívű beszéde ugyanakkor nem mentes a populizmustól, és – mint látni fogjuk – bizony az árulástól sem. Idézem: „A pártoktól és pillanatnyi politikájuktól való elfordulást én egyelőre nem tartom bajnak. A józan ítélőképesség jelentkezését látom benne, annak kifejezését, hogy a politika az emberek várakozásainak nem tett eleget. Annak is jele ez, hogy az egyoldalú kommunikációt, az elfogult magyarázatokat egyre kevesebben fogadják el, hogy a politikát uraló fehér-fekete szemlélet, amely a csakis a barát és ellenség megkülönböztetésre képes, egyre kevésbé hiteles. És hogy egyre kevesebben viselik el azt a lebecsülést, ami a magyarázat nélküli, erőszakos kormányzati lépésekből éppúgy árad, mint abból, amikor megérdemelten hitelüket vesztett ellenzékiek lármáznak a demokrácia védelmében.”

Sólyom László itt arra ad magyarázatot, hogy a választók miért fordultak el a politikától, miért ekkora a bizonytalanok aránya. Magyarázata kettős: részben a kormánypártok kommunikációjának, a választók lebecsülésének, a fekete-fehér szemléletnek, az erőszakos kormányzati lépéseknek és annak a politikának tudja be, amely csakis barát és ellenség megkülönböztetésére képes. Ez tehát a mérleg kormánypárti oldalon.

Ellenzéki oldalon tömörebb az ítélet: itt megérdemelten hitelüket vesztett ellenzékiek lármáznak a demokrácia védelmében.

Sólyom László ítéletét tudomásul veszem, bár legalábbis sommásnak érzem. Nem is ezzel szeretnék vitába szállni, hiszen a hitelvesztés maga alig cáfolható tény, legfeljebb az okairól lehetne vitázni. A „megérdemelt hitelvesztés” értelemszerűen az előző nyolc évben sok tekintetben sikertelenül kormányzó pártokra vonatkozik, csakhogy ellenzéki oldalon nem csupán az előző kormánypártok vannak, hanem ott a Jobbik, és ami Sólyom László mondanivalója szempontjából még fontosabb, az LMP is ott van.

Az LMP küzdelmét empátiával figyelem, politikáját sok mindenben nem osztom, és látok benne olyan elemeket, amelyeket kifejezetten kritikusan figyelek. Az LMP demokrácia melletti elkötelezettségét azonban egyetlen pillanatra sem vonom kétségbe, és demokráciavédő tevékenységét hitelesnek látom. Csodálkoznék, ha Sólyom László ezt nem így látná, és nem azért, mert ő az LMP alapító atyáinak kezdeményezésére vált köztársasági elnök-jelöltté, hanem inkább azért, mert a legtöbb kérdésben álláspontjuk az ország előtt álló legnagyobb kihívásokról szinte szimbiotikus viszonyban volt, legyen szó akár jogállamiságról, akár zöldpolitikáról.

Könnyű lenne azt állítani, hogy amikor Sólyom László az ellenzéki pártokat sommásan elmarasztaló véleményét hangoztatta, nem az LMP-re gondolt, hanem az MSZP-re és Gyurcsányra, és csupán figyelmetlenségből nem fogalmazott precízen. Ezt az értelmezést azonban Sólyom László beszéde nem teszi lehetővé. Ő ugyanis a politikától való elfordulást magyarázza az ellenzéki pártokra vonatkozó letaglózó véleményével. Ha a szavazók okkal fordultak el a Fidesz-KDNP-től, ugyanakkor okkal nem tudnak a hitelét vesztett MSZP–DK-hoz csatlakozni, akkor ebből logikusan következnék, hogy óriási tömegek csatlakoznának a hiteles LMP-hez.

Csakhogy a tömegek nem állnak a jogállami ügyekben hiteles LMP mögé. Ebből pedig két lehetséges következtetés adódik: vagy az, hogy az LMP is „megérdemelten hitelét vesztett ellenzékiként lármázik a demokrácia védelmében”, vagy pedig az, hogy Sólyom László alapvetése tévedésen alapszik, és máshol kell keresni annak okát, hogy a bizonytalanok elfordultak a politikától.

Sólyom László okos ember, és egészen bizonyosan átlátta, hogy ha az LMP-t kiemeli a „hitelüket vesztett ellenzék” köréből, akkor beszédének a váza nem tartható tovább. Sólyom Lászlónak választania kellett az LMP iránti rokonszenve, illetve a saját gondolata iránti ragaszkodás között. Az utóbbit választotta. A politikai pártok letaglózása mindig sikert hoz, és Sólyom László ennek érdekében beáldozta az LMP melletti kiállását is. Ismét csak a legnagyobb empátiával tudom elképzelni az LMP-s politikusok megrökönyödését, amikor éppen Sólyom László mulasztja el, hogy különbséget tegyen köztük, valamint az MSZP és a DK között, amelytől amúgy nem győznek távolságot tartani. És ehhez egy fikarcnyi segítséget sem kaptak mentoruktól.



Sólyom László Aszófőn beszél – nol.hu

Holott Sólyom László, aki köztársasági elnökként megjárta a politika csúcsát, akár meg is engedhetné magának, hogy ritka, így annál fontosabb beszédeiben tartózkodjék az olcsó népszerűségtől. Az az állítás, hogy a pártok ezen az oldalon ezért hiteltelenek, a másik oldalon pedig amazért, nagy tapsot fog kicsiholni a közönségtől. Ám kérdés, hogy egy ilyen tapsért helyénvaló volt-e így cserbenhagyni az LMP-t. Sólyom László persze nem áll egyedül azzal a felfogással, hogy a népszerűség mindenekelőtt. Az értelmiségi populizmusnak ez a fajtája meglehetősen elterjedt, szinte kedvünk lenne arra a konklúzióra jutni, hogy tökéletesen érthető a választók elfordulása a politikától: a kormánypártok erőszakossága, az ellenzéki pártok hiteltelensége és az értelmiség populizmusa elveszi az emberek kedvét a közügyektől.

Sólyom Lászlóval együtt szeretném, ha a magyar választó számára a jogállamisághoz való viszony meghatározó szerepet játszana egy-egy politikai párt megítélésében. Attól tartok azonban, hogy ez  koránt sincs így. Egyfelől igaza van Sólyomnak abban, hogy „a politika az emberek várakozásainak nem tett eleget”, másfelől fel kell tennünk azt a kérdést, hogy ezek az elvárások vajon a jogállamisághoz kapcsolódnak-e inkább, vagy esetleg  az állami gondoskodás érinthetetlenségéhez, sőt, szélesedéséhez. Ez utóbbi – úgy vélem – legalább akkora mértékben járul hozzá a politikától való elforduláshoz, mint a volt elnök által méltán megnevezett okok. Bill Clinton mondta, hogy „democracy must deliver”, azaz a demokráciának teljesítenie kell, márpedig ennek a követelménynek hosszú évek óta – és még hosszú évekig – egyetlen párt sem képes eleget tenni.

Nem beszélve az egyéb szerteágazó okokról. Csak egyetlen példát említve: Sólyom László pártellenes beszéde akarva, akaratlanul maga is hozzájárul a politikaellenes hangulathoz. Természetesen komoly hiba  lenne Sólyom Lászlót felelősnek nevezni az amúgy kétségtelen kiábrándultságért, pontosan úgy, ahogy Sólyom László népszerűsködő leegyszerűsítése sem volt helyénvaló..

Mindeközben egy pillanatra se feledkezzünk el arról, hogy Sólyom László valóban fontos beszédet mondott. Éppen ezért sajnálkozom az LMP-t bizony eláruló leegyszerűsítésen. Nálam jobban minden bizonnyal csak az LMP sajnálhatja. Mélyen megértem őket.



Eörsi Mátyás politikus, ügyvéd,
a DK Országos Tanácsának tagja



Korábban a Galamusban:
G-7
Az érzelemmentesség iskolája
Hogyan higgyünk a negyven év víziójában?
A stílus maga a politikus
Az eskü súlya



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!