Szöszmösz - 2010.06.19.
- Részletek
- Cserni János
- 2010. június 19. szombat, 04:43
My sweet home
Valahol olvastam, hogy a magyar reklám a legjobb a világon, mint ahogy a magyar nők a legszebbek, a magyar lovak a leggyorsabbak és a téglapormentes magyar paprika vitán felül a legpirosabb. A magyar eperben is lehet valami, mert hiába esett hetekig, és tudta mindenki, hogy napot jó ideje az egész Kárpát-medencében nem lehetett látni, az idén sajnos ízetlen hazaiért háromszor annyit kértek a piacon, mint az édes görögért, ami önmagában nem lenne meglepő, az viszont igen, hogy meg is vették. A földtől ugyanis önmagában nem lesz jó a gyümölcs, még az édes anyaföldtől sem: a nóták szövege olykor megtévesztő. A magyar vásárló tehát szintén leg – a maga módján. És az a BKV is, de arról írtak mások, én csak a metróreklámot említeném, azt is érintőlegesen. Illetve épp hogy nem, mert az alagútban az ilyesmi veszélyes. A Nyugatinál vetítik, érdemes megnézni: „Szeresd a magyart! Kaiser. Dán szalámi”.
Ajánlat
Munkahelyem internetkapcsolata biztonságosabb, mint a CIA és az FBI rendszere együttvéve, ami abból is látszik, hogy például az évszázad legmelegebb napjáról csak itthon tudtam lerántani a leplet, bent nem, mert a „meleg” szó – mindenki által ismert veszélyei okán – tiltólistára került. Hidegtál szerencsére akadálymentesen rendelhető. Ugyanígy nem okoz gondot az álláskeresés sem, legalábbis kolléganőmnek, aki rengeteg pénzt költ angoltanulásra, míg tornára keveset, s az eredmény látványos. Tőle tudom (én a tízévnyi teljesen fölösleges nyelvóra után is angolhülye vagyok), hogy a levelezőrendszerünkre érkező napi 10-15 idegen nyelvű üzenet állásajánlatokat tartalmaz. Mivel magam csak a „Viagra” kifejezés fordításával tudtam megbirkózni, arra következtetek, hogy az én ajánlataim speciális munkakörre vonatkoznak.
Érzékcsalódás
Ma szembejött velem két, indián kinézetű cigányasszony. Az egyik kövér, a másik sovány. Igazi Kusturica fíling. Crna mačka beli mačor. Mindketten részegek voltak.
Macska a cseréptetőn
Aki macskát akar, ne vegyen sziámit! A sziámi nem macska. A sziámi az a lény, ami elől az ördög a pokol mélyére költözött, abban a tévhitben, hogy oda nem fogja követni. Fogja. Nem szeretetből, hanem mert ahhoz lesz kedve. Dante minderről egy szót sem ír, ami önmagában eldönti a középiskolai irodalomórák hasznosságának kérdését. Ugyanezt lehet elmondani a hittanoktatásról is. Mindkettőn átestem, a macskák és antimacskák különbözőségéről egyházi és világi oktatás egyaránt hallgat. Na, ezért vettem sziámit. Most is itt ül, bár rólam nem vesz tudomást. Lefoglalja a burma farkának rágcsálása. A burma tűri. Ha megunja, fölpofozza. Szegény harmadikra, a cirmosra nehezebb feladat hárul – fogalmazzunk úgy: tűzoltó munka. A sziámi mindig tüzel… A két fiú eléggé megviselt lett mióta a lány (szűk baráti körben: Kis Rohadék, kiérlelt basszusa alapján, hivatalosan: Bömbi) belépett az életükbe. Időnként arra utaló jeleket is észrevenni, hogy szívesen változtatnának a helyzeten.
A fiúk számára a tetőzés hosszú idő óta remek szórakozás, főleg sáskaszezonban. (A sáskának sok lába van, és könnyen kihullik. Sőt, valószínűleg újranő, mert sáskatestet még nem találtam a padlón, lábat ellenben szép számmal, de ez csak kitérő.) A macska helyett beszerzett lény tömérdek rossz tulajdonságának egyike, hogy béna, ráadásul inverzbéna. A nagy akadályokat könnyen leküzdi, ezzel szemben a kanapéra ugrás meghaladja a képességeit. De ha már megvan, óvom, s ennek okán idén a tetőablakok csak résnyire vannak nyitva, nehogy kimenjen. Aztán engedékeny leszek, kiengedem. Ki is megy mind, majd az öregek egy fél óra elteltével visszaérnek, arcukon jól kivehető elégedettséggel, mint amikor az ember agyonüt egy szúnyogot, és békésen leheverednek aludni. Gyanús a nyugalom, majd a gyanú be is igazolódik. Kedves női hang a kaputelefonban azt javasolja, hívjak tűzoltókat, amennyiben enyém az a „szegény cica” a tetőn. Székre állok, kihajolok, konstatálok: a „szegény cica” leugrott a szomszéd lépcsőház alacsonyabb tetejére, ahonnan nem tud, vagy nem mer felugrani. Áll a nyergen rémült tekintettel, felháborodottan ordítva. Aztán meglát egy madarat, követni kezdi, megkerüli a kéményt és – ahol az ablakból már nem láthatom, lefekszik. A szomszéd lakás eladás (és a macska) alatt, üresen áll. Próbálom kideríteni a tulajdonos számát, közben megkérem a másik szomszédot, hogy nyissa már ki a saját tetőablakát, hadd másszon be az állat, ha továbbugrana. Már megbocsássak, de nem nyitja ki azért, hogy beugorjon rajta egy macska. Megbocsátok: tudomásul veszem, hogy őt még nem csapta meg a nemzeti egység szele. Mázlim van, kiderül a telefonszám. Még nagyobb a mázli: a tulaj épp itthon van. Kilenctől egyig ő hívogatja a dögöt, egykor én megyek át, mobilomon a netről letöltött rigófüttyel. Lejátszom kétszer, de fütyül rám. Negyed kettőkor a szomszéd elmegy, nálam hagyja a kulcsát, én az üres lakás padlóján ülök és várok. Fél kettőkor elered az eső. Rohadék előbújik a kémény mögül, a kezét csípőre teszi, szigorúan rám néz és ordít. Én nem ordítok, de hasonló szigorúsággal nézek. Elindul. Már majdnem ott van, amikor visszafordul. Nyomdaképtelen gondolatok. Kaját szórok a vízszintesre állított billenőablakra. Megcélozza. Ott van. Elkapom. Ablak be, macska le. Szétnéz. Elbődül, megfordul, ugrik, és jobb fajta gumilabda módjára rögtön visszapattan. Felkapom, hazaviszem. Otthon két gyűlölettel teli szempár fogad. Nem tudok jót tenni.
