„Roma” versus „cigány”
- Részletek
- Napi apró
- 2010. június 20. vasárnap, 04:25
- Lendvai L. Ferenc
A Heti Világgazdaságban interjú jelent meg Bari Károly költővel és folklórkutatóval (Kossuth-díjas), aki költőként magyarnak, értelmiségiként cigánynak tartja magát. Ezzel kapcsolatban úgy véli, hogy nem föltétlenül tekinthető „politikailag korrekt” kifejezésnek a roma, „mivel a roma csupán egy a számos cigány népcsoport közül, köznapi értelemben, tudományosan is helytállóbb a cigány meghatározás”. Azon tényleg fölösleges lenne ironizálni, milyen furcsa is lenne, ha a magyar nyelv minden hagyományos kifejezésében vagy minden versben és dalban a „roma” szóval helyettesítenénk a „cigány”-t; ám kétségtelen, hogy a Bari által említett okból – különösen külföldön – gyakran a „shinti és roma” kifejezéssel találkozunk, ami nemcsak a mindennapi, de a tudományos szóhasználatot is szinte leküzdhetetlenül komplikálttá teszi. Mint a nyilatkozó mondja: „Ez a szó [cigány] megfelelően tág, és előítélet nélkül is használható.”
Mindehhez hozzáteszi azután, hogy a kérdés a cigány nyelv/ek problémájához is kapcsolódik: „Mindez, persze, szorosan összefügg például azzal, hogy egységesíteni kellene a sok dialektusként beszélt cigány nyelvet, amely mai formájában nem kommunikációs kapocs. […] Elképzelni elképzelhető; hogy megvalósul-e valamikor, nem tudom.” Bár nyilván senkit nem lehet kényszeríteni egy ilyen egységesített nyelvhasználatra, de az iskolákban például lehetne tanítani. Ami nagymértékben hozzájárulhatna egy cigány öntudat kialakulásához.
A dolog lényege ugyanis nem a szóhasználat vagy a nyelvhasználat. Az amerikai feketék (újabban, szintén kissé mesterkélten: „afro-amerikaiak”) helyzete nem attól változott meg, hogy nem négernek (negro) kezdték őket nevezni; ez csak az egyéb pozitív társadalmi változások kísérőjelensége volt. A lényeg a feketék (afro-amerikaiak) önszerveződésének és öntudatának, ehhez kapcsolódóan saját elitjének és értelmiségének kialakulása volt. Ez az, ami nálunk a cigányság esetében hiányzik, és a helyzet nem attól változik meg, hogy romáknak mondjuk őket.
Abszurd, hogy a cigány önkormányzatok képviselőit ma nem cigányok választják meg, mutat rá a nyilatkozó. „[A] mai nevetséges cigány-önkormányzatisági rendszert még csak nem is bohózatnak, tragédiának látom. […] évtizedek óta nem adatik meg a cigányság önreprezentációs joga és kulturális védekezési lehetősége. Az összes politikai párt retteg attól, hogy a mindenre felhasználható díszcigányok helyett egy identitását valóban vállaló cigány értelmiség jön létre. Nem tartom véletlennek, hogy valami miatt állandóan meghiúsulnak az effajta cigány intézmények.”
Hát igen, erről van szó.
(Lendvai L. Ferenc)
