A fideszes külpolitika metamorfózisa
- Részletek
- Napi apró
- 2010. június 23. szerda, 07:18
- Balogh S. Éva
Még februárban írtam azokról a fideszes külpolitikai elképzelésekről, amelyeket Orbán Viktor 2008 november végén vázolt fel a Professzorok Batthyány Körének éves közgyűlésén. Nem akarom ismételgetni magam, de azért itt is érdemes megjegyezni, hogy az egészet, úgy, ahogy van, zavaros butaságnak tartottam, és úgy gondoltam, hogy „csak a világ dolgait nem ismerő emberek agyában születhetnek ilyen gondolatok.” Azóta nem volt semmi okom rá, hogy megváltoztassam a véleményemet. Sőt!
Be kell vallanom, hogy akkor még azt hittem, ez a koncepció Németh Zsolt agyából pattant ki. Azóta rájöttem, hogy az észak-déli tengelynek, amelynek legfontosabb pillére Magyarország lenne, nem más az értelmi szerzője, mint Martonyi János. Mondom ezt azért, mert azóta világossá vált számomra, hogy ellentétben azokkal a véleményekkel, amelyek az utóbbi időkben megjelentek a magyar és külföldi sajtóban – Martonyi a külpolitika terén „vén róka” és „az impulzív Orbánnak … szüksége van a bölcs Martonyira, hogy a világ számára bizonyítsa: a magyar külpolitika terén megbízhatóan és megfontoltan mennek a dolgok” –, én egyre inkább meg vagyok győződve róla, hogy Martonyi nem ért a külpolitikához, mint ahogy azt az első Orbán-kormány teljesítménye is igazolta.
Nem tudom, mit gondoljon az ember egy olyan magyar külpolitikáról, amilyenről Orbán Viktor szónokolt 2008-ban, és amelynek minden valószínűség szerint Martonyi János az értelmi szerzője. Ott ugyanis egy olyan észak-déli tengely megalakításáról volt szó, amely egyrészt ellen tud állni egy jövőbeni orosz nyugati terjeszkedésnek, másrészt kisegítheti Nyugat-Európát gazdasági bajaiból. Mármint az aránylag elmaradott Kelet-Közép Európa! Mindkét kijelentést korábbi írásomban részletesen értékeltem.
Az eredeti verzióban a balti országoktól Lengyelországon, Szlovákián, Magyarországon keresztül Horvátországig, az Adriáig húzódott volna ez a tengely. Azóta viszont történt egy-két dolog a világban és a régióban. Szlovákia kiesett a lehetséges szövetségesek közül. Sebaj, megteszi Románia is! Gyorsan váltottak. Elkezdtek udvarolni Traian Basescunak, és borzalmasan örültek, amikor megnyerte a választásokat. Gyorsan cserben hagyták az általuk kreált Magyar Polgári Pártot, és valószínűleg rávették Tőkés Lászlót, hogy működjön együtt az RMDSZ-szel. Néhány nappal ezelőtt pedig Semjén Zsolt az egekig dicsérte a román kormányt és annak kisebbségi politikáját.
Igen, Romániára hirtelen szükség lett, mert különben nincs tengely. Tehát maradt Lengyelország, Románia, Magyarország, Horvátország, és az utóbbi hónapokban Németh Zsolt megemlítette Szerbiát is. Tehát egyáltalán nem volt meglepő, hogy Orbán Viktor első útja Lengyelországba vezetett. Hogy mi történt pontosan Varsóban, azt persze nem tudjuk, de az biztos, hogy a két miniszterelnök közös sajtótájékoztatóján mindössze a két ország jó kapcsolatáról volt szó, illetve a visegrádi országok együttműködéséről. Az az érzésem, Orbán Viktor rájött Varsóban, hogy ebből az észak-déli tengelyből nem lesz semmi. Ami egyébként várható is volt azok számára, akiknek van valami fogalmuk a külpolitikáról.
A lengyelországi fiaskó után egyáltalán nem lehet csodálkozni azon, hogy Martonyi János most már déli orientációról beszél. Hogy mit ért déli orientáción? Mely országokra gondol? Süveges Gergely kérdéseire válaszolva kiderült: Románia, Szerbia, Horvátország, Szlovénia és általában a Balkán. És időközben felmelegítették a jó kapcsolatokat Silvio Berlusconi Olaszországával.
Tehát ez lett az ambiciózus oroszellenes, Nyugat-Európát megsegítő, az egész világot megváltó észak-déli tengelyből. Úgy látszik, az Orbán-kormány külpolitikája, amely valószínűleg a „bölcs” Martonyi János szüleménye, nem megvalósítható. Én többet vártam „a külpolitika területén 'öreg rókának' számító” Martonyi Jánostól.
(Balogh S. Éva)
