Sólyom visszaküldött törvényei II
- Részletek
- Napi apró
- 2010. június 23. szerda, 13:50
- Mihancsik Zsófia
Június 21-én a Nézőpont Intézet (lásd még: Újabb intézmény a „közeli” pókhálóban) Sólyom László furcsa vétója címmel küldte szét a világba újabb elemzését, ezúttal az alkotmánybíró-jelölés és -választás uniós országokbeli gyakorlatáról.
Hasznos az összeállítás, mint minden olyan összeállítás, amely a különféle európai országok különféle gyakorlatait veszi leltárba. Az érdeklődő és kíváncsi állampolgároknak hasznos forrás.
Ám nem ezért készült. Hanem azért, hogy kétségbe vonja, Sólyom László indokoltan küldte vissza megfontolásra az Országgyűlésnek azt az alkotmánymódosítást, amelyet a kétharmados többség az alkotmánybírók új jelölési eljárása érdekében kívánatosnak tart (és amelynek lényege, hogy az új összetételű jelölőbizottságban a Fidesz egymaga dönthet az új alkotmánybírók személyéről).
A Nézőpont Intézet szerint „több furcsasága is van” – szám szerint három – Sólyom vétójának.
A harmadik, hogy „indoklásában Sólyom az államfő, tehát saját hatalma kiterjesztését javasolja… Az alkotmánybírák megválasztásának, illetve jelölésének folyamatába… – közelebbről meg nem határozott módon – bevonná a Legfelsőbb Bíróság elnökét, illetve magát az államfőt is. Ezek alapján Sólyom akár még júliusban jelölhetne alkotmánybírókat”. Lehet, hogy a Nézőpont Intézetben nem olvasnak híreket? És elkerülte a figyelmüket, hogy Schmitt Pál kétharmados házelnök június 29-30-ára tűzte ki az államfőválasztás időpontját? Ha Sólyom László marad, mert megfelel a kétharmados pártnak, akkor mi a baj azzal, hogy ő is részt vesz az alkotmánybírók jelölésében? Ha, mint a hírek állítják, nem marad*, mert nem felel meg a Fidesznek, akkor júliusban nyilvánvalóan nem jelölhet alkotmánybírókat, még akkor sem, ha a mandátuma augusztus 4-éig szól.
A második furcsaság az intézet szerint az, hogy „Sólyom a most hatályos szabály – jóllehet azt ő sem tartja megfelelőnek – életciklusát hosszabbítja meg. Ezzel az alkotmánybírók jelölésénél megmarad az ellenzéki, kisebbségben lévő parlamenti frakciók vétójoga, amely az EU-ban példa nélküli.” Ez ügyben csak megismételni tudom: a most hatályos szabály (az Alkotmánybíróság tizenegy tagjára az országgyűlési pártok képviselőcsoportjainak egy-egy tagjából álló jelölőbizottság tesz javaslatot) lényege a kompromisszumkényszer. A törvényhozó ki akarta küszöbölni még a lehetőségét is annak, hogy olyan alkotmánybírók legyenek a testület tagjai, akik netán hajlamosak lennének hálát érezni az iránt a párt iránt, amely jelölte őket, és a hálájuk netán politikai viszontszolgálatokban nyilvánulna meg. Hogy az elvi kompromisszumkényszer a gyakorlatban rossz alkukényszerként működött az elmúlt évtizedben, azért nem kevéssé éppen a Fidesz felelős. Mindenesetre a most hatályos szabály „életciklusának meghosszabbítása” még mindig nagyobb biztosítékot jelent az alkotmánybírók „önállóságára és függetlenségére”, mint a most megszavazott és Sólyom által visszaküldött új szabály. Arról meg ne is beszéljünk, hogy az EU-ban mi példa nélküli, és mi nem az. Az EU-ban például a Fidesz egész működése valószínűleg példa nélküli.
A legszebb azonban az első furcsaság. Az ugyanis nem kevesebb, mint a „független” elemzőintézet sunyi kis oldalvágása Sólyom rovására: „…ez az első kétharmados alkotmány-módosítás, amelyet a 2005-ben egyszerű többséggel a harmadik körben megválasztott (természetesen megkérdőjelezhetetlen legitimitású) államfő visszaküld megfontolásra az Országgyűlésnek.”
Az ember csak levegő után kapkod ekkora arcátlanság láttán. Mármint ha még emlékszik arra a bizonyos 2005-ös államfőválasztásra. A vakondokra, az ellenőrzött szavazásra és a nyilvánosan bemutatott szavazólapokra vagy arra, hogy „Áder Jánost hadvezérként ünnepelték” a frakcióban a sikeres államfőválasztás után**. A Nézőpont Intézet ebben a mondatában nem kevesebbet állít, mint azt, hogy Sólyom Lászlónak hálásnak kellene lennie azért, hogy minden alkotmányos és törvényes szabályt felrúgva, megengedhetetlen eszközöket bevetve választatta meg őt a Fidesz köztársasági elnöknek 2005-ben. Ezzel szemben ő éppen most, a Fidesz-kormánnyal szemben (bocsánat: a kétharmados frakcióval szemben, hiszen nem a kormány az előterjesztője a módosításoknak) tesz olyasmit, amit soha korábban, hogy kétharmados alkotmánymódosítást visszaküld megfontolásra.
A Fidesz közeli elemzőintézetnek ez a mondata önmagában elég ahhoz, hogy biztosak legyünk abban, amit eddig is tudtunk: hogy a kétharmados párt mit sem változott. Most is hoci-nesze alapon képzeli el a politikai életet, benne, nyilvánvalóan, az általa jelölt alkotmánybírók ténykedését is.
Annak idején nemcsak a Fidesz, Sólyom László is sok bírálatot kapott azért, hogy hajlandó volt ilyen választási procedúra után beülni a köztársasági elnöki székbe. Természetesen a bírálók közt sohasem volt Fidesz közeli intézmény vagy értelmiségi. Néhány nappal az új államfő megválasztása előtt ennek is eljött az ideje. Igaz, a bírálat fordított, megmarad a fideszes logika körében: nem elveket, hanem hálát kér számon.
Az új államfőt biztosan nem érheti majd ilyen szemrehányás.
(Mihancsik Zsófia)
* A hírek igaznak bizonyultak: Orbán Viktor ma, június 23-án Schmitt Pált javasolta államfőjelöltnek.
** Részletek az Index 2005. június 9-ei írásából:
„Hosszas ovációval ünnepelte Áder Jánost a Fidesz frakciója, amikor Sólyom László megválasztása után először jelent meg képviselőtársai között. A fideszesek szerint Áder taktikai húzásainak, és a nyilvánosság előtti keménykedéseinek köszönhető a kormányoldal feletti győzelemmel felérő eredmény.”
„A csornai Charles Bronson számolta a szavazatokat, foglalta össze Áder Jánosról alkotott véleményét az MDF-es Csapody Miklós.”
„A szűk körű Fidesz-vezetés által kifundált ’cselekről’ egyébként a kiszivárgás esélyének minimalizálása érdekében a Fidesz képviselői is csak az utolsó pillanatban értesültek. Áder a hétfői első forduló idején negyedórával a szavazás megkezdése előtt hívta össze kör-sms-ben a frakcióülést, ahol közölte párttársaival, nem lesz szavazás. A frakcióvezető meggyőzte párttársait, a távolmaradás ellenére el lehet érni, hogy Szili Katalin bent maradjon a következő fordulóban is.” [A Fidesz ugyanis nem szavazott az első fordulóban, amivel látványosan cserben hagyta saját jelöltjét – Sólyom Lászlót –, viszont lehetetlenné tette, hogy a 183–13-as szavazatarány mellett az MSZP visszavonja a jelöltjét, és a koalíciónak esélye legyen közös jelöltben megállapodni.]
„A harmadik forduló előtt is Áder lépett a színre, amikor néhány perccel a kezdés előtt drámai bejelentést tett. Azt állította, tudomást szerzett arról, hogy a szocialisták tízmilliós nagyságrendű összegeket ajánlottak Szili támogatásáért, és az ajánlatot többen el is fogadták. A vádak három MDF-es politikust céloztak meg. Herényi, Csapody és Karsai Péter a párt bejelentése szerint beperli Ádert, a Fidesz azonban elérte célját, a jobboldalon olyan helyzet alakult ki, hogy szinte összes képviselője bemutatta valamelyik társának szavazatát, de volt olyan is, aki fényképet készített arról, hova húzta az ikszet, nehogy vád érhesse a későbbiekben.”
Ami pedig a vakond-ügyet illeti: „Áder János ’tudatos amnéziája’ ellen egy doboz Cavintont ajánlott fel a Fidesz frakcióvezetőjének Almássy Kornél, az IDF elnöke. Almássy szerint a Fidesz frakcióvezetője úgy vádolta meg átszavazással és a szavazatok eladásával az MDF-et, hogy előtte megállapodott az MDF-ből kizárt függetlenekkel a vakondok szerepének titkos eljátszásával.” „Almássy felszólította Ádert, hogy a ’súlyos rágalmazásai és a sajátos megfigyelő tevékenysége miatt’ mondjon le a Fidesz képviselőcsoportjának vezetői posztjáról… Az IDF-es vezető szerint ugyanis egy demokratikus, normális országban elfogadhatatlan, hogy ’komisszárként’ ellenőrizze képviselőtársainak szavazatait.” (Almássy és a „sajátos megfigyelői tevékenység” kapcsán azért jegyezzük meg: hol van már a tavalyi hó!)
