Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. október 5.
- Részletek
- 2012. október 08. hétfő, 03:29
- Megbeszéljük
A könyvszakma éves támogatása 200 millió – a Nemzeti Könyvtár 300 milliót kap
Gál Katalin, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének elnökhelyettese
Bolgár György: - A napokban bejelentették, hogy a Közlönykiadó közreműködésével és Kerényi Imre rendezésében vagy szerkesztésében egy Nemzeti Könyvtár könyvsorozat indul el. Ennek jelenleg huszonnégy kötetét tervezik, ebből hét már meg is jelent, összességében háromszázmillió forintos állami támogatással. Bár tegnap beszéltem itt a műsorban Kerényi Imrével, a dolog ideológiai vagy kultúrpolitikai részéről, de az anyagiról nem. Ezért kíváncsi vagyok arra, hogy a könyvesek céhe vagy képviselete, az MKKE vajon hogy látja, az állam beavatkozása a könyvpiaci viszonyokba pozitív vagy esetleg a piaci viszonyokat megzavaró dolog? Hiszen ilyen könyveket más is ad ki, akár Tormay Cécile-ről, akár Jókai Mórról van szó. Mi van akkor, ha az állam száll be ebbe a piacba, mit borít fel vagy esetleg – tegyük fel – miben segít?
Gál Katalin: - Tegnap részlegesen volt szerencsém hallgatni Kerényi tanár úrral a beszélgetést. Elöljáróban annyit elmondanék, hogy a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése egy 1795-ben alapított, tehát több mint kétszáz éve létező civil szervezet, az első Európában, ami evidens bizonyítéka európaiságunknak, mintegy kilencven százalékosan lefedi a magyar könyvszakmát, ez egy nagyon nagy szám.
- Végre valami, amiben utat mutattunk Európában. Ezek szerint valóban ők kezdtek el követni bennünket, nem?
- Mindenesetre az élvonalban vagyunk, és szerintem a magyar könyvkiadás sokszínűsége ma is példamutató Európában. Ami viszont egy kicsit kétségbeejtő, hogy a jelen gazdasági helyzetben évről évre egyre csökken a vásárlóerő, egyre kevesebb könyvet lehet eladni, egyre kevesebb pénzük van az embereknek. Ezt az éves statisztikánkban mindig mutatjuk, idén már hatvanmilliárd – tankönyvestől – a könyvpiac teljesítménye, az átlag példányszám nem éri el a kétezret egy-egy cím esetében. Mindenesetre megijedt a szakma, amikor tudomására jutott ez a kormányzati szándék. Nem is szándék, már a megvalósulás útjára lépett.
- Ez már valóság!
- Az első hét kötetnél már október 3-án megvolt a könyvpremier.
- Nyilván azokat érinti ez először és elsősorban, akik nagyjából azokat a szerzőket adják ki, akiket a kormányzat preferál. Ha Tormay Cécile-t adja ki valaki – nyilván inkább egy jobboldali indíttatású, ha egyáltalán van ennek ideológiai vagy politikai színezete, bár Tormay esetében valószínűleg van –, a magánkiadóktól veszi el a piacot. Ha tízezer példányban kinyomnak egy állami támogatással született Tormay Cécile-kötetet, akkor a magánkiadótól veszik el ezeket az olvasókat.
- Piacbefolyásoló tényezőként kell ezt a sorozatot értékelnünk, az biztos. Én úgy tudom a sajtótájékoztató anyagából, hogy május 31-e és október 3-a között tizennégy kötet száznegyvenezer példányban kerül piacra, ez azt jelenti, hogy címenként tízezer példány. Ez a tízezer példány – ha nem vámpírokról van szó – olyan példányszám, ami egy magyar könyvkiadó számára piaci értékesítésre szinte elérhetetlen. Ebből ötezret úgy tudom, hogy térítésmentesen szétosztanak politikusok, iskolák, közintézmények között.
- Ez is egy kicsit furcsa vagy legalábbis elsőre vitathatónak látszó piaci vagy éppen nem piaci módszer, hogy a könyvet egyrészt el akarják adni kétezer-ötszáz forintért, másrészt meg a példányok felét elosztogatják olyanok között, akik egyébként meg is vehetnék vagy lehet, hogy meg is vették volna maguktól. Ez nem tűnik szerencsésnek.
- Az egyik cél, hogy ez berendezési tárgy legyen, minden egyes általános iskola igazgatói irodájában ott legyen ez a sor. Ez egy felülről nyitott sorozat, hét témában, magyar írók, magyar hősök, magyar tájak, magyar mesék, magyar ízek, magyar ritkaságok, magyar ünnepek. Ez a fő téma, ez a felfelé nyitottság pedig azt jelenti, hogy rövid idő, akár másfél év alatt százötvenre is rúghat a könyvcímek száma. Ez rengeteg.
- A dolog egyik része, hogy most akkor az állam megbízottja majd kiválogatja, hogy szerinte az állam ideológiáját, eszményeit ki képviseli a legjobban szerinte, másfelől viszont látom, hogy az első huszonnégy kötetben benne van például Móricz fantasztikus Erdély-trilógiája. Akkor viszont az a kiadó, amely esetleg Móricz-összest akarna kiadni, rögtön keresztet is vethet például erre, legalábbis az Erdély-trilógiára, mert ha az állam beszáll, akkor ezzel ki is szorította őt ebből.
- Pontosan, bár azt nem tudom, hogy a jogokkal hogy birkóznak majd meg a szerkesztőbizottságok, illetve a kiadók. A könyvek egy része mára szabadjogú, lejárt a védelmi ideje, tehát az adja ki, aki akarja. Viszont tudni kell a könyvszakmáról, hogy nagyon konzervatív, sok szokásjogot, sajátos eleganciát, sokféleséget megtűrő, toleráns iparág, ahol nem adok ki olyan szerzőt, akit már más bevezetett, már más rászállt arra a témára, ez nem szép, nem elegáns dolog, még ha jogom is lenne rá, nem nyúlkálunk egymás piacába nagyon-nagyon nagy szeretettel. Ugyanakkor én már rögtön láttam az első kötetnél, hogy például Bánffy Miklós – ő még jogvédelem alatt áll – jogai pillanatnyilag nem a Magyar Közlöny Könyvkiadó cégnél vannak.
- Ez azt jelenti, hogy nekik meg kellene venniük attól a kiadótól, amelyik kifizette?
- Igen, de gondolom ettől nem fognak eltekinteni, abban biztos vagyok, hogy papírforma szerinti jogsértés nem történik az ügyben. Viszont rengeteg pénzről beszélünk, az első tizennégy kötet költségvetése háromszázmilliós. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a Nemzeti Kulturális Alapprogramból egy év alatt körülbelül kétszázmillió forintnyi támogatást tud kapni a könyvszakma, akkor ez nincs egyensúlyban.
- Kettőszázmilliót és erre megy el háromszáz?
- Erre a tizennégy címre megy el háromszáz, de az a kétszázmillió a mostani felfogásban nem is teljesen kétszázmillió, mert a támogatás áráért – amennyi támogatást kap egy kiadó – olyan értékben bolti áron könyvet kell adni érte, tehát így még feleződik a támogatás összege.
- Most az a pőre helyzet, hogy háromszázmillióért az állam lazán megrendel tizennégy kötetet és közben az egész könyvszakmát ennél kevesebbel támogatja?
- Igen, sajnos ez egy ilyen faramuci helyzet. Ez a felfele nyitott kifejezés azt jelenti, hogy egyre jönni fognak. Azt be kell vallanom, hogy nem volt a kezemben még ilyen kötet, de a Nemzeti Könyvtár weboldalán nagyon figyelmesen megnéztem, hogy néz ki kívülről a könyvek borítója, és elolvastam, hogy milyen papírból van. Nincs kétségem a kivitelezés igényességéről, de meg kell jegyeznem, hogy a világszínvonalú magyar nyomdák nagyon bánatosan állnak mostanában és munkáért könyörögnek. A kiadók nem tudják őket ellátni az eddig szokott módon, nehezen tudnak fizetni ismert okokból, de úgy érzem, hogy egy kicsit drága a könyvek előállítási költsége.
- Úgy érzi, hogy vastagon fogott az állami ceruza?
- Igen, mert ha én tízezer példányban megrendelem a Régi ház című Tormay Cécile-kötetet igényes kötésben, kemény táblával, finom chamois papíron - nem kell hozzá nyolcvan-kilencven grammosnál nagyobb, mert az már nem javít rajta –, el tudok érni magyar nyomdánál négyszáz forint körüli összeget. Itt pedig – ahogy számolgattam – fajlagosan egy-egy könyv ára több. Mondjuk már benne van gondolom a marketing, a szállítási díj, a szerkesztés. A weboldalon két terjesztőt láttam, természetesen a Bookline-t, amely az internetes terjesztést végzi, és pillanatnyilag a Lírát, de gondolom, ez is minden irányban nyitott, tehát mindenki kaphat ebből, terjesztheti a boltjában, aki akarja.
- Magyarán azt mondja, hogy jó nagy haszon van ebben benne, legalábbis első ránézésre?
- Mivel államról van szó, nehéz haszonról beszélni, és azt hiszem, hogy a szerkesztőbizottság meg is fogalmazza azt, hogy nem profitra törekszik, és ha véletlenül haszon keletkezne, azt később kitűzendő társadalmi célra fogják fordítani.
- Ha jól értem, akkor a könyvszakma egyesületi vezetőinek a véleményét nem kérdezték. Sokkal hasznosabb volna például a magyar irodalmat, a magyar kultúrát, gondolkodást úgy támogatni állami pénzzel, hogy ezt a jelenleg kétszázmilliós könyvre fordított állami támogatást megfejelnék mondjuk évi akár háromszázmillióval. Akkor akár lehetne Tormay Cécilet is, mert az már az államra tartozik, hogy mit támogatnak. A könyvkiadók benyújtják annak az állami bizottságnak, amelyik erre pénzt ad, annak kuratóriuma van és megszavazza, elmondja, hogy ez ezért jó, az azért jó, ez ezért érdemes támogatásra, ez azért. Nyilván, ha ennek a kormányzatnak ilyen az ízlése, akkor biztos Tormay Cécile-kiadványra is ad támogatást, de ha a könyvszakma kapna meg egy háromszázmilliós támogatást, akkor jobban fel tudná használni, mint ha a kormány kezdene el könyvkiadóként viselkedni.
- Igen, és biztos, hogy lehetne konszenzus. Az Egyesülés száznegyvenhárom tagja között van a Könyvtárellátó is, ami százszázalékosan állami tulajdonú kiadó, de a Magyar Közlönykiadó pillanatnyilag nem tagja az Egyesülésnek, remélem, hogy mielőbb a tagjaink között fogjuk tudni, mert ez az idős szervezet rengeteg szakmai és tartalmi konzultációra is jó felület. Még egyre szeretném felhívni a könyv gondozói figyelmét is, hogy megnézve az első hét kötetet az weboldalon, Benyovnak. Tessék a képaláírásokat egyeztetni a borítón lévő névírással! Ilyen alapdolgokat muszáj a szakmában elfogadni, a szöveggondozás nagyon fontos. Ezek már megjelent könyvek, a belívben nem lesz gond, mert ezek nem fordított, hanem eredeti könyvek, bár arról is szó van, hogy ez nem reprint, tehát újratördelt könyv.
- És akkor becsúszhat a hiba.
- Rengeteg buktató van, és már csak azért is, mert biztos, hogy egy ilyen offenzíva – amikor ilyen mennyiségű könyv rövid idő alatt ráborul egy piacra – a hivatásos könyvkiadók életét nem fogja felvirágoztatni. Ugyanakkor ötezret a könyvforgalomban kéne eladni. Láttam egyébként Tormay Cécile-t kétezer-kétszáz forintért is, nemcsak kétezer-ötszáz forintért, de ez a kétezer-ötszáz forintos nyomott ár azt jelenti, hogy ez még kevesebb lesz, mert minden egyes könyvterjesztőnél – legyen az akár internetes, akár kiskereskedelmi egységekkel rendelkező – helyből olyan kedvezmények érik a vásárlót, hogy a tizenöt százalékot mindenkinek tudják garantálni. Még olcsóbb lesz ez a könyv, a terjesztők az árrésükből átadják a kedves vásárlónak ezt a kedvezményt. Ezek a könyvek ott lesznek mindenütt nagy valószínűség szerint. Ugyanakkor egy ilyen mennyiségű könyváradat akár kontraproduktív is lehet. Nem tudom, hogy ismeri-e, megjelent pár évvel ezelőtt egy svéd gyerekverskötet, amiben Siv Widerbergernek van egy háromsoros haikuja.
- Nagyon-nagyon sikeres volt, igen.
- Nagyon sikeres volt. Számítunk a vásárlóra is, az egyszerű polgárra, a békemenet résztvevőjére vagy arra, aki majd a következő menetben fog részt venni. Ez a kis haiku így szól: „Bélyeget gyűjtöttem. Papa hozott egyszer egy kilót. Azóta nem gyűjtök bélyeget.”
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!