Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. október 9.

• Nyomtatás

Részletek

2012. október 11. csütörtök, 03:37

Megbeszéljük

Bolgár György kérdései 2012. október 9-ei műsorban

Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy nemcsak ellenzéki, hanem kormánypárti békemenet tüntetés is lesz október 23-án. Még csak az hiányzik, hogy százezrek vonuljanak egymással szemben?

Másik témánk, hogy kettőszáz millió forintos kampányt indított a kormány az IMF tárgyalásokról az IMF ellen. A mai országos napilapokban jelentek meg az első kormányzati hirdetések, többek között olyan szöveggel, hogy nem adjuk fel Magyarország függetlenségét, nem engedünk az IMF-nek, nem az ingatlanadóra vagy hogy tiszteletet várunk az IMF-től. Miután kiderült, hogy egy szó sem igaz abból, amit a Valutaalap követeléseiről híreszteltek nemrégiben, vajon nem szégyellik magukat? Közpénzből megy tovább a félrevezetés? Mire játszanak?

Következő témánk, hogy a felcsúti foci az elsőszámú nyertese az úgynevezett látványsportok társasági adókedvezményes támogatásának. Az utánpótlás neveléséért alapítvány 2,8 milliárd forintot kapott az MLSZ-hez eddig összesen befolyt 15 milliárdból. Csak összehasonlításképpen: a debreceni csapat 526 millióhoz jutott, szóval az egyötödéhez sem. Ki a jobb? Kósa vagy Orbán?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy a Kajak-kenu Szövetség szerint van erkölcsi alapjuk 150 ezer eurót kérni Janics Natasáért a szerbektől. Erkölcs vagy üzlet?

Mi a véleményük továbbá arról, talán még némi összefüggésben a sport vagy a sportos élettel, hogy Orbán ki nem állhatja a kövér katonákat. Október 6-án a Kossuth téren nyitva maradt a miniszterelnök mikrofonja, miközben ellépett a díszszázad előtt, és akkor mondta, hogy rendben vannak a legények. A pocakos tábornok a halálom. Még szerencse, hogy csak ennyit hallottunk?

És végül beszéljük meg, hogy Antal Attila után a BKV másik vezérigazgatója, Balogh Zsolt is visszavonta vallomását a bíróságon. És az ügyészséget törvénysértéssel vádolta. Egyre kínosabb?

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

A könyvéről és az alaptalanul meggyanúsítottak elégtételéről
Demszky Gábor, volt főpolgármester

Bolgár György: - Tegnap este a Budai Liberális Klubban beszélgettek arról a könyvről, amelyet nemrégiben fejezett be, és amely az Ön főpolgármesteri évtizedeiről, illetve saját életéről és nyilván közéleti tevékenységéről szól. Gondolom sokan kíváncsiak erre a könyvre, mikor is jelenik meg?

Demszky Gábor: - Erről csak annyit tudok mondani, hogy a közeljövőben. Nyomdakész, be van tördelve, a korrektorok felkészültek.

- Szóval akár heteken belül megjelenhet.

- Akár, de inkább hónapokról van még szó. Szeretném, ha a téli könyvvásárra megjelenne.

- Függetlenül ettől – bár azért fontos dolog, hogy még karácsony előtt megjelenjen, mert utána hónapokig tartó szünet van a könyvpiacon – engem elsősorban az izgat, hogy ez a magyarázat arra, hogy az elmúlt két évben nem volt látható és hallható sehol? Könyvet írt és ezért kizárta a külvilágot?

- Ennek nagyon egyszerű magyarázata van. Nemcsak könyvet írtam, hanem elkészítettem az elmúlt húsz év dokumentációját. Nagyon fontosnak tartom, hogy ez a történeti időszak – amely természetesen nemcsak Budapest történetét öleli fel – megfelelően legyen dokumentálva. Dokumentáltam tehát a múltat, ez azt jelenti, hogy az elmúlt húsz évet és ennek a dokumentációját leadtam több helyen, a Szabó Ervin Könyvtárban és a CEU OSA archívumában, amely az Arany János utcában található. Ez mintegy 32 folyóméternyi dokumentáció. Fontosnak tartom azt, hogy a levéltárak, a könyvtárak rendelkezzenek azzal az anyaggal, amely alapján megírható korrekten húsz év története. Nemcsak Budapest vonatkozásában, hanem mint a magyar történelem egyik nagyon fontos korszaka.

- Rendben van, hogy Ön ezt fontosnak tartja, csak én laikusként először azon csodálkozom, hogy milyen anyagai vannak Önnek. Ön főpolgármesterként elvihetett magával anyagokat vagy ezeket bent kellett hagynia a városházán és másolatokat csináltathatott, vagy vannak olyan anyagok, amelyek csak az Ön birtokában vannak és ezeket adta le?

- Már nincsenek olyan anyagok, amelyek csak az én birtokomban vannak, a magánarchívumomat, levelezéseimet – miniszterelnökökkel, másokkal – rendszereztem és adtam le. Egyébként ez tartalmazza például a teljes fővárosi sajtót. A fővárosban készült egy sajtószemle nap mint nap, amely minden fővárossal kapcsolatos aznapi anyagot tartalmazott. Akkor még papíron, mert még nem a digitális világban éltünk. Ez összességében körülbelül olyan 25-30 folyóméter. Önmagában ez egy óriási anyag, amely kutatható, de ezen kívül természetesen a levelezések és egyebek is benne vannak. Ezek egy része kötelező levéltári anyag, amely el is ment a levéltárba, egy része elkerült a Szabó Ervin Könyvtár gyűjteményébe. Volt nagyon sok anyag az én saját irodámban, amelyeket rendszerezni kellett és leadni. Így kezdődött tulajdonképpen, ez úgy is tekinthető, mint a könyv előmunkálata, a könyvhöz való forrásgyűjtés.

- Ami a sajtóanyagokat illeti, nyilván van benne jócskán olyan, amelyben Demszkyt szidták, ez az előző húsz évben azért meglehetősen gyakori volt. De azokban az anyagokban, amelyekre utalt – hogy saját levelezése például miniszterelnökökkel, volt miniszterelnökökkel egyéb ügyekben –, van olyan, amelyet, ha nem is titkosnak vagy bizalmasnak, de legalább pikánsnak nevezne? Szóval van-e olyan tartalma bármelyiknek, amelyikre úgy gondolhat az ember, hogy hűha, most ezt tudtam meg a Demszky–Orbán-levelezésből, és ez egészen új fényt vet az eseményekre?

- Minden korszakban más és más volt a helyzet. Nemcsak azért, mert mások voltak a miniszterelnökök, hanem azért, mert volt, amikor a viszonyom a kormánnyal kifejezetten rideg volt és rossz, ez az 1998 és 2002 közötti időszak volt, Orbán első kormányzásának időszaka. Volt egy viszonylag korrekt időszak, a legelső, 1990 és 1994 közötti, amikor Antall volt a miniszterelnök, és amikor meghívtak a kormányülésekre. Ott volt egy barátinak nem nevezhető dialógus a kormányfő és közöttem, ahol tulajdonképpen Budapestet a helyén kezelte a miniszterelnök, ez tükröződik a levelezésben. Aztán volt olyan időszak, amelyet tehetetlen időszaknak neveznék, 2002 és 2010 között, amikor először Medgyessy Péterrel és aztán Gyurcsány Ferenccel nem tudtam megfelelően rendezni azokat az ügyeket, amelyeket rendezni kellett volna.

- Pénzhiány miatt nem tudta?

- Például a BKV finanszírozásának az ügyét 2009 decemberében, hét év huzavona után Bajnai Gordonnal megoldottuk úgy, hogy a BKV finanszírozhatóvá vált.

- Tehát ez pénzkérdés volt? Minden vita vagy minden huzakodás pénz körül forgott?

- Nem. Azt lehet mondani, hogy Antall Józseffel a főváros vitái presztízsviták is voltak. A kormány mindenáron expót akart, annak ellenére, hogy nem volt rá az országnak pénze, és nagyon sokat vitatkoztunk, de ezen végül is a főváros nyert, mert épült egy híd és a hozzá kapcsolódó úthálózat, a Hungária gyűrű. Ez a kitartó viták nélkül nem épült volna meg, mert a kormány azért annyira nem szerette Budapestet, hogy a beruházások egy jelentős részét Budapestre koncentrálja. Tehát mi jól jöttünk ki ebből az ügyből. Ez egy tipikus olyan főváros–kormány-konfliktus, amely eredménnyel végződött, mert az, hogy itt épült egy híd és Dél-Budapest fejlődött, nemcsak Budapestnek volt jó, hanem a GDP-növekedés szempontjából is új potenciált hozott be. Azokon a területeken ma már nagy multinacionális és magyar cégek vannak, sok ezer foglalkoztatottal. Jó dolog, hogy a város fejlődött. Nem volt baráti a viszony az első kormánnyal, de ennek ellenére a lehetőségekhez képest Budapest ebből az időszakból a maximumot hozta ki.

- A www.galamus.hu-n olvastam tegnapelőtt egy részletet, amely Horn Gyulával foglalkozott és ebben, bár megírja, hogy nem voltak igazán baráti, szívélyes viszonyban, de tulajdonképpen korrektnek minősíti őt, sőt a végén visszasírja Hornt és az ő keresetlen, nyers, de őszinte modorát és stílusát.

- Azt lehet mondani, hogy mogorva volt velem és nemcsak velem, hanem mindenkivel, aki nem volt párttársa vagy nem tartozott oda. Ez stílus kérdése volt, de ugyanakkor azt, amit elmondtam az előbb Antall Józsefről, hogy korrekt volt a viszonya Budapesthez, ezt nyugodtan elmondhatom Horn Gyuláról is. Ő is látta Budapest fontosságát, szerepét, és egyáltalán nem pártpolitikai alapon döntött a Budapesttel kapcsolatos ügyekben. Ezzel együtt Horn Gyula Cölöpök című könyve azzal kezdődik, hogy velem ordibál telefonon, ugyanis március 15-én mondtam egy beszédet, ő ott volt, én egy picit elkéstem, amit nagyon rossz néven vett, igaza is volt, ezután pedig a beszédben bíráltam a kormányt. Akkor persze dúlt-fúlt, már ott is. Köszönés nélkül ment el, aztán este az Operában, amikor megkérdeztem tőle, hogy Gyula, mondd el, hogy mi volt a baj a beszédemmel, akkor a válasz az volt, hogy az első szótól az utolsó szóig rossz volt, egyébként pedig veled nem tárgyalok, csak a pártelnökkel. Ilyen volt Horn Gyula. Visszasírni nem sírnám vissza, de azt mondanám, hogy a főváros-kormány dimenzióban, ahol együtt voltam vele, ott korrekt miniszterelnöknek tartottam mindig.

- Az első Orbán-kormány korszakában közismertek voltak a viták a miniszterelnök és Ön között, de miután a 2002–2010-es időszakot is meglehetősen rosszul értékelte itt néhány perccel ezelőtt, vajon melyik volt az az Orbán, amelyik nagyobb és bizonyos értelemben elviselhetetlenebb nyomást gyakorolt a budapesti vezetésre? Az, amikor miniszterelnök volt és igyekezett minél több pénztől megfosztani a fővárost, vagy az, amikor ellenzékből szabotálta lényegében a főváros működését vagy békés életét is?

- Ezt nehéz így megmondani. Az utolsó ciklus mindenképpen borzalmas volt, és az utolsó egy évben azt lehetett mondani, hogy Orbán az ellenzékből kontrollálni és irányítani tudta az ügyészséget. Egy pontos célja volt, Budapest bevétele, visszahódítása, mivel 2002-ben Budapesten veszítette el a választást. 2002-ben megnyerte a vidéket, de Budapesten 32 képviselői helyből 28-at elveszített, és ezzel elveszítette a választást. Ezt ő azóta sem felejtette el, azóta ő egy nagyon gyenge Budapestet szeretne látni. Most látjuk, hogy ennek mi a következménye, hogy Tarlós István azt kapja jutalmul Orbán Viktor miniszterelnöktől – akit mindig nagyon pozitívan értékelt –, amit én büntetésből kaptam. Ezek a következő elemekből állnak. Egy: százmilliárd forint elvonása a következő évben, kettő: a fővárosi feladatok jelentős részének elvonása – oktatás és egészségügy –, ami az önkormányzatiság megcsonkítását jelenti, és három: a kerületek erősítését a fővárossal szemben. Azt lehet mondani, hogy Tarlós István gúzsba kötve táncol, ha úgy tetszik, rosszabb helyzetben van, mint én. Rossz helyzetbe hozták azért, mert olyan fontos Orbán Viktornak az, hogy ne legyen soha erős Budapest, amelynek a főpolgármestere akár a kihívója is lehet.

- Egy picit eltávolodom a nagypolitikától, a végén aztán visszatérek rá, már csak a könyv címe miatt is. Mennyire kíséri figyelemmel azokat az ügyeket – az igazságszolgáltatási eljárást, Hagyó és BKV vezetők bírósági tárgyalását –, amelyek nagyban hozzájárultak a Fidesz kétharmados győzelméhez, és amelyeket fővárosi korrupciós ügyeknek nevezünk? De egyébként egyre több száluk foszlik szét itt a nyilvánosság, illetve a bíróság előtt.

- Az a véleményem, hogy a magyar tényfeltáró újságírásnak – amely sajnos egyre gyengébben működik, ahogy én látom – óriási feladatai vannak ezzel kapcsolatban. Ugyanis meg kellene írni részletesen, hogy mi van azokkal az ügyekkel, amelyek valamikor 2006 körül elkezdődtek, aztán 2009 körül felgyorsultak, és azt a benyomást keltették, hogy Budapesten bűnszövetkezet működik. Naponta vittek el bilincsben embereket. Sorolnék néhány tényt, amelyeket talán ilyen módon a rádióhallgatók nem raktak össze maguknak. Vizsgálat folyt a Főkert igazgatója, Kocsis László ellen. Ezt a vizsgálatot bűncselekmény hiányában lezárták. Kocsist meghurcolták, soha nem követték meg. Vizsgálat folyt a Főpolgármesteri Hivatalban, meggyanúsítottak körülbelül húsz köztisztviselőt, akik nagyobb részt a Kabinet foglalkoztatottjai voltak. Ezt a vizsgálatot bűncselekmény hiányában körülbelül egy hónappal ezelőtt lezárták, erről ugyancsak nem volt hír. Vizsgálat folyt a Margit-híd túlárazásával kapcsolatban, büntetőeljárás. Nem volt gyanúsított, lezárták az ügyet. Vizsgálat indult a metró ügyében, lezárták az ügyet, nincs gyanúsított. Sorolhatnám még ezt tovább, csakhogy az én listám sem lehet teljes, mert ezzel valakinek szisztematikusan foglalkozni kéne, és közé kéne tenni riportsorozatokban azt, hogy mi történt és mi történt ezekkel az emberekkel utána. Ezek az emberek erkölcsi és mindenféle értelemben elégtételre szorulnak, amit nem kaptak meg. Úgy gondolom, ha az igazságszolgáltatás valakit meggyanúsít, akkor utána tartozik azzal a sajtó a nyilvánosságnak, hogy megírja, végül is mi történt, és valamilyen módon ezeket az embereket megköveti. Ezzel szemben megbetegedtek, állásuk sincs, tulajdonképpen az áldozataivá váltak egy olyan politikai harcnak, amelyben kriminalizálták őket. Tehát az ügyészség egyfajta politikai, azt is lehet mondani, hogy marketingeszközzé vált, méghozzá egy nagyon hatékony marketingeszközzé, atombomba, amivel – ha valakinek a kezében van és az irányítása alatt működik – szét lehet rombolni bármiféle kormányzati struktúrát, mert az emberek könnyen elhiszik, hogy a politikusok vagy a vezetőik korruptak.

- Akkor visszatérve a könyv címére és arra, amire Ön tulajdonképpen az elmúlt percekben is célzott: Elveszett szabadság a könyv címe. Miért?

- Mert 2010-ben lezárult a magyar demokráciának, ha úgy tetszik, liberális demokráciának egy korszaka. Ezt a korszakot a helyére kell tenni, ez a történészek feladata. Tanulni kell belőle, az akkori korszak hibáit és tévedéseit és az azóta bekövetkezett drámai eróziót helyretéve lehet valami újat építeni. Roppant fontosnak tartom, hogy a másik oldal, az ellenzék – akárminek nevezzük is, nem feltétlenül pártpolitikai értelemben ellenzék – komoly feladatának tekintse ennek a korszaknak az elemzését és bemutatását. Csak erre épülhet valamilyen társadalompolitikai, szélesebb értelemben vett program, amely egy új kurzust alapozhat meg, szellemi, ideológiai értelemben.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Miért van és mire megy a 2,8 milliárdos támogatás?
Szöllősi György, a felcsúti Puskás akadémia kommunikációs igazgatója

Bolgár György: - Kiderült – bár mintha korábban is olvastam volna erre utaló híreket –, hogy a látványsportok támogatására fordítható társasági adókedvezményből a Felcsúti Utánpótlás Nevelésért Alapítvány kapta a legtöbbet, 2,8 milliárd forintot, ha jól emlékszem. Azért ez önmagában is rendkívül sok pénz, meg az is eléggé meglepő, hogy messze megelőzték például a Debrecent vagy a Fradit. Hogyhogy mindenki a Felcsútot akarja támogatni?

Szöllősi György: - Azért árnyalnám egy picit a képet. Először is nem a felcsúti Puskás akadémia nyerte a legtöbbet, hanem az a sok százezer sportoló gyermek, aki az új sportlétesítményeket elfoglalhatja, hiszen több mint ezer egyesület, kisebb-nagyobb műhely, sportlétesítmény fejlesztésre kapott most pénzt. Amire azért volt szükség, mert évtizedeken keresztül rendkívüli módon lepusztult a magyar sport infrastruktúrája.

- Ez a több mint ezer valószínűleg szám szerint igaz, de ettől még az is igaz, hogy a felcsútiak kaptak 2,8 milliárdot, nem?

- Ez így igaz, viszont ez sem a legtöbb, mert hála Istennek a Magyar Labdarúgó Szövetség hatmilliárd forintból finanszírozza az országos pályaépítési programját, amelynek a révén máris több futballpályát adtak át országszerte. És azért sem érdemes profi klubokkal összevetni ezt az összeget, hiszen ez az egész program kimondottan a gyerekekről, az utánpótlásról és az amatőr sportról szól. Tehát, ha kaptak is más klubok vagy profi klubhoz kötődő utánpótlás műhelyek, akkor az azért van, mert ők is létesítmény-fejlesztésre vagy kimondottan utánpótlás sportra kapták ezt a pénzt. A felcsúti 2,8 milliárd nyilvános adat, és természetesen igaz. Mivel milliárdokról van szó, ezért érdemes nagyon precízen és alázatosan fogalmazni, hiszen nyilvánvalóan sok mindenkit lázít, amikor ilyen nagy összegekkel dobálózunk.

- De nem hiszem, hogy az utánpótlás fejlesztésére, erősítésére szánt pénz miatt lázonganának az emberek, bár sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy talán nem ez az a pillanat, amikor a sportra jóval többet kell költeni.

- De akkor újabb generációk nőnek fel anélkül, hogy a lakóhelyük környezetében sportolni tudnának, és ez egy nagyon fontos kérdés, szerintem elsőrangú kérdés a gyermekeink sportja és egészsége, amit nem lehet elodázni.

- Engem meg lehet győzni. Ezzel nincs bajom és biztos, hogy jót tesz gyereknek is, szülőknek is, a társadalomnak is, ha minél többen minél normálisabb körülmények között focizhatnak vagy más sportágat űzhetnek.

- Itt éppen erről van szó, hiszen a felcsúti Puskás akadémia nemcsak Felcsúton sportoló vagy a felcsúti akadémián bentlakó akadémistákat, korosztályos válogatottakat, az úgynevezett elit képzést jelenti, hanem a teljes székesfehérvári utánpótlás nevelése is hozzánk tartozik. Tehát ez azt jelenti, hogy Felcsúton és Székesfehérváron közel ötszáz gyermek sportolásához kaptuk meg ugyanazt a kvótát, amit mindenki más. És a nagy összeg az pedig természetesen a létesítmény-fejlesztésre vonatkozik.

- Ennek a 2,8 milliárdnak nagy része létesítmény-fejlesztésre megy?

- A nagy része igen. Én is pont most néztem itt a grafikonokat, hogy itt a személyi költség, illetve a gyermekek után járó fejkvóta egy elenyészően kis százalék. Az összes többi a Székesfehérváron épülő, illetve felújítandó pályákat jelenti. A Felcsúton épülő új középiskolai épületet jelenti, illetve azt az új centerpályát vagy ministadiont, amely otthont ad majd az akadémia összes irodájának, öltözőjének, orvosi rendelőjének, és így tovább.

- De akkor ez a 2,8 milliárd messze kevés is, hiszen, ahogy tudom, ez a tervezett felcsúti Makovecz-stadion önmagában belekerül három-négy milliárdba.

- Én azt hiszem, hogy most láttak olyan adatok napvilágot, amik az eddig konkrétan a cégek által befizetett és a jóváhagyott sportprogramok révén lehívott összegeket összesítették. Hiszen itt azért arról is van szó, hogy mindenki csak akkor kaphat pénzt, ha sportági szakszövetség jóváhagyja az összsport-fejlesztési programját, tehát szakmailag és gazdaságilag is megalapozott az, amit rövid és hosszú távon csinálni akar. Valóban, a felcsúti fejlesztéseknek ez csak egy része, egyrészt azért, mert hosszabb távon gondolkodunk, és a stadion folyamatosan épül. Másrészt azért – és ezt sem győzzük hangsúlyozni –, mert az elmúlt tíz-tizenkét évben is hasonló nagyságrendű beruházások voltak, ha nem is ekkorák, mint ami most az eddigi legnagyobb falat, ez az új centerpálya. De az új kollégiumi épület, a műköves és füves futballpályák, iskolaépületek, tantermek építése, orvosi központ építése, fedett csarnok építése eddig is nagyon sok pénzt emésztett fel. És nem győzzük hangsúlyozni, hogy az eddigi fejlesztések, a társasági adótörvény megjelenése előtti fejlesztések kizárólag magánpénzből történtek. A korábbi kormányok egyáltalán nem tartották fontosnak a sport, pláne a utánpótlás sport finanszírozását. És éppen ezért a Magyarországon működő futball akadémiák, nemcsak a mienk, hanem a győri, a kispesti, a szombathelyi akadémia, az MTK akadémiája Agárdon magánemberek önzetlen felajánlásaiból jöhetett egyáltalán létre. Mindenhol magántulajdonosok, illetve alapítványi formák működtették ezeket.

- Ezt a 2,8 milliárdot a felajánló cégek kifejezetten Felcsútnak szánták?

- Igen.

- Nem azt mondja a felajánló, aki igénybe akarja venni ezt az úgynevezett TAO-t, hogy én ezt a labdarúgásra, vagy a labdarúgás utánpótlásra szánom, és nem a kézilabdára? És meg is jelöli, hogy ezen belül a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítványnak?

- Igen. A Puskás akadémiát működtető alapítványnak. Nagyon fontos, hogy csak magáncégek adhatnak, és csak olyan programra, amire az MLSZ és a különféle hatóságok ráütötték a pecsétet, hogy igen, ez a program finanszírozható. És ha egy sportegyesület, beleértve itt a legkisebb falusi sportegyesületet – hiszen hál’ Istennek több mint ezer sportszervezetről beszélünk csak a fociban – megkapta ezt a pecsétet, akkor azzal mehet bármilyen vállalkozáshoz, a legkisebb helyi kisvállalkozótól egészen a multinacionális nagyvállalatokig, hogy a társasági adótokat adjátok ide. Viszont marketingcélra nem használhatja az adott cég ezt. Tehát nem hirdetheti nagy mellénnyel, hogy én adtam ennyit vagy annyit a Vízilabda Szövetségnek vagy a falusi csapatnak. Tehát ez nem pótolhatja a hagyományos szponzorációt.

- És mivel magyarázza azt, hogy ilyen hihetetlenül népszerű lett a felcsúti Puskás akadémia, és mondjuk az adományozók nem az egyébként sokkal nevesebb, híresebb és elvileg támogatottabb Fradinak adják oda a pénzt, ahol azt hiszem, utánpótlásra csak 180 millió jutott, hanem akkor már legyen a felcsúti akadémia.

- Azt mondjuk el azért, hogy például a Fradi vagy a Debrecen esetében államilag finanszírozott stadionépítésről beszélünk, aminek egyébként szintén nagyon örülünk, hiszen a sportág céljait szolgálja. De ilyen nagyszabású fejlesztés egyedül nálunk valósul meg társasági adópénzekből. Tehát mi a költségvetésből nem kapunk.

- A cégek tudják, elmennek hozzájuk és elmagyarázzák, hogy figyeljetek, focit akartok támogatni, de akkor ne a Fradit, mert az úgyis állami pénzből kapja, gyertek inkább hozzánk, mert nekünk szükségünk van erre magánpénzből?

- Mindenki keresi a cégeket az egész szférában. Egy óriási mozgalma indult meg erre, hogy minél több társasági adóforintot megszerezni és megtartani a gyerekek sportjának. Van, akinek sikerül, van, akinek részben sikerül. Van, amikor az MLSZ sem hagy jóvá mindent úgy, ahogy szeretnék a sportszervezetek. A mi esetünkben is így volt, hiánypótlásokat kértek, kisebb összegeket hagytak jóvá. Viszont azt kell mondanom, hogy nem népszerű lett a felcsúti Puskás akadémia, hanem az indulástól fogva nagyon sok magánszemély és cég azonosul a céljainkkal, hiszen mondom, gyakorlatilag a 2000-es évek elejétől zajlanak ezek az építkezések, és korábban nem volt ilyen lehetőségünk. Korábban teljes mértékben magáncégek tartották fenn az akadémiát.

- Én elhiszem, hogy a céljaik nagyon vonzóak, de nem lehet, hogy arról van szó, hogy varázsereje van annak a szónak manapság, hogy Felcsút? Talán még a Puskásnak is, de azért Orbán Viktor miniszterelnöknek lehet, hogy még nagyobb varázserejű a jelentése vagy vonzereje.

- Nagy vonzereje van a névadónknak, Puskás Ferencnek, ez kétségtelen. Nagy vonzereje van Orbán Viktor miniszterelnök úrnak, ez is kétségtelen. Nagy vonzereje van a Makovecz-épületeknek, amelyek itt kinőttek a földből az elmúlt években, és nagyon sok látogatót vonzanak, sokszor pusztán az építészeti értékeik miatt. És abban bízunk, hogy egyre nagyobb vonzereje lesz annak a munkának is, amit itt végzünk. Hiszen már megjelent az első futballista a magyar válogatottban, aki itt nevelkedett, Gyurcsó Ádám személyében, aki már válogatott játékos és gólszerző, most is Észtország és Törökország ellen készül a magyar labdarúgó válogatott keretében. Tehát valóban nagy előnyünk mindaz, amit felsoroltam. De hosszú távon csak akkor leszünk versenyképesek, ha az itt zajló munka is ilyen vonzó lesz.

- Világos, egyre több válogatottat küldenek. Még egy dolgot legyen szíves, ha van erről pontosabb tudomása. Vannak arról becsléseik, számításaik, hogy a most vagy eddig befolyt 2,8 milliárdon kívül körülbelül hány milliárd szükséges ahhoz, hogy a tervezett fejlesztéseiket végre is hajtsák, hogy elkészüljön a stadion, a kollégium és egyéb pályák?

- Igen. A legnagyobb fejlesztéseken túlleszünk ezzel, ha most novemberben várhatóan átadhatjuk az új középiskolai épületet, illetve 2014 tavaszán ezt az új centerpályát, aminek a költségvetésében én legutóbb azt olvastam, hogy 3,5 milliárd forintra becsüljük.

- Ki fogja azt kiegészíteni a meglévő pénzből?

- Ezekre a létesítményfejlesztésekre eleve úgy lehet társasági adóforrásokat felhasználni, ha harminc százalékrészt produkál az, aki épít.

- És ez az önerő megvan Önöknek.

- Ez az önerő megvan, de azért ugyanúgy küzdenünk kell, mint bárki másnak, meg kell győzni a támogatóinkat, akik eddig mellettünk álltak, hogy támogassanak bennünket. És még egyszer mondom, nehéz kérdés, hogy a hagyományos szponzorációt sok cég úgy próbálja letudni, hogy a társasági adóját az új lehetőségeknek köszönhetően felajánlja, és egyébként az egész sportszférában ez egy probléma, hogy a hagyományos szponzorok viszont eltűnnek, mert azt gondolják, hogy letudták ezzel a kötelezettségeiket. Tehát nekünk is napról napra küzdeni kell azért, hogy legyenek olyan magánemberek és olyan vállalatok, amelyek támogatnak bennünket. De az elmúlt tíz évben folyamatosan tudtunk előre menni és fejleszteni, és abban bízunk, hogy ez a következő tíz évben is így lesz.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Nem pártellenesek, csak nem akarnak pártokat a tüntetésükön
Juhász Péter, a Milla szervezője

Bolgár György: - A Milla főaktivistája Ön? Vagy minek nevezzem? Fő szóvivő, spiritusz rektor? Már ilyeneket olvasok Önről.

Juhász Péter: - A Milla egyik szervezője vagyok.

- Jó. Ez hangzik a legszerényebben, de azért Ön szerepel újabban a legtöbbet, nem?

- Igen, ennek több oka is van. Most ez a szóvivő megnevezés rám ragadt pillanatnyilag, de egyébként nincs választott szóvivő, tehát többféle módon szoktunk megnyilvánulni. Felszólalunk tüntetéseken, illetve vannak különböző programjaink. Ma délután is van egy, éppen a politikai szimbólumokról. Mindenhol mások szerepelnek, így a média rám ragadt mostanában.

- A legújabb hírek között lehet olvasni, hogy a kormányoldal sem tétlenkedik, és megint szerveznek egy békemenetet október 23-ára. Tekintve, hogy már régóta tudni lehet, hogy a Milla október 23-án szinte már hagyományosan szervez egy nagy ellenzéki tüntetést, ez azért egy kicsit aggasztónak látszik, hiszen a békemeneten legutóbb biztos hogy volt egy-kétszázezer ember. Ha ez a hatalmas tömeg két oldalról találkozik Budapesten, abból nem lesz sok köszönet. Nem aggódnak?

- Én egyáltalán nem aggódom. Azt gondolom, a rendőrség majd elvégzi a munkáját, ami a biztosítást illeti. Szerintem nem voltak százezernél többen a békemeneten, tehát az egy széthúzott tömeg volt. A Milla rendezvényén össze vannak zsúfolva az emberek, egy négyzetméteren akár három-négy ember áll. Ott pedig tíz négyzetméterre jutott egy. Azt szokták mondani azok, akik járatosak ilyen tüntetés szervezésében, hogy ha kevés emberre számítasz, akkor vonulj. Most, hogy mondja, elgondolkodtam, mi lenne, ha mi is vonulnánk egyet és akkor összemérhetővé válik a két tömeg, ha ez fontos. Mehetünk egymás mögött, és akkor nem találkozunk szembe.

- Nem szállt inába a bátorsága, ez biztos. Induljunk el, aztán majd lesz valahogy, megmutatjuk, hogy mi vagyunk többen. Körülbelül így gondolkodik?

- Én azt sem tartom fontosnak, hogy megmutassuk, hogy mi vagyunk többen. A békemenetet nyilvánvalóan kormányzati pénzből és hatalmas infrastruktúrával, Kubatov-listákkal kiegészítve szervezik. Tehát ne verjük át magunkat, vagy legalább mi ne dőljünk be annak, hogy itt ilyen rengeteg emberről van szó. A Milla gyakorlatilag költségvetés nélküli szervezet, civilek összeállnak, és a saját módjukon kommunikálnak és juttatják el az információt, szervezik meg a tüntetést. Mi így hozzuk össze a saját tömegünket. Tehát egyszerűen nem lehet összehasonlítani a kettőt. Mégis, méretében közel azonos a kettő, vagy mi akár többen is leszünk. De gondolom, nem ez számít. Ráadásul megpróbálják elriasztani minden módon a hozzánk csatlakozókat vagy résztvevőket. Emlékeznek, tavaly azzal riogattak, hogy a mentő nem jön ki, és minden évben van valami, amivel bepróbálkozik a hatalom. De szerintem nem kell félni tőlük, meg kell mutatni, hogy bátrak vagyunk, sokan vagyunk, és le fogjuk váltani a kormányt 2014-ben. Ez számomra nem kérdés.

- A mondat végéig szerintem minden hallgató lelkesen bólogatott Önnek. De közben azért itt a műsorban is és másutt is hallani, hogy valami nem stimmel a Millával. Miért ódzkodnak annyira a pártoktól, miért nem szeretik Gyurcsányt, mi a bajuk az MSZP-vel, miért nem akarnak közösködni a pártokkal? És látszik, hogy ez a vita már igazán a felszínen van. Gyurcsány Ferenc egy tegnapi tévényilatkozatában a szokásosnál kicsit markánsabban mordult rá a Millára, aztán még Majtényi Lászlóval is, aki pedig felszólalt januárban azon az emlékezetes operaház előtti tüntetésen, ilyenfajta vitába keveredtek, hogy hogy is kéne majd rendbehozni a köztársaságot. Ön válaszolt Majtényi Lászlónak, és ebből látszik, hogy vannak koncepcionális különbségek még az ő, illetve az Önök felfogása között is. Úgyhogy lassan, vagy inkább gyorsan valóban eljön az ideje annak, hogy tisztázzák, mit is akar a Milla.

- Igen. Először is hadd tegyek egy kiegészítést. Nagyon sok félreértés kering a Milla körül, ez nyilván azért is van, mert valami egészen új dolgot hoztunk be a magyar politikai életbe. Mégpedig azt, hogy nem követni akarjuk a pártokat, hanem mintegy megrendelőként fellépni velük szemben. Hiszen az a célja egy pártnak, hogy megfelelő számú embert képviseljen, viszont akkor érdemes odafigyelni ezekre az emberekre is. És ehhez hozzátartozik az a tény, hogy ma többségben vannak azok, akik nem tudnak pártot választani, tehát egyre inkább hangsúlyos az a vélemény, amit mi akarunk. Én azt gondolom, hogy Majtényi Lászlóval nem vagyunk vitában. Ahhoz a nyolc ponthoz, amiben megfogalmazták, hogy a jogállam helyreállításának milyen elvek mentén kell zajlania, mi csak kérdéseket tettünk fel. Minden egyes pontjával egyetértünk, és egyébként folyamatos a kapcsolat az Eötvös Károly Intézet és a Milla között ilyen értelemben. Tehát folyamatosan publikáljuk az anyagaikat, amit csak tudunk, minél nagyobb nyilvánossághoz eljuttatjuk. Egyszerűen kérdéseket tettünk fel, amiket nem láttunk még tisztán, hogyan képzelik, és elindult egy kommunikáció ilyen értelemben.

- Én a kérdéseikből arra következtettem, hogy nem biztos hogy egyetértenek azzal, hogy mondjuk a bírói igazgatás vezetését le kellene váltani egy kormányváltás után, mert enyhén szólva nem legitim, ahogy kiválasztották és megválasztották őket. Vagy akár az alkotmánybírák jelölése és megválasztása sem tekinthető legitimnek. Önök szerint azért ez nem ilyen egyszerű.

- Hadd szakítsam meg, egyáltalán nem erről van szó. Teljesen egyetértünk azzal, amit az Eötvös Károly Intézet, illetve Majtényi László ír. Csak kicsit tovább mentünk a gondolatmenetben. Hogy mi lesz ennek a menete. Tehát az egy dolog, hogy illegitim módon most megválasztották a bírókat, de hogy lehet ezt jogállami módon helyreállítani? Mert ha most meglépjük ugyanazt, amit a Fidesz megtett, hogy a jogállam kereteit túllépve leváltjuk őket, az nyilván nem lesz helyénvaló. Az a kérdésünk, hogy mi a javaslata erre az Eötvös Károly Intézetnek. Ez egy egyszerű kérdés, ők nyilván jobban értenek hozzá.

- Értem, akkor végképp nem szeretném félreérteni és belemagyarázni azt, ami ezek szerint nincs benne. De legalább tisztáztuk, hogy ne legyen félreértés. Tehát egyetértenek ezzel, csak a konkrét módjait kellene kitalálni.

- Pontosan.

- Akkor térjünk át másra. Elterjedt a híre annak és már Ön reagált is rá, hogy Bajnai Gordon esetleg megszólalna október 23-án. Ahogy az egyik reakciójából látom, ennek az igazi súlya foglalkoztatja Önöket, hogy abban a pillanatban, hogy Bajnai Gordon mint volt miniszterelnök megszólal ott, még ha nincs is neki pártja jelen pillanatban, ez akkor is valamiféle politikai zászlóbontás lenne, és olyan jelleget kölcsönözne az eseménynek, mintha a Milla odaállna Bajnai mögé. És lehet, hogy ez jó, lehet, hogy ez fontos is volna adott pillanatban, de biztos, hogy az eddigi teljesen civil kezdeményezés megváltozna és más irányt venne.

- Nem pontosan így van, tehát nem ez az alapvető kérdéskör. Nekem igazából az őszinte válaszom az, hogy sajnos nem vagyok feljogosítva arra, hogy a felszólalókról beszéljek. Ennek egyetlen oka van, hogy holnap este lesz egy Milla-gyűlés, ahol mi eldöntjük, hogy konkrétan ez hogy fog zajlani. Megmondom őszintén, vannak feltételek, amiknek teljesülnie kell addig.

- De Bajnai szóba került? Vagy még ezt sem mondja meg?

- Igen, és nagyon sok más is szóba került. De holnap lesz erről döntés a Millán belül, és addig teljesen fölösleges lenne bármit mondanom. Nem ez a problémánk, hogy politikai zászlóbontás történik, tehát semmiféle ilyen jellegű gondunk nincs. Tisztában vagyunk azzal, hogy mi a szerepünk. Mi azt gondoltuk eddig is, hogy a civilek hangját akarjuk megszólaltatni, Bajnai Gordon pillanatnyilag egy civil egyesületben tevékenykedik, még ha egyébként miniszterelnök is volt. Ez is egy félreértés, hogy mi politikusokat nem engedünk a színpadra, mert számtalan alkalommal lehet politikus a színpadunkon. Tehát az is egy alapvető félreértés a Millával kapcsolatban, hogy politika-ellenesek vagy politikus-ellenesek lennénk. Mi magunkat is politikusnak tartjuk, csak éppen nem pártban politizálunk. Gondoljunk mondjuk Molnár Péterre, aki az egyik legaktívabb tagja médiaügyben a Millának. Ő több párt színeiben is képviselő volt a parlamentben. Vagy a Matolcsy elleni tüntetésnél Kerék-Bárczy Szabolcs állt a színpadunkon, aki MDF-tag volt. Mi azt szoktuk kérni, hogy a pártok hagyják otthon a szimbólumaikat. Ez nem azért van, mert nem szeretjük a pártokat, vagy ne lennénk tisztában a pártok fontosságával. Ennek egyetlen oka van, hogy nem szeretnénk azt, hogy a tömeget identitás szerint megosszuk. Tehát azt szeretnénk, hogy mindenki jól érezze magát ott, és aki mondjuk nem tud azonosulni az LMP-vel vagy az MSZP-vel, vagy a DK-val, vagy bármelyik párttal, annak ne kelljen a zászlója alatt vonulni. Illetve azért is van ez, hogy egyenlő mértékben tudjanak megjelenni a pártok. Ennek ugye két lehetséges verziója lenne, az egyik, hogy kiosztunk pártlógókat, és akkor benne lennének a parlamenten kívüli pártok is egységesen. De ez hogy nézne ki? Vagy belefuthatnánk abba, hogy akinek nagyobb erőforrásai vannak, azok hatalmas molinókkal jönnek ki, és úgy tűnne, mintha egy adott párt tüntetése lenne. Ez kerülendő, főleg az első pontot figyelembe véve, hogy mindenki jól érezhesse magát, az is, aki nem tudna pártot választani. Ezért azt a megoldást találtuk a legmegfelelőbbnek, ha itt mindenki otthon hagyja a jelképeit, azzal a tudattal, hogy tisztában vagyunk vele, hogy minden párt szavazója és szimpatizánsa eljön egy civil demonstrációra, hiszen ez pont arról szól, hogy közösen vagyunk jelen. Nem az számít, hogy ki melyik párt szimpatizánsa, de az nem azt jelenti, hogy bármelyik is ne jöjjön el, vagy ne érezze jól magát ott, vagy ne szólna neki ez a tüntetés.

- Én ezt értem. És mondjuk az első egy-másfél évben volt is ennek kétségtelen indoka, magyarázata, érthető alátámasztása, hiszen az emberek kiábrándultak a pártokból, és úgy látták, tehetetlennek érezve magukat, hogy nincs mit tenni a kétharmados parlamenti többség ellen. De mostanra mégiscsak ráfordultunk már a ciklus második félidejére, és úgy látszik, hogy azért van némi elmozdulás a pártok népszerűségi sorrendjében is. Vagyis lehet, hogy a Millának is változtatnia kell. Lehet, hogy Önök már ezen dolgoznak és holnap estére már minden világos lesz, legalábbis Önöknek, aztán 23-án már nekünk is. De én elvileg olyat tudok elképzelni, hogy a Milla valamiféle ernyőként borulna rá a magukat demokratikusnak tartó ellenzéki pártokra, felajánlva valamiféle szövetség megalakításának lehetőségét, akár a Milla segítségével vagy keretein belül. Vagy a Milla azt mondja, hogy akkor kilépek ebből a civil voltomból, hiszen én, Juhász Péter, politikus vagyok, és mások is, akik itt vannak a vezetésben, és úgy gondoljuk, hogy a mi politikánk ez és ez, körülbelül ilyen a programunk, meg akarjuk méretni magunkat, párt akarunk lenni. Szövetségben a többi ellenzéki párttal, de mégiscsak egy a néhány között. Nem kéne választaniuk a két lehetőség között?

- Én azt gondolom, hogy gyakorlatilag mi már választottunk bizonyos értelemben. Többször jeleztük, hogy nem leszünk párt, és ennek pontosan az az oka, hogy egyszerűen nincs értelme még egy versengő pártot létrehozni, amikor arról szól a választási törvény, hogy így is, úgy is egy tömbbe kell majd rendeződni, hogy a Fidesz leváltható legyen. Az első verzió az, ami közelebb áll hozzánk, de itt egy kicsit még fordítva tekintünk magunkra, tehát mi nem gondoljuk, hogy a pártok felett álló ernyő vagyunk, hanem mondjuk úgy inkább, hogy mi vagyunk a termőföld, a civil társadalom, amiből kinőnek a pártok. Tehát ilyen értelemben mi vagyunk legalul, mi vagyunk a választók, mi szeretnénk kitermelni magunkból.

- Na de akkor engedniük kellene a pártokat. Hiszen, ha Önök a termőföld, akkor ki kell, hogy nőjön az MSZP, a DK, az LMP, tegyük fel, hogy a Szolidaritás is esetleg párttá alakul, stb. Akkor a mi tüntetésünkön vagy demonstrációnkon a mi földünkből kinőtt ellenzéki pártok vezetői szólaljanak meg. Gondolom én.

- Világos. Folyamatát tekintve teljesen egyetértünk. Megmondom egészen őszintén, mi két éve, amikor a Millában elkezdtünk egyáltalán beszélgetni arról, hogy hol a helyünk, mit csinálunk, már akkor felmerült az, hogy bízunk benne, hogy idővel minden pártot fel tudunk engedni a színpadra. De először meg kell mutatni az erőnket, úgy mondom inkább, hogy meg kell tanítanunk a politikusokat arra, hogy tiszteljék a választópolgárt. Nem alattvalók vagyunk, akik rohannak utánuk bármi áron, hanem feltételeket szabunk. Azért akarjuk őket hatalomra juttatni, hogy képviseljenek minket, nem azért, hogy hatalomban legyenek. Ha azt szeretnék a pártok, hogy szavazzunk rájuk, akkor bizonyos feltételeket be kell vállalniuk. Egy példán keresztül, mondjuk a pártfinanszírozást alapul véve, nem tartjuk elképzelhetőnek, hogy bármely pártot támogatnánk mi civilek, és ebben azt hiszem, hogy baloldali, jobboldali, konzervatív, liberális éppúgy egyet kell hogy értsen, hogy továbbra is a korrupcióra van kihegyezve az egész pártfinanszírozás, mert az mindenkinek árt. Tehát állapodjunk meg olyan alap dolgokban, amelyek bármely párt támogatásával elengedhetetlenek kell hogy legyenek.

- Lesz Milla ellenzéki kerekasztal?

- Nem tudok ilyen konkrétumokat mondani, és nem biztos, hogy ez csak a Milla kell hogy legyen. Számos olyan civil szervezet van, amelyik egyébként hasonlóan gondolkodik. Én azt gondolom, hogy egy olyan civil közösséget kell összehozni, ahol nekünk nincs nagyobb szerepünk, mint bármilyen más civil szerveződésnek vagy szervezetnek. Meg kell válogatni a kartelleket nyilván. Ezalatt azt értem, hogy olyanok kellenek, akik hasonlóan gondolják, hogy a demokrácia alapjait kell felépíteni, és utána tudunk majd következő lépéseket tenni. Én azt remélem és abban vagyok biztos, hogy ebben lesznek partnereink. És abban a pillanatban meg fogunk tudni állapodni a pártokkal is, ha vállalják ezeket a kritériumokat. Tehát én nem félek attól, hogy nem váltjuk le az Orbán-kormányt, viszont azt nagyon fontosnak tartom, hogy ne csak úgy leváltsuk és aztán nem tudjuk, hogy mi jön utána, mert a kormányváltás másnapján szintén lesz nap, meg még egy év, meg még három év, meg négy év, amikor jó kormányzásnak kell következnie, különben nem leszünk előrébb, mint ma vagyunk. Emlékezzünk vissza, hogy azt hallottuk évekig, hogy Gyurcsány takarodjon, és mindenki reménykedett – ezért kapott a Fidesz kétharmadot –, hogy valami más jön. A mindenki alatt értem azokat, akik megszavazták a Fideszt. Ehhez képest most én azt gondolom, hogy ők a legcsalódottabbak. Nem akarunk ugyanebbe a hibába esni, hogy Orbán takarodj, de nem tudjuk, mi következik másnap. Mi tudni akarjuk, mi következik másnap, hogy nehogy még egy ilyen hibába essünk, mint ami 2010-ben történt.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Orbán Viktor magánalapítványa működteti a felcsúti akadémiát
Ferenczi Krisztina újságíró

Ferenczi Krisztina: - Csak egyetlen mondatot szerettem volna mondani a Szöllősi úr, a felcsúti akadémia szóvivője megjegyzéséhez, hogy ha nem mentenének ennyi pénzt a fociba, akkor újabb generációk nőnének fel úgy, hogy nem volna a lakóhelyük környezetében sportolási lehetőség. Nagyon fontos, hogy tíz éve a felcsúti gyerekeknek és felnőtteknek nincs sportolási, focilehetőség.

Bolgár György: - Ezt nem mondod komolyan? Hát tele van pályával Felcsút. Több a pálya mint a…

– De az mind profi füvespálya.

– Ja, oda egy felcsúti gyerek nem mehet be csak úgy.

– Nem.

– Egyikre se?

– Egyikre se. Az iskolások a patakparton futottak lent, mert éppen nem volt szabad hely. Mert elvben az volt a megállapodás, hogy jöhetnek, csak szóljanak előre. Hát egyrészt focizni vágyó kissrácoknál nem nagyon jellemző, hogy azt mondja ma, hogy én jövő pénteken fél kettőtől fél háromig szeretnék itt focizni.

– Ja, igen. Becsöngetek, és akkor csókolom, Gyuri bácsi, jöhetnénk jövő pénteken kettőtől négyig focizni?

– Tehát, hogy bejelentkezéses alapon kell, mert hát ott edzések folynak. Tehát ez egy profitorientált vállalkozás. Érthetőek a szempontjai, de azért az igazsághoz az hozzátartozik, hogy ez nem a falunak teremt sportolási lehetőséget, hanem a falutól elvette a sportolási lehetőséget. Most, hogy végül is idén májusban a stadionépítés kedvéért már kifizették az önkormányzatnak a pénzt rá, talán valahol máshol épül majd valami, és lesz lehetőségük a helyieknek is.

– Ja, hogy a területet megvették az önkormányzattól. És akkor lehet, hogy ebből a pénzből épül valami. Ezt ígérték?

– Nem ígérték, a tervek között az egészségügyi centrum meg kultúrház, ilyesmi van.

– De talán lesz egy pálya is.

– Talán igen, nem a betonon kéne, mert van valahol egy ilyen régi betonpálya, de hát tudjuk, hogy az baromira egészségtelen.

– Te nagyon gyakran jársz Felcsútra, apropó mostanában is jársz még?

– Hát…

– Ugye hiányolják Magyarországon, legutóbb itt a műsorban Demszky Gábor az oknyomozó tényfeltáró újságírást, akkor te vagy itt az élő példa arra, hogy van ilyen újságírás, és egy kemény asszony mindenképpen van a magyar újságírásban, aki ezt szisztematikusan és állhatatosan csinálja.

– Na szóval ez tényleg egy profi magánüzleti vállalkozás, aminél még az is fontos, hogy magánpénzen működik, hangsúlyozza a Szöllősi úr, ez igaz, de azért olyan magántőkékből, amelyek az állam emlőin és megbízásain táplálkoztak, az első és a második Orbán-kormány idején is. Tehát azért ezt nem lehet különválasztani.

– Hát mint ahogy ezek szerint azt sem, hogy jaj de érdekes, hogy ide ömlik a pénz, sokkal több, mint bármelyik más futballcsapathoz. Mert ugye a támogatók tudják, hogy ja, hát Felcsút, Puskás akadémia, és még Szöllősi György is elismerte, hogy hát igen, nemcsak Puskás nevének van vonzereje, hanem Orbán Viktor nevének is. Sőt.

– Jó, csak itt azért a hatalom ebben benne van, tehát ebből a magánvállalkozásból ne felejtsük ki azt, hogy valójában a miniszterelnöki hatalomnak a birtokában folytat egy magánvállalkozást Orbán Viktor alapítványi formában. Tehát ez mindenképpen bizarr.

– Na de de miért az ő magánvállalkozása ez? Az ő tekintélye vagy befolyása vagy hatalma nyilván hozzájárul ahhoz, hogy odamenjen a pénz.

– Ez az ő alapítványa. Nem a tekintély ellen beszélek, az természetes, legyen neki tekintélye is meg hatalma is. Hanem arról beszélek, hogy alapított egy alapítványt százezer forinttal, ami ma már milliárdok fölött diszponál, és abszolút az üzleti formákat vesz fel.

– Ja, hogy ez az utánpótlásért alapítvány, ez Orbán Viktor alapítványa? Ez úgy indult?

– Hát hogyne. És ez működteti a Puskás Ferenc labdarúgó akadémiát. A Puskás Ferenc labdarúgó akadémia pedig a Videotonnak készíti a profi játékosokat. Akiket aztán el lehet adni. Tehát ez egy abszolút üzleti vállalkozás. Nulla alaptőkével vagy százezer forint alaptőkével. Erre mondják azt, hogy ügyes. Hát ebből nem lehet kihagyni a hatalmi tényezőket.

– Igen. Megtámogatva ezek szerint a társasági adókedvezménnyel.

– Hogy ki kap megbízást és ki nem kap az államtól, ki tud az állam emlőin meghízni vagy ki nem. Szóval ez azért egy nagyon sajátos formáció, és nincs igazán példa a demokráciánkban erre. Másikat legalábbis én nem hallottam és nem tudok egyik miniszterelnökünkről sem, pedig sokat nézelődtem e tárgyban.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!