Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. október 10.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2012. október 12. péntek, 02:50
- Megbeszéljük
A KDNP-s kizárásról és a pedagógus-béremelés elhalasztásáról
Pálffy István, a KDNP parlamenti frakciójának szóvivője
Bolgár György: - Tegnap vagy tegnapelőtt derült ki, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt vagy kizárta tagjai sorából, vagy törölte két képviselőtöket - az egyik ráadásul államtitkár - mert nem fizették a tagdíjat. Hát elég kínosan hangzik.
Pálffy István: - Kínosan hangozna, hogyha igaz volna, csakhogy nem igaz.
- Na. Ki hazudott?
- Én nem állítom, hogy a XIII. kerület vezetősége hazudik. Azt állítom, ezt viszont alappal, hogy a két képviselő, akik ennek az alapszervezetnek a tagjai, kifizették a 2010-es kötelezettségeiket. És tekintve, hogy ezt az évet már mindenki ellenőrizte, a pártközpont, az ÁSZ, meg az atyaúristen is ellenőrizte, ezért ezen túlvagyunk. Itt valami olyan koncepciózus támadás zajlik a XIII. kerületi vezetés részéről a két képviselő ellen, aminek a magyarázatával vagy a hátterével érdemes foglalkozni.
- Pártütők lennének a KDNP-ben?
- A pártokban, és ez világjelenség, mindig vannak furcsa emberek, küldöttek és küldöncök, dezertőrök és mindenféle alakok. És a KDNP, különösen a 2000-es évben bizony meg volt verve jó néhány ilyen alakkal. Giczy György vagy Bartók Tivadar nevére sokan emlékeznek. Mi meg különösen. Egy érdekességet ajánlok az ügyben, a XIII. kerületi szervezet vezetője egy olyan személy fia, aki Giczy György korábbi elnök – aki szétverte a KDNP-t – tanácsadója volt. Én úgy érzem, hogy ez elég alap arra, hogy valami olyasmit sejtsen az ember a háttérben, ami teljesen nem idevaló, és ezért egy felépített, koncipiált ügyről beszéljünk.
- Tehát valami olyasmire gondolsz te meg a párt vezetése, hogy a kereszténydemokraták soraiból eltávolított, mondjuk úgy, hogy baloldalhoz közeledő korábbi vezetés próbál meg valamilyen teret nyerni megint?
- Szerintem itt a baloldalt nem kell belekeverni. Nem érdemes odahelyezni a vádat.
- Na jó, akkor csak a Giczy-szárny újból.
- Az a szárny vagy az a néhány ember sokkal inkább korábbi, talán egészségtelen titkosszolgálati kapcsolatok révén sokszor pénzért, sokszor elvtelenül végeztek feladatokat. Ennek a részleteit ma már nem kell emlegetni, mindenesetre nagyon könnyen lehet, hogy valami elemi, személyes bosszú vezérelte a mostani ügyet és a főszereplőit. Úgy értem, a vezetőséget vagy a szervezet vezetőjét. De mondom, ezek feltételezések, csak elmondtam.
- Értem. Így érdekesebb a dolog, meg talán van is valami érthető magyarázata. Még azt is hajlandó vagyok egy pillanatra megfontolni, hogy tán a kádári titkosszolgálat tovább élő búvó patakja most felszínre jött és hirtelen szét akar csapni a KDNP-ben. De mondjuk az alapkérdés az, hogy fizetett-e tagdíjat Soltész Miklós és Spaller Endre, vagy nem fizetett?
- Állításuk szerint fizettek, és nincs okunk megkérdőjelezni az állításukat.
- A kérdés az, hogy ezt könyvelték-e, és ha nem, akkor ki a hibás.
- Természetesen mindent könyvelnek, úgyhogy itt sokkal inkább egy másik ügy keletkezhet, az pedig a párt alapszabálya szerinti 15-ös paragrafusban van, hogy ki lehet zárni azt a tagot – és ez most már a vezetőségre vonatkozik –, aki az alapszabállyal ellentétesen működik, azt súlyosan megszegi, a szervezet békéjét, belső összhangját súlyosan megzavarja, párttitkokat illetéktelenek tudomására hoz. Ezek mind olyan ügyek, amelyek megállhatnak akkor, ha azt sikerül bizonyítani, hogy itt bizony pontosan az ellenkezőjéről van szó, hogy azt ne mondjam, sikkasztásról. Szóval álljon már meg a menet, itt azért egy komoly vizsgálat következik, amit a párt le fog folytatni, és addig erről nem érdemes nyilatkozni és többet mondani.
- De amennyit mondtál már, az más arculatot ad az egésznek. Akkor térjünk át az ennél talán több embert érintő és érdeklő Matolcsy-csomagra, és annak is arra a részére, amely a kereszténydemokratákat valószínűleg különösen súlyosan érintheti. Tudniillik az elhalasztott pedagógus életpályamodell bevezetésre és annak nyilvánvalóan a legjobban várt részére, a jövő szeptemberre előirányzott béremelésre. Vagyis, hogy minden jel szerint ez elmarad, és legjobb esetben 2014 elejére tolódik át. Tudom, hogy Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár ebbe még nem nyugodott bele, feltételezem a KDNP vezetése sem, de a helyzet mégiscsak így áll e pillanatban. Azon kívül, hogy nem nyugszik bele a KDNP, még mit tud csinálni? Mit tud tenni és egyáltalán megkérdezték-e a pártot, amikor ezt az elég súlyos lépést megtette a Nemzetgazdasági Minisztérium?
- Nagyon sok mindent tud tenni a párt, hiszen addig még majdnem egy év van. De legalábbis tíz aktív hónap. Vegyük sorba a dolgokat. Nem a kereszténydemokratákat érinti ez a legsúlyosabban, hanem a pedagógusokat érintené, ha ezzel tényként kellene számolni. Amíg olyan egyértelmű módon ez meg nem jelenik, hogy nincs mód 2013. szeptember 1-jén elindítani a pedagógus életpálya-modellt úgy, hogy az ahhoz kapcsolódó juttatás-bérezés rendezve legyen, addig erről ne beszéljünk. Addig az a kezelendő helyzet, hogy igen, van egy olyan szükséges lyuk a költségvetésben, ami nyolcvanmilliárdos nagyságrendben érintheti ezt a bérkeretet, és esetleg az elhalasztását jelenti a pedagógus életpálya-modellnek és bevezetésének 2014 januárjától. De addig ezért küzdeni kell. Hogy mit lehet tenni?
- Pénzt kell találni valahol.
- Egy tizenhárom-tizennégy ezer milliárdos mérlegfőösszegű költségvetésben ez a tétel körülbelül öt-hat ezrelék. Kell, hogy tudjon egy ország költségvetése öt-hat ezreléknek mozgásteret biztosítani, és külön reméljük, hogy annak okán pláne tud, hogy a jövőben és a 2013-as évben a megváltozó feltételek – ehhez még egy IMF megállapodás is hozzájárulhat – biztosítják azt a többletet, amit az olcsóbb törlesztés, az alacsonyabb kamatok révén a költségvetés megtakarít az államadósság kifizetésekor.
- Akkor itt közbevetőleg hadd kérdezzem meg, ha már megemlítetted az IMF-et, hogy ha egy IMF-megállapodás is segíthet, akkor vajon a KDNP pártszövetségben a kormányon belül harcos híve annak, hogy egyezzünk meg az IMF-fel? Mert e pillanatban csak pávatáncot látunk, meg reklámkampányt az IMF ellen, de igazi megállapodási szándékot, készséget nem. Holott te is azt mondod, hogy az használna.
- Én a következőt mondom. Egy olyan megállapodás használ, aminek a feltételei jók, biztosítják azt, hogy egy elővigyázatossági hitelkeret nagyobb bajok esetén – mert egyébként nincs baj – rendelkezésre álljon. De ez az európai kérdés, hogy ha nagyobb baj van és turbulens az eurógazdasági környezet. Itt a legnagyobb eredmény az, hogy fel tudjuk mutatni, Magyarország tudja magát finanszírozni a piacról. És ajánlok egy számolást a kedves hallgatók figyelmébe. Lehet, hogy nem én fogom meggyőzni a Klubrádió hallgatóit, de egyszer vegyük ezt végig. Ha teszem azt tizenöt milliárd euró ez az elővigyázatossági hitelkeret, akkor ez szinte kísértetiesen ugyanannyi, mint mondjuk az államadósság devizában fennálló mértéke. Ha a jelenlegire mondjuk átlag – persze különböző feltételek vannak, de – hat-hét-nyolc-kilenc- és tízszázalékos kamatokat fizetünk, és ha az IMF elővigyázatossági hitelért még kettő százalékot kell fizetni, az azt jelenti, hogy egy olyan pénzért fizetünk, amit nem veszünk fel. A kérdés az, hogy esik-e két százalékkal a CDS-felár és a jegybanki alapkamat, és aztán majd a magyar devizakötvények, ha azokat kibocsátjuk, elkelnek-e olyan áron, hogy még kettő százalékkal jobb pozícióba kerülünk, mint most. Ugyanis az IMF-megállapodásnak ez a kulcsa. Mert ha egy-, másfél-, kétszázalékos rendelkezésre állási kamatot kifizettet velünk a Nemzetközi Valuta Alap, és nem esnek olyan mértékben a kamatszintek, amikor mi eladunk devizakötvényt, akkor nem éri meg.
- Akkor mondok egy alternatívát. Vegyük igénybe azt a hitelt, és használjuk. Nem kell a piacokon felvenni olcsóbb, alacsonyabb kamattal, tudjuk finanszírozni magunkat. Mellesleg a tizenöt milliárd az körülbelül harmada az államadósság devizában fennálló részének, mert az olyan negyven milliárd euró lehet.
- Nem, nincsen annyi. Mindegy.
- De ugye huszonegyezer milliárd forintnyi az államadósság, az most euróban meg nem mondom hirtelen, mennyi lehet, mondjuk olyan nyolcvan milliárd euró és körülbelül a fele van devizában.
- Így, igen.
- Tehát maradjunk akkor a negyven milliárdnál. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy én értem, hogy elegánsabb nem felvenni. Viszont száz-százötvenmilliárd forint megspórolható azonnal, ha azt vesszük fel, és senki nem fog minket hibáztatni. Sőt, ugye a Fitch hitelminősítő most mondta, hogy jó lesz vigyázni, inkább vegyük fel, mert különben tovább minősítenek le bennünket. Mi a fenének kockáztatni ezt?
- De kedves Gyuri. Most mondom el, hogy ha felvesszük, akkor már kifizetünk érte nem másfél-kettő százalékot, hanem még többet. Kizárt dolog, hogy a CDS-felár, az alapkamat nem hozható olyan mértékben a jegybanknál, hiszen az inflációs célt is tartani kell. Tehát képtelenség olyan kamatcsökkenést elérni, hogy az IMF pénze jobb pozíciót jelentsen a végelszámolásnál. Ezért hamis tehát a szocialisták beállítása, hogy ez ennyibe meg annyiba kerül az országnak, hogy nincs IMF-hitel. Egy fenét.
- Ez nem is szocialista beállítás, ezt mondja az általatok állandóan bírált és támadott Magyar Nemzeti Bank is, meg a nemzetközi elemzők is.
- Igen, csakhogy a másik oldalát nem mondják el. Pontosan azt, hogy ha ezt az elővigyázatossági hitelkeretet megnyitjuk, kifizetjük érte azt, amit ki kell, akkor korántsem biztos, hogy a másik oldalon jobb pozíciót eredményez, amikor esetleg csökkennek a CDS-felárak, de nem olyan mértékben, mint amennyit mégis ki kell fizetnünk.
- Jó, akkor azt mondom, hogy zárjuk be ezt a zárójelet, mert értem a pozíciótokat, meg a tiédet is, de térjünk vissza az oktatásra, mert azt mondod, hogy nem olyan nagy összeg az, amit ne lehetne előteremteni.
- Ott járunk ugye, hogy durván öt-hat ezrelék ez az összeg és egy ilyen költségvetésben ennek remélhetőleg meglesz a fedezete.
- Hát látod, hogy egymás után jön ki még a megszorító csomagból is az, amit beleszámoltak. Hogy akkor ne lehessen nyugdíjat, fizetést együtt felvenni orvosnak vagy egyetemi tanárnak, de akkor meg az orvosok otthagyják a szakmát, több ezer orvos esik ki, összeomlik az egészségügy. Ugyanez történne egyetemi tanszékekkel is. Ha itt vagy ott nem lehet megspórolni x milliárdot, akkor végképp nem marad a pedagógus-béremelésre.
- Én azt hiszem, hogy a pedagógus-béremelés egy – mondjuk úgy – vörös vonal. Szóval ez egy nagyon jelentős, és az egész oktatási, köznevelési, közoktatási és egyben a felsőoktatáshoz is kapcsolódó kérdés, hiszen a kimenet ott van. A gyerekek az általános és a középiskolából kerülnek a felsőoktatásba. És ez a rendszer átalakításnak egy olyan fontos eleme, amely egy iskolai évben meg kell hogy történjen. Mi azért fogunk elmondani minden érvet annak érdekében, hogy ez legyen szeptember elsejétől 2013-ban, és ha tetszik, ennek vagy annak a terhére hetvenmilliárdot biztos hogy össze lehet gereblyézni hat-hét területről. Ennek prioritást kell élveznie.
- Ha már mindent felforgattok, vagy majdnem mindent az oktatásügyben, akkor legalább legyen meg ennek az ellentételezése a fizetésben.
- Nem ide kötném. Tehát nem az a feltétele, mert nyilván nem felforgatásról van szó. Ez egy olyan átalakítás, amelyiknek racionális és ésszerű lépése az, hogy egy tanév megnyitásakor induljon el egy program. Minden ilyen, az összes felmenő rendszerben induló, például a testnevelés vagy az érettségi megváltoztatása is mindig az iskolarendszernek megfelelően kezdődik el. Ennek is így kell elkezdődnie. A pedagógus erre számol, így gondolkozik, így rendezi be az életét. A pedagógus éve szeptemberben kezdődik és júniusban végződik.
- Tehát a fizetését is akkor kell emelni.
- Igen. Én azt mondom, hogy ez a kettő összekapcsolódik és ebből nem kell visszajönni, és nagyon bízom abban, hogy több helyről összehozható ez az összeg, és hogy a magyar költségvetés 2013-ban állni tudja majd. IMF-megállapodás ide vagy oda, mert korántsem biztos, hogy egyik vagy másik teremt jobb helyzetet. Ezt át kell számolni. És visszatérve még egyszer az IMF-re, nagyon fontos, hogy a kormány elmondja és érzékelhetővé tegye ezeket a számokat. Mert nem arról van szó, hogy nekünk most többe kerül a piaci finanszírozás. Lehet, hogy akkor kerülne igazán többe a kettő együtt, ha még az IMF-nek is fizetni kéne. Korántsem biztos, hogy annyival hozza lejjebb a mi kamatainkat, amennyit attól remélünk.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
