rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. október 12.

Ahogy az MTV híradó tálal
Aczél Endre újságíró, a köztelevízió Híradójának korábbi főszerkesztője

Bolgár György: - Te voltál az a televízió-híradó főszerkesztő, akit az elmúlt huszonöt évben egyértelmű elismerés övezett, ennek ellenére simán kirúgtak, úgyhogy mégsem volt teljesen egyértelmű az elismerés, de most éppen ez irányú tapasztalatod és tudásod az, amire szükségem volna, ugyanis egészen elképesztő dolgok zajlanak a köztelevízióban.

Aczél Endre: - Hadd folytassam én!

- Tiéd a szó!

- Megnéztem a köztévé déli híradóját és ahogy mondani szokás rosszabb körökben, dobtam egy hátast. Annyit mondanék, hogy gratulálok a szerkesztők dramaturgiai érzékéhez, ez egy remekmű volt! Én akkor voltam a tévéhíradó főszerkesztője, amikor meglehetősen kritikus hangulat uralkodott Magyarországon. Általában mi is ezt a hangnemet vettük át, ha nem is valósítottuk meg, de mindenesetre nem voltunk tele dicsérettel. Aztán ma délben tizenkét órakor azzal kezdték, amit Belénessy Csaba mondott, hogy lojálisnak kell lenni a kormányhoz – nem a közhöz, hanem a kormányhoz. Ott ez úgy valósult meg, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Orbán új magyar munkahelyekről is tárgyalt Merkellel Berlinben, az én zárójelem itt az, hogy Merkel nincs abban a helyzetben, hogy új magyar munkahelyeket létesítsen, legfeljebb a német vállalatok vannak ilyen helyzetben.

- És a magyar kormány volna abban a helyzetben, hogy megkönnyítse számukra a magyarországi beruházásokat, ehhez képest általában nehezíti, néhány, kisebb-nagyobb kivétellel.

- Igen. Itt van két apróság, Orbán azt mondta, hogy ami a német gazdaságnak jó, az nekünk is jó. Jövőre a német gazdaság 0,8 százalékkal fog növekedni, igaz, hogy idén is ugyanennyivel nőtt, velünk ellentétben, mert Magyarország mínusz százalékon lesz, ez nem túl biztató, mert mi – bármilyen különösen hangzik is – elég jelentős függésben, kiszolgáltatottságban élünk. Hogy mitől? A német autógyártóktól. Magyarországon úgy szokás számolni, hogy ha a Mercedes ennyivel meg ennyivel több autót elad, akkor az jó nekünk, és az a GDP-nkben is vissza fog tükröződni. Ez igaz, csakhogy Európába a Mercedesek, az Opelek és az Audik iránti kereslet csökkenőben van. A Mercedes mondjuk pótolja ezt a világ más részein, de mások kevésbé. Hogy milyen magyar munkahelyekről tárgyalt Orbán, azt nem tudom.

- Mindenesetre ez egy tipikus jó hír a hetvenes-nyolcvanas évekből, gazdasági sikert gazdasági sikerre halmozunk!

- Igen, ezt te mondtad! Ugyan ez nem így hangzott el expressis verbis…

- De ez volt az üzenete.

- Hogyne! Orbán azt mondta, hogy jobbnak látja a magyar gazdaság állapotát, mint Brüsszel. Ha csak Brüsszel látná olyannak a magyar gazdaság állapotát, mint amilyen igazából, az nekünk még jó is volna, de azért tudnék néhány szervezetet mondani – például az IMF, az OECD –, amelyek szintén nem látják olyan rózsásnak a kilátásokat. Ha igaz az, hogy a német gazdaság jövőre 0,8 százalékkal fog növekedni, és ha igaz az, amit Orbán mond, hogy ami nekik jó, az nekünk is jó, akkor éppenséggel ebbe nem helyezhetjük a reményeinket. A négyszázmilliárdról Te már beszéltél, egy kicsit kacag az ember azzal kapcsolatban, hogy Brüsszel ezt kikényszeríti! Ó, nem. Ha nem hozzuk rendbe az európai uniós szerződéseket – azt a bizonyos, nyavalyás kötelezettségszegési eljárást –, tehát ha nem tornázzuk három százalék alá idén a költségvetést, és ez a kiigazítás vagy az egyenlegjavítás oka, akkor búcsút mondhatunk az európai uniós felzárkóztatási támogatásoknak, ami nem négyszázmilliárd, hanem ennek minimum a kétszerese, sőt annál is több.

- Ez egyik oldalról így van, másik oldalról meg maga az Orbán-kormány tűzte ki célul, hogy minden évben csökkenti az államadósság mértékét a GDP-hez viszonyítva, az pedig nem megy anélkül, hogy három százalék alá ne szorítanánk a költségvetési hiányt. Miről beszélnek, vagy miről beszél a miniszterelnök?

- Állítólag anélkül is meg tudjuk tenni, hogy megint lenyúlnánk a magánnyugdíjpénztárakat. Erre majd később kitérek még, mert van egy érdekes mellékszála a dolognak.

- Azért ne felejtsd el a híradót, a közszolgálati televízió a fő témánk.

- Amit a rádióban mondott a miniszterelnök, idézték, hogy ha az euró nem kényszeríti ránk, bár dehogy kényszeríti, csinálunk, amit akarunk, csak éppenséggel ha ezt a négyszázmilliárdot nem takarítjuk meg, akkor nincsen felzárkózási támogatás, ilyen egyszerű. Aztán azt mondta, hogy az IMF-megállapodás közeleg, de ezt nem részletezi. Hozzá kell tennem, hogy mindezekkel kapcsolatban a köztévé híradója egyetlen ellenzéki véleményt sem idézett. Aztán az úgynevezett csődkockázati CDS, népszerűbb nevén a felár, egyre jobb, ez igaz.

- Hozzá lehetne tenni, hogy Bajnai idejében még jobb volt.

- Igen, de milyen remek a magyar állampapírok forgalma, naná, olyan vastagon ígérnek rá a kamatra vagy a hozamra, akár forintban, akár devizában készülnek kibocsátani, hogy nocsak! Mit jelent ez? Azt, hogy a piacról finanszírozzuk magunkat, mert ez is piac, csak sokkal drágábban, mintha IMF-hitelt vennénk fel. Kilenc és fél százalék, az minimum három és fél százalék reálkamat, amit forintban el lehet érni ma magyar államkötvényben, öt és fél százalékot fognak ígérni a devizára, ezek hároméves lejáratúak, ráadásul a magyar állam jobban szereti, ha a megtakarítások az ő kasszájában landolnak, semmint a kereskedelmi bankokban, ennél fogva ráígér. Erről van szó.

- Magyarán azt akarod mondani, hogy mindezeket az összefüggéseket természetesen a közszolgálati híradókban meg sem említik, még csak véletlenül se tudja meg a néző, hogyan is áll össze az a bizonyos valóság?

- Még véletlenül sem, vastagon ráígérnek, magyarán még az itthoni piacról is drágábban finanszírozzuk magunkat, nemhogy a nemzetközi pénzpiacokon, erről van szó, ilyen baromi egyszerű a dolog. Sőt- nagyon jól van kitalálva: kettőmilliárd forintot kapnak a vasutasok a MÁV Cargo privatizációs pénzéből, erről Gaskóval állapodott meg Orbán, harmincezer vasúti dolgozó jut hozzá ehhez a kétmilliárd forinthoz, remek, tapsok mindenütt, snitt! Most jön a feketeleves, a második felvonás. Elmesélik, hogy a Milla egyesületté alakult, hivatalosan bejegyeztette magát, és akkor előszedik a Juhász Pétert, kezdetben a sajtószabadságért, aztán később kormányellenes tüntetésekbe kezdtek. Zárójelben megjegyzem, hogy úgy beszélnek, mintha a sajtószabadságért tartott tüntetések nem lettek volna kormányellenesek, de lépjünk rajta túl. Juhász azt mondta, hogy nem akarnak párttá alakulni, egy mondat hangzik el tőle, pontosabban egy szó, ez pedig az, hogy nem. Bizony egyesületté alakultak ezzel az emberrel, mondja a híradó, akiről kimondta a bíróság – miután feljelentette magát, hogy az otthonában vadkendert termesztett –, hogy fokozottan veszélyes a társadalomra. Így tudjuk meg, hogy az október 23-án tüntető Milla egy olyan vezetővel rendelkezik, aki fokozottan veszélyes a társadalomra, de tudjuk, hogy fel fog szólalni Bajnai Gordon, őt is elő kellett húzni ebből az alkalomból, és milyen találékonyak a szerkesztők, előszedték az MSZP 2009-es kongresszusának képeit, ahol a díszemelvényen ott állt Bajnai és felhangzott az Ez a harc lesz a végső című Republic-nóta. Énekelték, és azt mondták, hogy Bajnai Gordon együtt énekelte velük. Gordon történetesen nem énekelt semmit, ahogy én láttam, csukva volt a szája.

- Sőt, mint kiderült akkor, Bajnai nem is tudott arról, hogy be fogják játszani az Internacionálét.

- Egye fene, később a tisztesség kedvéért megjegyezték, hogy Bajnai azt mondta, hogy ez nem az ő nótája.

- De rá van kenve!

- Aztán jött Gyurcsány, aki azt mondta, hogy rossz színpadot választott magának Bajnai, amikor elvállalta, hogy a Milla-tüntetésen felszólalt, mert ismerjük, a gyurcsányi koncepció szerint a Milla egy populista, antipolitikus szervezet, egyenlő távolságra az MSZP-től és a Fidesztől, és ez szerinte nem jó. Gyurcsány kritizálta Bajnait azért, hogy közösséget vállalt a Millával. Ez a dolgok nagyon szép, árnyalt kifejezése, és az ellenzéken belüli ellentmondások elég erősen vannak exponálva.

- Szóval a dolog lényege az, hogy ez egy pofátlan, párttelevíziós összeállítás?

- Ó, várj egy pillanatra, még jön az újabb snitt!

- Még mindig nincs vége?

- Nincs. Lesz egy újabb békemenet – ezen tényleg röhögnöm kell –, éppen október 23-án. Emlékeztetnek rá, hogy azon a bizonyos januári békemeneten a rendőrség szerint négyszázezren vettek részt, és akkor megszólalt valaki, hogy a legújabb békemenet célja az összefogás az adósság ellen. Kérdem én, ha húsz-, ötven- vagy százezer ember kivonul, akkor ezek összefognak az adósság ellen? Mi a túróról van szó, mi ez a parasztvakítás? Semmi, rendeznek megint egy kormánybarát tüntetést, ezt kellene mondani!

- És mindezt közszolgálati segédlettel.

- Abszolúte.

- Azonban ezt fél nappal megelőzte a tegnap esti Híradóban az a berlini tudósítás, amiben beszámolnak arról, hogy Orbán előadást tartott a Konrad Adenauer Alapítvány szervezésében, és meghallgatta őt Kertész Imre is, a magyar származású Nobel-díjas író. Azért ez minden alatt van, nem?

- Igen, azt viszont történetesen nem mondták, hogy Orbán lement és kezet fogott Kertész Imrével, akárcsak Balog miniszter úr. Engem egyébként cudarul fel lehet dühíteni ilyen irodalmi tréfákkal, amint azt a Tersánszky-ügyben talán neked elmondtam. Kertész Imre egy magyar író, mindegy, hol született, aki ezen a nyelven ír, az magyar író.

- Mellesleg itt született. Viszont ő azt üzente, hogy nem magyar.

- Persze, ezt már jól ismerjük. Ugyanakkor Orbán gesztusa nyilván nagyon erősen célzott volt, mert Berlinben nagyon békülékeny ünnepi hangulat uralkodott, és ebbe jól beilleszkedett az, hogy ott volt Kertész Imre. Az volt a cél, hogy demonstrálják azt, hogy őt a magunkénak tekintjük. Úgy látszik, hogy van valami fáziseltolódás a híradók és a miniszterelnök között, mert a miniszterelnök szerintem biztos nem mondta volna, hogy magyar származású író.

- Nem, ő tudja, hogy mit szabad mondani és mit nem, de azt is tudja, hogy a közszolgálati televízió mit csinál, legfeljebb kifejezetten nem nézte meg, hogy hogyan tudósítanak róla, de hogy a közszolgálati televízió milyen hangnemben és hogy foglalkozik az országgal és világgal, azt biztosan tudja.

- Persze, soha nem tiltakozott amiatt, hogy Imre Kertésznek mondják, ugye? Legalábbis én nem emlékszem ilyesmire.

- Izgassuk magunkat még a közszolgálati kérdéssel vagy bevégeztetett a sorsa?

- Nem kell izgatni magunkat, mondtam, hogy ez egy dramaturgiai remekmű, így kell lojálisnak lenni egy kormányhoz.

- És amikor meg akarom kérdezni az MTI vezérigazgatóját, akkor természetesen nem tud nyilatkozni!

- Ez már a te balszerencséd.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái