Példa a demokratikus közhatalom kialakítására: A rendőrség demokratizálása VI./2
- Részletek
- Krémer Ferenc
- 2012. október 17. szerda, 03:32
Az első rész a sorozat tartalomjegyzékével
A kultúra reprodukciója. Oktatási reform. Kiből legyen rendőr?
Az előző fejezet végén megfogalmazott célok a rendőrképzés egészére vonatkoznak. Rendkívül fontos, hogy a képzés különböző szintjeit együtt tervezzük meg, nemcsak azért, mert a szükséges társadalmi hatást együtt érhetik el, hanem azért is, mert a szolgáltatás kultúrájának a szervezet egészére érvényesnek kell lennie. Nem rendelkezhetnek eltérő, pláne nem egymásnak ellentmondó foglalkozási kultúrával a vezetők és a beosztottak, ahogyan a különböző szolgálati ágak sem. Aztán azért is különösen fontos a képzési szintek összehangolása, mert sosem szabad elfelejteni, hogy a vezetők kezében csak a szervezet feletti hatalom lehet, de a társadalmi hatás jórészt a polgárokkal napi kapcsolatban lévő beosztottak munkájának következtében jön létre, azaz a tényleges hatalom az ő kezükben van. A vezetők azonban a szervezeten belüli viszonyok, a munkafeltételek és a szervezeti célok révén motiválhatják a beosztottakat, vagy éppen elvehetik kedvüket a munkától. Ezért, ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy ki alkalmas rendőrnek, akkor egységes szempontokat kell alkalmaznunk.
Nem lehetséges ugyanis felépíteni egy oktatási struktúrát anélkül, hogy ne tudnánk, milyen szakemberekre van szükségünk az adott területen. Egy pillanatig sem állítanám azonban, hogy a jelenlegi kormánynak ne lennének elképzelései a számára ideális rendőrről, csakhogy ebben az elképzelésben semmiféle szerepet nem kap a demokrácia. A helyét a „haza” meg az „erős állam” szolgálata, az „új szellemiség” adta „erős identitás” és a meghatározatlan tartalmú „korszerű szaktudás” frázisai foglalják el. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) küldetésnyilatkozatában „a hivatástudat és a szakértelem erősítése”, a megrendelői igények figyelembevétele és „nemzeti és európai értékek iránt elkötelezett, mély hivatástudatú, szilárd erkölcs” szerepel. A szöveg jelentését meghatározó kulcsszavak a következők: „erősítés”, „elkötelezettség”, „mély”, szilárd”, „helytállás”, „tájékozottság”. Ha összerakjuk őket igen érdekes képet kapunk a jelenlegi oktatást meghatározó potentátok gondolkodásáról. Eszerint a képzés kimeneti eredményének a (kormány iránt) „erősen és mélyen elkötelezett, szilárd helytállásra képes és ehhez illeszkedően tájékozott” rendőrt kell tekintenünk. Másként megfogalmazva, az új – vagy nagyon is régi – szellemiség szerint a szakértelem a (kormány iránti) mély elkötelezettségben gyökeredzik. Ez pedig minden ízében ellentmond annak, amire a IV. köztársaságnak szüksége lesz.
Érdemes még egy pillanatra megállni a „megrendelői igények figyelembevételénél”. Furcsa, egyoldalú viszonyról beszél ez a kifejezés, a megrendelő ugyanis a silányság forradalmának kezdetéig a rendőrség, pontosabban annak legfőbb vezetése volt, immár több mint két éve pedig a kormány. A rendőroktatás vezetői a mai napig nem értik, hogy mi ezzel a probléma, miért baj az, ha az oktatás úgy tekint egy szervezet vezetőire, mint egy üzletben az eladó a vevőre. Nem fogták fel sosem – hiszen ez a személet már a rendszerváltás óta jelen van –, hogy az oktatásnak egyenrangú partnernek kell lennie. Nem véletlen, hogy a magyar rendőrség centrális hierarchiába rendezett struktúrájában az oktatás is csak egy alárendelt intézményként volt elképzelhető, az NKE létrehozása pedig ezt az alárendeltséget szentesítette és öntötte le nemzeti maszlaggal.
A magyar rendőrség eredményorientáltan működő szervezet volt és mai is az, ebből pedig az következik, hogy „megrendelői igény” olyan rendőrökre volt és van, akik hajlandók megvalósítani a társadalmi szükségletektől függetlenített szervezeti célokat. Csakhogy amíg demokrácia volt, a rendőröket nem lehetett teljesen kivonni a társadalmi hatás alól, ennek következtében pedig több különböző jellegű ambivalencia keletkezett a szervezetben s a rendőrök kultúrájában egyaránt. A rendőrök egy része – többek közt éppen az oktatás hatására – megértette, hogy feladata segítséget nyújtani az embereknek a problémáik megoldásában. Másik része, és ők sajnos eléggé sokan vannak, a legprimitívebb problémakezelési hagyományt követi, a rasszizmust és a brutalitást állítja gondolkodásának és cselekvésének központjába. Mindkettő, bár egészen más módon, de ellentmond a szervezeti elvárásoknak.
A rendőrség feladata nem az, hogy vakon kövesse a társadalmi igényeket – amelyek mindig ellentmondásosak és időnként rossz megoldásokat követelnek –, hanem az, hogy megfogalmazza, alakítsa, demokratikussá formálja őket, ahogyan a többi közhatalmi szervezetnek is tennie kell. Némileg előreszaladva, képzeljük el, hogy a decentralizált rendőrségtől differenciált és változó igények és visszajelzések érkeznek az oktatókhoz: ezek valójában a helyi társadalmi problémák szakmai értelmezései. Az oktatók feladata sem az, hogy készpénznek véve ezeket azonnal kövessék az órákon, hanem az, hogy összeegyeztessék a társadalmi trendekkel és a demokratikus követelményekkel, és ezekhez mérten formálják az oktatás tartalmát és módszereit. A „megrendelő” és a „megrendelést teljesítő” fogalmai teljesen alkalmatlanok a társadalom, a rendőrség és az oktatás közötti viszony leírására.
Megállapíthatjuk tehát, hogy az új egyetem nyilatkozatában megfogalmazottak teljesen rossz irányba viszik a rendőrképzést. A kérdés már csak az, milyen szempontok alapján lehet akkor kiválogatni a leendő rendőröket?
Nem kétséges, hogy az oktatás és a rendőrség hatékonysága nagymértékben függ attól, hogy a jelentkezők milyen mértékben alkalmasak elfogadni és befogadni mindazt, amit a szolgáltató feladatok színvonalas ellátása érdekében meg kell tanulniuk. Az is egyértelmű, hogy a korábbi iskolai eredményeikből nem lehet erre következtetni, arra viszont feltétlenül, hogy az adott iskolarendszer követelményeinek megfeleltek-e. Sajnos mindaz, amit az orbánisták a közoktatás területén művelnek, hosszú távon azt eredményezi, hogy alig lesz olyan felvételiző, aki megfelelne community policing igényeinek.
Jelenleg is vannak felvételi követelmények: ki kell tölteni egy hosszú kérdőívet és fizikai teszteknek is meg kell felelniük a jelentkezőknek. A követelmények azonban nem egységesek, mert a rendőri vezetésnek csak zavaros elképzelései voltak és vannak arról, mit is kellene megvizsgálni. A második probléma az, hogy a tesztek leginkább néhány olyan tényezőre koncentrálnak, amelyek készítőik szerint alkalmatlanná tesznek valakit a rendőri munkára. Ha ezeket a szempontokat jól is választják ki és sikeresen mérik az alkalmatlanságot, még akkor sem mondtak semmit az alkalmasságról, az ugyanis, hogy valaki nem alkalmatlan, nem bizonyítja azt, hogy alkalmas.
A rendőrnek lehetősége van sorsok felett dönteni, olykor kritikus helyzeteket kell megítélnie, eldöntve a jelentésüket, és nem utolsósorban minden egyes tette, a megjelenésétől a beszédstílusán át a megbízhatóságáig a közhatalom minőségéről küld üzenetet a polgároknak. Jelenleg a jelentkezők többsége közvetlenül érettségi után jön a rendőrséghez, anélkül, hogy bármiféle élettapasztalata lenne, hogy dolgozott volna valahol, hogy továbbtanult volna. Helyes lenne felvételi korhatárt bevezetni, hogy érettebb, tapasztaltabb férfiak és nők jelentkezhessenek rendőrnek.
E sorozat ötödik részében a foglalkozási kultúra négy paraméterét írtam le. Az oktatásnak és a szervezeti működésnek egyaránt a második ábrában leírt minőségeket kell eredményeznie. A felvételi során tehát azt kell megvizsgálni, hogy a jelentkezők megfelelnek-e ezeknek a feltételeknek. Mivel azonos követelményeket kell állítani minden jelentkező elé, a szelekciót egyetlen központnak kell végeznie, megvizsgálva, hogy a problémákhoz, a civilekhez és a hatalomhoz miként viszonyulnak a jelentkezők. A szervezethez való viszony megítélésem szerint ekkor még nem vizsgálható közvetlenül, viszont az előző három megfelelő információkat ad arról, hogy a szolgáltató rendőrség számára szükséges irányba kialakítható-e ilyen viszony. Azok a jelentkezők pedig, akik kellő nyitottságot, problémaérzékenységet és empátiát mutatnak, akik a mellérendeltséget, azaz az egyenlőséget preferálják, akik képesek kreatívan együttműködni a többiekkel és ha kell, kiállnak a véleményükért, azok a jelentkezők alkalmasak rendőrnek. A többiek nem.
Az első rész a sorozat tartalomjegyzékével
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!