Orbán és a „poltergeistek”
- Részletek
- Balogh S. Éva
- 2010. június 30. szerda, 05:52
Az utóbbi időkben Magyarországra, pontosabban az Orbán-kormányra, amely az országot képviseli, nagyon rájár a rúd az angol nyelvű médiában. A Magyar Távirati Iroda be is számol a megjelent cikkek egy részéről, de csak kivonatos formában, ami kár, mivel így nem lehet igazán megérteni ezeknek a véleményeknek az igazán lesújtó voltát. Ugyanis ugyan udvarias formában, de félreérthetetlenül adják az újságírók, gazdasági és politikai elemzők olvasóik tudtára, hogy az Orbán-kormány teljesítménye bizony nagyon gyenge. És ahogy Lengyel László többször szóban és írásban is kifejtette, a nemzetközi piacok fognak végeredményben véleményt mondani erről a kormányról, ami több lesz szóbeli megrovásnál. A következmények pedig borzalmasak lehetnek a magyar nép számára. Ekkor aztán a magyar kormány vagy észre tér vagy rohan az országgal együtt a végzetébe. Egyelőre még nem lehet tudni, hogy mik a terveik. Ha vannak egyáltalán.
Egyszer már írtam arról, hogy az angol nyelvű média gyakran és alaposan, nagy szakértelemmel számol be a magyar politikai és gazdasági eseményekről. Néhány évvel ezelőtt amerikai vagy angol riporterek elég ritkán fordultak meg Magyarországon, és mivel nem tudtak magyarul, nem voltak komoly háttérismereteik, a riportjaik is meglehetősen felületesek voltak. A helyzet mára már megváltozott. A hírek egyszerűen özönlenek Magyarországról, és az egyik hír rosszabb mint a másik.
Nézzünk egy-két hírt mutatóba. A Business Week már június 17-én felhívta a világ figyelmét, hogy a Transparency International magyar részlege szerint az Orbán-kormány „aláássa a demokráciát azzal, hogy saját politikusait teszi független szervek élére.” A cikkben részleteket is olvashatunk Orbánéknak a média felügyeleti szerveire, az Alkotmánybíróságra, a Magyar Nemzeti Bankra vonatkozó terveiről. Néhány nappal később Edward Lucas, a Center for European Policy Analysis, Central Europe Digest főmunkatársa írt egy cikket, amely így kezdődik: „Zavaros gazdaságpolitika otthon, ügyetlen populizmus külföldön. Ezek azok a poltergeistek, amelyek Orbán Viktor ajtaján kopogtatnak... A kérdés az, hogy el tudja-e űzni ezeket a szellemeket... A korai jelek nem túl biztatóak.” És ezután Orbán bűneinek hosszú felsorolása jön. Lucas Szlovákiával kezdi, és megjegyzi, „kevesen gondolták, hogy [Orbán] azzal kezdi, hogy veszekedésbe bonyolódik Magyarország szomszédaival.”
Poltergeist II – flickr/dreamside
Természetesen nem maradt ki a felsorolásból a Kósa-Szijjártó-Varga fiaskó sem, amely a szerző szerint különösen nagy félrelépés volt, s „kételyeket ébreszt a tekintetben, hogy mit is kezd Mr. Orbán a gazdasággal.” És ha valaki elfelejtette volna, hogy mi történt 2002-ben, amikor Orbán Viktor elveszítette a választásokat, Lucas arra is felhívja a figyelmet, hogy az Orbán által vezetett kormány 2002-ben azzal fejezte be áldásos tevékenységét, hogy az utolsó pillanatban „igen veszélyes költekezésbe kezdett a választások megnyerése érdekében, amelyet így is elveszített.” De a végén Lucas arról a reményéről írt, hogy a 29 pont, amelyben ugyan vannak trükkök (gimmicks), segít majd a helyzeten.
Azóta, gondolom, Edward Lucas rájött arra, hogy Orbán nem tudta elhessegetni a poltergeisteket. Ugyanis tegnap világossá vált, hogy újra trükközni készül a kormány. Bár a magyar nép még nem jött rá, a külföldi elemzők bizony észrevették, és továbbítják ügyfeleiknek a rossz hírt. Orbánéknak eszük ágában sincs betartani a szigorú költségvetési ígéreteiket, és lehet, hogy papíron a hiány csak 3,8 százalék lesz, de valójában ennél jóval magasabb. Amit Magyarországon „érdekes törvényjavaslatnak” neveztek, azt a külföldi elemzők egyáltalán nem találták érdekesnek. Röviden, a költségvetésből kivennék az állami vállalatok veszteségeit, illetve nyereségeit, könnyebbé tennék a pótköltségvetés és a költségvetési törvénymódosítás szabályait, és választási évben a költségvetést csak október végére kellene beadni. A Nasdaq honlapja azonnal beszámolt a legújabb Fidesz-trükkről. Azt is hozzátették, hogy ha megszavaznák a törvényjavaslatot, a kormánynak hirtelen 600 milliárd forinttal több pénze lenne, hogy legalább részben be tudja váltani a választási kampányban elhangzott ígéreteit.
A Business Week is megszólalt, mégpedig igen erőteljes hangon. Idézték Ambrus Gábor pénzügyi tanácsadót, aki a 4Cast Ltd-nél dolgozik Londonban. Szerinte ez a belopott törvénytervezet nem más, mint „szemfényvesztés” [window-dressing] és feltétlenül több, mint egyszerű PR munka.” Ambrus felhívta a figyelmet arra, hogy a 3,8 százalékos költségvetési hiányt ez a kormány valószínűleg nem tudja vagy nem akarja betartani. Az elemző szerint a magyar állami szektor állandó kockázatnak számít, és „úgy gondoljuk, hogy ezek a rejtőzködő kockázatok befolyásolni fogják a magyar pénzügyi eszközök árát a következő hónapokban.”
Reuter's ugyanezen a napon részletesen tájékoztat Kopits Györgynek, a Költségvetési Tanács vezetőjének törvénytervezettel kapcsolatos sommás véleményéről, amely jóval erősebbnek hangzik az angol változatban, mint amit Kopitstól hallani lehetett magyar nyelven. Ugyanis azt mondta, hogy „ez egy szánalmas [lamentable] lépés lenne visszafelé.”
És amit a legvégére hagytam: a Financial Timesban tegnap megjelent egy elemzés arról, hogy a magyar kormány alapot akar létesíteni azoknak, akik deviza alapú hiteleiket nem tudják törleszteni a forint gyengülése miatt. A cikk írója szerint ahelyett, hogy ilyen módon akarnák segíteni az embereket, és költenének el nem létező milliárdokat, „talán mégis az lenne a legjobb, ha helyreállítanák a befektetők bizalmát Magyarországban”, de – teszi hozzá a szerző – „a pénzügyi piacok reakciójából ítélve, ez nem lesz könnyű dolog”.
Ennél rosszabb híreket ritkán lehet olvasni, és ha Orbánék nem térnek észhez, nagyon nagy lesz a baj. De úgy látszik, ezek az emberek, akik európai formátumú politikusoknak képzelik magukat, provinciális tudatlanságukban csak azon törik a fejüket, hogyan betonozhatják be magukat évtizedekre. Arra, úgy látszik, nem gondolnak, hogy az ország gazdaságilag összeomolhat a fejük felett, míg ők önfeledten ünneplik a „forradalom” győzelmét.
