rss      tw      fb
Keres

Orbán válaszai a magyar országgyűlésben a képviselői kérdésekre




Orbán Viktor miniszterelnöknek hétfőn személyesen kellett válaszolnia a parlamentben a neki szánt azonnali kérdésekre. Az ellenzéki képviselők az elmúlt hónapban összegyűlt problémáikról kérdezték.

Mivel a Fidesz honlapja szerint csak Orbán válaszai érdekesek és fontosak, az ellenzéki (nép)képviselők kérdései nem, a képviselői kérdéseket kivágták a videóból, ezeket a hétfő internetes parlamenti tudósításokból szedtem össze.

Három dologra szeretném felhívni az figyelmet.

Az első az, amit Orbán strasbourgi felszólalásaiban is többször hallottunk, hogy aki őt vagy „a kormányzó pártot” bírálja, „megsérti”, az Strasbourgban a magyar népet, a magyar országgyűlésben a fideszes szavazókat sérti meg. Orbánnak és frakciójának tehát kollektív énje van. (Emlékeztetőül a külföldi sajtóvisszhang Orbán 2011. januári starsbourgi fellépése után, illetve Orbán beszéde 2011 júliusában ugyanott: „Ön sosem fogja megmondani a magyaroknak, hogy mit tehetnek és mit nem”.)

A második az, hogy aki a miniszterelnöktől mint az állam, a kormányhatalom első számú képviselőjétől számon kéri, hogy ő, a saját ízlésének megfelelően, milyen szimbólumok mellé állítja oda az állam tekintélyét, az az ő személyes szabadságát kérdőjelezi meg. A kormányfőnek tehát mégis személyes énje van, hacsak nem arra gondolt, hogy „az állam én vagyok”, tehát az ő személyes szabadsága egyenlő az állam szabadságával, mert akkor az az én mégis csak kollektív.

A harmadik, hogy Orbán Viktornak, a nagy kereszténynek, aki koalíciós partnerével folyton az életet védi a valláserkölcs nevében, egyetlen saját szava és érve sincs a halálbüntetés ellen. A halálbüntetés tilalmáért a felelősséget kizárólag Brüsszelre hárítja, tudatosan megadva ezzel a végszót a jobbikosoknak, hogy ugyanis nem lehet fontosabb az Európai Unió, mint az „áldozatok védelme” (amelyről nem tudni, hogyan függ össze a halálbüntetéssel, hiszen minden büntetés utólagos megtorlás).

(m.zs.)

Első válasz Harangozó Tamás MSZP-s képviselőnek

Harangozó Tamás a régi Orbán Viktort kérte számon a mostanin. Szerinte kollégistaként a miniszterelnök még a szabadságért harcolt, de most már nem fontos neki a szabadság, mert keleti diktatúrákkal barátkozik, és korlátozza a választójogot. Harangozó szerint Orbán régi haverjaiból közjogi méltóságok vagy milliárdosok lettek. „Lassan nincs olyan diktatúra a világban, ahol nem járt volna az utóbbi időben kapcsolatot építeni.” A választási regisztrációról: „Önnek a szabadság már nem érték, egyetlen dolog fontos: a hatalom beteges megtartása.”

„Nem vagyok könnyű helyzetben, tekintettel arra, hogy elég szokatlan a Parlament elmúlt húszegynéhány éves történetében, hogy akár interpellációt, akár azonnali kérdéseket lényegében személyes sértegetésre használjanak fel. Komoly kérdés, mit kell ilyenkor tenni. Visszavágjon-e az ember, mentegetőzzön, magyarázkodjon, fordítsa el a fejét, vagy valami más módot találjon arra, hogy megvédje a parlament becsületét, tekintettel arra, hogy nem erre találták ki ezt a házat, és nem ezért küldtek ide bennünket.”

„A pontos fogalmazásnak előnyei vannak. Tudja, én a nyolcvanas években nem a diktatúra ellen harcoltam, hanem azok ellen harcoltam, akik csinálták a diktatúrát. Ezek az Önök párttársai voltak, kérem, ezt ne felejtse el. [taps] A diktatúra nem az égből ereszkedett alá, hanem emberek csinálták. Azok az emberek, akikkel Ön ma is egy pártban ül. Elnézést, hogy erről vagyok kénytelen beszélni, egy olyan időpontban és olyan helyen, amit nem ezért hoztak létre, akik a házat építették, a parlamentarizmust feltalálták… De mégis, a visszavágás erejét és jogát fenntartom magamnak: kikérem mindannyiunk nevében magamnak, hogy egy egykori kommunista párt utódszervezetének képviselői oktatgassanak bennünket demokráciáról és szabadságról.” [ováció, taps]


Második válasz Harangozó Tamás MSZP-s képviselőnek

Harangozó emlékeztette Orbánt, hogy az ő családjában volt párttitkár, a frakciójában meg volt ügynökök és volt kommunisták vannak.
„Képviselő úr, maradjunk a tényeknél. Ön azt mondja, nem fogadja el tőlem, hogy kioktassam. Úgy emlékszem, mintha úgy kezdődött volna az előbb a dolog, hogy Ön személyes sértegetésre használta fel az azonnali kérdésre rendelkezésre álló időt, én pedig kikértem magamnak; ezt nem nevezném kioktatásnak. Régi bolsi trükk ez. De ennek ellenére ezt nem fogadjuk el. [derültség, taps] Szeretném jelezni, hogy amikor ön a kormányzó pártot vagy a miniszterelnököt sértegeti, nem bennünket sért meg személyesen. Tulajdonképpen az Önöktől érkező sértés nem számít egy kiugróan jelentős problémának. Valójában arról van szó, hogy Ön azokat a választókat sérti meg, akik a bizalmukat belénk helyezték, ránk szavaztak, ide küldtek bennünket, hogy az ország érdekében végezzük a munkánkat. A választópolgárainkat ért sértést ismételten vissza kell utasítanom.” [taps]

Harmadik válasz Z. Kárpát Dániel jobbikos képviselőnek

Z. Kárpát Dániel szerint az új földtörvény tervezete nem zárja ki a külföldiek földvásárlását, pedig Orbán ezt ígérte.

„A benyújtott földtörvénynek az a célja, és alkalmas is rá, hogy meghonosítsa azokat a szabályokat, amelyek Ausztriában, Franciaországban – miközben a jogi lehetőség fenntartatik – a valóságban lehetetlenné teszik, hogy külföldiek termőföldet vásárolhassanak Magyarországon. Ugyanazokat a védelmi mechanizmusokat építi be a magyar mezőgazdaság és földtörvény rendszerébe, mint amiket tőlünk nyugatra más országok sikeresen alkalmaznak. Ha azonban Ön úgy látja, hogy ez kevés, fölhívom a figyelmét, hogy ez egy folyamatban lévő parlamenti vita, a javaslat a Tisztelt Ház előtt van, döntések még nem születtek, legyen kedves észrevételeit tudatni a parlament normális rendjében, és igyekszünk a mi céljainkkal egyező javaslatait befogadni a javaslat végleges formájába.”


Negyedik válasz
Z. Kárpát Dániel jobbikos képviselőnek

Z. Kárpát szerint a feltételek kijátszhatók, a kiskapuk segítségével bizony földhöz tudnak jutni a külföldiek, ha akarnak.

„Ha jól értettem, akkor itt a zsebszerződésekről beszélt. Én azt javaslom, hogy tanulmányozza át még egyszer a törvényjavaslatot, szívesen állunk rendelkezésére, meg tudjuk mutatni azokat a paragrafusokat, amelyek – miközben a törvény semmifajta visszaható hatállyal nem rendelkezik, szerintem helyesen – a korábban megkötött zsebszerződések jövőben történő érvényesítését lehetetlenné teszik. Ez a jó megoldás. Ez egy pontos, jogilag kidolgozott, garantált megoldás. Induljunk el, alkossuk meg ezt a törvényt, jöjjenek felszínre a zsebszerződések. Ki fog derülni, önnek van-e igaza, vagy nekem. Meggyőződésem szerint mi sikeres munkát végzünk, ezért a zsebszerződések meg fognak szűnni, ha pedig úgy látjuk, hogy mégsem, akkor állunk ismét az önök rendelkezésére, és módosítjuk a törvényjavaslatot, ott, ahol szükséges. Énnekem elég sok vitám van olyanokkal, akikkel nem értek egyet a célokban. Úgy látom, Önnel mintha a célokban egyetértenénk, csak a részletkérdésekben nem. Legalább mi ne raboljuk egymás idejét.”

Ötödik válasz Schiffer András LMP-s képviselőnek

Schiffer azzal szembesítette Orbánt, hogy a Közgép rengeteg állami közbeszerzést nyert el külföldi cégekkel konzorciumban, és ezzel tisztán magyar cégektől vette el a munkát. Bőven sorolt számokat is, hogy hány milliárdot kapott osztrák és francia cégekkel együtt a Közgép. Schiffer szerint kár volt az LMP-t lelabancozni, amikor számon kérték a Közgép térnyerését, mert a Közgép tendergyőzelmei egyben külföldi cégek győzelmei is. „Ki itt a labanc, miniszterelnök úr?”

Orbán szerint az a labanc, aki magára veszi. „Én is keveslem, és ha jól látom, Ön is. Ha jól látom, Ön is azt mondja, hogy nagyobb arányban kellene nyerni magyaroknak közbeszerzést, Szerintem is. Sőt, ha jól látom, azt mondja, hogy egyedül is kellene hogy nyerjenek. Szerintem is. Azokat a cégeket, amelyek magyar cégek, és képesek közbeszerzési pályázatot nyerni, azokat szerintem üdvözölni kell. Végre van Magyarországon olyan helyzet, amikor nagy nemzetközi cégekkel versenyben képes valaki nyerni. Egyetértek Önnel, szívesen fogadunk olyan javaslatokat, amelyek arról szólnak, hogyan kell elérnünk, hogy még több magyar cég nyerjen, és minél ritkábban kényszerüljön arra, hogy másokkal konzorciumban induljon.”

Hatodik válasz Schiffer András LMP-s képviselőnek

Schiffer szerint a kormány kurucul beszél, de labancul cselekszik, mert a magyar cégek nem jutnak lehetőségekhez a közbeszerzésekkor, a fellebbezési díj pedig annyira megemelkedett, hogy azt a magyar kisebb cégek nem bírják kifizetni. Ám ha kormányra kerül az LMP, ők a kisembereket fogják védeni.
„Hálás vagyok, képviselő úr, az utolsó mondatáért, mert már majdnem komolyan vettem, amit mondott. És már azt kerestem, hogy esetleg hogyan tudok olyan lehetőséget felkínálni, hogy esetleg nézzük át a közbeszerzési törvényt, nyújtsunk be módosításokat… De kiderült itt, hogy nem erről van szó. Ön fölolvasott itt egy 2014-es választási beszédet.”

Hetedik válasz Tóbiás József MSZP-s képviselőnek

Tóbiás József szerint Orbán 1992-ben még teljesen másképpen nyilatkozott az ominózus jelképről a turulról. Orbán egy elsüllyedt világot akart restaurálni, amikor egy ópusztaszeri turulszobor avatásakor méltatta a jelképet.

„Izgalmas kérdés, és nagyon sajnálom, hogy alig két perc áll a rendelkezésemre, hogy megvilágítsam a modernség és a tradíció összefüggését. Talán legjobb, ha a filozófiai magyarázatok helyett Bajorországra irányítom az Ön figyelmét. Mi úgy képzeljük a modernséget, ahogyan az nagyjából Bajorország környékén hétköznapilag felfogott. Hogy az embernek van persze bőrnadrágja, de van otthon laptopja is. Miközben természetesen osztrák és alpesi és bajor dalokat énekel, aközben a világ legmodernebb gépkocsijait gyártja. Nem látom az ellentmondást és nem látom hagyomány és modernség ilyen módon felfogott kettősének az ellentétét. Ellenben, ha már felkínálta a lehetőséget, röviden felolvasom az inkriminált mondatot, amely nem nyerte el az Ön tetszését, hátha másét most elnyeri. Ez így hangzott ez év szeptemberében: ’A turul őskép, a magyarok ősképe. Beleszületünk, akárcsak a nyelvünkbe és a történelmünkbe. Az őskép a vérhez és a szülőföldhöz tartozik. Onnantól, hogy magyarként világra jövünk, a mi hét törzsünk köt vérszövetséget, a mi Szent István királyunk alapít államot, a mi seregeink vesztenek csatát Mohácsnál, a turulmadár pedig a mi, a most élő, a már meghalt, és az ezután megszülető magyarok nemzeti azonosságának a jelképe’. Tisztelet a múlt előtt, éljen a jövő.” [taps]


Nyolcadik válasz
Tóbiás József MSZP-s képviselőnek

„Pedig olyan jól indult, kár, hogy megint gyalázkodásba torkollott. Ez egy izgalmas kérdés, és szerintem kár a miniszterelnöki személyes támadás céljára felhasználni. Nagyon fontos kérdéskör, hogy vajon a mindenkori miniszterelnök… megnevezhet-e olyan jelképeket, elmehet-e olyan jelképek avatására, amelyeket ugyan nagyon sokan magukénak éreznek, de nem biztos, hogy mindenki. Mert például én el tudom képzelni, hogy Önt valami rejtélyes okból, ami nem tartozik rám, a turul idegesíti. Mások meg úgy gondolják, hogy ez egy nemzeti jelkép, és inkább örülünk neki, tiszteletet… szóval egyáltalán… [gesztikulál] a mi lelkünket felemeli. És ez egy komoly kérdés. Itt döntést kell hoznia a mindenkori miniszterelnöknek. Én, a tisztelet kultúrája nevében, a tisztelet kultúrája nevében olyan ünnepségekre, szimbolikus eseményekre is elmegyek, amely az ország egy része számára fontos, és nem kell azt föltételeznem, hogy önmagában az a szimbólum bárki mást sérthetne. Be nem látom, hogy amikor miniszterelnökként egy turul-szobor avatásán beszédet mondok, és nincs tartalmában semmi, ami Önre nézve sért volna, miért sérelmezi Ön ezt? Miért akarja ezt a szabadságot megvonni tőlem, vagy azoktól, akiknek ez az esemény fontos.”

Kilencedik válasz Mirkóczki Ádám jobbikos képviselőnek

Mirkóczki Ádám a halálbüntetés visszaállítását követelte, mert „az emberek szubjektív biztonságérzete egyes területeken a nullával konvergál”. Hány embernek kell még meghalnia, hogy kezdjenek valamit a kérdéssel.

„Először egy közös kiindulópontot szeretnék találni Önnel. Ugyanis az ügy, amelyről beszélünk, hogy időnként brutális emberöléseknek vagyunk tanúi vagy az erről szóló híreknek vagyunk olvasói, mindannyiunkat fölkavar, és ilyenkor higgadtságra van szükség, hogy találjunk valami, a higgadt gondolkodáshoz szükséges közös kiindulópontot. Én szeretném leszögezni, hogy nagyon nehezen tudok vagy nem is tudok elképzelni olyan szigorú törvényi szabályozást, amely garantálná, hogy nem követnek el súlyos bűncselekményt egy társadalomban. Ezt csak azért mondom el Önnek, mert az a tény, hogy egy bűncselekmény megtörténik, nem feltétlenül azt igazolja, hogy a Btk. nem elég szigorú. […] Ha innen nézzük a dolgot, azt kell mondanom inkább Önnek, hogy az életellenes bűncselekmények száma az elmúlt időszakban csökkent. Óvatosan mondom, mert ez sikernek is hangozhatnék, de én azt gondolom, hogy egy elvesztett élet is több annál, mint amennyi elveszett, tehát itt nincs siker. De az az illúzió, hogy létezik egy mágikus törvényi szabályozás, amely nullára szorítja vissza az emberben rejtőző rosszat, és soha nem teszi lehetővé, hogy az onnan kitörjön, ilyen szabályozás szerintem nincsen. Most vitatkozhatunk arról, hogy kell-e, lehet-e, jó-e, helyes-e a halálbüntetés intézménye, én azonban nem kibújni akarok a válasz alól, csak egyszerűen a tényt akarom rögzíteni, hogy ez a vita szerintem a következő okokból nem időszerű ma Magyarországon. Pontosabban, mint minden vita, ez is lehet időszerű, mert az elmeélt ugyan pallérozza, de gyakorlati konzekvenciái nem lehetnek. Ugyanis amikor Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz, amiről egyébként népszavazással döntöttünk, akkor elfogadtuk a közösségi jognak azt a szabályt is, amely az uniós tagállamokban nem teszi lehetővé a halálbüntetés bevezetését.”

Tizedik válasz Mirkóczki Ádám jobbikos képviselőnek

Mirkóczki szerint nem lehet fontosabb az EU-s szerződés, mint az áldozatok védelme.

„Miközben számos filozófiai megközelítéssel, amelyet itt most hallhattunk, egyetértek, és szívesen gondolnám egy közös beszélgetésben tovább ezeket a filozófiai tételeket, most csak a tényt szeretném rögzíteni, hogy ne legyen közöttünk félreértés. A dolog úgy áll, hogy az Európai Unió alapvető jogok kartája, amelyet Magyarország is ratifikált, egyértelműen tiltja a halálbüntetést [széttárja a karját].

Tizenegyedik válasz Vágó Gábor LMP-s képviselőnek

Vágó Gábor olyan tranzakciós adót kért számon, mint amilyet az Európai Bizottság is javasolt, és amit 10 ország bevezetni készül, és ami kifejezetten a tőkepiaci mozgásokat adóztatja. Nem pedig olyat, mint a magyarországi tranzakciós adó, ami minden pénzmozgást büntet.

„Az első két mondatát idézem ide, mert pontosnak éreztem. Nekem is van egy olyan érzésem, hogy engem állandóan fölhív és szembesít, ezért bennem is beszélgetés helyett egy ilyen ügyészségi kihallgatásszerű hangulat alakul ki [derültség], amikor válaszolnom kell Önnek. [nevet] Én igyekszem a legbarátibb módon megtenni, de mégis, van ebben egy ilyen régi időkre emlékeztető kihallgatás – mert hogy már voltam ilyen helyzetben. No. [zaj, derültség] De akárhogy is, ismét abban a helyzetben vagyok, hogy én egyetértek Önnel. Tehát az Ön állítása az, hogy a pénzügyi spekulációs műveleteket meg kell adóztatni. Ebben egyetértés van köztünk. Én úgy tudom, hogy a miáltalunk javasolt tranzakciós illeték a pénzügyi spekulációs műveletekre egy magasabb kulccsal, mint az egyszerűbb tranzakciókra, igenis helyez… hát nem mondom, hogy büntetést, hanem állami bevételt vagy illetéket. Tehát az, amit Ön kér, meg fog valósulni Magyarországon. Ettől egy különböző vita az, hogy a tranzakciós illetéket ezen túl még más típusú tranzakciókra is ki kell-e vetni, vagy nem. Ezt a második kérdést nem a spekulációval összefüggésben érdemes szemlélnünk, hanem azzal a gondolattal összefüggésben, hogy megpróbáljuk a forgalomból származó költségvetési bevételeket növelni, és a munkát terhelő adókat, járulékokat pedig csökkenteni. Tehát itt nem a spekuláció a döntő szempont, hanem a járulék- és adórendszer súlypontjának áthelyezése. Ha ezt a két szempontot egyszerre tartja szem előtt, akkor látni fogja, hogy az általunk benyújtott tranzakciós törvényjavaslat egy törvénytestben mind a két igényt megpróbálja kielégíteni. Ez okozhatta a konfúziót, de remélem, hogy a válaszommal sikerült a két kérdést egymástól különválasztani.”

Tizenkettedik válasz Vágó Gábor LMP-s képviselőnek

Vágó szerint a bankok a tranzakciós adót a lakosságra terhelik majd.
„Szeretném emlékeztetni a gazdasági miniszterünk expozéjára, ahol világossá tette, hogy a tranzakciós illeték igazi értelme az, hogy a munkahelyvédelmi akciótervet, ami egy célzott, szociális adócsökkentés, végre tudjuk hajtani. Ez a bevétel tehát nem egy feneketlen zsákba megy, hanem jól láthatóan egy szociális célú adócsökkentést, a munkahelyvédelmi akcióterv megvalósulását teszi lehetővé. Az áthárítás kérdésében meg azt javaslom, hogy várjunk egy kicsit, mert ezt a vitát én már két évvel ezelőtt átéltem, amikor azt mondták, hogy a bankadót is a bankok majd át fogják hárítani, és ha megnézzük a számokat, akkor jól látható, hogy ez nem igaz, nem ez történt. Visszatérve a kérdésének a lényegére: valóban, a franciák meg a németek egy európai szintű tranzakciós illeték bevezetését kezdeményezték; mi ehhez nem csatlakozunk, azért nem csatlakozunk, mert az abból származó bevétel bemegy a brüsszeli bürokratákhoz, a brüsszeli költségvetésnek adja a részét, és nem pedig a magyar költségvetésnek. Ezért nekünk az a nemzeti érdekünk, hogy saját tranzakciós illetkékünk legyen.”


Tizenharmadik válasz Szávay István jobbikos képviselőnek

Szávay István azt követelte, hogy a CBA, az OTP és a Mol határon túli üzleteiben legyen alapkövetelmény, hogy a munkatársak beszéljenek magyarul, és legyenek magyar feliratok, ügyfélszolgálatok, honlapok.

„Először is keressük meg azt a keveset, ami az Ön hozzászólásában örömre ad okot. Örömre ad okot szerintem az, hogy vannak olyan magyar tulajdonban álló cégek, amelyek képesek arra, hogy nemcsak a magyar államhatárokon belül, hanem kívül is üzleti sikereket érjenek el. Ez szerintem jó dolog. Az lenne jó, ha minél több ilyen cég, vállalat, cégcsoport működne, amely magyar tulajdonban van, és az egész Kárpát-medencében , uram bocsá, azon túl, mert vannak ilyenek is, a Richter Gedeont például említette, amelyek azon túl is versenyképesek és sikeresek. A következő kérdés, ha jól értettem a felvetését, az, hogy ezeknél a magyar cégeknél elő kell-e írni valamilyen etnikai, származási vagy nyelvtudási kvótát, vagy sem. Most szeretném rögzíteni, mielőtt egy olyan ügybe keveredne a magyar kormány, amelyre nincsen szüksége, éppen elég ügyben vagyunk, amelyre szintén nincsen szüksége, de már benne vagyunk: ezek a cégek nem állami tulajdonban állnak. Tehát ebben a pillanatban ma tulajdonosi oldalról a magyar állam semmilyen utasítást nem adhat ezeknek a cégeknek, hogy mit tegyenek és mit ne. Ráadásul közhatalmi pozícióból sem tehet ilyet, mert a magyar államhatalom nem adhat utasítást ezeknek a cégeknek különböző belső ügyeikre nézve. Ez tiszteletben tartandó két általános jogelv. Azonban az élet nem ilyen tisztán és elvágólag hever, mint ahogy a jogszabályokból az ember ezt gondolná, ezért természetesen van értelme minden fölszólamlásnak, mint ahogy az Öné is ebben a pillanatban elhangzott. Én javaslom, kormánypárti képviselők nem egyszer és nem kétszer tették ezt már meg, hogy a nép által megválasztott képviselőként igenis ezeket az igényeiket, véleményüket, benyomásaikat rendszeresen közvetítsék ezek felé a cégek felé, és ilyen értelemben a politikában megengedett eszközzel próbálják őket befolyásolni. De ez nem lehet kormányzati ügy, ez egy képviselői feladat, amit javaslom, hogy a kormánypártiak és az ellenzékiek mindannyian végezzenek el.

Tizennegyedik válasz Szávay István jobbikos képviselőnek

Szávay örül neki, hogy az elviekben egyetértenek Orbánnal, de szeretne rá választ kapni, hogy mikor lesz a például a CBA felvidéki üzletében magyar felirat.

„Szeretném megismételni és világossá tenni, hogy a magyar kormánynak az itt megjelölt cégek közül egyikben sincsen olyan tulajdonrésze, amely tulajdonosi oldalról lehetővé tenné, hogy utasításokat adjunk ezeknek a cégeknek a vezetőinek. Ez az első. A második. Ön azt kérdezte szó szerint, hogy van-e eszköz, hogy rászorítsa a kormány. Nincs. Tehát a rászorítás szót nem tudom használni, a magyar kormánynak nincs olyan eszköze, hogy rászorítsa ezeket a cégeket. Az a kérdés, hogy Önöknek, képviselőknek, ide értve a kormánypárti képviselőket, akik ezt többször megtették, áll-e rendelkezésükre eszköz, hogy befolyásolják őket. Az a válaszom, hogy igen. Javaslom, hogy használják is.

(forrás: fidesz.hu videó, index.hu, origo.hu)

(m.zs.)



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!