rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. november 28.

Miért kellene új angol nyelvű üzleti egyetem Budapesten?
Mészáros Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem volt rektora

Bolgár György: - Tegnap Orbán Viktor miniszterelnök találkozott a dél-koreai Hankook gumiabroncsgyár vezetőivel, és velük is kötött egy megállapodást. Úgy látszik, a nagy multiellenesség dacára most már minden hétre jut egy megállapodás valamilyen nagy nemzetközi céggel. Azonban most nem is ez az érdekes, hanem az, hogy a miniszterelnök meghallgatta a Hankook vezérének tanácsait, és azt tartja közülük megfontolandónak, sőt megvalósítandónak, hogy Budapesten hozzanak létre egy angol nyelven működő üzleti főiskolát vagy egyetemet. Szerinte ez hiányzik ma Magyarországon, és ez egy remek ötlet, ezért meg fogják valósítani állami és privát pénzből. Nekem laikusként két dolog jutott eszembe erről. Az egyik, hogy létezik egy International Business School elnevezésű iskola Budapesten most már jó ideje – már talán két évtizede –, amelynek tulajdonképpen valami ilyesmi a profilja. Aztán az jutott eszembe, hogy a Budapesti Corvinus Egyetemen is vannak angol nyelvű kurzusok. Tehát ha valaki angolul akarja a közgazdaságtant és annak különböző gyakorlati részeit tanulni, akkor talán oda is mehet. Ezek felületes információk vagy van bennük valami?

Mészáros Tamás: - Nem. Az tény, hogy Magyarországon van sok angol nyelvű képzés, főleg business-képzés. Nekünk is van egy Corvinus School of Management nevű egységünk, ami az egyetem keretein belül van, de önálló intézmény, és évek óta angol nyelven képez nappali tagozatos hallgatókat angol nyelven. Én úgy gondolom, hogy ez egy elég jó színvonalú képzés jelentős külföldi hallgatósággal. Összességében nem olyan nagy a létszámuk, de a külföldi hallgatók is jelen vannak. Ezen túlmenően másik is angol nyelvű képzésünk is van, alap- és mesterképzésünk is, sőt PhD-képzés is. Az említett típusú képzések vannak egyébként más intézményekben is. Például ugye az International Business Schoolban, vagy egy amerikai főiskolán, vagy a CEU-n. Azonban a gondolat szerintem nem teljesen új. Úgy emlékszem, mintha Demján úr és Soros úr még az alapkövét is lerakták volna egy ilyen nagyon elit „business school”-nak.

- Mintha nekem is derengene valami. Ez lett volna ott a Nemzeti Színház körül?

- Igen. Én úgy emlékszem, hogy a tévében láttam is az alapkőletételt. Aztán hogy mi lett ezzel, és miért nem folytatódott ez a projekt, azt nem tudom. Azt viszont igen, hogy Demján úr mondott olyasmit, hogy kéne egy jó iskola, és be kéne hozni külföldi oktatókat, akiket jól megfizetnek. Ez a gondolat a mi fejünkben is megfordult egyébként. Én úgy látom, hogy a jelenlegi magyar felsőoktatásban van egy bázis, amit nem kifelé kéne továbbfejleszteni, és új intézményeket létrehozni, hanem a meglévő felsőoktatást lehetne bővíteni. Ha van magánpénz plusz állami pénz – egyébként nem tudom, honnan van, mert máshonnan meg ugye elvonnak –, akkor szerintem mi például szívesen vállalnánk egy ilyen bővítést.

- Tehát azt mondja, hogy ezt meg is lehetne akár csinálni, de az volna a célszerű és a legköltséghatékonyabb, ha meglévő egyetemek képzését bővítenék ki például azzal, hogy pénzt adnának neves külföldi előadók meghívására. Ez akár lehetne az Önök egyetemén is, hiszen valószínűleg az intézmény presztízse is sokat számít, és a Corvinust nemzetközileg is számon tartják.

- Így van. Gondoljunk bele, hogy Európában az egyik leghíresebb üzleti iskola oktatóinak, ha jól emlékszem, nyolcvan százaléka külföldi oktató. Egy viszonylag fiatal szingapúri intézmény szintén nagyon nagy pénzekért vásárolt oktatókat, és hamar be is került világrangsorokba. Egyébként a keresletre is gondolnunk kell. Minden tiszteletem a Hankook vezérigazgatójáé, de szerintem nincs annyi diplomata és menedzser Magyarországon, amennyinek a gyermekei feltöltenének egy ilyen új intézményt. Persze nemcsak a magyar piacról, hanem nemzetközi piacról is jöhetnek hallgatók. Nálunk is vannak jelenleg is külföldi diákok, de el kell ismerni, hogy a jó pénzű és okos hallgatók jelenleg elsősorban nem hozzánk jönnek. Azonban a mag megvan, az intézmény és az infrastruktúra megvan, ezért én azt hiszem, hogy további pénzzel és együttműködéssel mindenképpen létre lehetne hozni vagy ki lehetne fejleszteni egy elit üzleti iskolát.

- Zárójelben kérdezném meg, hogy ez az egész ötlet miért a dél-koreai Hankook gumiabroncsgyárnak jutott eszébe? Neki miért volna éppen szüksége elsősorban olyan Magyarországon angolul képzett gazdasági szakemberekre, akik ezek szerint jelenleg nem állnak rendelkezésre? Nehezen tudom elképzelni, hogy a dél-koreai gumiabroncsokat ne tudnák akár a koreaiak, akár magyarok, akár bárki más eladni. Szóval, hogy juthatott ez az eszükbe, vagy kinek volna az Ön feltételezése szerint igazán szüksége erre?

- Nagyon sok üzletembernek vagy diplomatának a gyermeke jár hozzánk. Lehet, hogy a család együtt akar maradni, és nem akarják kiküldeni tanulni a gyereket, ugyanakkor olyan diplomát szeretnének, ami nemzetközileg is jónak számít. Én úgy hiszem, hogy Magyarországon jelen pillanatban is lehet jó minőségű diplomát szerezni. Természetesen, ha az oktatóink egyharmadát – vagy bizonyos esetekben még nagyobb hányadát – külföldről tudnánk hozni, átmenetileg vagy hosszabb időre, akkor még jobban emelhető lenne a színvonal. A legjobb szerintem az lenne – és ebben lehet, hogy segíthetne a kormány is –, ha egy olyan testvérintézményt vagy partnert találnánk akár Európában, akár Amerikában, amelynek jelentős neve van. Például Spanyolországban is van olyan intézmény, amely a Harvarddal működik együtt.

- Mondjuk ha a Corvinus és a London School of Economics meg tudna állapodni valamilyen partnerségi viszonyban és egy közös képzésben, akkor az hallatlanul nagy presztízsnövekedést jelentene.

- Az biztos.

- Ezt persze nyilván nem könnyű elérni, ne álmodozzunk! Mindenesetre az első lépés lehetne az, hogy itt hoznának létre olyan kurzusokat, képzéseket, amelyekre jól ismert külföldi előadókat, kutatókat meghívnának. Ez biztosan növelné a Corvinus tekintélyét.

- Igen.

- Próbáljunk elvégezni fejben egy hozzávetőleges számítást! Ha mindez a Corvinuson belül indulna el, akkor Ön szerint mennyi pénz kellene hozzá és mennyi idő alatt lehetne megcsinálni, és mennyi pénzre és időre lenne szükség akkor, ha egy teljesen új intézményben gondolkozna a kormány és az ismeretlen privát befektető?

- Ezt elég nehéz lenne most megmondani. Jelen pillanatban a Corvinus School of Managementnél, ami talán nagyrészt a mi tanárainkkal működik és a mi infrastruktúránkban – természetesen elegáns szolgáltatásokkal együtt –, hárommillió forint a tandíj, és húsz-huszonöt fős osztályok indulnak folyamatosan, de tömegigény ilyen áron nincsen. Én azt hiszem, ha még épületet is kellene építeni meg tanárokat is kellene szerezni, az nagyon sok pénzbe kerülne. Nem tudnám most megmondani, hogy mennyibe, de biztosan nem éri meg. Hiszen a hazai diáklétszám csökkenni fog, fel fognak szabadulni épületek. Természetesen lehet úgy dönteni, hogy létrehoznak egy közszolgálati egyetemet, ahol nem kell tandíjat fizetni, kiemelt egyetem lesz, és befektetnek huszonnégy milliárd forintot épületekre meg nem tudom én mire. Én drukkolok nekik, mert régi kollégáimról és régi hallgatóinkról is szó van, de azt hiszem, hogy nem a jelenlegi felsőoktatáson kívül kellene keresni az újdonságokat, hanem azon belül. Hiszen azért megvan a magja ennek a felsőoktatásnak. Igenis van minőség, csak gúzsba kötve táncolunk jelen pillanatban.

- Még azt kérdezném meg – amire nyilván nehéz most még választ adni –, hogy életben hagyják-e egyáltalán a Corvinust?

- Én úgy tudom, igen. Ez már az új menedzsment feladata, akik tudomásom szerint sokat tárgyaltak ebben az ügyben. Én a rektor úrral való találkozásokon optimista hangvételű beszélgetések során értesültem úgy, hogy ez a téma lekerült napirendről.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!