Az együgyűség csapdái
- Részletek
- Napi apró
- 2012. december 11. kedd, 04:10
- Gadó Gábor
Tandori játékmedvéi dünnyögték évtizedekkel ezelőtt: „Hoztunk öt-hat rózsát is: // Sajnos, tied az adósság is”. Valahogy így, csak éppen kevésbé derűsen jelenthetjük ki, hogy az állam a mi pénzünkből nagyvonalú: az adófizetőknek nyújtott adományok fedezetéről maguk az adófizetők (esetleg gyermekeik vagy unokáik) gondoskodnak. Mindez még mackóésszel is könnyen belátható, ahogy arról sem nyitnának Dömiék vitát, hogy amikor a kormánytöbbség eleget tesz a demokratikus jogállam követelményeinek – például felszólal a kirekesztő zsidózás mind kínosabb gyakorlata ellen –, ezért nem jár neki köszönet. A hálás, már-már alázatos hangvételű megnyilvánulások (helytelenül) arra a téves következtetésre csábíthatják a hatalom birtokosait, hogy – amúgy megkésett, és több tekintetben most is hiányos – nyilatkozataikkal nem a kötelezettségüknek tettek eleget, hanem jóindulatuk jeleként gesztusokat gyakoroltak.
Azon pedig, hogy „Diktatúra van-e Magyarországon?” még a politikában járatlan játék mackók is somolyognak. Hamiskás fény gyúl kopott gombszemükben, tudják, hogy e kérdés nem más, mint ravaszdi csapda. Miközben ugyanis a korrekt szakemberek valótlan és igaz érveket latolnak, valójában a maradék gátlásaitól szabadulni igyekvő kormányt erősítik. Ha például – mint Majtényi László tette legutóbbi nyilatkozatában – úgy fogalmaz valaki, hogy „még ha a kormány most néhány törvényt rosszabbra is változatott, a törvényeink nagy része még mindig rendben van”, a hanyatlás lejtőjét a végtelen felé nyitja. Nyilvánvaló, hogy mivel még a „legrosszabbnál is van lényegesen rosszabb”, egy időelőtti, „elhamarkodott” ítélet szükségképpen igaztalanul tör pálcát a mindenkori kormányzóerő fölött. A méricskélő méltányosság azonban figyelmen kívül hagyja, hogy ez a módszer kikezdi a kritikus hangok élét, és akár az is előfordulhat, hogy csak évtizedekkel később (utólag) derül majd ki, hogy egy áporodott diktatúrában éltük le napjainkat. Ezért sem haszontalanok azok a pillanatfelvételek, amelyek megőrzik e korszaknak – leginkább a slampos szürkébe játszó – hétköznapjait. Ahogy Tandori medvéi mondják valahol: „És most lefényképezkedünk,//Hogy mindörökre meglegyünk.”
(Gadó Gábor)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
