Bocsánat
- Részletek
- Vendégek
- 2012. december 15. szombat, 04:21
- Debreczeni József
Krémer Ferenc azzal zárja A 2006-os ősz című könyvem kapcsán írt cikkét, hogy nincs más lehetőségem, mint elnézést kérni tőle. Őszinte szívvel teszem meg: végtelenül sajnálom, hogy valami érthetetlen figyelmetlenség, megmagyarázhatatlan hiba folytán rosszul írtam le a nevét, midőn – szabályszerű hivatkozással – három bekezdést idéztem egyik Galamuson megjelent szövegéből. A könyvben Krémer Balázs szerepel, nem tudom, hogy téveszthettem el, nincs rá mentségem: sajnálom, bocsánatot kérek Ferenctől.
Amit ezen túl ír rólam s a munkámról, azzal viszont súlyos gondok vannak. Nem kevesebbel vádol, mint hogy plágiumot követtem el. Loptam tőle. „Egy tudós legféltettebb kincsét”, a gondolatait loptam el, ami „életének eredménye és értelme”. Ráadásul többször egyértelmű párhuzamot von köztem s a morálisan és hivatalosan is megbukott Schmitt Pál, továbbá a még hivatalban lévő, ám erkölcsileg már halott Semjén Zsolt között. Mindkettő irdatlan mennyiségű idegen szöveget tüntetett föl a sajátjaként, szó szerint átvéve, a forrás megjelölése nélkül. Bárkit melléjük ültetni a szégyenpadra, ahhoz ugyanazt kell prezentálni, mint a hvg.hu tette az ő esetükben: egymás mellé rakni az eredeti és a plagizált szövegeket.
Krémer egy lopott mondatot sem prezentál, nem is állítja, hogy van ilyen. Szerinte én a gondolatait, a koncepcióját loptam el. Mire alapozza ezt? Arra, hogy ő 2010-ben publikált egy rendészettudományi könyvet (Rossz döntések kora. Rendészetpolitikai tévelygések a rendszerváltás első húsz évében), amelyben megállapította, hogy 2006-ban a Fidesz „átlépte a demokratikus ellenzéki magatartás és az államcsínykísérlet közötti határt: erőszak felhasználásával akarta eltávolítani a… megválasztott kormányt.” Leszögezi: „tudtommal mindmáig ezt rajtam kívül senki sem képviselte nyilvánosan” (ez komolytalan állítás), majd kizárja azt a lehetőséget, hogy ne olvastam volna az ő könyvét. Miért? Mert az „közel három éve megjelent, és viszonylag jelentős sajtóvisszhangja volt”. Ráadásul magam mondtam a Klubrádióban, hogy „mindenféle fellelhető dokumentumot feldolgoztam”. „Ezek után talán nem az önhittség mondatja velem, hogy elvethetjük azt a lehetőséget, hogy nem ismerte a Rossz döntések korát”. Meg azért is, mert: „a Demokratikus Koalíció honlapja… rendszeresen veszi kölcsön (engedélyem nélkül) a Galamuson publikált írásaimat… a Demokratikus Koalíció másik alelnöke, Niedermüller Péter pedig e funkció elfoglalásáig a Galamus-csoport tagja volt, s olykor ma is ír a Galamusba”. (Azt is mondja még, hogy a tőle lopott igazsággal a DK hamis mítoszát próbálom építeni, de ezt már végképp nem értem.)
Menjünk sorba. Krémer könyvét nem „leltem föl” (nem is dokumentum). Eltelt három év, mégse olvastam, nem találkoztam vele. Erre sem vagyok büszke, sajnálom. Mentségemre: nem vagyok rendészettudományi szakember – komoly tudós – mint Krémer Ferenc. Csak egy politikai közíró, publicista, skribler – ahogy tetszik. A Galamusról viszont nemcsak az alelnök kolléga és a DK honlapja révén tudok. A Galamust nagyra becsülöm, rendszeres olvasója vagyok. Nem olvasok mindent. Vannak szerzők, akiket mindig, vannak, akiket néha, vannak, akiket soha. Miért titkolnám: Mihancsik Zsófia, Lánczos Vera és Lendvai L. Ferenc az első csoportba tartoznak; Krémer Ferenc a másodikba. Ha olvasom, leginkább egyetértéssel, még akkor is, ha olykor egzaltáltnak tűnik.
Finoman szólva, most is annak tűnik, amikor képtelenségnek tartja, hogy pusztán az események, az összefüggések elemzése nyomán bárki (aki nem ő) magától arra a konklúzióra juthasson, hogy 2006 őszén szervezett, erőszakos, törvénytelen kormánybuktatási kísérlet történt Magyarországon. Hogy ez a „kincs” kizárólag tőle lopható. Mint írja, „erkölcsileg nulla az, aki más ötletét, koncepcióját vagy írását eltulajdonítja”. Ez igaz. Rám vonatkoztatva azonban – a kóros önhittségen túl – semmilyen alapja nincs: hamis vád, súlyos becsületsértés.
Ám eszembe sem jut a bíróságon elégtételt keresni. Még csak arra se kérem Krémert, hogy kérjen bocsánatot. Neki e nélkül is megbocsátok. S a jövőben is elolvasom, ha ír valamit a Galamuson. Néha.
Debreczeni József
közíró, a Demokratikus Koalíció alelnöke
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!