Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. december 14.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2012. december 18. kedd, 02:47; Megbeszéljük

4. oldal / 4

Szentmise Bárdossy emlékére Szombathelyen
Czeglédi Csaba, a szombathelyi önkormányzati MSZP-frakció vezetője

Bolgár György: - Azért keresem Önt, mert a ma megjelent az Élet és Irodalomban egy Amerikában élő magyar közíró cikke, aki egyébként gazdasági üzleti szakember, csak évek óta foglalkozik a magyar politikával is. Ő fölfigyelt arra, hogy Szombathelyen a hétvégén, vasárnap engesztelő szentmisét tartottak a mártírhalált halt, de tulajdonképpen helyesebb úgy fogalmazni, hogy háborús bűnök miatt kivégzett Bárdossy László egykori miniszterelnök emlékére. És ő ezt felháborítónak tartotta, nemcsak azért, mert Amerikában élve az is eszébe jutott, hogy Bárdossy volt az, aki hadat üzent az Egyesült Államoknak 1941-ben és persze a Szovjetuniónak is, úgyhogy a doni katasztrófa elsősorban az ő nevéhez fűződik tulajdonképpen, hanem azért is, mert ennek a szentmisének a szervezésében és az előző években is hasonlóképpen megtartott engesztelő misék szervezésében új nyilas szervezetek is részt vettek és részt vesznek. Szombathelyen mekkora visszhangja van egy ilyen – ezek szerint már nem először megtartott – misének?

Czeglédi Csaba: - Az az igazság, hogy évekkel ezelőtt hallattuk azért páran a hangunkat. Ez sok eredménnyel nem járt, és sokan ugyan nem beszélgettek erről, de azt mondtuk, hogy mi magunk azért nem fogunk emiatt tiltakozni, mert egyrészt ha egy katolikus templomban zajló misével kapcsolatosan megszólalnak a szocialisták, akkor azt többen rögtön az egyház támadásának vélik. Tehát nyilvánvalóan felszínesen megközelítve az ügyet, inkább azon az állásponton voltunk, hogy mi magunk legalább nem próbálunk meg ennek reklámot csinálni.

- Mert még a végén kiderülne, hogy van rá igény?

- Hát nem tudom. Alapvetően az a szomorú, hogy sokan nem voltak, akik ez ellen a hangjukat vagy szűkebb vagy tágabb körben fölemelték. Azt tudni kell, hogy az összes magyarországi várost figyelembe véve Szombathelyen pusztították el a legtöbb zsidó magyar embert, a város lakosságának több mint a tíz százalékát sikerült vagy a kőszegi erdőben lelőni, vagy Auschwitzba elhurcolni. Ezért nem is nagyon maradt Szombathelyen senki, aki ez ellen tiltakozni tudna, és ugye vagyunk többen, akikre rögtön az egyházellenesség bélyegét sütnék rá, hiszen egy katolikus templomban szokták megtartani ezt az engesztelő szentmisét. Ami a szerencse ebben az ügyben, hogy a képek tanúsága szerint túl sokan a koszorúzáson nem vettek részt. Meg nyilvánvalóan abba is nehéz belekötni, hogy valakinek megkoszorúzzák a sírját, hiszen ha valakiknek ez fontos, akkor ezt az ember azért tiszteletben tartja. Próbáltuk magánvéleményként kezelni az erről kialakított véleményt, és a másik az, hogy én tudom, hogy ha páran megszólalnánk, akkor nem állna senki mellénk. És annyi ügy van, ami miatt küzdeni kell, hogy nehéz több fronton harcolni.

- Azért az ember egy kicsit megdöbben ezen. Persze értem én az összes körülményt, ami meghatározza, hogy végül is miért nem emeltek szót ellene, de ez abból a feltehetően reális helyzetértékelésből származik, hogy egy: a szocialisták rögtön kapnának a fejükre, hogy már megint az egyházat támadják; kettő: sokan azt vetnék fel, hogy akkor mi is a baj Bárdossy Lászlóval, ami azért elég döbbenetes. Jó, nem történelemórák tanítására kérné föl az ember a helyi politikusokat, de azért azt gondolná, hogy csak vannak még a jobboldali többségben is olyanok, akik azt gondolják, és talán hajlandók volnának a nyilvánosság előtt is vállalni ezt, hogy nem Bárdossyt, Horthy egykori miniszterelnökét, a Szovjetuniónak és Amerikának hadat üzenőt, a zsidótörvények egyik kezdeményezőjét kellene itt védeni és az ő emlékére szentmisét tartani, mert ez legalábbis visszatetsző! Ezek szerint nincs a Fideszben vagy a KDNP-ben ilyen politikus Szombathelyen?

- Nincs. De azt elárulhatom így utólag is, hogy annyi döntés született nálunk – ennek én voltam az egyik szószólója –, hogy ha a Jobbik ezen szervezett formában részt vett volna, akkor én a közgyűlésen mint frakcióvezető nyilvánvalóan ezt a dolgot szóvá tettem volna. És szerencsére vagy véletlenül a helyi Jobbik nem vett részt ezen a megemlékezésen, ezért végül is mi a képviselő-testületi ülésen – éppen tegnap volt a legutóbbi – külön nem tettük szóvá. Ha a Jobbik részt vett volna rajta, akkor én mint önkormányzati képviselő egy másik önkormányzati képviselőnek azért biztos elmondtam volna a keresetlen véleményemet az ügyben, de erre szerencsére nem került sor. Hadd legyek jóhiszemű és hadd gondoljam azt, hogy a jobbikos képviselőknek volt annyi eszük, hogy ehhez nem asszisztáltak.

- Tehát, hogy néhány szélsőséges szervezet megtette, az egy dolog, akkor ne ártsa bele magát a politika, de ha már egy politikai szereplő, a képviselő-testület egyik tagja is odaállt volna, akkor az már szót érdemelt volna.

- Akik engem ismernek, azok tudják, hogy én nem félek sarkos véleményt kialakítani vagy elmondani. Tehát abban Ön is bízzon meg a hallgatók is, hogy ebben az esetben megtettem volna, hogy szóvá teszem. De szerencsére – mondom, hadd legyek jóhiszemű – volt annyi eszük, hogy ebben ők nem akartak részt venni, és ez csak annak a kilenc vagy tíz embernek volt fontos, aki részt vett a temetőben lévő koszorúzáson. Én személy szerint azt el tudom fogadni, hogy nekik ez fontos.

- Az akár még rendben is van, vannak emberek, akik így gondolkodnak, nem kell ezt megtiltani feltétlenül.

- Azt hozzáteszem, hogy amikor én fölszólaltam a városi képviselőtestületben, hogy talán Ságvári Endre szobrát nem kellene ledönteni az utolsó közterületi szoborként, ami megmaradt – ezt egyébként tavaly sikerült a fideszes többségnek eltüntetnie –, akkor kaptam én hideget-meleget, hogy egy terroristát védek. Tehát azért annyira nem nyugodt a hangulat Szombathelyen. Ki sem volt írva a szoborra, hogy Ságvári Endre, csak mindenki tudta, hogy azt róla készítette a szobrász.

– Bárdossy pedig háborús bűnös. Az Élet és Irodalom szerzője beszámol arról, hogy érdeklődött a szombathelyi ferences plébánosnál, illetve a budapesti központban is, és a budapesti központban azt állították, hogy ők nem is tudtak arról, hogy Bárdossy-emlékmise lesz, és hogy ezt csak a szombathelyiek tudták. Ez ugyan érdekes, az ember felvonja a szemöldökét, hogy ilyesmiről nem tudnak, de a szombathelyi ferences plébános meg azt válaszolta, hogy ez nem is probléma, mert amikor fölveszik a szándékot, hogy szeretnének ilyen engesztelő misét rendelni, akkor csupán a keresztnevet írják fel. És a László névből nem derül ki, hogy mi az illető vezetékneve, a miséző pap sem fogja bemondani vasárnap, hogy éppen Bárdossyról van szó. Azért ez sem a dolgok egyenes intézése vagy vállalása.

- Szombathelyiként ehhez hadd ne kelljen hozzáfűznöm véleményt, amiatt, amit az elején is mondtam, hogy ha ilyen széles körben az ember megfogalmazna egy véleményt, akkor abban a pillanatban rásütnék az egyházellenességet. Egyébként ebben a ferences templomban esküdtem, hogy ezt a személyes részét is elmondjam, tehát nyilvánvalóan egy rossz szót nem fogok mondani. Egy dolog biztos, hogy nyilvánvalóan kisebb-nagyobb, mostani időkben kisebb, korában azért nagyobb támogatottsága volt ennek a Bárdossy volt miniszterelnök halálával kapcsolatos megemlékezésnek.

- Tehát most nem lehet azt állítani, hogy Bárdossy-kultusz van Szombathelyen. Bár szombathelyi születésű, de nincs kultusza.

- Annyiban van kultusza, hogy azért nagyon sok szombathelyi azt hiszi, hogy ő ténylegesen ott van eltemetve Szombathelyen, és pontosan megvan a sírhelye, és ennél a sírhelynél volt a megkoszorúzása. Tehát a háttérben lappang ez a fajta kultusz, és évekkel ezelőtt ez erőteljesebben jelent meg. Most azt kell mondanom, hogy a mérvadó politikai pártok részéről szerencsére nem volt komolyabb érdeklődés a dolog iránt.

- Tehát támogatás nem volt, de ellenkezés sem.

- Nem, de az biztos, hogy a kultusz a háttérben lappang, hiszen internetes fórumokon, kör e-mailekben és engem városi képviselőként is invitáltak erre a megemlékezésre. Tehát az biztos, hogy volt mozgolódás a háttérben, különben el sem terjedt volna ennek a híre. Én úgy gondolom, hogy akár ezres nagyságrendről is beszélhetünk, akik tudtuk, hogy van ez a megemlékezés, ezért is mondom, hogy azért a helyén van kezelve a dolog, hogy kilenc-tízen vettek részt ezen, legalábbis a temetőben.

- Az nem ugyanaz természetesen, mint a misén.

- Ott biztos többen voltak. De ha tényleg csak a keresztnevét mondták a volt miniszterelnöknek, akkor lehet, hogy a többség nem is tudta, miről van szó. Ezt most vagy elhisszük, vagy nem. Közeledik a karácsony, hadd legyünk jóhiszeműek ebben a kérdésben.

– De azért figyeljenek erre a lappangó Bárdossy-kultuszra.

- Higgye el nekem, hogy én odafigyelek rá. Az az óriási baj, hogy ha én megszólalnék, vagy páran megszólalnánk, akkor nem kapnánk helyben senkitől sem segítséget. És úgy, hogy az ember ott van Szombathelyen, egyedül, szövetségesek nélkül, úgy nehéz. Ezért mondtam azt, hogy nagyon sok fronton sem én, sem más nem tud harcolni, és ugye azokat, akiket ez közvetlenül érintene, családostul, írmagostul kiirtottak.

- De ez nem csak zsidó ügy.

- Természetesen, csak azt mondom, hogy akik ebben szövetségesek lehetnének, azok nincsenek.

- Most nem azt mondom, hogy a Fidesszel szövetségre kell lépni, de elvárható volna tőle...

– Higgye el nekem, hogy sajnos tőlük nem elvárható.

- Próbálják figyelmeztetni őket a felelősségükre.

- Ismerjük a véleményüket, azt rádióadás nem bírja el, hogy én elmondjam erről a véleményemet. Egy dolog biztos, hogy ők ebben nekünk nem lennének a szövetségeseink, valószínűleg inkább másoknak lennének a szövetségesei, de ez a téma már túlmutat a rádiós beszélgetés lehetőségein.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!