Olcsó jótékonykodás
- Részletek
- Napi apró
- 2012. december 22. szombat, 06:34
- Huszár Ágnes
A kormányzat belátta, hogy az országos tiltakozással szemben csak politikailag túl nagy áron érvényesíthetné az „önfinanszírozó felsőoktatás”-hoz vezető út utolsó lépéseként kigondolt, tízezerre csökkentett államilag finanszírozott keretszámot. Visszakozott. Jelenleg „nem kevesebb mint ötvenötezer” nem költségtérítéses helyről és 240 elérendő felvételi pontról szól a kormányzati kommunikáció. Ami persze, alaposabban szemügyre véve, nem olyan nagy siker, mint egy-két naiv tiltakozó gondolja. Az ötvenötezres számban ugyanis nemcsak a felsőoktatásba belépők vannak benne, hanem a bolognai rendszer szerint az első (BA) diplomával rendelkező, mesterképzésre jelentkezők is.
A bejutás határaként megjelölt 240 pontra sem érdemes mérget venni. Ez a jelenleg érvényes pontozási rendszer szerint egy gyenge közepes teljesítménynek felel meg. „Megengedik” viszont az egyetemeknek, hogy ennél a minimális pontszámnál magasabban szabják meg képzéseiken a küszöböt. Ezzel a kormányzati kommunikáció áttolja a felelősséget a fiatalok problémái iránt érzékeny (?) oktatási kormányzat területéről a már eddig is elitistaként és pénzéhesként megbélyegzett egyetemekére.
Módja van az oktatási államtitkárságnak arra is, hogy a közoktatási output, magyarul az érettségi oldaláról nehezítse meg a felsőoktatásba a bejutást. Hoffmann Rózsa sokszor nyilatkozott az elmúlt hónapokban arról, hogy „túlságosan könnyű az érettségi”. Kilátásba helyezte a megnehezítését, részben nyelvvizsgákkal, részben „emelt szintű” érettségi vizsgák kötelezővé tételével. Ez utóbbi eddig – tudniillik, hogy közép- vagy emelt szintű érettségit kívánnak meg a számukra releváns tantárgyakból – az egyetemek döntési körébe tartozott. Érdekes módon nagyon kevés felsőoktatási intézmény ragaszkodott az emelt szintű érettségihez. És nem azért, mert felvettek volna boldog-boldogtalant, hogy hozzájussanak az állami fejkvótához. A – zömében természettudományos – képzéseket biztosító egyetemek vezető oktatói úgy nyilatkoztak, hogy inkább magukra vállalják a felzárkóztató kurzusok költségét. Nem bíznak ugyanis a közoktatás színvonalában: az elavult tantervek és felkészületlen tanárok a felsőfokú érettségire felkészítő többletórákon inkább rontanak, mint javítanak a fiatalok tudásán.
Ami azt bizonyítja, hogy a közoktatás és a felsőoktatás hézag nélküli illesztése korántsem olyan egyszerű, mint ahogy azt Hoffmann Rózsa államtitkár és Balog Zoltán miniszter elgondolja. Mi csak remélni tudjuk – Orbán Viktorhoz hasonlóan –, hogy „a diákok tudják, mi az a pont, amíg ők alakítják az eseményeket... és mi az a pont, amitől manipulálják őket.”
Hanuka és karácsony ünnepe között jelentette be a kormány, hogy 2013. január elsejétől 50 százalékkal nő a holokauszttúlélők nyugdíjkiegészítése, 2014 január elsejétől pedig újabb 50 százalékkal. Hatásos bejelentés, illik a fahéjillatú, csillagszórós adventi várakozás hangulatába. És takarékos is. Mert pontosan hány embert is érint a nyugdíjkiegészítés januártól, és mennyit jövő januárjától? Hogyan is mondta (volna) Kardos Péter főrabbi a Kossuth téren el nem hangzott beszédében: „... már csak négy-ötezren vagyunk … sokan kórházi ágyon, leépült emlékezettel vegetálnak”. Hát igen, ha ez a bejelentés az előző Orbán-kormánytól hangzott volna el, még számos idős ember utolsó napjait tudta volna kicsit könnyebbé tenni. Így viszont – hetven évvel a hatszázezer magyar zsidó ember halálát és százezrek testi megrokkanását, szörnyű szenvedését okozó holokauszt után – alig több szimbolikus gesztusnál. Mint az angyalhaj a karácsonyfán. Fényes, tetszetős, olcsó.
(Huszár Ágnes)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
