rss      tw      fb
Keres

Karácsony a parlamentben - 2012.december 17.


A politikai pluralizmus igazi természete a vita. Nem várható el tehát, hogy akár a karácsony előtti utolsó ülésen is angyal szálljon át a kupola alatt, és a képviselőket kizárólag a béke és a szeretet hangulata járja át. Az ember így nem is azt a politikai giccset áhítja, hogy a különböző nézetek és érdekek képviseletét félretéve ki-ki csak áldást kívánjon a másik fejére. Azt azonban igen, hogy legalább ezen a napon ne az érvek nélküli gyűlölködés hangja harsogja tele az üléstermet. Azt meg még inkább, hogy legalább ilyenkor érzékelhető legyen a kiszolgáltatottak, a szegények, a bizonytalansággal és gondokkal küszködők iránti felelősség és együttérzés. Hogy keresztényi szót használjak: az irgalom.

Nem kell mondanom, hogy nem így történt. A KDNP napirend előtti hozzászólása is inkább szemforgatóan sivár és álszent karácsonyi szólamokat tartalmaz a család szentségéről, röviddel az előtt, hogy ugyanez a frakció végigerőlteti a családok sokaságát másodrendűvé lefokozó törvénymódosításokat a Polgári Törvénykönyvben (Ptk). A többségen meg csak annyiban hagy nyomot a karácsony, hogy délelőtt mindenki a postájában találkozhatott az ünnepi üdvözletekkel. Mellettük azonban még három említésre érdemes küldeménnyel is.

Az egyik kereszténydemokrata képviselő mindnyájunknak eljuttatta a gyermekeknek és szüleiknek szóló, széles körben terjesztett füzetkét, amelyben arra agitálnak, hogy a kötelező hit- és erkölcstan keretein belül a hittant válasszák: „A karácsonyi jókívánságunk a 100-ból 80 honfitársunknak, akik ma még nem járnak templomba, hogy a tékozló fiúval együtt térjenek vissza.”

A másik érdekes levél a Magyar Máltai Szeretetszolgálattól érkezett. A szokásos karácsonyi üdvözlet mellett, kellő tapintattal és politikai óvatossággal, de mégis csak azért könyörögnek: nehogy az Alkotmánybíróság hajléktalan-ügyben hozott döntésére revánsként a Nemzeti Konzultáció tendenciózus kérdései közé illesszék: akar-e a jámbor magyar hajléktalanokat látni az utcán, vagy inkább eltakarításukat kívánja.

A harmadik küldeményt valószínűleg kevesebb lelkesedéssel bontják ki a kormánypárti képviselők. Hiszen itt már a feladó is gyanús: a Leszbikusok, Melegek, Biszexuálisok Társasága. Hivatkoznak az Alkotmánybíróság (Ab) aznap délelőtti döntésére, amely megsemmisítette a családvédelmi törvény kőkonzervatív, bigott, kirekesztő család-definícióját. Amibe nemhogy az azonos nemű élettársak, de a különneműek sem fértek bele. A levélben azt kérik: az Ab döntésre tekintettel délután ne szavazzák meg a KDNP Ptk-hoz beadott hasonló szellemű javaslatait. Kérésük természetesen eredménytelen maradt.

A posta átnézése után a képviselők délután a parlamentbe mennek. Két dolog mindenképpen jelzi számukra a karácsonyt: a portánál egy feldíszített karácsonyfa, az ülésteremben pedig a Jobbik ünnepi Bocskai-mentéje.

A jegyzőkönyv nem rögzíti, hogy az ülés megkezdése előtt máris oda az amúgy is ingatag ünnepi hangulat. Kövér László, amint elfoglalja az elnöki pulpitust, rögtön a csengőt rázza. Két LMP-s képviselőnő molinót emel fel az ülésteremben, amelyen a diákok követelései láthatók. Kövér László azonnal minősít, rendreutasít, sérteget: hagyják abba a „bohóckodást”, pártjuk szerény támogatottságát ne így akarják kompenzálni, azonnal „takarítsák el” azt a valamit.

Csak ezután kezdődik az egyre kevésbé ünnepélyes ülés, amelynek jegyzőkönyvéből válogattuk az alábbi jellemző részleteket.

*

Elnök: „A közelgő karácsony ünnepére tekintettel a KDNP képviselője, Vejkey Imre is szót kért napirend előtt. Parancsoljon!”

Dr. Vejkey Imre (KDNP): „Amint a naptárunkba nézünk, észrevesszük, hogy már csak egy hét, s mindjárt beköszönt a karácsony, Isten és ember találkozásának nagy ünnepe. Kérem ezért önöket, hogy a mindennapi rohanásokból legalább egy kis időre vonják ki magukat, keressenek egy nyugodt saj… (Derültség az MSZP soraiból. – Közbeszólások az MSZP soraiból: Sajtot! Sajt, az jó!) …sarkot, gyújtsanak egy gyertyát, és annak fényénél gondolkozzanak el a karácsony lényegéről.

Bár mostanában sokan azt mondják, hogy karácsonykor egy nagydarab kövér, piros ruhás, fehér szakállas személy jön, s hozza az ünnepet és az ajándékokat, de a szívük mélyén ők is a Csendes éjt várják. Kint hideg van, a fák már zúzmarába és jégbe burkolóztak, de ha karácsony ünnepére gondolunk, akkor a lelkünkben mégis valami melegséget érzünk...

Amikor Isten elhatározta, hogy szeretetét fia által mutatja meg az emberiségnek, azt Mária és József házasságán keresztül tette. Ha pedig tudjuk, hogy Jézus életének nagy részét a családi fészek melegében töltötte, akkor a családnak bizonyosan védendő értéknek kell lennie…

És mi az ünnep igazi ajándéka? Kinek-kinek más és más, de valami összeköt bennünket, ez pedig az, hogy mindannyiunk üresedés felé hajló, láthatatlan tarisznyája ismét feltöltődik szeretettel és jósággal, irgalommal és kedvességgel abból a célból, hogy azt a következő karácsonyig szétosszuk... A karácsony nem emeli a fizetésünket, nem kíván hatalmat és vagyont, de a szeretet üzenetével ráébreszt bennünket arra, hogy életünknek minden körülmények között célja és értelme van. Kívánom, hogy a még visszalévő adventi várakozásban ismerjük fel Istent és a magunk problémáinak megoldásait a szeretetet és a megbocsátást hirdető Jézusban.”

Dr. Rétvári Bence közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: „Tisztelt Képviselő Úr! Engedje meg, hogy megköszönjem Önnek, hogy bár feszített ütemű törvényalkotásban vagyunk ma, és várhatóan éjfél lesz, mire befejezzük a munkát, ön mégis egy olyan témát hozott elő, amely mindnyájunkat összeköt. Már mindannyian várjuk a karácsonyt. Köszönöm szépen Önnek az egész parlament és a kormány nevében a jókívánságait, és én magam is a kormány nevében mindenkinek áldott, békés karácsonyt és boldog új esztendőt kívánok.”

Dr. Schiffer András (LMP): „A magyar politika több mint húsz éve vergődik oligarchák fogságában, túl gyakran fordult elő, hogy a törvényeket lobbisták, politikán gazdagodó politikusok, haverok laptopján szerkesztik…

Az antikorrupciós világnapon, egy héttel ezelőtt bekapcsolták a kormányzati bullshit-generátort. Arról elfelejtettek számot adni, tisztelt államtitkár úr, hogy az a hatalomkoncentráció, ami létrejött az elmúlt két évben, kiemelt korrupciós kockázat. Nem beszéltek arról, hogy a kivételes sürgős eljárás intézménye vagy a visszaélésszerűen alkalmazott zárószavazás előtti módosító indítványok szintén emelik a korrupciós nyomást a jogalkotáson. Nem beszéltek a túlárazott tenderekről, arról, hogy a Közgép mindent visz, hogy csökken a közbeszerzési bírságok száma, miközben nő a megállapított jogsértések száma. Nem beszéltek arról, hogy ma 371 milliárd forintot lehet elnyerni versenytársak nélkül a közbeszerzésben... Az LMP antikorrupciós 12 pontja rendszerszinten kívánja a korrupciót visszaszorítani… Most egyetlen parlamenti ciklus alatt folyik el annyi pénz korrupciós csatornákon, ami gyakorlatilag felér a teljes költségvetési hiánnyal.”

Dr. Rétvári Bence: „Tisztelt Frakcióvezető Úr! Talán kevés az öt perc, hogy az Ön állításait cáfolni lehessen, de engedje meg, hogy megpróbáljam... Ön kiosztotta ezt a 12 pontot az antikorrupcióval kapcsolatban. Engedje meg, hogy nagyon gyorsan végigmenjek egyenként ezeken a pontokon. Önök a fékek és ellensúlyok, helyesebben egyensúlyok rendszerének helyreállítását tűzik ki célul, miközben Ön is láthatja, épp az Alkotmánybíróság mai döntésével vagy a köztársasági elnök által visszaküldött törvényjavaslatokkal, hogy ez a rendszer nagyon jól működik... Ezzel szemben, amikor Richard Field az Önök kampányát támogatta, azt off-shore cégek jövedelméből támogatta vagy sem...

A klientúrarendszerrel kapcsolatban csak azt tudom mondani képviselő úrnak, hogy az alkalmasságot kell egy pozíció betöltésekor figyelembe venni, nem pedig a párttagkönyvet. Önök, úgy látszik, ha valaki bármikor a Fidesz-KDNP közelében felbukkant, azt már alkalmatlansági kritériumnak tartják. A korrupcióellenes küzdelemre való felkészítés a jogalkalmazók terén: Ön is tudja, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem a vezetőképzésbe beépítette a köztisztviselőknél a korrupcióellenes képzést.”

Dr. Hiller István (MSZP): „Azt látom, teljes a fejetlenség, miniszter úr. Teljes a káosz, rögtönzések vannak, és utána a rögtönzések magyarázata, de egy olyan átfogó koncepció, amely a magyar felsőoktatás ügyét a jelenben és a jövőben színvonalra helyezné, ilyennek a nyomát nem látom. Azt látom, hogy 72 órával ezelőtt még önfenntartó és önfinanszírozó felsőoktatásról beszéltek itt az Országgyűlésben, de másutt is… 72 órával ezelőtt még azt mondták, hogy ez az Önök politikája, két és fél év alatt kiérlelték, és ez a megfelelő. 48 órával ezelőtt azt mondták, hogy megszűnnek a keretszámok, és 240 pont felett mindenki tanulhat. Ugyan erre semmiféle magyarázatot nem adtak, de akkor már azt mondták, hogy az önfinanszírozó felsőoktatás koncepciója nincsen, hanem ez a másik van...

Két órával ezelőtt pedig, miniszter úr, a kormány benyújtott egy törvénymódosítást, amelyben azt állítja, hogy a kormány majd eldönti, majd rendeletben elintézi, majd ő meghatározza, hogy ki, hogyan, mikor és hol tanulhat... Egy országban, ahol a felsőoktatás ügyében 72 órán belül három koncepcióval jelentkeznek, és aztán itt vagyunk a felvételi előtt néhány héttel, fogalmuk nincsen, hogy minek alapján kívánják ezt megcsinálni (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból.), azt kell mondjam, hogy ez olyan munka, mint a lámpaoltogatóé: Önök minél előbbre vannak, annál sötétebb van... Ha a kormány intézményenként, szakonként, területenként önmaga kívánja meghatározni ezeket a bizonyos ponthatárokat… akkor néhány napon belül több mint 3 ezer különböző ponthatárt kellene Önöknek szakmai egyeztetések után egyenként Debrecentől Nagykanizsáig és Győrtől Szegedig megalkotni. Élő ember nincs, aki ma tudná, karácsony előtt egy héttel… hogy mégis az a 100 ezer család, amelyik most azon gondolkozik, hogy az érettségiző, majdan felvételiző gyermeke melyik intézménybe, melyik szakra jelentkezzen, mégis milyen feltételekkel teheti ezt...

Ezért azt javasoljuk, és azt akarjuk, hogy a koncepciójukban szerepeljen: töröljék el azonnal a röghöz kötést, tartsák meg a Diákhitel 1 rendszerét, és töröljék el a Diákhitel 2-t, állítsák helyre a rendszeres érdekegyeztetést, állítsák vissza a felsőoktatási kerekasztalt. És végül, de nem utolsósorban, miniszter úr, igen tisztelt többség, ne támadják a magyar egyetemek rektorait, ne támadják a magyar egyetemek oktatóit, és különösképpen ne támadják a magyar hallgatókat, hanem tárgyaljanak velük, hallgassanak rájuk, mert ebben az ügyben igenis nekik van igazuk.”

Elnök: (A leghátsó padsorból telefonnal fényképet készítő Szabó Timeának:) „Képviselő asszony, milyen célokra kívánja használni az Országgyűlés üléstermét? (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiban.) Szeretném megkérni, hogy a bohóckodást legalább mára már hagyja abba, legyen szíves, jó? Igaz, hogy ma van utoljára alkalma erre, mert utána olyan házszabályi rendelkezések lépnek életbe, aminek következtében szankciókat fogok alkalmazni. (Szabó Timea: Állok elébe.) Mert azért mégiscsak mindennek a teteje, amit maguk művelnek ebben a Házban! (Zaj, közbeszólások, taps a kormánypártok soraiban.)”

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere: „Tisztelt volt Miniszter Úr! Ha valakinek, akkor Önnek tudnia kell, hogy mi mit örököltünk 2010-ben azon a területen, amit úgy hívnak, hogy magyar felsőoktatás… Tehát van itt tennivaló bőven, és nem véletlenül hirdettük meg azt a programot, amiben a minőség megerősítése és helyreállítása az egyik legfontosabb dolog. A másik dolog pedig az, a keretszámok eltörlése éppen erről szól, hogy az a fajta hozzáférés – a keretszámokat egyébként Önöktől örököltük –, ami ma korlátozott, annak egyetlen korlátja legyen, ne a pénz, hanem a minőség… De én azt tudom mondani minden magyar középiskolásnak, aki érettségizik, az én családomban is van ilyen, hogy szerintem nem azon kell spekulálniuk, hogy majd hol és hány pontot fognak tudni elérni, hanem akkor, ha valóban minőségi érettségi-eredményt fognak elérni, és jól fölkészülnek az egyetemre, a felvételire, akkor be fognak jutni a magyar felsőoktatásba. Ezt ígértük, és ezt meg fogjuk tartani. És úgy fognak bejutni a magyar felsőoktatásba, ha két feltételt teljesítenek. Az egyik az, hogy valóban diplomát szereznek, és… utána vállalják azt, hogy Magyarországon fognak dolgozni… Talán nem véletlenül kerültem most azt a szót, amit egyébként az elmúlt hozzászólásaiban gyakran előhozott, a tandíj kérdését. Ön mögött mosolyog az a kedves ifjú hölgy, aki bejelentette, hogy Önök úgy gondolják, mégiscsak tandíjat kéne fizetni a magyar diákoknak, ha nem is az első két szemeszterben, de a harmadik szemesztertől mindenképpen. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiban.) Mi ezt semmiképpen nem fogjuk megengedni, és semmiképpen nem támogatjuk. (Tukacs István: Hányan fizetnek most? – Taps a kormánypárti padsorokban. – Az elnök csenget.) Az átalakításnak pontosan az a célja, hogy ezt a fajta tandíjat mindenképpen kikerüljük.

Ugyanakkor meg legalább olyan fontos, hogy valakinek ezeket a költségeket ki kell természetesen fizetni... Ha világosak a struktúrák, és látjuk azt, hogy valóban a magyar adófizetők pénze olyan szakok finanszírozására, olyan intézmények finanszírozására, olyan diákok támogatására fordítódik, akik ezt valóban visszaigazolják a teljesítményükkel, akkor természetesen pluszpénzt fogunk tenni a magyar felsőoktatásba...

Egy felülről nyitott rendszerről van szó, ha többen jutnak be, akkor több lesz a finanszírozás, ha kevesebben, akkor pedig elég lesz az a pénz, amit erre szántunk.

Tehát egyértelmű, hogy azokat, akik bent vannak, nem érinti a változás, ők ugyanolyan feltételekkel tudnak tovább tanulni, ahogy eddig tanultak, akik pedig az új rendszerbe kerülnek be, nagyobbak lesznek a lehetőségeik. Bízom benne, hogy jövő ősszel ezekről a számokról egymással el fogunk tudni számolni.

Mi meghallottuk a diákok hangját, én azt kívánom, hogy Önök is hallják meg a diákok hangját, és ne akarjanak a kormány és a diákság közé állni, mert szerintem az nem fog sikerülni.”

Rogán Antal (Fidesz): „Az elmúlt napokban világossá vált, hogy Magyarországon sok diák aggódik azért, hogy kell-e jövőre fizetnie a felsőoktatásért. Tisztelt képviselőtársaim, meghallottuk és megértettük ezeket a félelmeket. Éppen ezért olyan felsőoktatási rendszert alakítunk ki 2013-ban, ahol minden diák, aki eléri az adott karra vonatkozó ponthatárt, 2013-ban százszázalékos állami támogatást kap, nem kell fizetnie semmit, nem terheli visszafizetési kötelezettség sem, ha vállal két feltételt. Ez a két feltétel pedig úgy szól: befejezi az egyetemet, és Magyarországon vállal munkát… Ennek a rendszernek az eredményeként több gyerek tanulhat ingyen, mint eddig… Tandíj tehát nincs, önköltséget pedig csak annak kell fizetnie, aki nem éri el a ponthatárt, vagy nem kér az állami támogatásból és az azzal járó feltételekből. Meggyőződésem szerint ez így igazságos, de, tisztelt képviselőtársaim, azt is hozzá kell tennünk, hogy természetesen ebben a Házban vannak hívei a tandíjnak, csak nem itt, a kormánypártok soraiban, hanem szemben, a szocialista képviselőcsoportban. (Hangok a Fidesz padsoraiból: Úgy van.) Ők voltak azok, aki bevezették, és nem kínáltak hozzá semmilyen visszafizetési lehetőséget… tandíjat akarnak, persze, mellé ösztöndíjat ígérnek, csak ez egy kicsit olyan lesz majd, mint az eszkimó és a fóka esete, ebben az esetben sok lesz a tandíj és kevés az ösztöndíj. Abból a felsőoktatási rendszerből tehát, amit ők egyszer megpróbáltak, nem kérnénk még egyszer... Félelmei a legtöbb magyar családnak a téren is vannak, hogy az elmúlt évek növekvő költségeit figyelembe véve tudja-e majd fizetni jövőre a rezsiköltségeket... és ezek a félelmek is értő fülekre találtak a kormánypárti képviselők padsoraiban… a kormány a következő esztendő január 1-jétől 10 százalékkal fogja mérsékelni a gáz, a villamos energia és a távhő árát is. (Taps a kormánypártok soraiban.)… Remélem, hogy az ország karácsonyfája alá a többségi frakciók jóvoltából ingyenes felsőoktatás és 10 százalékkal kisebb rezsiköltségek, 10 százalékkal kisebb villany-, gáz- és távhőár kerül a következő esztendőben.

Balog Zoltán: „Valóban köszönöm, hogy megerősíti a kormánynak azt a szándékát… igen, valóban, szerintem az nem szégyen, ha az ember meghallja azt, amikor elégedetlenséggel – még ha nem is mindig jólfésült elégedetlenséggel – bírálják az ő intézkedéseit, az ő terveit, mert egyébként intézkedéseket ebben az ügyben még eddig nem hoztunk... Egy olyan országban… ahol mi két és fél évig erkölcsi alapon a hitel- és adósságellenes kampányt folytattuk, és ezt vállaljuk, valóban nehéz elhitetni ma a fiatalokkal, hogy úgy lehet kezdeni az életet, hogy egy komoly adóssággal a hátukon vannak... ezért gondoljuk azt, hogy az a másik megoldás, amelyik eltörli a keretszámokat, kizárólag minőségi kritériumokat állít, egy működőképes rendszer lesz. És ha szabad még valamit a következő kormányülésről elárulni: az önfinanszírozás is meg fog valósulni. Nyilván nem egyik pillanatról a másikra, a szükséges idő elteltével az a rendszer, amit mi nem a költségvetésből és nem is feltétlenül hitelkonstrukcióval, hanem egy felsőoktatási alap létrehozásával fogunk megteremteni, a szükséges idő elteltével valóban önfinanszírozó tud lenni… ezt a rendszert is rendbe fogjuk tenni.”

Elnök: „Most, 14 óra 5 perckor áttérünk az interpellációk, azonnali kérdések és kérdések tárgyalására.”

Novák Előd (Jobbik): „Tisztelt Miniszterelnök-helyettes-helyettes Úr! Miért szabotálta a kormány a magyar nyelv napjáról szóló országgyűlési határozatban rögzített, lejárt határidejű intézkedési kötelezettségét? – tettem fel ezt a kérdést egy hónapja, és máris itt egy újabb hasonló eset, most épp Navracsics Tibor nem tartotta be a törvényt. A kommunista luxusnyugdíjak ügyében is egy félmegoldással igyekeztek kifogni a szelet a Jobbik vitorlájából… Akár szándékos szabotálásról, akár alkalmatlanságról van szó, nem illene ilyenkor lemondania?... A Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságtól azt a tájékoztatást kaptam, hogy alanyi vagy özvegyi jogon körülbelül 1200 személy kap évente összesen 200 millió forintot például a Vörös Csillag-érdemrend vagy fegyveres harcokban részt vett partizán és még közel tucatnyi hasonló kitüntetés nyomán. A Wittner Mária és Iván László fideszes képviselőkkel közösen benyújtott javaslatunk – amit bizony júliusban el is fogadott az Országgyűlés – ezen változtatna… Szégyelljék magukat!” (Taps a Jobbik soraiban.)

Dr. Rétvári Bence: „Ennek a kérdésnek a rendezésével nem egyhónapos csúszásban van Magyarország, hanem 22 éves, hiszen a rendszerváltáskor kellett volna ezeket a lépéseket megtenni. Akkor fel is állt egy bizottság, Göncz Árpád köztársasági elnök úr volt akkor a törvényben a címzettje ennek a feladatnak, de ez olyan munkát végzett akkor, hogy sok-sok ember, akit akkor meg kellett volna fosztani ettől a nyugdíj-privilégiumtól, bizony

A Jobbik nagyon hangos itt a parlamentben, amikor a kommunista rendszerrel kapcsolatos elszámoltatásról van szó, de amikor cselekednie kéne, akkor valahogy e, nem ennyire erős, nem ennyire hatékony… Ha megnézzük Tiszavasvárit, a Jobbik kvázi fővárosát, és ott megnézzük az utcanévtáblákat, bő két év nem volt elég a jobbikos településvezetésnek, hogy mondjuk, a Vörös Csillag utcát vagy a Vöröshadsereg utcát eltöröljék Tiszavasváriban... Ön azt mondta, hogy közel 200 millió forint ilyesfajta pótlékot kapnak azok, akik ilyesfajta vörös érdemrendekkel büszkélkednek. Majdnem igaza van, mert összesen 185 millió forintnyi nyugdíjat kapnak, ebből a pótlék összege – amiből 1 forint is sok, ezzel egyetértek, csak azért tegyük helyre a számokat – 11 millió 445 ezer 295 forint, tehát egy kicsivel kisebb nagyságrend, de ettől függetlenül ez elvi kérdés, nem anyagi kérdés, elvi kérdés, rendezni kell….Összesen 1125 emberről van szó, az átlagéletkor 86 év ezeknek az embereknek az esetében, és a többségük már inkább özvegyi jogon kapja a juttatás egy részét, mintsem fő járadékként vagy fő pótlékként. Átlagosan 10 174 forint az, amit felül kell vizsgálni…”

Lukács Zoltán (MSZP): „Körülbelül egy hónapja nyújtottuk be itt a Házban a fagyhalál elleni összefogásról szóló törvényjavaslatunkat. Ez a törvényjavaslat röviden arról szólt, hogy megoldást és forrást kínált arra a problémára, ami mindannyiunkat érint, és úgy gondolom, mindannyiunkat feszít is. Méghozzá a fagyhalálok egy olyan típusára próbáltunk ebben megoldást találni, mert tudjuk, hogy nagyon sokan közterületen vesztik az életüket ebből az okból, és nagyon sokan pedig fűtetlen lakásokban, sokszor saját lakásukban… háromszor egymás után kértük, hogy vegyék napirendre ezt az ügyet, és mindháromszor a kormányzó többség nem engedte a Ház elé ezt a napirendet… Már a törvényjavaslat beadása óta is 40-hez közelít azok száma, akik kihűlés miatt meghaltak ebben az országban, és ezek egy jelentős része érintett, hiszen fűtetlen belső terekben fagytak meg.  Kérdezem, tisztelt államtitkár urat, mi az oka annak, hogy a szociális bizottságban támogatni tudták, és háromszor egymás után nem vették napirendre. Tud-e valamit javasolni, hogy mit tegyünk, hogy ebben támogatók legyenek... Még egyszer mondom, nem politikai ügyről van szó: emberéleteket kéne menteni.”

Halász János, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: „…még ezután valaki azt hiheti, hogy Önnek teljesen igaza van, pedig nincs igaza. Ráadásul, amikor Önök kormányoztak, ez a probléma nem is foglalkoztatta Önöket. Ahelyett, hogy akkor Önök bármit is tettek volna ezért a problémáért, akár a hajléktalanokért is, Ön most föláll, és méltatlan vitába akarja belekeverni a kormányt ráadásul (Felzúdulás, közbeszólások az MSZP padsoraiban.), és arról értekezik, hogy majd a hidegben télen hányan fagynak meg… A kormány ugyanis meghozta a szükséges döntéseket ahhoz, hogy az ország föl tudjon készülni a télre. A hajléktalanügyben is számtalan támogatást nyújtunk, több fűtött szálláshely áll rendelkezésre az idén, mint tavaly… Ráadásul nyilván ön is hallotta, amiről nem beszélt a hozzászólásában, hogy január 1-jétől a rezsiköltségek 10  százalékkal csökkennek. (Gőgös Zoltán: Ott nincs gáz. - Nyakó István: A fa is 10 százalékkal megy le?)

Dr. Nemény András (MSZP): „Nőnek a várólisták, külföldre menekülnek az orvosok, a nővérek, és ha az orvosok egy mai döntés miatt nem dolgozhatnak majd a nyugdíj mellett, akár országrészek is ellátás nélkül maradhatnak. Gyakorlatilag teljes a káosz. És a kormány nemhogy segítséget nyújtana, ehelyett további forrásokat von ki az egészségügyből. Ráadásul olyan megoldásokban gondolkozik, amelyek súlyosan sértik az élethez, az emberi méltósághoz és az egyenlő bánásmódhoz való jogot… Valami hasonló embertelen gondolat vezethette azt az ötletet, amely a végstádiumú rákbetegeken akar spórolni azzal, hogy csak az olcsóbb, a szervezetet jobban megterhelő kezelésre lennének jogosultak, mondván, nekik már mindegy, ne pazarolják az állam pénzét. Az, hogy az emberhez méltó élet az utolsó napokban, sőt talán leginkább akkor illet meg mindannyiunkat, az egy kereszténynek mondott kormány lelkész által vezetett minisztériumának, (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Ne hazudj!) úgy látszik, nem számít… Azt gondolom, ma már mindenki látja, hogy nem a betegek, hanem a kormány gyógyíthatatlan. Úgy is mondhatjuk, hogy erkölcsi végstádiumát éli. Ezért csak egyetlenegy kérdésem van önhöz: tervezik még bevezetni a Ceauşescu-rendszer talán egyik legembertelenebb döntését, azt, hogy a 70 év felettiekhez majd nem megy ki a mentő, vagy erre már nem kerül sor, ahogy mi reméljük?”

Dr. Szócska Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: „Úgy gondolom, annak a pártnak a képviselőjétől, aki azzal sem törődve, hogy mit érnének a mai napon a társadalombiztosítási alap részvényei, és a teljes magyar egészségügyet összedöntötték volna egy versengő, több-biztosítós privatizációs kísérlettel, úgy gondolom, attól egy ilyen kérdés olyan ingerküszöb alatti, hogy ezt én most válasz nélkül hagyom. Tehát tisztelettel kérem, olvassa el azt a jogszabályt, és nézze meg, hogy mennyi mindent teszünk a betegekért, és felháborító sértésnek tartom a hozzászólását. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Dr. Lenhardt Balázs (független): „Gyöngyösi Márton jobbikos képviselőtársam egy kérdést tett föl az államtitkár úrnak, amelyben egy rosszul megfogalmazott állítással hatalmas nemzetközi vihart kavart. Azóta ugye tiltakozások, elhatárolódások, tüntetések követik egymást. A balliberális szekértábor már régóta várt egy ilyen eseményre, hogy kedvére ajvékolhasson és retteghessen. Talán az Orbán-kormány megalakulása idején már előre becsomagolt bőröndök is lassan előkerülnek. …Hol voltak Önök, hol volt a kormány, hol voltak a most teli szájjal tiltakozók, amikor Izrael egy újabb, immár sokadik agresszióját indította meg a gázai rezervátum ellen, ahova gettóba kényszerítették a földjükről elűzött palesztinokat? Hol voltak, amikor Izrael az ENSZ Biztonsági Tanácsának már sokadik határozatára hányhat fittyet… Önök, csakúgy, mint az Európai Unió és az Egyesült Államok, cinkosan és cinikusan lapultak a cionizmus védelmében. Nincs erkölcsi alapjuk, hogy tiltakozzanak ebben a kérdésben, sőt a magatartásukkal még diplomáciailag asszisztáltak is ehhez, amikor a védelemhez való jogot hangsúlyozták. A gyilkos cionista terrorállam elleni tiltakozásként égettem el a gyűlölet lobogóját múlt pénteken a Külügyminisztérium előtt. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Kérem, hogy ítéljék el ezt a cionista gyilkos államot. (Taps a Jobbik soraiban.)

Németh Zsolt külügyminisztériumi államtitkár: „Az ominózus parlamenti ülésen nem egy téves megfogalmazás, egy rossz jelzős szerkezet hangzott el, hanem kendőzetlen rasszizmus és antiszemitizmus, mint ahogy azon a rendezvényen is, amelynek ön a díszszónoka volt a közelmúltban, izraeli zászlóégetéssel, amely egyértelműen egy állam, illetőleg egy nemzet elleni gyűlöletkeltésnek az európai és a nyugati civilizációban a legdurvább formája. Magyarország álláspontja az, hogy valóban megilleti az önvédelem joga mindazon államokat, amelyeket erőszak ér, így valóban Izraelt is megilleti. Ugyanakkor a fellépésének arányosnak kell lennie, és nem célozhatja a civil lakosságot. És a palesztin népet is megilleti az önrendelkezési jog, egy önálló, életképes és területileg folytonos állam létrehozása, amit valóban súlyosan veszélyeztet az Izrael kormánya által kilátásba helyezett, háromezer egységre kiterjedő telepbővítési terv. A Külügyminisztérium ezzel kapcsolatban a közelmúltban demarsot adott át Izrael budapesti nagykövetének, és felszólította Izraelt, hogy vizsgálja felül a döntést, amely ellentétes a békefolyamattal.”

***

És így tovább, az éjfélig tartó szavazásokkal, a türelem, a szeretet és a kölcsönös figyelem hangján.



Lendvai Ildikó, az MSZP politikusa

Írásai a Galamusban:

Az új egyházi törvény kálváriája
Válasza Lázár Györgynek
Családvédelem – de kitől?
Parlamenti napló a választási törvény vitájáról. I–V. rész



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!